Emily az alkarjait nézegette, ami valami rejtélyes oknál fogva nehezen gyógyult pedig Madam Pomfrey már mindent megtett. Így a javas asszony szólt az egyetlen olyan embernek, aki nagy eséllyel többet tud az ilyen sérülésekről, és akit Emily szívesebben elkerült volna.

- Nem lesz gond Emi – mosolyodott el az asszony.

- Ha maga módja... oh – nyögött fel a lány, amikor az ajtóban meglátta Matt-et szikrázó szemmel és igen csak dühösnek – én agyon verem Ginny-t. Motyogta maga elé és megfogadta, ha kijut, innen minimum megfojtja a barátnőjét, akivel megígértette, hogy nem mondja el senkinek mi lett vele.

- Oh, Matthias – mosolyodott el a javas asszony – eljöttél megnézni a barátnődet? Biztosan jobb kedve lesz most, hogy itt vagy.

- Minden bizonnyal – mosolyodott el a fiú sötéten és Emilyt kirázta a hideg – remélem jól vagy Emily.

- Igen – bólogatott a lány és idegesen gyűrögette a takaróját.

- Nem sokáig maradhatsz, mert pihennie kell.

- Rendben – bólintott mosolyogva Matt és figyelte a nőt, aki eltűnt az ajtó mögött, majd vasvilla tekintettel meredt Emilyre, aki már nyakáig húzta a takaróját.

- Te normális vagy? Meg is ölhetett volna! Neked életcélod, hogy bosszants minket vagy csak engem tüntetsz ki vele? Sziszegte Matt.

- Matt...

- Nem akarok ki fogásokat hallani tőled – bökött a lány felé – mikor Ginny mondta, hogy a gyengélkedőn vagy először meglepődtem, mert tegnap semmi bajod nem volt, de mikor McGalagony elmondta miért is vagy itt legszívesebben ordítani tudtam volna. Hogyan teheted azt meg, hogy kisétálsz az erdőbe egyedül?

- Nem tudom...

- Persze, hogy nem tudod, mert felelőtlen vagy. Michael nem egy átlagos ember könnyen megölhetett volna, ha akar.

- De nem tette, mert nem rossz.

- Ám nem uralja az erejét. Lotte szerint még sokat kell az önkontrollon dolgoznia és most lás csodát ez lett. Sőt ezek szerint ki tudott szabadulni, amiért lesz nem egy keresetlen szavam hozzájuk.

- Te tudtad, hogy elfogták? Döbbent meg Emily.

- Persze hiszen a bátyám – csattant Matt – meg is mondtam, hogy őrizzék is nagy oda figyeléssel, mert egy rögeszméje szerint te hozzá tartozol és nem hozzám. De elszúrták ezzel téged veszélybe sodortak is az istenért.

- Matt most más volt. Olyan riadt és tanácstalan, sőt olyan volt, mikor megtámadott, mintha nem is önmaga lenne... olyan, akár akit megszálltak és rányitották volna.

- Nem érdekel Milly – Lépet közelebb Matt, majd gyengéden felemelte a lány karját – bántott téged, sőt ez a seb nem fog nyomtalanul eltűni. Nincs az a gyógyszer vagy varázsige, ami ezt a sérülést eltünteti.

- Tudom, de nem szándékosan tette Michael.

- Miért véded, most ilyen hirtelen?

- Mert a bátyád és tudom, hogy segítségre van szüksége. Olyan szomorúak voltak a szemei, mint neked elsőben. Matt a bátyádat kihasználja az a Mesternek nevezet mocsok – szorította ökölbe a kezét – az én családom okozója a fájdalmatoknak és, hogy nem együtt nőttetek fel boldogan, ahogyan az kellett volna.

- De neki köszönhetem azt is, hogy ismerhetlek – mondta halkan Matt – ha a szüleimmel nőttem volna fel, akkor soha nem találkozunk. De nem bocsátom meg neki azt, amit a bátyámmal és velem tett meg azokkal, akik meghaltak a kísérletei alatt. Egy nap megfizet mindenért, de ezt nem tudjuk úgy véghez vinni, ha te meggondolatlanul cselekszel. Így ezen túl te nem mész nélkülem sehová.

- Akkor a fürdőbe is velem jössz? Mosolyodott el Emily és remélte ezzel oldja a feszültséget kettőjük között. Felsikkantott, mikor Matt tenyér éllel fejbe verte.

- Ne bolondozd el a helyzetet Black! Sziszegte a fiú és a szemei dühösen villogtak. Emily morogva simogatta a feje tetejét és úgy érezte valóban kihúzta a gyufát a fiúnál, aki képes volt csak a vezeték nevét mondani.

- Örülök, hogy értesített Poppy, de innen már megy egyedül. Az igazgató kéreti magát mondta, hogy szóljak. Hallatszott egy férfi hang és Emily felsikkantott.

- Köszönöm, hogy szóltál – hallatszott a javas asszony kedves hangja és Emily felnyüszített miközben Matt kárörvendően elmosolyodott.

- Kincsem hát még élsz – lépet be a kórterembe Rorik széles veszedelmes vigyorra az arcán – Matt fiam hát te is itt vagy? Örülök neki, hogy látlak, és ahogyan elnézem Emit már megkapta a fejmosást rád eső részét – rázott a fiúval kezet, majd összeborzolta a haját.

- Igen – felelte Matt.

- Nagyon helyes, de ha nem baj most magamra hagynál vele? Megvizsgálnám és leszedném a keresztvizet a kis homlokáról.

- Örömmel. Később még vissza jövök Milly – intett a fiú és elment.

- Ennyi? Horkant fel a lány – hol marad a csókom?

- Azt tegnap este elcseszted kislányom azt hiszem – ingatta a fejét Rorik és az ágy mellé húzta az egyik széket és leült rá – legszívesebben fejbe vágnálak, ugye tudod?

- Már kaptam a fejemre méghozzá tenyér éllel.

- Megérdemelted. Nyitotta, ki a táskáját a férfi és kivette a szemüvegét és felvette.

- Rossz a látásod? Kérdezte halkan Emily – miért nem mondtad?

- A cukorbetegség mellék hatása Milly ne aggódj. Nem olyan vészes, de ha jól akarom látni a sebedet fel, kell vennem meg, ha olvasok. Egyre kisebbek azok a nyamvadt betűk – ingatta a fejét a férfi - Nem kell megijedned nem, halok meg – kacsintott a lányra a férfi.

- Sebi apu is ezt mondta.

- Hidd el nem lesz bajom. A legrosszabb forgatókönyv az, hogy megvakulok, de mivel én betartom a diétámat és rendesen kezelem magam kevés ennek az esélye. És a nagyapád is betartja, nem kell izgulnod csak a szája nagy, hogy őt nem kell kezelni. Szóval hosszú ideig foglak titeket még idegesíteni és ott leszek mikor be kötöd Matt fejét.

- Ígéred?

- Igen. Bólintott a férfi és leszedte a kötését Emily felkarjáról – egészen mély, de nem lesz gond. A jövendőbeli sógorod ügyelt arra, hogy nagy bajt ne okozzon. Látszik a seben, hogy küzdött az ellen, hogy ártson neked – nézte elmélyülten a sebet a férfi miközben forgatta gyengéden Emily kezét - Mindjárt rendbe szedlek, de szólok hegek maradnak utána sajnos.

- Nem gond – ingatta a fejét Emily – mond, honnan tudsz te ilyen sokat az ilyen sebekről?

- Többek között ilyenekre vagyok szakosodva és Lotte minden anyagot átküldött nekem, amit Michaelről, Barbeloról és Mattről megszerzett. De már rég át nyargaltam több területre, hogy jobban tudjam segíteni az embereket. Vette le az egyik üvegnek a tetejét és tartalmát egy kézlapra csepegtette.

- Szeretsz gyógyítani ugye?

- Igen, mindig is érdekelt.

- Sebi apu miatt ugye?

- Egy részt igen. Ez csípni fog egy kicsit – nézet a lányra és a csipesszel megfogta a kézlapot és óvatosan tisztítani kezdte a sebet. Emily felszisszent, mire Rorik megállt – ha fáj, nyugodtan szólj.

- Nem fáj csak kellemetlen. Szóval mi miatt is lettél még medimágus?

- Nem igazán mondtam, de nem vagyok egyke. Négy lány testvérem van.

- Valóban?

- Igen.

- Akkor még is van családot – lelkesült fel a lány – megismerhetem őket? Ugye vannak gyerekeik? Velem egy idősek?

- Nem tartjuk igazából a kapcsolatot – mondta halkan Rorik.

- Miért? Hiszen testvérek vagytok – döbbent le Emily.

- Az egyik húgom Clara 14 évesen meghalt sárkány himlőben. Nagyon kedves lány volt és igazi tehetség. Büszke Hollóhátassal volt és nagy álmai voltak – Nyelt nagyot a férfi és Emily szíve megsajdult - Rose is az volt. Erős és makacs büszke nő, de sajnos ő és a családja egy repülő balesetben meghaltak. Lezuhantak valahol a tenger felett.

- Miért nem hoppanáltak?

- Mert kvibbli volt a húgom és a férje mugli. A másik kettő meg messze lakik. Kate valahol Izlandon él. Kutató. Soha nem voltunk jobban így természetesen nem tartjuk a kapcsolatot. Anna meg Kanadában él a családjával. Ott van három kislány. Gyönyörűek –mosolyodott el a férfi – vele levelezek, de a férje nem kedvel, így ne látogatom őket a békesség érdekében.

- Miért? Miért nem mész akkor is? Még is a testvéred.

- Nem akarok gondot –vont vállat a férfi és óvatosan kötözni kezdte Emily kezét – tudod, néha nem kell különös ok, hogy ne kedveljünk valakit és jobb kimaradni a felesleges vitákból.

- Ez szomorú – biggyedt le Emily ajka – pedig te igazán rendes pasas vagy tud meg.

- Köszönöm a bókot jól esik hallani – mosolyodott el szélesen Rorik.

- Michael mondod nekem valamit rólad – mondta nagyon halkan Emily egy idő után és Rorik rá pillantott – mond te valóban a rokonom vagy?

- Nagyon távolról igen. Több mint 100 éve az egyik ősöm roppantul rosszul házadósodott legalábbis a családja szerint. Így ennek megfelelően kitagadták, de amúgy köszönte szépen igen csak előnyös volt neki az új élet.

- Hogyan?

- Szabadon szerethetett és élhetett. A dédanyám nagyon boldog volt a házasságában, de nem feledte el, hogy valamikor ő bizony Carrow volt, sőt később ő is megváltoztatta a nevét, mint a te szépapád. Tetszett neki az Arrow név és bevallom nekem is – kacsintott a lányra a férfi.

- Ismerted a dédmamád?

- Kicsi voltam, amikor meghalt, de halványan emlékszem rá. Vidám, kedves és vicces asszony volt.

- Mint te –nevetett fel halkan Emily - A szüleid?

- Ők is rendes emberek voltak. Minden bizonnyal imádtak volna téged – pöckölte meg a lány orrát Rorik, mire Emily felkuncogott – de mi ez a nagy vallatás?

- Csak érdekelt –vont vállat Emily – mond, a maminak elmondod mi történt velem?

- Lassan adagolom be neki, mert jobb, ha tőlem hallja, mint hogy mástól.

- Mint apától?

- Azt akarom elkerülni, mert az nem tenne jót neki. Sőt egyiknek sem. Anyukádat a terhessége miatta apád a hirtelen természete miatt féltem – húzta el a száját Rorik, majd összecsapta a tenyerét – szóval én most hagyok itt Poppynak egy üveg gyógyszert és pár napig kezelni kell a karodat...

- Rorik... Szakította félbe Emily a férfit, aki döbbenten nézet rá.

- Mondjad.

- Te szereted anyát ugye?

- Persze – mosolyodott el a férfi – és téged is nem kell félned.

- Úgy értem szerelmes vagy belé. Nem?

- Nem hiszem, hogy egy 14 éves lánnyal kéne meg beszélnem a magán életemet – nézet Emilyre somolyogva Rorik miközben levette a szemüvegét.

- De ez a lány félti az anyját.

- Soha nem bántanám.

- Te nem – mondta Emily – más igen.

- Apád sem és aki mást állít az hazudik – mondta szigorúan Rorik – apád a temérdek hibája ellenére jó ember soha nem bántaná...legalábbis nem kész akarva. Szereti az anyukádat, de nehezen tudja ezt mostanában kimutatni. Sokat sínylődött Azkabanban, ami megviselte és azt sem segít neki, hogy annak a háznak a fogja, amit gyűlöl. Talán, ha ennek az egésznek vége az lesz, aki volt. Én ismertem az apádat jó régről. Hűséges remek ember volt, aki az igazság oldalán védte a jót, de az évek megkeserítették és megtörték ne várj tőle azonnali gyógyulást.

- Milyen szép is lenne, ha vissza kapnák. Talán túl meseszerű, hogy ez a család rendesen működjön főleg úgy, hogy alapban sem normális – húzta el a száját Emily – anyám rettegett hivatalnok és családfő, az apám körözött bűnöző, a nagybátyám emigrált exhalálfaló, a keresztapám vérfarkas, a keresztfivéremet meg akarja ölni Tudjuki és a vőlegényem meg a bátyja egy hibrid. Jó arányokkal indulunk nem?

- Valóban – nevetett fel Rorik – de szerintem így jó, ahogyan van, mert anyád egy zseniális boszorkány, az apád a legtehetségesebb és leghűségesebb varázsló, ha nem is mutatta eddig nagyon meg. A nagybátyád egy zseni, akire felnézek és bízok benne, hogy még dolgozhatok vele. A keresztapádnál jobb embert nem ismerek és örülök, hogy barátomnak mondhatom. A kereszt tesód olyan baj mágnes, mint te és igyekszik mindig mindent tudni akármilyen bajt is okoz. A vőlegényed egy nap nagyon erős varázsló lesz, aki valami csoda folytán tud rád hatni és ez megnyugtat, hogy van, aki vigyáz rád rajtunk kívül. És ami pedig a bátyját illeti, nem tudok róla mit mondani, de ha kicsit is hasonlít az öcsére, akkor nem lesz gond vele. Szorította meg a lány kezét Rorik.

- Haragszol rám ugye, mert kimentem?

- Nem – ingatta a fejét Rorik – de nem is örülök vagy lennék rád büszke. Felelőtlen tett volt, ami rosszul is elsülhetett volna. Nagyon megijesztettél tudd meg.

- Sajnálom.

- Van mit. Emily, pici baba korod óta ismerlek és sok zsiványságot hajtottunk végre, de Sebi és Lizi nem úgy neveltek téged, hogy ilyen legyél, és azt hiszem én sem mutattam rossz példát neked.

- Nem. Valóban nem így neveltettek. Ám nem tudtam ellen állni a hívásnak. Olyan volt, mint egy régi hang a sötétből, ami egyszerre volt ismerős és ismeretlen. Visszagondolva hasonló hangja volt, mint Michaelnek, de még is másabb. Lehet, hogy az lehet, aki üldöz benneteket?

- Nem tudhatom. Ingatta a fejét Rorik – de örülnék neki, ha legközelebb nem indulnál el egy ismeretlen hang felé, mert nem örülök, mikor össze kell foltoznalak.

- Vigyázok, magamra hiszem Arrow és Black vagyok – mosolyodott el a lány és Rorik komoran tekintett rá.

- Épp ezért aggódom érted. Nagyon vigyázz magadra kincsem – simította meg a lány arcát Rorik. Emily egy ideig nézte a szomorú gondterhelt férfit, majd váratlanul megölelte szorosan és fullasztóan, miközben beszívta a kellemes kölniének az illatát, amit évekkel ezelőtt ő választott a férfinak egyik vásárlásuk alkalmából. Mindig boldoggá tette, hogy a férfi annyi év után is ugyan azt az illatot használja, amit annak idején megdicsért és kérte, hogy ez legyen az ő illata. Rorik mindig a kedvébe akart járni és vigyázott rá főleg barátja halála után... akárcsak egy jó édesapa.

- Nagyon szeretlek TonTon – motyogta Emily és próbálta lenyelni a könnyeit és abban a pillanatban újra kisgyereknek érezte magát, aki vigaszt kap egy csínyje után. Rorik lassan elmosolyodott és megsimogatta Emily fejét.

- Én is - mondta lágy hangon a férfi.

Egy érzelmesebb sok infót tartalmazó szöszt kaptatok remélem tetszett nektek. :) Gondoltam Emilynek is kell egy érzelmesebb rész illetve beszerettem volna mutatni milyen viszonyban is van Rorikkal.

És kaptam egy fantasztikus fanartot, amit mindenképpen megakartam veletek osztani. remélem nektek is éppen annyira fog tetszeni, mint nekem. Hát csodáljátok meg ezt a remek művet.
Mindegyik karakter annyira jó lett és remekül vissza adja a személyiségüket, hogy szinte már várja az ember, hogy megszólaljanak. Legalábbis szerintem.Gyönyörű vonal vezetést és színezést láthatok. Engem megvett kilóra srácok. Annyira realisztikus mangás a stílus, hogy ilyennel ritkán futok össze. Amúgy megjegyzem Mafdet-től kaptam már egy Mattet bestia formát is. Lássátok a rajzok között ahol ez a szép rajz is helyet fog majd kapni.
Esküszöm, annyira boldog vagyok,mikor kapok tőletek rajzot. **---** Remélem nem fogtok erről az imádni való szokásról leszokni.

Alkotó: Mafdet0201