Emily leült a lépcsőn Matt mellé, aki az anyjától kapott medált forgatta a kezében. Csupán pár napot voltak velük, de éppen elég volt ahhoz, hogy erős kötelékek szövődjenek közöttük. Emily látta Matten, hogy fájt neki a búcsúzás és meg tudta érteni, hogy egy olyan családi háttérrel, ami neki volt a múltban fájó volt elengedni a jót. Összeszorult a szíve és a szája is kiszáradt.

- Még van lehetőséged el menni velük. Anya biztosan el tudná intézni. Ilvermorny egy nagyon jó iskola persze nem olyan jó, mint a Roxfort, de ott lehetnél a tesódal. Mondta csendesen Emily és Matt döbbenten meredt rá.

- Tessék?

- Azt akarom kihozni, hogy megértem, ha velük akarsz lenni, mert ők a családod. Tördelte a kezeit Emily és kerülte Matt pillantást. A fiú lágyan elmosolyodott, majd óvatosan maga felé fordította Emilyt - nem haragudnék rád és anya sem, ha még is utánuk mennél.

- Megszerettem őket valóban, de én ide tartozom. Oda ahol te vagy Milly.

- De...

- Hiányozni fognak, mert nem volt nehéz őket megszeretni főleg a húgomat. De ők is tudják azt, hogy én nem érezném jól magam egy olyan helyen ahol nincs ott az a család, akik megmentettek. Liz, Rorik, Lyall, Lupin professzor és te Emily vagytok a családom, amiben persze Essie és anyáék is benne vannak, de nem hagynám el Angliát, hogy Amerikában éljek. Az nem az én világom. Hogy is mondta Essie viccesen... meg van. Hűvös, megfontolt és tea szürcsölgető Angol lettél - nevetett halkan Matt és Emily is megeresztett egy mosolyt.

- Valóban így gondolod vagy csak miattam?

- Önző módon nem hagynálak itt, mert Jay lecsapna a lehetőségre és hidd el nincs kedvem eltörni a gerincét, mert megkörnyékezte az ÉN menyasszonyomat. Szóval vigyáznom kell, ne hogy lecsapjanak a kezemről, ha már kifogtál - kacsintott Emilyre Matt.

- Te is tudod, hogy nem dobnálak, Jayért szóval nem kell félned.

- Miért akarod, hogy elmenjek Emily?

- Én nem szeretném, de azt akarom, hogy boldog legyél, és a szüleiddel meg a tesódal legyél, akitől elszakítottak.

- Hiszen ők itt vannak - tette a szívére a kezét Matt - és úgy gondolom az ő szívükben is helyet kaptam. A távolság nagy, de a szeretett mérföldeket is átível. Anya ezt adta - emelte kissé magasba a medált a fiú, majd kinyitotta - az egyik oldalon ők vannak Essievel a másikon mikor kicsik voltunk és mindhárman együtt vagyunk a testvéreimmel. Megígértem nekik, hogy a bátyámat visszatérítem a jó útra és haza viszem.

- Szerinted van esély erre?

- Bízom benne, hogy még maradt belőle valami. Volt lehetősége, hogy megöljön, de nem tette így azt hiszem nem gonosz csupán rettentően magányos és azt akarja, hogy valaki szeresse. A sors kegyetlen fintora pedig az, hogy a bátyám téged szemelt ki magának, de akármennyire is meg akarom menteni rajtad nem, fogok osztozni soha. Nagyon szeretlek szóval maradok.

- Én is nagyon szeretlek Matti - bújt a fiúhoz Emily szorosan és Matt magához ölelte miközben beszívta a lány kellemes parfümjének az illatát.

Kifújta a cigarettájának füstjét Michael úgy figyelte az utca túloldaláról a mugli ház sort ahol minden bizonnyal fidelius bűbáj segítségével rejtették el sok más varázslattal egyetembe. Okosan elbújtak előle, de úgy gondolta egyszer úgy is kijönnek, bár akkor sem támadhat rájuk, de legalább láthatja a lányt. Lustán elmosolyodott, ahogyan eszébe jutott a vadóc leány és úgy tervezte mestere parancsa ellenére nem fogja soha elvinni hozzá. Nem engedi, hogy kisajátítsa, mint annak idején Barbelot, aki volt olyan ostoba és hitt a negédes szavainak. Tudta nagyon jól, hogy nevelője örült és az ilyen alakokkal nem csak vigyázni kellett, de ha lehetett több lépéssel előtte kell haladni. Így tett most is, mikor elengedte a baglyot, amit elfogod és figyelte, ahogyan eltűnik fidelius bűbáj körében, majd ő is beleveszett az árnyakba.

Liz a tükör előtt állt és nézegette magát. Kerekedő hasát végig simította, majd lebiggyedt az ajka és az ajtónak támaszkodó Rorikra nézet.

- Nagyobb darab vagyok, mint mikor Emilyvel voltam terhes.

- Csak úgy hiszed. Lökte el magát az ajtótól és lassan Lizhez sétált - minden terhes nő ezt hiszi.

- De én valóban tudom - bökött a centire a nő - meg mértem magam, Rorik. Tény, hogy nagyobb vagyok.

- Figyelj Sebi húga nálad kerekebb volt, amikor a második babáját várta, mert sok víz volt benne. Gondolj arra, hogy a pici jót úszkál.

- Ja és mikor megszületik, már küldhetem is az olimpiára is. Horkantott a nő - folyton rúg, kapál. Izgága.

- Mint Emi.

- Igen és ez rémít meg. Két Emilyvel már nem bírok el - sápadt el a nő - elő fölényben lesznek a Blackek.

- Most is.

- Sirius nem számít, mert leverem - legyintett a nő - de a gyerekek azok mások. Nekik különleges képességük van.

- Anya vagy Lizi persze, hogy engedsz nekik...

- Te miről beszélsz Rorik? Mikor láttál engem behódolni a lányomnak?

- Akkor te miről beszélsz? Horkant fel hitetlenül a férfi.

- Az-az igazi bosszantó Black jellemük, amitől a falra mászok - szorította meg a levegőt Liz, mintha valakit fojtogatna - az a nézés, az a mosoly és az ego.

- Vagyis imádni fogod.

- Igen - dőlt a férfi mellkasának - elvesztem ugye?

- Igen - nevetett fel Rorik és megsimogatta a nő fejét - de már akkor, mikor Emily megszületett. Hiába mutatott magad erősnek és szigorúnak, aki ismer egy kicsit tudja, hogy nem ilyen vagy. Szóval fel a fejel.

- Jó - bólintott a nő - amúgy miért jöttél fel? Tudod, hogy Sirius agyér görcsöt kap, ha itt talál.

- Szarom le a férjed állapotát, mikor te fontosabb vagy. De amúgy jött egy levelet csak azt hoztam fel. Vette el a mellénye zsebéből és a nőnek nyújtotta.

- Oh, kedves vagy - nézegette a levelet a nő - ha megint egy vissza könyörgő levél a Minisztériumba esküszöm, lemegyek hídba.

- Hogy aztán vihesselek a Mungóba - ráncolta a szemöldökét a férfi - csak óvatosan ezekkel a gyakorlatokkal szívi. Nem vagy most olyan hajlékony.

- Rendben - nevetett fel a nő és feltépte a borítékot és olvasni kezdte a levelet. - oh, nocsak egy gratuláló levél a babához - ölelte magához Liz a levelet.

- Ki írta?

- Egy régi ügyfelem... még a pályám elejéről.

- Reg?

- Dehogy ő már küldött és minden héten érdeklődnek, hogy vagyok és érezem magam. Idegesítőek, de imádom őket. Lágyult el a nő és Rorikot meg mosolyogtatta a pillanatok alatt változó hangulatai.

- Rorik gyere le és mond, meg hol van a sütim! Üvöltötte Lyall, mire a férfi a plafonra nézet amikor üvölteni kezdett Mrs. Black is - hallod?!

- Megyek, már nyugodj le! Komolyan az agyamra megy az apád - tárta szét a karjait a férfi és lecsörtetett a földszintre. Liz a levélre nézet és szemöldök ráncolva olvasta el újra.

„A Carrow kriptánnál ma este.„

Liz óvatosan kicsusszant Sirius mellől és még halkabban leosont a földszintre. Mindenki aludt, még a függöny mögött lévő Mrs. Black festménye is hangosan horkolt. Liz magára kanyarította a köpenyét, majd kilépet a bejárati ajtón. Senki sem volt az utcán, még egy kóbor lélek sem így mély levegőt vett és megperdült a sarkán. A jól ismert temető ahová érkezett csendes és sötét volt csak a közvilágítás sápadt gyér fénye világította meg a keskeny utakat és sírokat. Az örök láng, ami a család mauzóleumnál volt vezér fényként szolgált a Liznek, aki éjnek évadján a temetőben sétált. A nehéz és díszes fémajtó nyitva volt. Liz kezében a pálcáját biztos kézben tartva belépet és a kőasztalon egy ismeretlen férfi ült és hanyag eleganciával cigarettázott, de ahogyan jobban belépet és pálcájának fénye megvilágította az ismeretlen arcát megdöbbent. Ismerősek voltak a vonásai. Döbbenten nyelt egyet, mire a férfi elmosolyodott.

- Szép éjt Mrs. Black.

- Mit akar tőlem... Michael? Kérdezte Liz és idegesen borzongott meg a férfi aranyszínű szemeit és agyarait látva. Másabb volt, mint Matt. Ijesztőbb, vadabb, zabolátlanabb és veszélyesebb.

- Csupán figyelmeztetni - felelte lustán és álmatag hangon - sajnálnám, ha baja esne annak a lánynak az anyjának, akit kinéztem magamnak.

- A közelébe se menjen. Emilynek van kedvese, aki történetesen a maga öccse. Sziszegte a nő és Michael szeme megrebbent - nem tudta? Matthias Rosenwood nem annak a családnak a tagja ahol nevelkedett, ha nem egy jóval emberségesebb közegben nőhet volna fel... ahogyan maga is. Erről pedig az a férfi tehet, akit Mesternek szolit.

- Minden bizonnyal igen - sóhajtott a férfi és leugrott az asztalról és Liz felé ment nagy léptekkel és mielőtt reagálhatott volna rá Michael egy gyors mozdulattal kitépte Liz kezéből a pácát és a falhoz nyomta - igazán figyelemre méltó, hogy egy maga fajta tolvaj ennyire szemfüles, de szánalmasan ostoba is, hogy ide jön egy maga.

- Nem vagyok tolvaj és szánalmas sem.

- A Mesterem szerint tolvaj vagy, de engem hidegen hagy a bosszú hadjárata és a beteges képzetei magáról és róla.

- Mondja el kicsoda a Mestere.

- Nem tudom elmondani, mert a neve rejtve van és az elmémet lelakatolta. Elhiheti, szívesen elmondanám kicsoda, hogy lássam, mikor megöli.

- Nem vagyok gyilkos... sziszegte Liz és próbált szabadulni, de egyetlen egy tagja sem mozdult olyan erősen szorította a falhoz a férfi.

- Valóban - suttogta Michael a nő fülébe - hát tagadja, hogy maga lenne a Vadász? Érzem a bőrén, a szívének dobbanásában, hogy tudja, hogy igazam van. Gyilkos és semmi megbánás sem érzet vagy érez azok felé, akinek közvetlen vagy közvetetten elvette az életét. Nekem ez tetszik sőt nagyon is - szimatolt a levegőbe és Lizt kiveret a víz - Éppen olyan könyörtelen, mint én, de sajnálatos módon nekem a lánya kell pedig lehet, hogy elszórakoztattuk volna egymást. A maga kis Emily-e olyan tiszta és romlatlan, hogy igazi élvezet lesz elnyerni vele a szabadságot.

- Nem engedem, hogy bántsa...

- Soha nem bántanám - ráncolta a szemöldökét Michael és abban a pillanatban Liz talán először emberként látta nem pedig egy fenevadnak - ő a részem lesz, ahogyan maga lett a Blacknek, a vörös hajú medimágusnak és a szőke rokonával.

- Rorik nem a rokonom és csak barát...

- Nem közeli valóban, de ő is Carrow és nagyon is fontos magának. A két semmire való Carrow. Ahogyan ez a sírhelyek is örök bélyegként viselik őseik neveit úgy maguk is magukban hordozzák a vért, ami kell a Mesternek - simította meg a nő hasát gyengéden - de még nincs itt annak az ideje.

- A gyerekemet akarja?

- Nem - suttogta a férfi és közebb hajolt Lizhez - magát akarja csak is magát, de már megszállottan. Ezért kellett meghalnia annak a szegény medimágusnak is, mert azt kapta magától, amit ő nem kaphatod még meg. Szóval jobb lenne, ha vigyázna.

- Úgy érti... ő felelős a férjem halálért, mert nem kaphatott meg? Kérdezte remegő hangon Liz és a könnyei eleredtek.

- Igen. Évek óta sóvárog maga után és csak a lehetőségre vágyakozik, mikor megtörve, fájdalomtól megnyomorodva és keserű vigasztalatlanságában magának tudja.

- Ki ő?

- Vér szava elmondja. A családja tudja ki az, aki keresi magát, de már egy sem él, hogy elmondja ki az... vagy még is? - biggyedt le a férfi ajka és durván megragadta a nő haját és hátra húzta - nem értem mire ez a nagy vágyódás, amit a Mestert megmételyezte. Maga nem is annyira különleges és vágy keltőnek sem mondanám. De az biztos, ha a Mesterem magával hálna egy igen erős ivadék lenne kettőjükből. Egy örült, undorító és minden szempontból gusztustalan gyümölcs lenne, de erős. Igen - mérte végig Lizt a férfi - bár az biztos nem a mostani férjétől fog születni a Carrow-ok következő feje.

- Arrow vagyok.

- Nem mindegy? Villant meg a férfi szeme - szóval csak óvatosan szaladgáljon és bízzon meg emberekben, ha nem akar egy féreg játékszerévé válni, mint az a hülye tyúk, akit már minden bizonnyal megölt, akkor csak óvatosan.

- Babelo él.

- Vajon miért hagyta életben, ha az a ringyó nem beszél? Kérdezte Michael és fürkészően hajolt Liz arcába - értem valamit keresnek - nevetett fel a férfi - csak nem vissza akarják vezetni a mutációt? Na, mondja el, mert kiolvasni nem tudom, magából olyan erősen védi az átkos gondolatait - verte homlokon többször a nőt, akinek nem volt semmi lehetősége védekezni a rá már az elején ki mondott átok miatt.

- Semmi közöd hozzá - sziszegte Liz és Michael-t nem kerülte el a hirtelen jött tegezés és elvigyorgott.

- Nem te mondtad, hogy a lányod párja az öcsém? Így ha valamit tervezel vele az rám is tartozik. Tért ő is tegezésre mosolyogva.

- Egy frászt. Soha sem bántanám Matt-et vagy sodornám bajba.

- Miért?

- Mit miért?

- Miért nem sodornád bajba?

- Mert szeretem, ahogyan a lányomat és a bennem növekvő gyermeket. Anya vagyok. Éppen úgy szeretem őket, ahogyan a te anyád benneteket.

- Az anyám? Lepődött meg a férfi és ellökte magát Liztől - a szüleim halottak.

- Akik nálunk voltak igen is élők és biztos, hogy ők a szüleitek. Tudják, mik vagytok és így is szeretnek benneteket.

- Szeretnek... Michael összezavarodottan megrázta magát és a fejéhez kapott - nem... ők... halottak... Jun is... és Essie is... fogta a fejét, és szemei vörösre színeződtek. Liz felsikkantott, mikor a férfi rá meredt és megnyúlt agyarakkal felé rohant. De még mielőtt oda ért volna elrepült és neki csapódott a falnak. Liz erőtlenül összerogyott és oldalra nézet. A vasajtóban Rorik állt dühtől villogó szemel.

- Gyere mindjárt eszméleténél lesz - húzta fel a karjánál fogva a nőt, majd magához rántva eltűntek éppen akkor mikor Michael kinyitotta a szemét. Dühösen kászálódott fel és tűrte hátra a haját.

- Képtelenség, hogy éljenek. Láttam őket meghalni.

- Meg vagy örülve Elizabeth! Üvöltötte Rorik, mikor megérkeztek egy erdő melletti tisztásra, aminek a szélén halkan csobogott egy patak. Liz döbbenten nézet körbe és ijedten tekintett Rorikra.

- Hol vagyunk?

- Skóciában a birtokomon. Válaszolta gyorsan - szóval mi a fenét kerestél EGYEDÜL egy kriptában azzal a fiúval, aki nem csak Emilyt akarta elrabolni, de szándékában állt Mattet eltenni láb alól, és ahogyan láttam veled is ezt tervezte!? Ő írta az a kibaszott levelet ugye?

- Igen...

- Tisztában vagy azzal, hogy nem csak magadat sodortad veszélybe ha nem a babádat is?!

- Igen, de...

- Itt, nincs de az istenért! Most nem hősködhetsz, nem csinálhatsz kedvedre semmit, ami az éltedbe kerülhet, mert most védtelen vagy, mert most terhes vagy. Egyszer a kurva életben is maradj már a fenekeden és csináld azt, amit mondanak neked!

- De kíváncsi voltam ki az, aki a szüleim mauzóleumába hívott. Gyanús volt, hogy nem az Arrow, ha nem a Carrow nevet használta és...

- Leszarom - szakította félbe a nőt idegesen Rorik és széttárta a karjait - most nem teheted ezt. Mikor megszületik a babád és újra az leszel, aki voltál miattam csinálhatod... á miket beszélek akkor sem - túrt a hajába Rorik.

- Tudok magamra vigyázni?

- Oh, azt láttam - mondta gúnyosan Rorik - ha nem érek oda mehettél volna anyád mellé úgy is üres mellette a hely.

- Mi a szarért aggódsz ennyiért értem? Kérdezte Liz - lehet, hogy távolról rokonok vagyunk, de azért van egy határ.

- Hogy, miért aggódok érted? Miért? Üvöltötte Rorik - hát nem egyértelmű Lizi? Szeretlek az isten szerelmére. De nem, mint rokont, vagy barátod, ha nem, mint nőt.

- Tessék? Hüledezett Liz.

- Az égre Lizi mit nem lehet ezen érteni? Túrta a hajába a férfi és idegesen elindult a patak felé olyan gyorsan, hogy Liz alig bírt lépést tartani vele - komolyan én vagyok a legnagyobb marha ezen a világon. Igen én. Bele szeretek egy férjes asszonyba, aki olyan értetlen, hogy olyat még a regényekben sincs - gázolt a patakba derékig, majd alá merült.

- Rorik... Rorik... Rorik! Visította Liz, mire a férfi felbukkant.

- Mi van?!

- Mi a szart csinálsz?

- Lehűtöm magam, mert olyan ideges vagyok, hogy szinte felforr az agyvizem.

- Miattam?

- Istenem adj türelmet, mert ha erőt adsz, akkor nem állok jót magamért és agyon ütöm ezt a nőt - nyögött fel a férfi - szerinted ki miatt? A mókusok miatt a fenyőn? Persze, hogy miattad, mert nem elég, hogy megijesztettél, mert veszélybe sodortad magatokat, de még értetlen is vagy! A fenébe is.

- Rorik - lágyult el a nő hangja és felszipogott - én sajnálom az egészet, de komolyan. Mondta a Liz és a férfi csak felhorkantott. Kis idő után Liz óvatosan a patak felé lépet - mond hogyan találtál rám? Hogyan veheted észre, hogy elmegyek?

- Én a tekergők előtti zsivány vagyok Lizi, ha valakinek vaj van, a fején észreveszem. Szóval fülleltem.

- De honnét...

- Éreztem, hogy ide jössz. Mondta csendesen a férfi és hátra simította vizes szőke haját, majd lassan kisétált a vízből - szóval?

- Igen?

- Mit mondod az a kis mocsok?

- A mestere magának akar engem és minden bizonnyal valahogy a rokonom.

- De mind halott. Döbbent meg a férfi.

- Nem - ingatta a fejét Liz - apám testvérei még élnek. De ők börtönben vannak hosszú éve.

- Lehet még egy balkézről született Arrow?

- Apám hűséges volt - háborodott fel Liz.

- Nem arra gondoltam - legyintett a férfi - a nagyapád nagy kujon volt nem?

- De - felelte elgondolkozva a nő - igazad van Rorik teljesen - lelkesült fel a nő - el kell mennem apám kúriájába meg is kérdezem a nagyapa festményét. Indult el Liz, de Rorik utána kapott és megragadva a karját visszahúzta.

- Most nem az is biztos. Most haza viszlek és visszamész az ágyba a férjed mellé még mielőtt észreveszi, hogy nem vagy mellette.

- De meg kell...

- Nem - csattant fel Rorik - majd én. De most téged biztonságba viszlek, és ott maradsz.

- Hadd menjek veled - kérlelte Liz a férfit.

- Te a nem melyik részét nem érted?

- Azt hiszed, ez után nyugton lennék otthon?

- Bazd meg - horkant fel a férfi - rendben, de nem mozdulhatsz mellem.

- Rád tapadok, mint egy tépőzár - mondta a nő és Rorik elvörösödött - és még visszatérünk a szerelmi vallomásodra - karolt a férfiba Liz és még mielőtt válaszolhatott volna már megperdült a sarkán és elhagyták a tisztást.

Ez egy nagyon hosszú szösz lett, de remélem nem gond. Lehet, hogy nem olyan lett, mint vártatok, de most ilyen lett. tetszik meg nem is nekem. Kicsit kússza vagyok ma. Reggel megkaptam a harmadik oltásomat - szociális szférában dolgozom és kell - és mit mondjak érzem, hogy megkaptam. Fájdogál a vállam karom és gyűlölöm, mikor ez van. De gondoltam inkább ma felrakom a szöszt, mert nem tudom milyen lesz a holnapi napom.

Remélem tetszett nektek. És jöhetnek a teóriák és összeesküvés elméletek ha van hozzá kedvetek, hogy ki állhat a Mester titulus mögött. Én nagyon élvezném, ha megtennétek, mit ne mondjak. Szóval hajrá.