- Ennyire feltűnő lennék? Suttogta Matt Emilynek, mikor vagy a huszadik lány állt meg az indulásra váró fiákerek előtt és kuncogva tovább szaladt - mi a fene ütött a lányokba?

- Egyem azt a kis naiv fel nem világosított lelkedet - sóhajtott fel Emily és lágyan rá mosolygott a fiúra, aki szemöldök ráncolva meredt rá - vajon miért néznek rád nyál csorgatva?

- Felettébb bosszantóan kétértelműen fogalmazol - húzta ki magát Matt enyhe pírral az arcán - nem gondolom és ők sem gondolják komolyan a vonzalmat.

- Kiábrándítóan fogalmazol néha - biggyedt le az ajka Emilynek - pedig lehetnél kicsivel nyitottabb, kedvezményezőbb, sőt kevésbé karolt nyelt, mert ha ilyen maradsz nem lesz barátnőd.

- Nem akarok.

- A fiúk jobban tetszenek?

- Nem így értettem - fortyant fel Matt - természetesen a lányok tetszenek, de a tanulmányaimat holmi kosza ábrándokért nem kellene elhanyagolnom. Elég lesz téged távol tartani a bajtól ez majd nem felé egy kapcsolattal.

- Nem kell. Tudok magamra vigyázni.

- Na, persze - horkant fel Matt.

- Nem én fulladtam meg egy kis kakaós kalácstól kis híján. Meg nem hiszem, hogy méltó párod lennék.

- Ez inkább nekem kellene mondanom, de tudom én nem vagyok olyan menő mint Chalie - mondta Matt morogva a férfi nevét. Emily felvonta a szemöldökét, majd elvigyorgott.

- Csak nem vagy féltékeny?

- Hülyeséget beszélsz. Ez, igen kicsinyes dolog lenne tőlem.

- Ha te mondom - vigyorgott szélesen Emily - de tudom, hogy féltékeny vagy, mert azt hiszed, ha mással barátkozom, rólad elfeledkezem. Pedig nem kellene ezen rágódnod.

- Nem emészt a féltékenység - csikorogta Matt vöröslő arccal - meg aztán a te Charlie-dat nem barátként akarod magad mellé.

- Már kezdem át gondolni a dolgot.

- Valóban? Nyílt tágra Matt szeme és nem értette miért lelkesült fel a dologra - mi vett erre rá?

- Beszélgettem vele és utalt arra, hogy a munkája a szerelem. Ám az ikrek azt mondták ezen változtathatnák, ha bevetném magam.

- Nem kell erőltetni a dolgot Milly - könyökölt a fiákerek szélére és hátra dőlt mikor az elindult - még ráérsz ezen gondolkodni, hiszen csak harmadikosok vagyunk.

- De apának már bőven tetszett ilyenkor anya.

- Igen és kellett neki még pár év mire összeszedte a bátorságot, hogy Liz elé álljon. Ne legyél olyan, mint az apád.

- Akkor játsszak nyílt kártyákkal? Mondjam, el Charlie-nak hogyan érzek?

- Várj még vele, mert még elijeszted, és örökre Romániában marad. Hidd, el az univerzum csak küld, neked egy jelet ki mellett kell kikötnöd.

- Nem hittem volna, hogy ennyire ezoterikusan romantikus vagy. Ezt az oldalad mutasd, és biztosan becsajozol. Csillant fel Emily szeme és Matt hangosan felnyögött miközben a szemét forgatta.

- Ne kezd - sóhajtott a fiú - jó ez így nekem.

Matt Emily mögé lépet és kiverte a hideg veríték. A lány sehogy sem tudta volna eltakarni tekintve hogy egy nyár alatt pontosabban pár hét alatt majd nem egy fejjel magasabb lett nála. Nagyot nyelve tette a kezeit Emily vállaira, aki felettébb jól szórakozott a kínjain.

- Élő pajzsként használsz?

- Vágj már gonosz fejet Milly és akkor kitérnek az utunkból.

- Csak nem kísérhetlek a Mardekár asztaláig.

- Miért nem? Kérdezte kétségbe esetten Matt.

- Mert Griffendéles vagyok te pupák - nevetett fel Emily - ne legyél már nyuszi Matt. Legyél oroszlán vad és erős.

- Jelen pillanatban elkúsznék a kertek alatt és elütnék a sötétségben - nyögött fel Matt - te nem hallod, amit én. Miért nem haltam meg attól a nyamvadt kalácstól.

- Marha - vágta oldalba Matt-et Emily, de a fiú meg sem érezte - ha te nem leszel, kivigyáz majd rám?

- Biztosan akad valaki, aki vállalkozna... mint Charlie teszem azt.

- De nekem te kellesz - tette csípőre a kezét Emily és Matt arca lángba borult, de zavartan köhintett, hogy ura legyen a zavarán - szóval vigyázz magadra. Vacsora után találkozunk, és addig próbálj nem elmenekülni a lányok elől - kacsintott Emily és Matt legszívesebben összetört volna valamit. A lány élvezi a nyomorát.

Mosolyogva figyelte a feszengő Matt-et akinek az oldalán két lány ült és álmatag tekintettel figyelték. Valóban még ő is észrevette a változást a fiún. Nem mintha az előtt nem okozott feltűnést a külsejével és kedves modorával, de most határozottan volt okuk csodálni. Vonzotta az ember lánya tekintetét és még ő is néha rajta felejtette a pillantását. Halkan felkuncogott, mikor látta, ahogyan Matt felsóhajt, és az égre emeli a tekintetét. Annyira bele merült a fiú figyelésébe, hogy addig nem is tűnt fel neki, hogy az igazgató befejezte az éves beszédét.

- Hallottad meg rendezik a Trimágus tusát - mondta izgatottan Ginny - itt rendezik és jönni fog két iskola végzősei.

- Melyikek is?

- Durmstrang és a Beauxbatons. Hol jártál? Kérdezte szemre hányóan Ginny, majd arra nézet ahová nem rég Emily. Szélles gonosz mosollyal vigyorgott el és könyökére támasztva meredt Emilyre - ejnye, Emi mit szól ehhez majd a bátyám?

- Nem tudom, mire célzol - vicsorogta a lány - és mikor is jönnek a tusa jelentkezői? Várj azt mondtad végzősök? Sápadt el Emily és beugrott a zsiványan mosolygó Valentine testvérek.

- Bizony. Mondta Ginny és abban a pillanatban kivágott az ajtó és bevonultak Durmstrang diákjai. Emily kétségbe esetten kapott a fejéhez, mikor kiszúrta a vigyorgó Japert és Nicket. Kétségbe esését Matt törte meg.

- Na, ne már! Hallotta, ahogyan felkiált. Emily a fejét ingatta kétsége esetten ahogyan Japer rá kacsintott.

- Ez a vég - suttogta Emily és ráborult az üres tányérjára.

Vicces és cuki szösz lett szerintem remélem nektek is annyira tetszik mint nekem :) Bár a tusa szereplői a könyvben később jönnek én előre hoztam - mint a filmben - a reakció és a sok miatt XD Matt-nek sem volt jó napja és úgy helyes Emily a frász törje ki... Szóval kis párosunkhoz csatlakozik a mi kis vámpírkánk is ;)