Emily összefont karokkal állt a terem ajtaja előtt és olyan gyűlölettel meredt rá, hogy a körülötte állok messzebbre húzódtak. Ginny, aki ismerte a lányt tudta nagyon jól, hogy utálatának tárgya nem más, mint maga a tanár mit sem a tantárgy és valahogy ezt nem tudta megérteni miért. Hiszen a professzor maga volt a tökély, a bűbáj és igazi zseninek tartották.

- Inkább egész nap mágiatörténeten ülnék, mint egy Lochart féle tanórán. Az első évemet dobhatom is a kukába ez a pasas miatt – morogta a lány és Ginnyt egy roppant dühös kutya hangra emlékeztette.

- Miért utálod Lochart professzort?

- Azért mert egy nagy hülye még a tündérmanókkal sem tud elbánni – tárta szét a karjait Emily – és előbb hiszem el, hogy a sárkányok elevenszülők, mint azt hogy azok a nagy tettek, amiket leírt  ő hajtotta végre. Vaj van a fején én mondom – mordult fel újfent és az osztálytársai felháborodottan néztek rá.

- Nyughass, Arrow azért mert a tanár rá mozdult a te tökéletesnek hitt anyádra és ezt te nem nézed, el nem kell vádolni Lochart professzort – szólalt meg Cecile a Hollóhát tanulója - az igazi apád biztosan valami senki ezért nem tudunk róla semmit azon kivül aki fel nevelt az meghalt.

- Anyámnak biztos nem kellene az a bájgúnár, mert van ízlése... nem, mint nektek, akik oda vagytok érte – bökött az ajtó felé a lány - ami pedig az apámat illeti ezerszer jobb mint az a piperkőc és aki felnevelt a legjobb ember volt, akit ismertem. Szóval kussolj Naton, mert ha én tapasztom be a szádat azt nem fogod megköszöni - villant meg a lány szeme és abban a pillanatban kitárult az ajtó és széles mosollyal nézet a tanulóira Gilderoy Lochart.

- Oh, a kis Emibell.

- Emily a nevem még mindig és nyugodtan használja helyesen... professzor úr– húzta el a száját a lány és bevonult a terembe – ha létezik isten, akkor ez a tantárgy tényleg el van átkozva és az év végén elbúcsúzunk tőled – motyogta a lány és levágta magát a padhoz és elővette a „Legendás állatok a világban!" című újságát és látványosan olvasni kezdte. Ginny oldalba bökte, de nem törődött vele.

- Miss Arrow? Valami gondja van? Kérdezte kedves hangon Lochart és lenyomta kissé az újságot, de összerezzent, mikor bele nézet a lány rideg szürke szemeibe.

- Ne gyűrje meg az újságomat – mondta nagyon halkan a lány.

- Órán vagy el kell tenned. Mond így, hogyan fogod megtanulni miképpen, bánj el egy vámpírral, mint én – húzta ki magát a férfi és Emily undorral elhúzta a száját mikor meghallotta a lányok sóhaját.

- Úgy gondolom, még egy mugli kertész magazinnal is többre mennék, mint a maga órájával valaha is. Ami pedig a vámpírokat illet, úgy hiszem, többet tudok, mint maga valaha is.

- Valóban? Találkozták már egyel is? Tudod Emily a vámpírok...

- Nem olyanok, ahogyan maga leírta – ingatta a fejét Emily – bár a leírások sokszor emlékeztetnek Quentin Reskesh tankönyvére, amiből a felettünk lévő osztályok tanulói rendelkeznek szerencséjükre. A maga vámpírjai érzéketlen vérszopónak vannak leírva, miközben valójában ugyan olyan érző lények, mint én vagy más, aki nem maga.

- Oh, egy igazi aktivistával állok szemben! Nevetett fel boldogan a tanár és Emily felhorkantott.

- Maga csak kinevet, mert másra úgy sem képes, mert ugyan olyan sekélyes és semmit érő, mint önmaga és a művei – állt fel a lány – aki nem tudd elbánni pár darab Kelta tündérmanóval az engem ne, tanítson.

- Túl messzire mész – mondta halkan a férfi.

- Én? Felelte halkan Emily – csupán a véleményemet mondtam el tanár úr.Azért, mert maga hazudik a könyveiben nem, hogy már én legyek a rossz.

- 20 pont a Griffendéltől – felelte csendesen Lochart - és légy kedves és menj el a házvezető tanárodhoz küldenék neki egy levelet.

- Ahogy óhajtja – bólintott Emily és kikapta Lochart kezéből a gyorsan megírt pergamen cetlit és felkapva a táskáját – amúgy meg professzor úr négyet ismerek.

- Parancsolsz? Kérdezte vissza Lochart.

- Négy vámpírt ismerek maga mennyit is igazából? Mosolyodott el sötéten Emily és becsapta maga mögött az ajtót.

Minerva McGalagony felvonta a szemöldökét miközben olvasta a számára a legidegesítőbb tanár levelét, majd az összefont karú lányra tekintett, aki ijesztően hasonlított egy régi diákjára.

- Miss Arrow pontosan mi vitte rá, hogy megsértse a tanár urat? – csikorogta a nő, mert a száját bántotta a tanárjelző egy olyan alakra, akit ő maga soha nem engedett volna a katedra közelébe sem, nem hogy rá.

- Az igazság érzettem és a tanulni vágyásom tanárnő. Felelte kegyetlen őszinteséggel.

- Nem kétlem, hogy maga csak jót akart, de nem hiszem, hogy így kellett volna a véleményét kinyilvánítani.

- Égettem volna el a könyveit? Igaza van, annak nagyobb hatása lett volna – bólogatott a lány komolyan és McGalagony szeme döbbenten kerekedett el, ahogyan figyelte Emilyt. A felismerés majd nem ledöntötte a lábáról, mikor a lány vonásai és gesztusaiban rá ismert arra a diákra, aki jó pár éve rengeteg bosszúságot okozott neki. Ez a felismerés egyenesen feltornázta a pulzus számát, de arcán semmi sem látszott.

- Miss Arrow a tanár úr büntető munkára ítélte.

- Mi lenne az? Kérdezte Emily kíváncsian - dedikáljam a könyveit?

- Azt írja, küldjem magát a Tiltott rengetegbe Hagridal, hogy értékelni tudja a varázslényeket... nem kell ennyire örülnie Emily. Ráncolta a szemöldökét, mikor a lány mosollyal, majd nem a füléig ért.

- Igyekszem majd palástolni tanárnő – kacsintott rá és McGalagony a szemét forgatta.

- Menjen vissza az órájára.

- Nem lehetne valami mást? Húzta el a száját Emily.

- Nem – felelte McGalagony és figyelte, ahogyan a lány csalódottan kivonult az irodájából.

- Csak, hogy tudja nem felelek a tetteimért és a szavaimért ez után. Szabad szólás szabadság van csak emlékeztettem erre magát tanárnő - fordult vissza Emily, majd becsukta az ajtót maga mögött. A tanerő leroskadt a székére és a szívére tette a kezét, majd a plafon felé nézet.

– Ez nem lehet igaz. Egy Black és egy Potter újfent az iskolában.

Na a tanárnőnek is leesett, hogy kicsoda pontosan Emily és ő is bemutatkozott Gilderoy-nak is. Ahhoz képest, mikor haza értem a melóból rettenetesen fájt a fejem és kint szakadt az eső meg nem is és most verő fényes napsütés van azt hiszem körülbelül egészen furcsán jó szöszt hoztam össze nektek. Remélem azért tetszett nektek :)

Talán, már láttátok, de elkezdtem egy új HP univerzumi kis írást a sas, a borz, az oroszlán, a kígyó és a sárkány történetét, ami az alapítókról fog szólni. Volt ehhez hasonló novellám és régóta tervezgettem már megírni ezt a történetet és azzal akartam motiválni magam, hogy publikálom. Remélem ott is olvasok majd és véleményeztek, mint itt :)