1992. szeptember. 1

Emily izgatottan állt a vonat mellett, majd az édesanyja felé fordult, aki könnyeit nyelve figyelte őt, míg nagyapja leplezetlenül szipogott.

- Jaj, kis sárkány tojáskám - sóhajtott fel Lyall, majd megölelte Emily – milyen messze van még karácsony, hogy újra lássalak.

- Ígérem, hogy írok neked is papa ne izgulj. Tudod megígértem – simította meg nagyapja arcát Emily, majd hosszan megcsókolta az arcát – ne feledd, hogy ennyire szeretlek ám – tárta szét karjait a lány megmosolyogtatta Lyallt.

- Tudom. Ígérd meg, hogy nem keversz galibát és jó kislány leszel, mint az apusodott.

- Nem ígérhetek olyat, amit lehet, hogy nem tudok be tartani, de igyekszem nem annyira rossz lenni papa.

- Ez is valami – hagyta rá Lyall – írd meg feltétlenül melyik házba kerültél.

- Rendben, de már most mondom, hogy a Griffendél lesz az. Mondta lezserül.

- Nem tudhatod lányom ezzel a mentalitással a Mardekárba is bejuthatsz. Sok híres varázsló került ki onnan, akik nem tértek rossz útra ezt ne feledd. Mint a nagyapád.

- Melyik? A fél örült papucs tisztavér imádó vagy Alex nagypapa?

- Emi.

- Jól van, na. De én akkor is a Griffendélbe akarok menni.

- Ez nem kívánság műsor...

- Nézd, ott jön Neville – mutatott a fiú felé Emily ezzel gyorsan rövidre zárva a beszélgetés – szegényt a mamája megint dorgálja. Neville! Agusta néni itt vagyunk! Kiabálta a lány.

- Emily! Ripakodott Liz a lányára, de az leintette és lelkesen integetett a feléje haladó fiúnak.

- Szia, Emi – mosolyodott a lányra Neville, majd felnézet a keresztanyjára – Liz de jó, hogy te is itt vagy.

- Nem hagytam volna ki azt a napot, mikor Emi bevonul az iskolába és tönkre teszi azt – nevetett fel a nő – örülök, hogy látlak kincsem. Bíztam benne, hogy találkozunk. Megkaptad a könyvet, amit küldtem?

- Igen, nagyon érdekes – pirult el a fiú – már háromszor kiolvastam.

- Helyes, mert én láttam meg és vettem meg – húzta ki magát Emily, majd mikor az anyja elhúzta a száját a szemét forgatva halványan elpirult– vagy is anya vette, mert én már elköltöttem a zsebpénzemet addigra.

- Nem vagy olyan takarékos, mint édesanyád? Kérdezte Agusta enyhe rosszállással a hangjában.

- Hát nem is vihettem a sírba – vont vállat a lány és Lyall prüszkölve felnevetett.

- Roppantul szemtelen vagy – vonta fel a szemöldökét a nő – emlékeztetsz, valakire csak azt nem tudom kire.

- Hát kicsit fel van vágva a nyelve, mert nagyon izgatott – meredt a lányára dühösen Liz – amúgy hogy vagy?

- Köszönöm jól vagyok nincs mire panaszkodnom, ha csak nem a feledékeny unokámra.

- Neville jó gyerek és nagyszerű varázsló válik, majd belőle. Simogatta meg a fiú fejét szeretettel Liz.

- Én nem hiszek benne – ingatta a fejét Neville.

- Pedig kellene, mert én hiszek benned – öllette magához a fiút Liz, majd homlokon csókolta – hiszen az én keresztfiam nem lehet akárki – kacsintott Nevillre a nő.

- Igaza van anyának Neville – veregette meg a fiú vállát – mi olyan tesó szerűségek vagyunk, szóval én bízom benned.

- Kedves tőled Emi.

- Szerintem ideje lenne, ha felmennének a vonatra a gyerekek – szólalt meg Lyall.

- Igazad van apa – fordult Liz a férfi felé, majd gyorsan megölelte a gyerekeket és egy-egy hosszú arcukra nyomott csókkal felterelte őket a vonatra. Emily gyorsan keresett egy üres kupét Neville-el és kinéztek az ablakon és lelkesen integetni kezdtek.

- Emily nekem aztán semmi rosszat ne tegyél! Kiáltotta Liz, mire a lány csak elmosolyodott.

- Esküszöm, hogy semmi rosszban nem fogok sántikálni – kacsintott az anyjára és Liz fájdalmasan elmosolyodott, ahogyan figyelte a távolodó vonatott.

- Irgalmazzon az ég a Roxfortnak – ingatta a fejét Liz és már a gondolat is megborzongatta, hogy egy Black és egy Potter egy helyen tartózkodik majd.

Emily törökülésben ült az ülésen miközben az ölében lévő Szélvész komótosan rágcsálta a saláta levelet, amit a gazdája adott neki. Neville, aki vele szemben ült mosolyogva figyelte a teknőst míg Trevor, aki meglepő módon nem akart megszökni mellőle unottan nézet ki az ablakon. Emily felkapta a fejét, mikor a kupé ajtaja kinyílt és Ginny dugta be a fejét egy szőke lánnyal, aki még a sokat látott Emilynek is furcsa volt a retek fülbevalójával és a szokatlan szemüvegével.

- Emily, de jó, hogy megvagy. Beülhetünk?

- Persze – pislogott a lány, majd kíváncsian nézet a másikra – téged, hogy hívnak?

- Luna Lovegood – felelte a kérdezet és leült Emily mellé – tudod, hogy a teknősök a világot cipelik?

- A mitológiában igen. Mosolyodott a lányra Emily – de Szélvész csak a páncélját.

- Szélvész? Kerekedett el Ginny szeme.

- Bizony ám. Repeszt, ha kell. Ugye? Tette le a földre és gyengéden meglökte a kis teknőst, aki pár lépést tett lassan és bizonytalanul, majd visszabújt a páncéljába – kicsit szégyellős. Nevetett fel zavartan Emily és felkapta a teknősét, majd Luna ölébe tette – ha jobban megismer téged, akkor szerintem barátkozni is hajlandó lesz ám - Luna döbbenten nézet a lányra, majd mosolyogva megsimogatta Szélvész páncélját, mire az kidugta a fejét kíváncsian. Emily Luna kezébe adta a saláta levelet, amit a lány Szélvész orra alá dugott. Mindenki hangosan felnevetett, mikor a teknős rá harapott és eltűnt a saláta levéllel a páncéljában.

- Kicsit torkos is, de amúgy kedves kis teknőske. Az apustól kaptam és anya nem örült neki – kuncogott fel Emily – pedig cuki.

- Tényleg az. Téged, hogy hívnak?

- Emily Arrow vagyok ő meg Neville Longbottom a kereszttestvérem. Ginny-t gondolom, már ismered.

- Igen - mosolygott álmatagul Luna – mond a te anyukád Elizabeth Arrow a vámpírok és vérfarkasok barátja, aki maga is valamiféle sötét lény? Kérdezte őszinte kíváncsisággal Luna, mire a kupéban megfagyott a levegő és Ginny felhorkantott. Emily először döbbenten meredt a lányra, majd kitört belőle az ugatásszerű nevetés.

- Hogy az anyja valami féle sötét lény lenne? Ez tetszene neki az biztos – törölte le a könnyeit nevetve a lány – nagyon sokan fújnak rá, mert roppant szigorú, de nem sötét lény maximum ért az ő nyelvükön. De amúgy az igaz, hogy sok vámpírt és vérfarkast ismer, de ők sem gonoszak. Nem egy az én barátom is.

- Komolyan? Kerekedett el Ginny szeme – és nem félsz?

- Miért kellene? Anya sem fél tőlük nekem miért kellene, meg aztán ők is olyanok, mint mi csak egy kicsit másabbak. Hosszabbak a fogaik vagy kicsit szövősebbek. Én szeretem őket. Ichabod bácsi, aki vámpír például gyönyörűen énekkel a felesége pedig kiváló tudós. A gyerekeik meg az én jó barátaim – húzta ki magát Emily.

- Hu, nem is mondtad – szólalt meg Neville.

- A mamád előtt, aki mindig ott volt a fenekedben? Húzta el a száját Emily – Agusta nagyi idegesítő tudd lenni, mikor bepörög.

- Jogos – sóhajtott fel Neville – de mondjátok, melyik házba akartok kerülni?

- Griffendél – Húzta ki magát gőgösen Emily –mert ha nem oda oszt felgyújtom – nevetett fel Emily és a kupéban tartózkodok vele nevettek csak Neville volt ideges, mert ő tisztában volt azzal, hogy a lány komolyan gondolta a dolgot.

- Arrow, Emily Anne – Mondta az első nevet McGalagony professzor és várakozóan figyelte a gyerekeket, akik előtte álltak. Végül kilépet a hátsó sorból egy fekete hajú széles mosolyú szürke szemű lány, aki a tanerő számára ismerős vonásokat hordozott. Ijesztően ismerősöket.

Emily büszke határozott léptekkel ment a Teszlek süveg felé, ami elnyűtt és olyan öregnek tűnt, hogy félő volt egyszerűen szétesik a professzor asszony kezében. „ Hamar lángra kap, ha úgy van" Gondolta magában Emily fél mosollyal az arcán és abban a pillanatban a professzor asszonyt kirázta a hideg. Mikor Emily leült a háromlábú székre várakozóan nézet McGalagonyra, ki a fejére pottyantotta a süveget.

- Oh, egek – nyögött fel a süveg öregen és fáradtan. Emily felkuncogott – ilyen nincs... ugyan az-az elszántság van benned, mint az apádban.

- Kösz. Szóval akkor a Griffendélt, ha lehetne.

- Hoho, ne olyan sebtibe. Nem hiszem, hogy az lenne a te házad.

- Csak hiszed? Neked konkrétan tudnod kellene nem csak saccolni. Vajon hány diák sorsát döntötted el így és keserítetted meg az a hét évet, amit itt kellett tölteniük? Velem aztán nem szúrsz ki! Griffendél vagy semmi!

- A Hollóhát is jó volna neked, mert dörzsölt vagy és éles eszű.

- A Griffendélben is az lennék.

- És bosszantóan agyafúrt is. Igen, a Mardekár jó hely lenne neked.

- Ez egy aljas diszkrimináció. Azért, mert ravasz vagyok mennyek oda? Egy fenét! Figyelj, beszéljünk nyíltan, ha nem mehetek a Griffendélbe esküszöm mindenre megtalálom a módját, hogy felgyújtsalak... és ez nem burkolt fenyegetés ez nyílt. A nagybátyámnál alaposan elcsesztet a beosztást. Igen, Regulusnál! Neki a Griffendél lett volna a tuti, Peternek meg a Mardekár ahol a cimborái voltak. Szóval, ha jót akarsz, akkor Griffendélt mondasz! Gondolta dühösen Emily, miközben a diákok és a tanárok már sugdolózni kezdtek, mert vagy hét perce ült a süveg Emily kobakján.

- Oh... – morogta a süveg – GRIFFENDÉL!!! Harsogta a süveg, mire Emily felugrott a székről és a sápadt professzor asszonynak adta és rá kacsintott, majd a tanári asztal felé nézet és a hüvelyk ujjait felmutatva rájuk mosolygott. Dumbledore megeresztett egy halvány mosolyt, míg Gilderoy Lockhart felállva megtapsolta. Emily látványosan elhúzta a száját, ami nem kerülte el a többi tanár figyelmét, sem. Ám ahogyan elindult volna tovább a pillantása találkozott Perselus Pitonéval, akit csak képeken ismert és a tanárt is meglepve Emily minden rossz szándék nélkül szélesen rá mosolygott és felé intett, majd szökdelve elindult a Griffendél asztala felé feltartott kezekkel a győzelem jelét mutatva.

Na, Emily elkezdte a pályafutását az iskolában ;) Végre eljutottunk ide is. Remélem tetszett nektek ez a kisebb nagyobb szösz.