Liz Rorikot is lehagyva sietett vissza a gyengélkedőre, mikor meghallotta, hogy Caramel jóvoltából Barty Kupor megkapta a dementor csókot. El fogta a harag és visszafordult és későbbre hagyta, hogy meglátogassa a lányát. Rorik, aki utána rohant idegesen morgolódott mögötte, míg a pocakjában lévő csemete izgatottan rugdosta belülről. De nem érdekelte ott akart lenni, mikor a Miniszter Harry-t zaklatja. Liz pont belépet a kórteremben, mikor megütötte a fülét keresztfia hangja.

- A miniszter úr olvasta Rita Vitrol cikkét - szólalt meg csendesen Harry. Caramel arca elvörösödött.

- És mi van, ha olvastam? - szólalt meg és Dumbledore-hoz fordult - A cikknek köszönhetően megtudtam ezt-azt, amit maga elhallgatott. Harry párszaszájú... és valamiféle rohamai vannak...

- Arra gondol, mikor megfájdult a sebhelye? - kérdezte Dumbledore higgadtan.

- Akkor elismeri, hogy Harrynek fájdalmai vannak - villant meg a férfi szeme - a fájdalmak, rémálmok és biztosra veszem hallucinációi is vannak.

- Nézze, Cornelius, Harry ugyanolyan beszámítható, mint maga vagy itt bárki más. A sebhely a homlokán nem befolyásolja az elméjét. A fájdalmai Voldemorthoz köt, jelzi a közelségét, és a gyűlöletét. Caramel elsápadt és hátrál pár lépést.

- Nem igazán hiszem el...

- A két szememmel láttam, hogy Voldemort visszatért! - Csattant fel Harry és fel akart állni, de Mrs Weasley vissza nyomta az ágyba. - Láttam a halálfalókat! Fel is sorolom mindent, ha kell most azonnal! Lucius Malfoy...

- Malfoy tisztázta magát! - Mondta ingerülten a miniszter. - Régi és arisztokrata család sarja... bőkezűen támogatja a minisztériumot...

- Miközben egy aljas féreg, aki történetesen halálfaló - szólalt meg Liz. Caramel a nő felé fordult és Harry látta, hogy a férfi rémülten sápadt el.

- Ms. Arrow...

- Tudom a nevemet magamtól is Caramel, de nyilvánvaló, hogy Malfoy halálfaló, de persze ahogyan én magam is tudom a kellő pénz mindenkit tisztára mos és patyolat lesz a múlt ezek szerint - húzta el a száját a nő - folytasd Harry kit láttál még ott.

- Macnair!

- Őt is felmentették! A minisztériumnak dolgozik és Malfoy kezeskedett érte!

- Megint csak a pénz - forgatta a szemét Liz és csettintett - tovább Harry.

- Avery...

- Ő is...

- Egy tetű alak - fojtotta a szót Caramelbe a nő.

- Nott, Crak és Monstro...

- Ők mind bizonyították az ártatlanságukat a bíróságon! - Üvöltötte dühösen a miniszter - maga is ott volt Elizabeth! Láttam, magát és egyike volt annak, aki börtönbe juttatta volna őket. Nem csodálkoznék, ha a fiú magától tudná a nevüket. Sőt biztosra veszem! Villogott a férfi szeme és Liz felhorkantott.

- Nevetséges. Harryvel, miért beszélnék, egy 13 évvel ezelőtti megvásárolt ügyről, mikor nagyobb baja volt ennél! Harsogta dühösen Liz.

- Nem is tudom, hogyan képes szavahihetőnek tartani egy gyereket, aki kígyókkal beszélget és egy nőt, akinek kétes barátai vannak nem beszélve arról, hogy a lánya apjának a valódisága is kétséges. Mert nem igazán hiszem el, hogy a kis Emily Remus Lupin gyermeke lenne. Fortyogott Caramel.

- Még is mi a fene köze van a Minisztériumnak, hogy kinek teszem szét a lábam - csattant fel a nő. Harry, Ron és Bill kikerekedő szemel nézték a csípőre tett kezű nőre, míg Mrs. Weasley és Hermione tátott szájjal meredtek a haragos asszonyra. McGalagony, aki a nő mellett állt felvonta a szemöldökét Perselussal és Dumbledore elnyomott egy mosolyt.

- Lizi...

- Nem most, Rorik - intette le a nő a férfit - most tisztázok pár dolgot. Emily maradjon ki ebből a vitából, vagy esküszöm minden támogatást, amit eddig nyújtottam nagyon gyorsan megszűnik és akkor mehet igazán koldulni a kedvenc kis halálfalójához.

- Ms. Arrow...

- Mi a francért vág, közbe mikor még én üvöltök!? Mi lenne, ha végre használná azt a kis csöppnyi eszét és észrevenné, hogy ez már nem játék. Szegény Cedric és Kupor halála nem egy örült tettei. És elhiheti nekem Caramel, hogy Barty nem volt soha ostoba és örült sem. Csak elvakult hívő... ami ugyan közel állt az őrültséghez, de meg volt a maghoz való esze. Nem hiába volt a Hollóhát tanulója.

- Hollóhátas volt? Döbbent meg Harry.

- Nem minden halálfaló volt Mardekáros kicsim ez csupán csak egy gonosz feltételezés a másik házal szembe. Rorik is Mardekáros volt még sem lett örült tömeg gyilkos és Voldemort követője. Ne rezdüljön itt össze vissza itt nekem. Ez csak egy név nem maga a varázsló Merlin szakállára!

- Nincs bizonyíték, ami meg cáfolná az egészet - ordította vöröslő arccal a miniszter - Pánikot akarnak! Mindent lerombolni, amit 13 év alatt felépítettünk!

- Oh, esküszöm, hogy fejbe verem Caramel - lépet Liz a férfi, de Rorik elkapta és visszahúzta.

- Aranyom nyugodj le! Csitítgatta Rorik a Lizt.

- Higgye el Voldemort visszatért. Mondta Dumbledore - és ezt el kellene fogadnia és minél előbb el kell kezdeni a védekezést.

- Kezdhetné azzal, hogy szélnek ereszti azokat a lélekrabló szörnyeket az Azkabanból - húzta el a száját Liz.

- Soha! El is búcsúzhatnák a székemtől, ha erről még beszélnék vagy meg is tenném.

- Tényleg fontos annyira a hivatala, mint felkészülni arra, hogy azok a mocskok átállnak annak a kígyó oldalára? Ezek a nyamvadtok őrzik a legveszedelmesebb leggyűlöltebb halálfalókat, akik Voldemort hívó szavára már a falat kaparják és ha kijutnak akkor lesz igazán nagy vérengzés!

- Lizi nyugodj meg kérlek...

- Maradj már veszteg Rorik jól vagyok.

- Igaza van Elizabethnek. Ha Voldemort megnyeri magának a dementorokat és azok szabadon engedik a halálfalókat, azok gondoskodnak arról, hogy dúskáljanak az emberek rémületeiben és elszaporodnak. Nem kell, majd akkor sok, hogy pontosan ott legyünk, mint 13 évvel ezelőtt.

- Dumbledore...

- Cornelius és ezen kívül jó lenne, ha az óriásokhoz is követeket kellene küldeni. Meg kell nyernünk magunkat őket.

- Még mielőtt Tudjuk ki tenné meg - szólalt meg Rorik - Békejobbot kell nyújtania feléjük mielőtt az a mocsok teszi.

- Még maga is Tonkin? Tisztában van azzal mi lesz a karrieremmel, ha ezt megtenném? Az emberek gyűlölik őket.

- Cornelius ideje lenne elengednie a tiszta vér felé tanúsított fontosságát és meglátnia nem az a fontos kinek született, ha nem mivé nőt az ember.

- Én...

- Igaza van Albusnak. Egy nagy hírű aranyvérű család utolsó sarját egy laza mozdulattal tönkre tette. Sóhajtott fel Liz - akármilyen patkány és görény volt... ááá, miket beszélek megérdemelte, de nem itt és most kellett volna - fortyant fel Liz - a tiszta vér nem minden. Csak nézze meg a nagy múltú aranyvérű családokat. Malfoy, Carrow, Black-ek csak ontották magukból a rosszabbnál rosszabb ivadékokat, ahogyan az én családom is. Vegyük példának a nénémet és a bácsikámat, akik örök rabok Azkabanban.

- Ms. Arrow...

- Miniszter úr, ha megteszi azt, amit Albus tanácsolt akkor nagy eséllyel túléljük nem? Fordult Liz Dumbledore felé.

- De - felelte az igazgató - és higgyen nekem a történelmünk legbátrabb és legbölcsebb miniszterei közé kerül, ha megfogadja azt, amit mondtam, ellenben ha nem...

- Akkor a legutáltabb és legkorruptabb hitvány férgei közé kerül, akinek önhittsége segítette hatalomra juttatnia Voldemortot - fejezte be Liz és Dumbledore megrovó pillantással nézet a nőre, aki csak felhúzta az orrát.

- Őrültek maguk az már biztos... - suttogta Caramel.

- Ha ennyire vaknak akar mutatkozni, akkor innentől elválnak az útjaink. Tegye azt, amit jónak lát és mi is azt tesszük.

- Dumbledore - sziszegte a férfi - én elnéztem, hogy maga kénye kedvére irányítja az iskolát. Még azt is elnéztem, hogy egy óriás tanítson itt nem beszélve egy vérfarkasról...

- Most fejezze be vagy megütöm! Csattant Liz - Hagrid jó lélek és a lányom apját a szájára ne vegye! Remus a legjobb ember, akivel összehozott az élet...

- Akkor igen gyér a felhozatal Elizabeth - húzta el a száját a férfi.

- Hát mind az ellenségeim akarnak lenni...

- Nekem csak Voldemort az, Cornelius.

- Na akarja, hogy az ellenségemnek tekintsem, mert eltiprom akár egy nyüves hangyát. - Horkant fel Liz.

- Lizi...

- Kuss van, Rorik még mindig.

- Nem tért vissza - sziszegte a miniszter.

- Per, húzd fel a talárod ujját és mutasd meg a billogodat.

- Liz - forgatta a szemét a bájital tanár és előre lépve felhúzta a bal karján a ruha ujját - Sötét Jegy nem billog ez. Alig egy órája sötét volt most meg még teljesen jól látszik. Minden halálfaló visel egy ilyet ezzel hívott össze minket. Mit hisz, miért tűnt el Karkarov? Felizzott a jegy és elmenekült.

- Akkor sem tért vissza és nem tudom mi a céljuk, de eleget hallottam. Indult el a férfi, de néhány lépés után megállt. Visszafordult és Harryhez ment nagy léptekkel és egy zsák aranyat dobott az ölébe - nem így terveztük. Ünnepélyesen akartuk, de ezek után... - ingatta a fejét és elhúzva a száját kivonult a kórteremből.

- Oh, hogy én mit fogok én veled tenni, te nyomorult - mutatott be Liz a férfi után - Albus ezzel az alakkal nem megyünk semmire gyáva és hitvány.

- Na, de Elizabeth...

- Most miért? Vont vállat a nő és leült az egyik székre - a nagy kiabálás meghozta az étvágyam. Harry kell neked a csoki békád? Kérdezte Liz, mire a fiú mosolyogva a nő felé nyújtotta - ha most megszólalsz TonTon esküszöm eltöröm valamidet.

- Meg sem nyikkantam - háborodott fel a férfi - egyél nyugodtan és maradj a fenekeden, addig is nyugi van. Most mit teszünk, Albus? Kérdezte Rorik és oda fordult az igazgatóhoz.

- Sok tennivalónk van az már biztos. Először is Molly... úgy gondolom, számíthatunk magára és Arthurra.

- Ez csak természetes. Arthur tudja milyen ez az ember.

- Jól ismeri. Szegénykém sokszor volt raporton nála.

- És ki miatt? Villant meg Molly szeme, mire Liz hegykén válaszolt.

- A saját hülyesége miatt. Nem is számolom hányszor húztam ki a szarból a férjedet Molly. Becsülöm is, hogy a lenézés ellenére kitartott a minisztériumnál. Bár csak a muglik miatt, de na én tisztelem - harapott a csokijába Liz - még hogy nincs mágusönérzete. Az a sok marha ott Arthur nyomába sem érhet. Szeretem azt a pasast. Vicces.

- Én is hasonlóan érzek felé - mondta Dumbledore - így üzeni kell neki és mindenkinek akiről tudjuk, hogy velünk van és elhiszi az igazságot.

- A minisztériumban sem mindenki olyan marha mint ez - mondta Rorik - szerintem Arthur tudja kire számíthatunk. Én mindenképp megkeressem azokat a Mungóban, aki velünk lenne.

- Köszönöm, Rorik. Hálás vagyok ezért magának - mosolyodott el Dumbledore.

- Én meg szólok apának. Mondta Bill.

- Köszönöm. Mondja meg neki, hogy felkeressem a napokban. Legyen nagyon óvatos, mert nem szabad lebuknunk, hogy szervezkedünk. Szólt Bill után, aki el is ment sietve.

- Minerva, kérem szóljon Hagridnak, hogy látni kívánom ha szerencsék van Madame Maxime velünk lesz. Poppy maga pedig lássa el a házi manót, akiről nem rég beszéltem magával - adta ki az utasításokat a férfi, mire a két nő el sietett. Dumbledore egy ideig némán állt, majd a többiekhez fordult.

- Most pedig ideje lenne, ha felvenné a szokásos alakját Sirius - fordult a kutyához Dumbeldore. Liz összeszűkülő szemel figyelt, amint a nagy fekete kutya, aki a lábánál volt felvette a férje alakját.

- Sirius Black! Visította Molly, mire Ron és Liz egyszerre nyögött fel.

- Anya, ő jó nem kell síkonyálni!

- Molly, nyugalom Sirius ártalmatlan hülye.

- Ejnye, édesem - rótta meg játékosan Sirius Lizt - illik így beszélned a férjedről?

- Férj? Kerekedett el Molly szeme - hogy mi?

- A férje vagyok és a gyerekei apja. Szóval Emily az én lányom! Nem Remusé és a pocak lakó is az én vérem és nem a szöszié - mutatott Rorikra a férfi, aki felvonta a szemöldökét.

- Most könnyebb? Most jobb a lelkednek, hogy ezt kimondtad ugye? Kérdezte Liz és bekapta az utolsó falat csoki békát - olyan gyerekes vagy néha, hogy az már pofozni való.

- Mi van veled, hogy mindenkit ütnél, vágnál? Kérdezte Sirius.

- A hormonok - biggyedt le a nő ajka - szóval tehetnél nekem egy szívességet és meg engedhetnél, hogy párszor megüsselek. Hidd el nekem jót tenne.

- Tényleg? Hitetlenkedett Sirius gúnyosan - verd inkább a szöszit.

- Te úgy is hozzá szoktál már nem? Villantott egy széles mosolyt Liz - mi neked pár pofon.

- Mit keress ez az alak itt? Szólalt meg Piton félbeszakítva Lizt és Siriust.

- Én hívtam ide, ahogyan magát is Perselus. Most jött el annak az ideje, hogy a régi sérelmeiket elássák. Felelte Dumbledore, mire Liz harsányan felnevetett.

- Ez lenne az igazi csoda.

- De annak is örülnék, ha a régi ellenszenvüket és nyílt ellenségedéről lemondanának. Fogjanak kezet. Liz Harryre nézet, majd a férfiakra és várakozóan intett feléjük.

- Na, lássatok hozzá.

- Mi lenne, ha csendbe maradnál asszony. Fogta meg gyorsan Perselus kezét és megrázta - bosszantóbb vagy, mint mikor Emivel voltál várandós.

- Nem mintha otthon lettél volna olyan sokat és lenne összevetésed, mert most sem vagy mellettem - húzta el a száját, majd gonoszan elvigyorgott, ami megijesztette a férjét - amúgy Per gondolkoztál az ajánlatomon?

- Igen - mosolyodott el a bájital tanár épp olyan gonoszul, mint Liz - örömmel elfogadom a tisztséget.

- De jó - tapsolt egyet lelkesen Liz - Mancs hát nem jó?

- Még is mi? Kérdezte gyanakvóan a férfi.

- Per elfogadta, hogy a pici keresztapja lesz.

- Mi? Neeem.

- Mancs, mond akarod te valamikor látni a gyerekedet? Mert ha igen akkor az van, amit én mondok. Bocsáss meg Albus - intett a férfi felé Liz - folytasd tovább.

- Köszönöm és gratulálok. Perselus jó választás...

- Na, persze...

- Mancs...

- Sirius értesítse Remus Lupint, Arabella Figget, Mundungus Fletchert .A régi csapatott és ejtőzzön el Lupinnál, mert fen áll a veszély, hogy Ms. Arrownál keresnék. Caramel rá állította a nejére Mr. Flerymen-t, aki igazán alapos.

- Bosszantóan - sóhajtott fel Liz - nem is találok rést a pajzsán, ami felettébb megőrjít. Nem tudom semmivel sem megfogni.

- Rendben - bólintott Sirius - ne félj cicám nem fog a közeledbe férkőzni - kacsintott a férfi Lizre.

- Elizabeth remélem, számíthatok a maga segítségére is és értesít mindenkit, aki segíthet nekünk bármilyen formában.

- Bevettem a kapcsolataimat és szólok az embereimnek. Roy és Ichabod is könnyen mozog más körökben. Külföldi kapcsolataimat már felkészítettem arra a lehetőségre is, ha a kígyó visszatérne.

- Nem csalódtam magában, de arra kérem, maga maradjon a háttérben és figyeljen.

- Más nem tudok úgy sem tenni - mutatott a hasára és figyelte a csalódott keresztfiát, aki Siriusra nézet.

- Még találkozunk, ne aggódj, de a kötelességeim elhívnak és Bells úgy is itt marad egy ideig.

- Meg is unsz - kacsintott Liz Harryre, aki csak hálásan elmosolyodott - te meg vigyázz a bundádra.

- Ez csak természetes, aranyom - lépet a nejéhez Sirius és megcsókolta hosszan - légy óvatos. Vigyázz a nejemre Tonkin vagy ha nem ketté téplek.

- Ne féltsd, úgy vigyázok rá, mintha a saját nejem lenne.

- Azért ne ess át a ló másik oldalára, mert eltöröm a nyakad - vicsorgott Sirius.

- Nem menni készültél? Kérdezte Liz, mire a férfi felmordult és visszaváltozva kutyává elment - most, hogy ezt megbeszéltük szerintem Harry pihenjen én pedig...

- Szintén pihensz - mondta Harry. Piton és Rorik egyszerre.

- Istenem komolyan olyan fárasztó egy banda vagytok - állt fel Liz és felkapva még egy csoki békát Harryhez hajolt - aludj jól picim, majd később jövök Emivel - nyomott egy csókot a fiú homlokára - gyere Rorik kísérj vissza. Harry figyelte a távozó keresztanyját és a sok fájdalom után is megnyugtatta a tudat, hogy ott van a közelében.

Mivel a múltkor rövid lett a rész most kárpótlásul hoztam egy hosszabbat. Remélem tetszett nektek és igyekszem a folytatással, ahogyan csak tudok :)