Sirius, majd nem elolvad a gyönyörűségtől, mikor a kisfia a kezében nagyot ásított, majd tüsszentett egyet. Arcocskáján döbbenetet lehetett leolvasni és Sirius felnevetett.

- Ilyenkor tiszta anyád vagy Reg.

- A lányodnak meg olyan az étvágya, mint neked – forgatta a szemét mosolyogva Remus, miközben ette a kislányt – de Belle veled ellentétben imádni való.

- Viccesnek gondolod magad mi? Ha nem viselkedsz más lesz a keresztapjuk.

- Micsoda fenyegetés – húzta el a száját Remus – Beth már eldöntötte, hogy én és Tonks leszünk a kicsi illetve már kicsik keresztszülei. A húgom szava meg nem parancs, ha nem törvény.

- Bizony ám – szólalt meg Tonks – hadd fogjam most én is Regulust – nyújtotta a kezeit a kisfiú felé a nő és Sirius magához vonta – ne légy irigy már!

- Ügyetlen vagy és még ledobod a fiamat, de hogy adom.

- Molly! Sirius nem adja oda a kicsit! Nyafogta a nő és az asszony felsóhajtott.

- Mint a gyerekek. A babák nem játékok Tonks. És nem is lehet kisajátítani, még ha te is vagy az apja Sirius – vette ki a kisfiút a férfi kezéből és megcsókolta az arcát.

- Most miért vetted el a fiamat?

- Mert én következem – mosolyodott el az asszony – egész nap a kicsiken csüngtél nem is engedve senkit a közelükbe. Én is és más is szeretne babázni.

- Nem játékok – emlékeztette a nő Tonks.

- Majd te is foghatod, de ennek a legénykének most tele a pelusa. Gügyögte Molly és elindult ki a konyhából – bizony kicseréljük.

- El lesznek kényeztetve a kölykök – szólalt meg Alastor bölcsen, miközben figyelte Bellat.

- Bezony' – dőlt hátra a székében Sirius mosolyogva – mert mindenki imádja őket, mert aranyosak és gyönyörűek. Emily is oda vissza volt tőlük, mikor beszéltem vele és Mattel és megmutattam nekik. Alig várják a szünetet, hogy itt legyenek. Remélem addigra Liz is felébred. Nézet fel az emelet irányába Sirius.

- Jó kezekben van a kislány –mondta csendesen Mordon.

- Tudom, másra nem is bíznám a nejem.

Rorik Liz ágya melletti széken ült. Haja fésületlenül hullott a szemébe, inge gyűrött volt és rendezetlen. De szemei alól eltűntek a sötét foltok és arca sem volt beesett ezt a két napig tartó alvásnak köszönhette. Ám most Liz mellől alig lehetett elmozdítani. Halkan egy régi skót dalocskát énekelt, miközben le sem vette a pillantását a nőről. Óvatosan nyúlt Liz kezéhez és vette a sajátjába, majd egy apró követ helyezet bele.

- Az anyám azt mondta gyógyító hatású – mondta halkan – bízom benne, hogy igaza volt és felébredsz végre. Nem bánnám még azt sem, ha valamiért leszidnál, csak halljam a hangodat – térdelt le a férfi és fejét az ágyra döntötte, miközben lehunyt szemekkel újra elkezdte a dalocskát.

- Kicsit hamis vagy – szólalt meg Liz. Rorik szeme felpattant és a nőre nézet, aki halványan mosolygott – szia, TonTon.

- Lizi – suttogta a férfi és remegő lábakkal lassan felállt, majd két keze közé fogta a nő arcát, miközben pattogzott a könnye –nagyon megijesztettél minket.

- A kicsi?

- Hát nem emlékszel? Kérdezte döbbenten Rorik – kicsikről kérdez. Reg és Bella jól vannak.

- Ketten vannak még sem álom volt.

- Mindenki imádja és kényeztetik orrba, szájba őket. Szólok is, hogy hozzák ide...

- Rorik – fogta meg a férfi kezét a nő – még maradj. Fáradt vagyok még és rettentően álmos is.

- Akkor aludj még – ült le a nő mellé Rorik.

- Énekelnél még?

- Mit szeretnél hallani?

- Auld Lang Syne*. Azt olyan szépen énekeled.

- Hát legyen – mosolyodott el a férfi és halkan elkezdett énekelni az anyanyelvén. Liz lehunyta a szemét és élvezte a szokatlan, de számára csengő hangzású kelta nyelvet, amit először Sebastiantól hallott. Megnyugtató volt számára ez a dallamos nyelv. Kinyitotta a szemét és figyelte a mellette ülő Rorikot. Békét jelentett számára és nyugalmat egyfajta erős meginoghatatlan oszlopot, amibe kapaszkodhat. Megszorította a férfi kezét, aki egy pillanatra rá nézet, majd mosolyogva folytatta az éneket. Liz csak nézte a férfit, a vonásait, az alakját és a félhomályba olyan angyalszerű volt szőke kusza hajával, ami megmosolyogtatta.

- Veled álmodtam – suttogta Liz és Rorik abba hagyta az énekét.

- Miféle álom volt? Jó vagy rossz?

- Békés – mosolyodott el a nő – egy faluban éltél orvosként a muglik között és bajszod volt – nevetett fel halkan – olyan kis helyes picike, mint Remusnak.

- Soha nem viselnék bajuszt, ha nem volna muszáj – sandított Lizre a férfi.

- Tudom. De boldog voltál és sokat nevettél, de menekültél is, mert a nénik folyton a nyomodban voltak, mert üdítette őket a sármod.

- Jaj, nekem- villantott egy széles mosolyt Rorik – mit álmodtál még azon kívül, hogy nénik kergetek?

- Volt egy lányod – mondta csendesen és Rorik szeme meg rebbent- egy három éves forma pici lány szaladt feléd kitárt karokkal és kacagva ugrott a karjaidba. Gyönyörű szőke haja volt, amivel a szél játszott. Kék szemei, mint a tied. Nagyon boldog voltál... még olyan boldognak soha sem láttalak.

- Egy kislány? Oh, jaj mi lenne velem? Rettegnék éjjel nappal, mikor és ki ragadja el tőlem – mosolyodott el a férfi szomorúan –és mond volt anyja is az álmodban annak a pici angyalnak?

- Karikagyűrű volt az ujjadon egy másik nem ez – érintette meg a férfi bal kezét – de nem láttam a nejedet. Pedig lestem minden hová. De Rorik olyan nyugodt és békés volt az álom, hogy ha nem hallom meg, ahogyan szólongatok, esküszöm ott maradtam volna. De csak remélni tudom, hogy egyszer valóban lesz egy kislányod és olyan boldog leszel, mint az álmomban.

- Bárcsak láthattam volna az álmodat és osztozhattam volna veled abban az élményben, mit te láttál.

- Bárcsak megélnéd. Folytak a nő könnyei. Rorik lágyan rá nézet és közelebb húzódott Lizhez és megcsókolta a kéz fejét.

- Ne aggódj én értem Lizi. Boldog vagyok attól, ha te is és nekem ez éppen elég. Inkább gyógyul és erősödj. Aludj, kedves.

- Alszom majd, Rorik – halkult el a nő hangja, majd a férfira nézet - ugye Sirius nem gonosz veled? Kérdezte rettegve.

- Nem – ingatta a fejét a férfi – rendes alak lett talán túlzottan is. Nem tudok, most semmi rosszat mondani róla. Megváltozott olyan marha, mint régen volt – nevetett fel a férfi halkan mosolyt csalva Liz arcára - Most meg le sem lehet vakarni a gyerekekről. Tudd, meg ádáz csata megy, hogy ki ringassa és etesse őket.

- Te nem állsz harcba értük?

- A kicsik jó helyen vannak Molly árgus figyelme alatt, de te rád én akarok vigyázni. Gonosz ez a ház és a tárgyak is. Hajolt Lizhez a férfi – amint lehet, elviszlek innen a kicsikkel együtt.

- Nem hagyom el a férjemet akármennyire is elkívánok menni innen Rorik.

- Nem jó ez a hely nektek. Főleg most neked.

- Amint találok, valami jó helyet ahol a családom megbújhat, oda megyünk, de most gyenge vagyok akár a harmat. Ez most más, mint Emilyvel volt. Az ügyeimet sem tudom intézni.

- Azt intézi más.

- Te?

- Dehogy – legyintett a férfi – te is tudod, nem vagyok annyira dörzsölt. Más kezében van az Arrow család.

- Kiében, ha nem a tiedben? Kérdezte Liz.

Remélem tetszett nektek ez a rövid szösz :) Illetve feltennék nektek egy kérdést. Szeretnétek látni Rorikot a hagyományos régi skót ruhában?

*Auld Lang Syne skót népdal, de angolul ez: Old Long Syne, de ha kíváncsiak vagytok hogyan hangzik maga a dal ismerősnek fog hangzani, mikor meghalljátok a dallamot. Ajánlom:
The Tenors - Auld Lang Syne (Official Video) feldolgozását.

** Skóciában még ma is sok helyen az általános skót gael nyelvet használják az angol mellett. Rorik ezen a nyelven énekel Liznek.