Bradford Solven kérdőn nézet a pihenőben heverésző Rorikra, aki egy kedvűen rágcsálta a kekszet. A fiatal medimágus ritkán látták a közös helyiségekben, mert mindig szaladt valahová így igazán fel keltette kollégái figyelmét a heverésző Rorik.

- Valami bánt? Kérdezte a férfi. Rorik rá tekintett. Bradford Solven csupán három évvel volt idősebb nála még is jóval fiatalabbnak tűnt nála és megnyerő modorával bárkit lebeszélt a lábáról legyen az nő vagy férfi. Sötét fürtjei és rikító kék szeme meg ritka jóképűvé tette és még Roriknak is el kellett ismernie, hogy okkal vannak oda érte a női kollégák. Tehetséges medimágus volt még Sebastiannal is és ő volt az, aki mindent megtett azért, hogy barátját meg meneküljön a haláltól.

- Nincs semmi gond, Brad - legyintett Rorik - csak fáradt vagyok.

- Hát vegyél ki szabadságot és menjél el a családdal. Elizabeth-re is rá fér egy kis nyaralás meg a kis Emily is biztosan örülne, ha a tengerparton lehetne.

- Hát nem is tudom - sóhajtott Rorik - Lizi most nincs abban az állapotban, hogy utazgasson.

- Beteg? Nem is mondtad, ha valamiben tudok segíteni csak, szólj. Sápadt el a férfi és leült a Rorik melletti székre.

- Jól van, de a fia elment és mint anya kicsit nehezen viseli. Szóval, most azon vagyok, hogy minden ingertől mentesen szórakoztassam.

- Nem megy?

- Hogy ne menne, de most elment rokon látogatóba.

- De hiszen nincsenek élő rokonai.

- Remuséhoz mentek. Az apjának valamilyen rokona. Néha el szoktak menni és most úgy gondolta kell neki egy kis környezetváltozás.

- Az jót tesz neki. Szóval mi a gond?

- Tudod, van ott egy pasas. Egy igen idegesítő fajta, aki folyton Lizi nyomában lohol, mint egy kutya.

- Szóval féltékeny vagy - nevetett fel a férfi - ez egy természetes reakció, hiszen a gyereked anyja. Nem köteleztétek el magatokat, így ha zavar, hogy más férfi is legyeskedik, körülötte mond el neki. Valld be, hogy nem csak egy vagy két éjszakás kaland volt számodra, ha nem többet szeretnél tőle. Nem csak a távoli apja akarsz lenni a gyereketeknek, ha nem a férje is lennél Liznek.

- Nem olyan egyszerű ez.

- Rebecca is azt szeretné, ha boldog lennél és Elizabeth-el jó párt alkotnátok. Emily is imád téged egyfajta apa kép vagy számára.

- Én nem...

- Te szereted azt a nőt Rorik. Barátotok voltatok, de most többet érzel iránta.

- Miért van az, hogy minden cimborám lélekbúvárnak gondolja magát? Horkant fel Rorik.

- Mert azok is - mosolyodott el a férfi - szóval menj, haza cserkészd be Elizabethet és csábíts el.

- Nem hagysz addig békén ugye?

- Nem - felelte őszintén - rémes téged egyedül látni.

- De neked is nőd.

- Azért mert nincs, nejem azt nem jelenti azt, hogy nincs mellettem senki sem. Ha nem lépsz Elizabeth felé, akkor megyek én és akkor megvigasztalom - vigyorgott szélesen Bradford és Rorik szeme összeszűkült.

- Maradj, csak a te nőidnél szállj le az enyémről - Pattant fel Rorik - na, én mentem és a ház közelébe se dugd a képedet haver. Mond meg, hogy egy ideig nem jövök... szabin leszek - rohant el a férfi és Bradford hangosan felnevetett.

- Egek néha olyan egyszerű - rázta a nevetés.

- Hát már ideje volt rá venni - sóhajtott az egyik gyógyító inas.

Emily döbbenten nézet fel az ebédjéből, mikor Rorik berontott a házba és köszönés nélkül felszaladt az emeletre. Lyall szájában megállt a falat és kérdőn nézetek Matt-re.

- Zavaros - rázta meg a fejét Matt és visszatért a hús szeléséhez - tényleg nem értem, mert zavaros... a szokottnál is.

- Mássz ki a fejemből Matthias! Üvöltött le az emeletről Rorik megijesztve őket - még nem ért haza anyátok?

- Még nem, de az üzente este azért haza néz. Molly néni meghívta ebédre és még fel lsitáza, mit kell vennie, hogy lakható legyen apa háza! Kiáltotta Emily - Mi a bajod?

- Semmi - szaladt le a lépcsőn a férfi és kirohant a házból, majd pár perccel később vissza jött és oda rohant Emilyhez homlokon csókolni - bocsi drágám, majd este jövök. Légy jó kislány. Matt vigyázz rájuk és Lyall semmi cukor - vette el a férfi elől a kekszes dobozt és kirohant a házból.

- Ez meg mi a fene volt? Szólalt meg Lyall.

- Furi volt.

- Talán este kiderül mi a baja. Vont vállat Matt.

- Úgy viselkedett, mint egy szerelmes kamasz, aki azt sem tudja mi a baja - sóhajtott fel Lyall, majd mind hárman megdermedtek és lassan összenéztek.

- Nem kell mindjárt téves következtetés jutni - emelte fel a kezeit Matt - várjuk meg az estét és Liz, majd kiszedi belőle mi a baja.

Matt benézet Liz szobájába ahol a nő mélyen aludt miközben Emily szorosan hozzá bújt. Az ő szobájába a Weasley ikrek és Ron ütött tanyát, míg Emilyébe Hermione és Ginny. Matt halványan elmosolyodott, mikor belépve oda ment Emilyékhez és gondosan eligazgatta a takarót rajtuk és mind ketten valami süteményről motyogtak. Halkan kiment a szobából, hogy rendet tegyen a konyhába, hogy másnap neki tudjon állni valamilyen süteménynek nekik. Lyall már javában horkolt, minden bizonnyal az elcsent csokis sütivel. Aludt az egész ház. Matt már befordult volna a konyhába, mikor meglátta Rorikot a terasz lépcsőjén ülni. Fülelt és a fejét ingatva felsóhajtott.

Rorik összerezzent, mikor Matt megkocogtatta a vállát egy hideg sörös üveggel. Értetetlenül nézet rá, de elfogadta a feléje nyújtott italt.

- Hát ez?

- Gondoltam el kell.

- És te mit iszol? Mutatott a fiú kezében lévő italra.

- Gyömbér - ült le a férfi mellé Matt - szép este van.

- Kutakodtál a fejembe ugye? Nézet a fiúra felvont szemöldökkel Rorik - térj a lényegre és ne köntörfalaz.

- Bevallom igen bele lestem az elmédbe - mondta őszintén Matt és lepattintotta az üveg kupakját és bele kortyolt - de csak is azért, mert furcsa voltál délután. Sőt nagyon is ám most már világos számomra miért is voltál olyan... zavaros.

- Furcsa az egész Matt - forgatta a kezében a sörét a férfi - miért pont most? Miért ő?

- Erre senki nem tudna válaszolni. Az érzelmek vagy lassan alakulnak ki vagy gyorsan.

- De ő történetesen házas.

- Özvegy.

- Házas, Matt.

- Sirius, mikor volt igazán a férje mond? Kérdezte ridegen a fiú - tudom, hogy veszekedtek és azt is, hogy végül ki békültek, de ez egy nagyon gyenge fegyverszünet. Ott van még a veszekedés parazsa és bármi felszidhatja és lángra lobbanthatja az egészet. Mint ma. Azért jött haza és hozta ide a fél Griffendélt - nevetett fel halkan Matt, majd elkomorodott - Mind ketten sebeket szedtek össze az évek alatt és egyik sem ereszti el. Dédelgetik és óvják a sérelmeiket. Hiába szeretik egymást, ha ezek éket vernek közéjük. Az évek alatt, amiket külön töltöttek már elfelejtették milyennek is voltak együtt. Talán már soha nem lesznek olyanok, mint rég és akkor ezt fel kell ismerniük, hogy külön utakon tovább haladjanak. Ám mindketten rendkívülien makacsak és igazából azt gondolom nem is tudnának egyedül tovább haladni, mert talán soha sem éltek igazából - kortyolt az italába Matt.

- Hogy érted ezt?

- Olvastam valahol valamit, ami a következő. - Nézet Matt Rorikra - van-e élet a halál előtt. Elgondolkodtató nem? Ők és te is abban az időben voltatok gyerekek, amikor azért tanultatok, hogy életbe maradjatok, Tudjuk ki uralma után már csak a munka és a család maradt. Sirius a börtönbe került ott a halál kerülgette és Lizt csapás után csapás érte. Küzdött a maga módján és közben nem élt, ahogyan Sirius sem és te sem. A gyászod mögé bújtál most meg megijedsz a saját érzelmeitől, mert félsz. Félsz a vesztesség érzésétől.

- Igen.

- Soha nem gondoltad volna, hogy egy nap megtetszik Liz? De ő, ahogyan Emily is... az ember bőre alá másznak, befészkelik magukat a tudatba és nem eresztenek. Van valami bennük, ami vonzza embereket. Mosolyodott el Matt és Rorikra nézet, aki ráhúzott a sörére - tudod, mikor Emily a barátom lett úgy éreztem a világ szebb lett és volt értelme felkelni tovább menni. Aztán lassan nagyon megszerettem, de túl gyáva voltam bármit is csinálni. Rettentően szomorú voltam és persze féltékeny, mikor képbe jött Charlie.

- Nem hittem volna, hogy te tudsz az is lenni.

- Oh, de még mennyire. De szerettem annyira, hogy elengedjem. Aztán kiderült ki is vagyok. Na, akkor minden álmomat elengedtem, hiszen egy magam fajtát senki nem tudna szeretni. Végül Emily nem is tudom, hogyan belém szeretett vagy végig érzet valamit és csak akkor jött rá erre, mikor Lorriane körülöttem legyeskedett. Ő hozzám kötötte az életét és tudom, hogy ő komolyan gondolja. Ráncolta a szemöldökét Matt és letette az üres üveget a lépcsőre - léteznek csodák a világban? Kérdeztem én akkor magamtól. Ekkor olyas valaki adta meg a választ, akire nem számítottam.

- Ki?

- Japer - mosolyodott el Matt - azt mondta nekem, hogy ő már akkor tudta azt, amit mi még nem, mikor meglátott minket együtt. Én azt gondolom, hogy Sirius és Sebastian okkal kerültettek Liz életébe, ahogyan te is most. Bár én magam sem tudom, miféle okokkal, de annyi biztos, hogy neked még lesz szereped ebben a történetben.

- Én...

- Mond ki - mondta élesebben Matt - mond ki Rorik. Mond ki csak nyugodtan hangosan mit is érzel.

- Szeretem. Szeretem, Lizt.

- Ennek a szónak ereje van - emelte fel az ujját Matt - tudni fogod, mikor kell ezt mondanod, de nem most van ennek az ideje.

- Tudtad, hogy mire készülők ugye?

- Igen - bólintott Matt - mondjuk azt, hogy a könyvek által megismertem a világot és az embereket.

- Hihetetlen.

- Mi?

- Hogy egy tizennégy éves fiú a legjobb barátom és olyan bölcsességgel rendelkezik, amire csak sokan vágyakoznak.

- Hidd el Rorik szeretnék én gyerek lenni olyan, mint a többi - sóhajtott fel Matt szomorúan - de az élet elvette tőlem ennek a leehetőségét.

Remélem tetszett nektek ez a szösz is. Itt bizony kiderült, hogy Rorik legjobb cimborája Matt, aki Sebastian szinten pátyolgatja mindenki lelkét... mindössze 14 évesen. Az élet kegyetlenségei bölcsé tették, de Lizel és Siriussal ellentétben ő azért megbirkózott vele. Bár azért sokat segített ebben Emi és a családja.

És, ha minden jól megy hétfőn megérkezik az új digitális táblám **--**