Egyikőjük sem, mert megmozdulni, és ha akartak volna is sem tudtak volna. Michael lassan jött feléjük és mozgása olyan volt akár egy lecsapni készülő ragadozóé. A lemenő nap fénye árnyékokat rajzolt az arcára, de még így sem enyhítette azt az elszánt tekintett, amivel őket méregette.

- Rég volt nem, hogy találkoztunk, drágaságom - szólalt meg és lassan elmosolyodott, majd mintha csak el akarna, valamit legyezni maga elől csettintett. Emily érezte, hogy a torkát szorító gombóc eltűnt - hát igazán köszönhetnél nekem. Állt meg a lány előtt és az álla alá nyúlva kissé felemelte.

- Ne érj hozzám.

- Micsoda tűz miközben rettegsz tőlem. Mosolyodott el Michael - tudtam én már akkor, hogy érdemes vagy a figyelmemre. Egyre szebb vagy és úgy hiszem, szebb leszel, mint az anyád - érintette meg Emily ajkát és lassan végig húzta az ujját a nyaka ívén, majd meg állt a dekoltázsánál - felfoghatatlan, hogy a fiú nem használta ki a helyzetét.

- Ne...ne...nyúlj...hozzá - nyögte ki nagy nehezen Fred.

- Erős tudat - csillant fel Michael szeme boldogan, mohon és érdeklődve - micsoda védelmi ösztönöd van, hogy képes vagy az átkomat kissé legyőzni - lépet Fred felé Michael és megragadva haját kissé hátra húzta - védeni azt, akit húgodként szeretsz. Milyen lovagias. Milyen hősies - nevetett fel a férfi, majd hirtelen megcsapta a fiút, aki elterült a földön - de hasztalan. Ahogyan a szánalmas szökési próbálkozás is fürtöske, de ötletes - kacsintott Hermione-re, aki igyekezet megmozdulni.

- Mit akarsz? Kérdezte Emily - anyám...

- Nincs itt - vágott a szavába a férfi - ahogyan senkid sem, aki megvédhetne. Mindent úgy intéztem, hogy egyedül maradj. Bár bevallom a váratlan vendégek nem voltak a tervben, de ők csak bolhák a tervemben.

- Mit akarsz? Sziszegte Emily és gondolataiba Matt-ért üvöltött pont, úgy ahogyan a többiek is.

- Téged - mosolyodott el Michael ugrott Emily elé és két keze közé fogta a lány arcát - igazán értékes vagy, még ha nem is tudod még felfogni mennyire is. Oh, és hasztalan a fiúért való kiabálás... nem hallja meg, mivel levédtem ezt a helyet. Emily szeme megrebbent és félelemmel vegyes felismeréssel nézet Michael szemébe - Hát elfelejtetted, hogy én legilimentor vagyok?

- Dögölj meg.

- Nem most fogok. Szóval inkább térjünk arra rá, hogy amiért jöttem - lépet szorosabban Emily elé - el sem tudod képzelni mióta várom, hogy újra szemtől szembe legyünk. A mestert nehezen, de meg győztem, hogy adjon oda nekem. Ej, te reszketsz - suttogta Michael és gyengéden megsimogatta Emily karjait. Michael elmosolyodott - ez, majd feltüzel - hajolt Emilyhez és megcsókolta. A könnyei kicsordultak, majd izzó harag gyúlt benne és minden erejét összeszedve próbálta a férfi átkát legyőzni. De nem ment neki így a lehető legkézenfekvőbbet választotta... nemes egyszerűséggel megharapta a férfi ajkát. Michael felordított és ellökte maga elől Emilyt és ez a pillanatnyi gyengeség elég volt, hogy megtörje a varázst.

- Stupor! Üvöltötte Emily és Michael elreppent méterekkel tőlük - gyerünk futás!

- Szóval durván szereted - mosolyodott el a férfi és letörölte a szájáról a vért ahogyan fel állt - ha egy lépést még teszel, hátba átkozom az egyik barátod - vette elő a pálcáját Michael. Emily visszanézet és még messze volt az erdő, hogy biztonságba érjenek. Nem mintha előle egyáltalán el lehetett volna így meg állt.

- Emily gyere - rángatta George.

- Nem. Ti menjetek - lökte el magától a fiút Emily - menjetek!

- Jó döntés - nevetett fel Michael - és most mi ketten nagyon jól el fogunk szó... A férfi nem bírta befejezni, mert egyszerűen eltűnt a szemük elől.

- Mi a franc? Kiáltotta George, aki oda ért hozzájuk.

- Matt - mosolyodott el Emily és az erdőbe nézet ahol eltűntek.

- Te mocsok kis féreg, hogyan mertél hozzá érni ahhoz, ami az enyém?! Üvöltötte Matt Michael arcába, mikor hozzá vágta az egyik fához, ami végig repedt az ütéstől - én letépem a fejedet!

- No, csak hát még is a tied? Nevetett fel Michael és hátra simította szőke haját az arcából - megleptél öcsém. Nem néztem volna, ki belőled, hogy igényedet behajtod rajta. Tudod te, olyan becsületes forma vagy - mondta undorodva a férfi.

- Tegyél meg nekem egy szívességet és halj meg gyorsan. Szegezte a férfira a pálcáját Matt.

- Nem vagy te olyan bátor, hogy főbenjáró átkot használj, sőt még kis gyerek vagy te még ahhoz - ingatta a fejét nevetve.

- Mondtam én egy szóval is, hogy átokkal ölek meg? Kérdezte Matt nyugodtan és Micahel arcáról lehervadt a mosoly, ahogyan Matt ledobta a pálcáját - szét foglak szaggatni - morogta a fiú és a férfi idegesen emelkedett fel.

- Oh, hát irányításod alá került a bestia? Nyelt a férfi és végig nézet a fiún, aki lassan egy hatalmas fenevaddá változott - már értem miért akar vissza kapni a főnök te vagy a mester műve - nevetett fel tébolyultan és a szeme vörösre színeződőt.

Emily, aki a harcolok felé szaladt figyelte, ahogyan Matt lassan át alakul. Életében nem látott hozzá hasonló lényt. Olyan volt, mint egy hatalmas oroszlán egy farkassal keveredve. Egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző. Erős karok rántották el a dobról ahol állt és reppent fel az ágak sűrűjébe.

- Te meg vagy húzatva?! Villogott Japer szeme - az égre Emily neked nem erre kellett volna szaladnod, ha nem a másik irányba!

- Te meg mit keresel itt? Csattant fel Emily és próbált kiszabadulni Japer szorításából.

- Matt hívott minket?

- Miket? Lepődött meg.

- Apámat a bátyámat meg az anyámat!

- És mióta hallgatsz te rá?

- Mióta a vőlegényed és több esze van, mint neked! Dobta a vállára a lányt Japer - híztál.

- Mi van? Tegyél le, de tüstént! Segíteni kell Mattnek! Hallod parancsolom, hogy tegyél le!

- Te biztosan nem parancsolsz nekem. Matt már más szinten van, picinyem nem kell rá vigyázni. Rugaszkodott el az ágról és át ugrott egy másikra miközben figyelte a két fenevad harcát a szeme sarkából - most már áldom a fejem, hogy nem húztam ki nála a gyufát.

- Mi a szarért is fogadsz te igazán szót neki? Válaszolj nekem Jay! Ütötte hátba fiút, aki felmordult és egy diófa vastag ágára ugorva egyszerűen felakasztotta Emilyt a ruhájánál fogva az egyik ágra.

- Neked lét elemed az, hogy mások agyára menj vagy csak az én kedvemért csinálod? Éppen megmentelek attól a dögtől, aki hidd, el nem malmozni akarna veled, ha nem valami mást olyat, ami nem lenne a kedvedre főleg vele! Erre te ütögetsz, mint egy bokszzsákot! Szóval legyél olyan kedves és fogd be a szádat! Dühöngött a fiú és Emily elhűlten nézet rá.

- Bocs - nyögte ki nagy nehezen - csak aggódok.

- Elhiszem, szóval most el... Emily felsikoltott, mikor Japer eltűnt és hangos robajjal a földre zuhant két fát kidöntve.

- Jay! Visította Emily - Jay! Jay! Egek jól vagy?! Próbált lekászálódni az ágról ahová a fiú akasztotta, de megállt a mozdulatban, mikor meglátta a másik fán álló Michaelt, aki ezernyi sebből vérzett és őt nézte, miközben alig állt a lábán - ha valami baja esett a barátomnak és Mattnek én, kinyírlak.

- Most megúsztad édeske, de eljövök érted - nevetett fel és vér bukott ki a száján, majd eltűnt. Emily remegve nézet körbe, de megdermedt, mikor meghallotta a reccsenését.

- Ne, ne, ne - remegett Emily hangja és felsikoltott, amikor eltörött az ág, ami tartotta és lezuhant. Egyik ágról a másiknak csapódott a tüskés bokorba való zuhanástól az mentette meg, hogy fen akadt az utolsó ágon.

- Kurvára remélem, hogy húgod lesz, mert akkora hozományt kérek, amitől az anyád haja is égnek meredt, mert másképp nem tudd engem kár pótolni. Kiverte az a dög az egyik szemfogamat! Három hónap, mire kinő a másik - akasztotta le Emilyt üvöltve.

- Matt hol van?

- Ennyi? Értem már nem is aggódsz? Tette le Emilyt, aki azonnal futni kezdett - na, persze én csak egy vámpír vagyok nem egy Matt - tárta szét a karjait a fiú.

- Fogd be és segíts meg keresni.

- Kis tisztáson lehet, onnan érzem a szagát. Hát persze a gonosz lény eltűnik és a veszély elmúlik már nem érdekel senkit semmi - kiáltott utána - Pár hónapja csak a szüleim ugráltak utána Liz most meg már Matt is. Miért nem szolgálhatunk volna egy nyugis családod? Miért nem?

Emily kiszaladt arra a tisztásra, hová Japer irányította. Az egyik kidőlt farönknek a sebeit nyalogató oroszlánszerű lény dőlt. Emily megkönnyebbülten sóhajtott fel és közelebb lépet, mire a bestia felmorgott.

- Matt én vagyok az Emily - emelte fel a kezeit - annyira örülök, hogy életben vagy. Egek el sem hiszed mennyire aggódtam érted - folytak a könnyei, de a bestia tovább morgott - Emily vagyok, nem ismersz fel? Emily, a te Milly-d... jaj, Matt - lépet párat előre remegve - ne csináld ezt velem. Matti engedj oda... lépet közelebb és mivel morgás nem hallott így ment közelebb és közelebb, míg kartávolságon belül nem került - Matt tele vagy sebbel. Szólni kellene Lotte-nak. Simította meg a véres bundát Emily, de csak morgást kapott válaszul.

- Gondolom, most azt mondtad, hogy nincs semmi bajod. Pedig van! És aggódom érted! Igen érted! Mert lehet, hogy egy oroszlánszerű valami lettél, ami szerintem még a sárkányoknál is menőbb, de mivel én vagyok, a jövendőbeli feleséged én mondom, meg mit csinálsz! Csattant fel Emily - szóval az van, amit én akarok. És én azt akarom, hogy Lotte összefoltozzon! Értve! Csattant fel Emily és a bestia felnyüszített és lassan visszaváltozott Matté - helyes, én is így gondoltam.

- Ugye nem kell kint aludnom a bokrok alatt? Kérdezte Matt halkan és Emily felnevetett és átölelte a fiút.

- Én biztosan nem foglak kizavarni soha. - bújt hozzá szorosan.

- Nem akarok ünnep rontó lenni, de tényleg mert megható és elmorzsolnék pár könnyet is - szólalt meg Japer - de jó lenne, ha Matt-et anyám összefoltozná mielőtt elvérzik meg hasonló... és nem ártana neki egy ruha sem - vakarta meg a tarkóját a fiú és a köpenyét Emily felé nyújtotta - takart már el.

- Oh - vette el Emily a köpenyt és széles mosollyal Mattre nézet, aki egy pillanat alatt elvörösödött - milyen szégyellős vagy te Matt és micsoda kisebbségi komplexusod van Jay. De szólok csak, hogy tudjátok mind ketten jól néztek ki pucéron - kacsintott Mattre és Japerre Emily.

- Te mikor láttál engem csupaszon? Döbbent meg Japer.

- Igen, mikor? Csattant fel Matt.

- Hát nekem is meg vannak a piszkos kis trükkjeim - nevetett fel Emily és boldogan összetette a kezeit - na, Jay kapd fel Matt-et és menjünk haza.

- Mi vagyok én hordár? Horkant fel a fiú - Jó felkapom és megyünk - emelte fel a kezeit Japer, mikor a lány szúrósan rá nézet - te szerinted, mikor lesett meg minket? Mert amikor meglátott téged nem volt igazán meglepve. Suttogta Mattnek Japer.

- Nem tudom, de már kezdek félni tőle.

- Te most kezdesz tőle? Én négyéves korom óta, mikor orrba vágott egy vödörrel.

- Ne pofázzatok, ha nem gyertek.

- Most azért boldog vagyok - vigyorgott el Japer.

- Miért? Kérdezte gyanakodva Matt, aki a fiúnak dőlve ment mellette.

- Hogy nem nekem kell elvennem Emit. Te fogsz vele harcolni nem pedig én. Nevetett fel Japer és Matt is eleresztett egy mosolyt.

 Lesz lentebb egy kis közvélemény kutatás/rajzkérés!!!

Kész lett. Remélem tetszett nektek ez a szösz. Jó volt írni akartam kissé részletesebb beszélgetést írni, de be állt az ágy halál és függöny. A hetem fárasztó lesz, mert helyettesítek, de igyekszem hozni a szöszöket :) Szóval írjátok meg milyen lett ez a rész XD nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.

És. (dobpergés) meg jött a digitális táblám. Jó nagy és imádom :) Nem hittem volna, hogy a rajz felülette jóval nagyobb lesz, mint az előző, de alig várom, hogy normálisan kipróbáljam. De lehet ma nem sikerül, mert jelenésem van egy rendezvényen.

Szóval, milyen rajz is legyen amivel felavathatnám az új táblát? Indokold miért legyen az a rajz amit szeretnél. Piszkosul kíváncsi vagyok :3

- Matt x Emily

- Emily x Jay ( a régi idők emlékére)

- Liz x Sirius

- Liz x Rorik (mivel már van ilyen szurkolói részleg)

- Michael x Emily ( Csak a szösz kedvéért)

- Mark (Azt hiszem őt még nem rajzoltam még meg)

- Roymund ( Őt igen, de csak chibiben)

- Murdock (Egy kép van róla aztán slussz-passz)

- Illusztráció*

* Nem és nem. Matt oroszlán/farkas szerű alakját nem rajzolom meg mivel állatot nem tudok rajzolni! De bátran megcsinálhatja bárki. Esküszöm kirakom ide.