161 szösz
Rorik benyitott Liz irodájába és ott találta a nőt konyakos pohárral, a kezével és nézet maga elé. Arca rendkívülien szomorú volt és gondterhelt. Szabad kezével a hasát simogatta, míg a másikkal lötykölte az italát a poharában.
- Nyugtass meg, hogy abban nem alkohol van - lépet be Rorik és Liz rá nézet és lassan elmosolyodva a fejét ingatta.
- Nem, csak almalé. De nagyon megnyugtat, ha ebben a pohárban iszom.
- Ennél stílusosabban nem láttam senkit sem almalét inni. Ment a nő felé Rorik és mikor oda ért hozzá kivette a kezéből a poharat és bele kortyolt - oh, és valóban az. Ült fel az asztalra.
- Nem iszom, mióta babát várok, ezt te is tudod.
- valóban, de a tegnapi nap után, amit hallottam azt hittem, hogy kell majd az ital.
- Nem mondom, hogy ne fordult meg a fejembe, de akkor éreztem, hogy ők is zaklatottak így kértem Matt-től egy jó citromfű teát. Na, az rendbe hozta az idegeimet és elnyomott az álom. Nem is emlékszem, hogyan mentek a srácok aludni.
- Minden bizonnyal a saját lábukon - nevetett fel Rorik és Liz somolyogva oda csapott - Matt mindenkit a szobáikba zavart Lyall közre működésével.
- És te mikor érkeztél?
- Késő este, már csak Matt volt fent. Sokat beszélgetünk igazán jó hallgatóság. Meg merem kockáztatni, hogy négyszer érettebb, mint én.
- te örök gyerek vagy Rorik, de mi éppen így szeretünk - Fogta meg a férfi kezét Liz és kedveskedve megszorította, majd kissé felsikkantott - na, ha már itt tartunk a kicsi nagyon aktivá vált. Húzta a férfi kezét a hasához.
- Leért az almalé - nevetett Rorik és leguggolva a nő elé a hasára hajolt és fülelt. Kis idő elteltével rúgást érzet. Boldogan felnevetett és átölelte Lizt - alig várom, hogy megszülessen a pici. Biztosan ő is olyan aranyos és imádni való lesz, mint Emily.
- Reméljük, hogy azért olyan nagy kópé nem lesz - kuncogott Liz és megsimogatta a férfi fejét - valami bánt ugye, Rorik.
- Semmi nem bánt - hazudta a férfi. Liz felvonta a szemöldökét és meg csípte a férfi arcát.
- Két csínytevőt neveltem, sőt négy istencsapásával nőttem fel. Szerinted nem ismerem fel ha valaki hazudik nekem? Szóval?
- Csupán fáradt vagyok Lizi semmi több és kellemes fülelni. Nagyon virgonc a baba - mosolyodott el Rorik és lehunyta a szemét.
- Gondolkodtál milyen neve legyen a babának? Kérdezte Liz halkan. Rorik izmai megfeszültek, de csak vállat vont.
- Nem az én tisztem ezt eldönteni.
- De én kíváncsi vagyok rá. Mond el a te ötletedet.
- Tetszett nekem a Regulus név is.
- Rorik.
- De például megkaphatná Sirius nagybátyja nevét, aki normális volt Blackhez viszonyítva.
- Alphard bácsi után? Lepődött meg a nő, majd gondolkodni kezdett - jól hangzik.
- Regulus Alphard Black. Ugyan az a monogramja lenne, mint a sógorodnak. Siriusnak biztosan tetszeni fog.
- Rosszul mondod Rorik. Regulus Alphard Tonkin. De milyen nevet adnál a fiúnak, ha nem Sirius név ötletét tartanád elsőre?
- Sinias.
- Sinias?
- A nagyapámat hívták így. Sinias Philionel Tonkin. Egy nagyon jó ember volt. Az ő hatására akartam medimágus lenni. Ő nem volt az, de értett a gyógyításhoz. Anyám ősei sámának hívták volna. Mosolyodott el szeretettel a férfi.
- Valóban jó név lenne a picinek.
- De mi van, ha kislány lesz mond? Nézet fel a nőre Rorik - mit szólnál a Belladora-hoz becézhetnénk Bella-nak vagy Dora-nak - mosolyodott el a férfi - és felkérhetnénk Tonksot keresztanyának és keresztapának Remust.
- Hm, nem rossz ötlet - mosolyodott el szélesen a nő és csillogó szemmel nézet le Rorikra - és ha jól játsszuk ki a kártyákat még össze is jöhetnek. Hát nem volna szép - hajolt a férfi arcába Liz.
- Erről ők is tudnak, vagy csak te akarod játszani a kerítőt?
- Vonzódni fognak egymáshoz csak még erről ők nem tudnak. Olyan szép pár lennének. Szerinted nem?
- Szerintem meg döntsék el ők.
- Rorik.
- Na, jó - forgatta a szemét a férfi és leült a földre és neki dőlt Liz lábának - igen valóban szép párocska lennének. De Remus túlaggódja, a vérfarkas kórságát azzal mit kezdesz.
- Férfiból van ő is - Legyintett Liz - ösztön lények.
- Na, ezt azért kikérem a férfi táraim nevében.
- Miért is? Te hírhedt szoknyavadász voltál. Csak azt nem döntötted gerincre, akit nem akartál. Szóval?
- Jól van te nyertél - sóhajtott fel Rorik - ösztön lények vagyunk, mi aljas férfiak.
- Mindig tudtam, hogy te megértesz engem - nyomot a férfi homlokára egy csókot. Rorik bele nézet a nő kék szemeibe
- Liz...
- Jó reggelt - dugta be a fejét Emily - ne, már hallgatózás van? Én is akarom fülelni az öcsémet! Rohant oda Emily és Rorik ölébe ülve az anyja hasára döntötte a fülét - most miért nem mocorog?
- Mert ő is elfáradhat.
- Ne már. Rorik ki fülelted az összeset - nézet bosszúsan a férfira Emily, aki hangosan felnevetett.
- Mint ha azt lehetne - csiklandozta meg a lányt, aki felkacagott - meglásd, egyszer fülön rúg a tesód, mikor hegyezed a fülecskéidet - állt fel Rorik és a vállára dobta Emily - és úgy gondolom meg kellene téged kicsit leckéztetni te lány a szemtelenségeidért. Mit szólsz? Dobta meg a vállán Emilyt, aki csak kacagott.
- Ne csináld! Ne! Nevetett a lány teli szájjal és Liz lágy mosollyal figyelte őket.
- Bele doblak a kerti tóba. Be én!
- Neee! Matt, ments meg - kacagta a lány.
- Nem fog - nevetett fel ördögien Rorik és kiszaladt a szobából és kidugta a nyelvét a belépő Mattre, aki döbbenten meredt utánuk, majd Lizre.
- Mi történt?
- Csak két gyerek gyerekeskedik - állt fel Liz és lassan kisétált a szobából és még onnan is hallotta Emily visítását, Rorik nevetését, majd egy hangos ordítást és a csobbanást.
- Két bolond - mondta Liz és Matt egyszerre, mikor az ablakból nézték, ahogyan kimászik Rorik és Emily.
A reggeli vidáman telt és mindenki nevetve hallgatta, hogyan is estek egyszerre a kerti tóba Emily és Rorik. Liz a fejét ingatta figyelte a népes asztaltársaságot. Hangosak voltak még olyan boldogság töltötte el, mint mikor még a keresztszülei, Jamiek is velük volt.
- Nem vagy éhes? Fordult Lyall Lizhez.
- Csak elméláztam. Kapott be egy szőlőszemet, amit a joghurtjába szánt.
- Elmehetnék az erdőbe játszani vagy a nagy tisztásra. Ott például jól tudnánk repülni.
- Oda nem mehetek - kapta fel a fejét Liz - kívül esik az akadályon.
- Ne már anya.
- Semmi ne már anya - szegezte a kanalát a lányára Liz - maradjatok a birtokon. Van elég hely a játékra. Rendben?
- Anya...
- Rendben?
- Igen - motyogta Emily és duzzogva turkálta a rántottáját.
- Nagyon helyes. Seprűk a garázsban és nem mehetek a motorom közelébe. Ti meg fiúka kocsihoz sem - nézet az ikrekre Liz, akik összenézve elmosolyogtak, de bólintottak - Ma egyedül lesztek, mert nekem dolgom van a Minisztériumba.
- És én elkísérem - düllesztette a mellkasát Lyall.
- Mondtam, hogy nem kell neked is jönnöd - forgatta a szemét Rorik.
- Régen voltam bent szeretnék, pár régi kollégának köszöni.
- Mikor értek haza?
- Azért mert mi elmegyünk, attól még nem kell rosszalkodni. A fejedből is verd ki azt, hogy szabályt szegsz - rótta meg Rorik Emilyt.
- Matt légyszi ügyelj mindenkire, és ha nem fogadnak szót szólj Hopinak és ő, majd redet tesz.
- rendben.
- Spicli - tátogtta Emily. Matt felvonat a szemöldökét, majd Hermione-hoz fordult.
- Délután lenne kedved átnézni a házi dolgozatainkat?
- Oh, ez igazán remek ötlet - lelkesült fel a lány és a többiek elsötétült tekintettel meredtek Mattre. Liz pedig a joghurtjába somolygott.
- Okos ötlet volt Matt-et nem hívni? Kérdezte Ginny, mikor kiértek egy tisztásra. Fred gyanakodva nézet körbe, majd zsebre dugott kézzel fordult Emily felé.
- Ugye ez a tisztás nem az, amit anyud tiltó listára tett.
- Nem hiszem - vont vállat Emily - de Mattre most haragszom, hogy képes volt felhozni a házit. Ennyi jár neki. Hm, ismerős ez a hely - vakarta meg a fejét Emily.
- Tuti ez a tisztás, ami tiltot - emelte fel a kezeit George - érzem.
- Nem olyan. Ez nem lehet az a hely ahová Sebi apuval gyakran jöttünk ide kviddicsezni.
- Fura lesz tőlem ezt hallanod, de most kellene hátra arcot vágnunk.
- Lehet, Fred.
- Nekem valamiért fel, áll a hátamon a szőr - sápítozott Hermione - nektek nem?
- De - mondta Ginny és körbe nézet - olyan, mintha figyelnének minket. Figyelj inkább mennyünk vissza - nyögött fel Ginny és elkezdett hátrálni.
- Szerintem is - borzongott meg Emily és a levegőbe szimatolt.
- Mi a baj? Kérdezte Hermione.
- Ismerős szagot érzek.
- Matt?
- Ez nem Matt kölnije. Sápadt el Emily, majd megrázta a fejét.
- Jól vagy? Kérdezte aggódva Fred.
- Nem - rázta meg újra a fejét, majd körbe nézet - Tűnjünk el innen. Istenem, de hülye vagyok. Fogta meg a fejét - nem is tudom, hogy...
- Mi a baj?
- Tűnjünk el!!! Visította Emily - ide csaltak minket. Indult el Emily az erdő felé a többiekkel, de pár méter után megdermedt és hirtelen meg állt. Fred neki ütközött és arra a helye nézet ahová Emily.
- Ki az ott? Kérdezték egyszerre és kissé előre dőltek. Az alak az erdő szélén állt sötét köpenyben és ruhában. Szőke félhosszú hajába belekapott a szél és aranyszínű szemeivel úgy nézte őket akár egy ragadozó a prédáit.Emily egész testében remegett és próbált úgy állni, hogy mindenki mögötte legyen. Felismerte azonnal pedig most nem takarta az arcát kámzsa mint a múltkor.
- Ez meg ki? Kérdezte Ron.
- Michael - suttogta Emily.
Azt hiszem a vége miatt nagyon sokat nem szeretnek. De ígérem igyekszem a folytatással. Az eleje aranyos és cuki, majd a vége át csapott nem a legjobba. Megjelent egy kis gonoszkánk és nem csak beszélgetni tért be.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top