Matt rezzenéstelen arccal figyelte a röhögéstől jobbra-balra dőlő barátait és menyasszonyát, akik már percek óta szinte levegő nélkül nevettek, mikor Marktól megtudták miféle tanácsért fordult hozzá Alexander Hamilton.

- Miféle szerencséje van a szüleidnek, hogy rajtad kívül van még fiai így nem fogsz túlzottan hiányozni nekik, mikor eltöröm a gerincedet - fordult Mark felé Matt, aki csak újfent prüszkölve felröhögött.

- Jaj, Matt nem hogy megsértődj, de hát olyan vicces, hogy pont tőled kér szerelmi tanácsot, akit Emily kér meg - nevetett Ginny.

- Ettől az egy ténytől több romantika szorul belém, mint a jelenlévő férfi kedvezményeknek, akik még egy hajszálér sincs. Sőt tovább megyek - mosolyodott el Matt - az itt nevetgélő hölgyek kivétel nélkül leírhatatlanul boldogok lennének, ha a vállamra dobva elmennék velük a lenyugvó napban. Mondta nyugodt hangon Matt, amire a jelenlévők el hallgattak. A lányok pipacsvörös arccal temették a kezükbe a fejüket, míg a fiúk felháborodottan mordultak fel - nem tudom mi ez a méltatlankodó morgolódás fiúk a lányok szerint jó parti vagyok. Bár a személyes véleményem persze nem ez.

- De valóban igazat mond - szólalt meg ábrándos hangon Luna, aki nem messze állt tőlük és hallgatta őket - olyan lennél, mint egy ősi harcos. Egy viking harcos, mint az a Garrick, akiről Emi mesélt.

- Luna! Csattant vörös arccal Emily és Matt mosolya megborzongatta a jelenlévő táraságot, akik nem tudták mire vélni a mosolyt. Ellenben Emilyvel, aki nyüszítve szipogott ő tudta miféle mosoly bujkált a fiú arcán.

- Te képes lennél a válladra kapni valamelyik lányt - hitetlenkedett Ron.

- Ő legalább elbírná... vagy is mi gyengék vagyunk. Nem arra akartam célozni, hogy kövérek lennétek vagy valami - rémüldözött Fred és haj tövig sápadt, mikor az összes lány rá meredt - Matt!

- Valóban én elbírnám - sóhajtott fel a fiú.

- Mert ti olyanok vagytok, mint egy kigyúrt vízisikló. Az én Matt-em legalább erős - ugrott fel Emily és felemelte a fiú karját - ez igazi izom gyerekek. Nem fogom letépni róla az inget, mert semmi közötök hozzá csajok hogyan fest az nélkül.

- Emily! Vörösödött el a Matt.

- Hadd dicsekedjek el veled - villogott a szeme a lánynak - te maradhatsz, titokzatos rólam mindent tudnak.

- Hát jah. Főleg a bugyid színeit - forgatta a szemét George - ma milyen is van rajtad?

- Lil... Emily nem tudta befejezni, mert Matt befogta a száját és villámló szemekkel nézet a somolygó George-ra.

- Csak nem lila? Énekelte a fiú - micsoda szín.

- Állon váglak mindjárt - mordult fel Matt.

- Milyen dolog már, ha vissza ugratnak mi? Most meg hová mész? Hová viszed Emit? Kerekedett el Goerge szeme és a fiú után kiáltott, aki a kezénél fogva húzta Emilyt. Harry, aki csendben hallgatta a beszélgetést csak lustán elmosolygott úgy gondolta érdemes megfogadnia keresztanyja szavait mi szerint hagyja az aggódást Siriusra, Remusra és Rorikra.

Emily a szellem szállás emeletén ült egyenes tartással és csendben figyelte a morgó Matt-et, aki fel alá járkált. Néha meg állt a lány előtt és szólásra nyitotta a száját, de végül elharapta a mondani valóját és folytatta végtelen útját. Dühös tekintetét látva Emily, nem mert megszólalni csak a szoknyája szélével játszott hosszú percekig.

- Miért nem szólalsz meg? Kérdezte ingerülten Matt - most miért van az, hogy csendben figyelsz most, mikor, ha kell, ha nem fecsegsz össze vissza.

- Kissé ijesztő vagy - mondta Emily - gondoltam meg várom, aki dühöngöd magad... a nem is tudom mi miatt. Szóval miért vagy ingerült?

- Őszintén kérded vagy csak a türelmemet akarod próbára tenni? Kérdezte a fiú.

- Hát tényleg nem tudom, miért vagy dühös - harapott az ajkába bizonytalanul Emily - de gondolom miattam.

- Bizony - bólintott Matt, majd két lépéssel a lány előtt termett és hozzá hajolt - mi a szarért kell, úton út félem mutogatnod a fehér neműdet vagy elmondani milyen van rajtad?

- Oh, hát ez a bajod - nevetett fel Emily, de elhallgatott mikor Matt felmordult - hát öhm, bocsi. Nem szándékos, de hát nem vagyok szégyellős.

- Azt tudom, de akkor is illetlen, sőt engem nagyon zavar. Mond mit szólnál, ha én fél pucéron szaladgálnak a lányok előtt.

- Az nem ugyan az! Csattant Emily.

- Pedig igen.

- Jól van na, többet nem fordult elő - forgatta a szemét a lány - esküszöm, hogy nem mutogatom a bugyimat senkinek és nem mondom el milyen színű és fajtájú van rajtam... persze te kivétel leszel - mondta csilingelő hangon fel libbentette a szoknyáját - szép lila fehér virágokkal. Hát nem édes? Matt szeme kikerekedett és egy gyors fordulattal hátat fordított a lánynak.

- Bájos - mondta halkan a fiú és zavartan felköhintett - ha megtennéd, a jövőben ezt hanyagold még.

- Hát persze - mosolyodott el szélesen a lány - és mond miért hoztál pont ide? Csak nem romantikázni akarsz? Dőlt el az ágyon Emily.

- Te hová gondolsz? Háborodott fel Matt és a lány felé fordult - csak is azért jöttünk ide, mert itt nem fog minket senki sem zavarni. Nem másért.

- Jaj, Matt. Olyan prűd vagy. Sóhajtott fel a lány, majd megütögette maga mellett az ágyat - gyere ide és feküdj mellém.

- Köszönöm, jól állok itt.

- Nem foglak megerőszakolni ne izgulj. Szóval gyere ide! Csapott az ágyra új fent. Matt felsóhajtott és lassan oda sétált és merev tagokkal a lány mellé feküdt. Emily feléje fordult és megfogta Matt kezét.

- Mi bánt?

- Hát nem lesed ki a fejemből, ahogyan anyáéból vagy máséból?

- Te más vagy - suttogta Matt - te mindig fontosabb leszel bárkinél számomra. Szóval mi bánt?

- Úgy minden. Anya és apa veszekedése. El fognak távolodni és nem tudok semmi ez ellen tenni, mert a picike biztosan nem hozza őket, mert apa hülye anya meg büszke. Pedig annyira szeretném, ha újra egy család lennénk.

- Meglátod újra egy lesz, csak hagyni kell őket, hogy tisztázzák az érzéseiket. Hiszem, hogy nem szűnt meg közöttük a szeretett csak a távolság és a féltés kicsit háttérbe nyom minden mást. És ahogyan tudod soha nem volt szenvedély nélküli a házasságuk, hiszen folyton vitáztak és utána mindig boldog volt a kibékülés. Ne aggódj értük Milly.

- Csak rossz nézni őket. Anya olyan szomorú volt, mikor haza ment és nem is látom őt az utolsó próbáig.

- Hidd el nekem minden jobb lesz - húzta magához Matt a lányt és lágyan megcsókolta a homlokát.

- Ígérd meg, hogy mi nem leszünk ilyenek. Nem foguk kígyót, békát egymásra mondani és egymás torkának ugrani.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan Milly. A te vérmérsékleteddel ez lehetetlen vállalkozás. De azt megígérhetem, hogy nem fogsz miattam szomorkodni.

- És ha mi is szülök, leszünk? Akkor mi lesz?

- Mark szerint jó anyjuk lennénk - pislantott a lányra Matt, aki felnevetett.

- Elképzeltelek köténybe, ahogyan ügyködsz a konyhában.

- Ha már te nem tudsz főzni és sütni valakinek csak kell. Nem? Nevetett fel Matt és Emily oldalba könyökölte - miért nem igaz?

- Tudok, csak nem jól. Ám legyen, én gyereked nevelek, te csinálsz minden mást.

- Ha valaha is lesznek gyermekeink azért én is kivenném a részem a nevelésükből, mert még a végén, olyan vásottak lesznek, mint te. Ettől meg az ég irgalmazzon.

- Annyira szörnyű nem vagyok.

- Erről szó és írásbeli vallomásokat tudnánk neked felmutatni, hogy bebizonyítsam, hogy nem vagy te olyan jó kislány, mint ahogyan jó hiszed magadról. Ám ennek ellenére nagyon szeretlek Milly. Egy ilyen kicsinység miatt nem fogom hagyni, hogy lecsapjanak a kezemről. Egyikünk sem tökéletes éppen ezért azt hiszem, tökéletesen össze passzolunk, hogy Markot idézem.

- Szerintem is. Kikaparom annak a cafatnak a szemét, aki el akarna orozni tőlem.

- Én meg eltöröm a gerincét annak a pasasnak, aki téged vinne el tőlem.

- Helyes - bújt szorosabban Matthez - szóval, csak neked mutogatom, majd a bugyim. Nevetett fel Emily, mikor a fiú elgyötörten felnyögött.

Liz a tükör előtt állt és a hasát nézte, amin már láthatóvá vált, hogy gyermeket vár. Izgatótan pislantott a padlásról lehozott baba holmik felé és az ajkába harapva alig halhatóan felkuncogott. Mikor pár napja haza ért Lyall könnyeit nyelve borult rá annyira örült, hogy újra nagyapa lesz és Remus is egy lelkes levelet írt. Ám mikor megtudták, hogy Sirius maga volt a földszintre szállt isten csapása válogatott halál nevemet ígértek és különös kéjes élvezetet leltek abban, hogy a születendő gyerek apjaként most Rorik lesz megjelölve. Ennek okán is költözött hozzá a férfi, hogy hiteles legyen a hazugság és lelkes apaként is viselkedett, mikor haza állított egy tucat baba játékkal és maga szerelte össze a baba ágyat, mind ezt persze varázslat nélkül. Nem beszélve arról, hogy munkahelyén is elhíresztelte, hogy apai örömök elé néz. A terv immáron tökéletes lett. És Sirius semmi jelét nem adta, hogy megbékélt volna, ami persze fájdította Liz szívét, de el kellett engednie az érzést, hiszen semmi rosszat nem akart bevonzani a terhessége alatt. Szomorúan simította végig a kerekedő hasát.

- Meglásd ő is egészséges lesz mint a makk - nevetett fel Alexander és Liz ijedten nézet a háta mögé, de nem látta sehol az apját - egy gyönyörű szép rossz csont lesz. Ugye kedvesem? Kérdezte a férfi.

- Majd együtt törnek borsot az orrod alá Emilyvel és Morryval - nevetett fel Catherine.

- Ő is olyan eleven lesz, mint a nővére - kacagott fel Dorea.

- Akármi is lesz a baba Black is lesz és Arrow is. Nem, de aranyoskám? Hallotta meg keresztapja Charlus hangját.

- Főleg Black lesz apa hiszen Sirius az apja - nevetett fel James.

- Vagy Arrow, mint Liz - hallotta meg Lily hangát a nő. Liz könnyei remegtek a pilláin, olyan mohon kereste a hangok gazdáit, de nem látta őket sehol.

- Anya! Apa! Jamie! Lily! Anyus! Apus! Kiáltotta a nő, de kapott felelletett - Anya! Gyertek elő! Kérlelte síros hangon a nő.

- Nem fognak elő jönni - szólalt meg egy hang mögüle. Liz oda fordult és Sebastian állt előtte - ez egy álom Liza. A fájdalmad és a kétségbe esésed szülte álom. Fel kelleme kelned, mert Lyall aggódik érted és Rorik is.

- Bastian - suttogta Liz és a férfi felé lépet. Remegve nyúlt feléje és érintette meg - álom lennél?

- Te is tudod, hogy igen. Fogta meg a nő kezét a férfi - de egy kedvesebb vágyódással teli fajta is. Liza nem szabad a múltat magad után hívnod.

- De hiányoztok - sírta a nő - nem akarok egyedül lenni.

- Soha sem voltál egyedül ez te is tudod... és mi soha sem hagytunk el - suttogta a nő fülébe Sebastian - ébredj fel szerelmem.

- Lizbeth ébredj! Mondta James és Lily.

- Lizikém ébredj! Hallotta meg keresztszülei hangját.

- Bogárkám ébredj fel - szólalt meg az apja.

- Kincsem - mondta lágy hangon az anyja - ébredj.

- Kicsikém, Liz! Kiáltotta kétségbe esetten Lyall.

- Liza! Lizi?! Hallasz engem? Rázta gyengéden Rorik a nőt - az égre ébredj fel, kérlek - potyogtak Rorik könnyei. Rázta egyre hevesebben a nőt az ágyon- könyörögöm, reagálj valamire. Pofozta meg a férfi.

- Ne üsd a kislányom!

- Fogd be Lyall! Ébrezgetem!

- Valami jobbat találj ki! Méltatlankodott az aggódó apa.

- Mint például?! Villogott a férfi szeme.

- Csókold, meg a mesékben az mindig beválik.

- Mi van? Döbbent meg a férfi és majd nem leesett Lizről - valami tudományosabb ötleted nincs.

- Nincs! Te vagy a medimágus nem én!

- Fogam nem maradt, ha megtudja. Rémüldözött a férfi, majd Lizre nézet és keserűen felsóhajtva hozzáhajolt - más ötletem már úgy sincs.

Liz arra nyitotta ki a szemét, hogy Rorik felé hajol és megcsókolja. Kimondottam élvezetes volt, de reflex gyorsabb volt a gondolatnál így nemes egyszerűséggel képen törölte a férfit, aki leesett róla. Lyall felzokogott örömébe és átlépve a földön fekvő Rorikot megölelte a nőt.

- Ne csinálj ilyet többet picikém. Nagyon aggódunk érted.

- Mi történt?

- Nem ébredtél fel hiába ébrezgettelek. Rorikért küldettem, de még ő sem tudod sem varázslattal sem mással felébreszteni, de a csók igen. Most mond te hitetlen, hogy a meséknek nincs valós alapjuk! Mordult fel Lyall és a földön ülő Rorikra nézet, aki az arcán lévő tenyér nyomot babusgatta.

- Hát, izé Lizi jól vagy? Mondta zavartan a férfi.

- Azt hiszem igen. Pislogott Liz bizonytalanul - de örülnék, ha azért megvizsgálnál.

- Hát persze, hogy akarod. Rorik pattanj fel és csináld a dolgot, addig én összeütök valami harapni valót az én kis lányomnak. Sietett ki Lyall a szobából. Rorik nyögve feltápászkodott és megropogtatta a derekát a nőre nézet.

- Szóval, ami a csókot illeti, hát... tudod...

- Kellemes volt így nincs gond - mosolyodott el a nő meglepve a férfit - és ne haragudj a pofonért, de reflex volt.

- Nincs gond. Nincs gond - legyintett Rorik - meg sem éreztem. Szóval, hogy is volt ez a Csipkerózsika álom?

- Nem igazán értem - mondta a nő - csak megittam a gyógyteámat, amit te küldtél és álmos lettem. Nagyon finom volt - mosolyodott el Liz - és a csomagolás is nagyon ötletes volt.

- Mi van?

- Egy csomagot küldtél, amiben volt tea és sok finom csoki - nevetett fel a nő - nem mond, hogy nem emlékszel. Ennyire nem vehette el az eszedet az „apaság".

- Én nem küldtem neked semmi teát - mondta döbbenten a férfi, majd Liz rémületére hófehéré sápadt - hol a tea?

- A konyhában. Rorik! Rorik hová mész? Kiáltott a férfi után Liz.

Lyall ijedten ugrott el a férfi elől, aki rohanva rontott a konyhába és az asztalon lévő tea fű keveréket kezdte vizsgálni az asztalra kiöntve.

- Mi a fenét csinálsz fiam? Nem rég tettem rendet.

- Fogd be - mordult Rorik Lyall-ra - ebbe a szarba lehet valami - hajolt közelebb a teafű keverékbe, hogy közelebbről szemrevételezze. Beleszagolt és Lyall legnagyobb döbbenetére elsápadt.

- Mi a baj Rorik? Kérdezte Liz a konyhaajtóból. Lyall csípőre vágta a kezét és úgy meredt a nőre.

- Tüstént, mars vissza az ágyadba lányom vagy megharagszom - mutatott fel az emeletre Lyall. De Liz nem törődött vele és Rorikhoz sétált.

- Rorik- szólt a férfihoz csendesen.

- Ugyan az a tea - mondta halkan férfi, majd dühösen lesöpörte az asztalról mindent. A poharak a járólapon ezernyi darabokra törtek és Liz ijedten sikoltott fel - ugyan az a kibaszott tea! Üvöltötte a férfi, majd térdre rogyott - ugyan az a tea.

- Rorik - guggolt le a férfihoz Liz - mi a baj? Rorik a nőre nézet, majd az ölébe borult.

- Ugyan az a tea. Ugyan az.

- Fiam - szólalt meg aggódva Lyall - mi a baj?

- Rorik mondj, valamit megijesztesz. Rázta meg kissé a férfit Liz - apa menj el Lotte-ért kérlek - fordult Lyallhoz a nő. A férfi bólintott és kiszaladt.

- Ez a tea is pont olyan, amit Rebecca is kapott - szólalt meg a férfi - Ő is mélyen aludt, mint te most Lizi. Akkor nem tulajdonítottam fontosnak, mert Becca beteg volt... ám most úgy hiszem nem kellett volna.

- Véletlen is lehet...

- Nem lehet - nézet fel a férfi a nőre - ahogyan te én is Carrow vagyok. Valaki vadászik ránk és mindenkit elvesznek tőlünk, aki fontos számunkra. De most... de most nem lesz így. Nem engedem... nem! Benneteket nem vehetnek el tőlem - ragadta meg Lizt a férfi.

- Rorik nyugodj le! Nem lesz, bajom ígérem és a kicsinek sem. Rorik hallasz?

- Nem veszíthetem el a családomat újra. Nem! Zokogott fel a férfi és szorosan magához húzta Lizt - nem fogom hagyni.

A kezdeti vidámságot lecsaptam egy jó kövér szomorú résszel. De kellett. Főleg a hangulatomból adódóan meg aztán be is volt tervezve. Szóval ez lett. Rorik 1000-rel próbál normális maradni és nem be görbülni és közben megvédeni az új családját. Remélem tetszett nektek :)