Matt felszisszent, ahogyan az ingét vette fel. Nehezen szokott hozzá, hogy röpke két hét alatt rengeteget, nőt és meglepő mondón ehet kellő izomzat is társult. Lotte szerint ez kivételes szerencse volt, mert ha nem így lett volna jó ideig nyomhatta volna az ágyat. Ám most a saját lábán mehetett a vonathoz pedig igazán perzselő viták bajlódtak a feje fölött. Lotte szerint nem kellett volna vissza mennie míg Liz és Emily az mellett voltak, hogy bizony igen. Végül rajta múlott az egész és ő vissza akart menni... leginkább azért, hogy megvédje Emily-t és ezt csak akképpen tudja, ha nem marad a háttérben. Felsóhajtott és bele nézet a tükörbe, ami előtte volt. Piszkosul örült, hogy látja magát benne és nem tűnt el a külseje a benne folyó vámpír vérnek köszönhetően. Ám ahogyan figyelte magát fájdalmasan elhúzta a száját. Már eltűnt az a 13 éves fiú aki a nyár elején volt és most egy jóval idősebbnek tűnő fiú nézet vissza rá.

- Meg fognak veszni érted a lányok - szólalt meg Emily. Matt felvonta a szemöldökét és a lányra mosolygott.

- Pedig azt hiszem ez a veszély nem fenyegeti őket mert annyi oltást kaptam a napokba, hogy csoda lenne, ha valami kórság lakozna bennem az alapon bennem csücsülő szörnyetegen kívül - mondta Matt és Emily harsányan felnevetett.

- Te egy kezes szörnyeteg vagy. Az én szörnyem - kacsintott a fiúra és leült mellé, majd a vállára döntötte a fejét - nincs, benned semmi gonosz ezt elhiheted nekem.

- Honnét veszed?

- Ismerlek és érzem is. Mi kutya félék megérezzük, ha valami nem kerek. Mondta nem kevés önhittséggel a hangjában Emily.

- Csak mert az akarod hinni. Jay is fél tőlem, ahogyan a többiek is. Nem láttad Mrs. Weasley arcát, mikor megtudta mi lett velem?

- Magát...

- Nem Milly - ingatta a fejét Matt - hallottam a gondolatait és retteg, hogy eszemet vesztem és szétkapom a gyerekeit.

- De nem fogod.

- Mi biztosítsa? Csak is azért megyek vissza, hogy vigyázzak rád és szemel, tartsalak, mert te egy két lábbon járó bajvonzó mágnes vagy, de ha úgy érzem, valami gond van eljövök. Mondta Matt halkan, majd feljajdult, mikor Emily fejbe vágta.

- Ne légy ilyen pesszimista. Nem lesz gond és figyeld, meg ketten kerülünk bajba - nevetett fel halkan a lány az összeesküvők cinkosságával. Matt felsóhajtott és lágyan elmosolyodott.

- Te soha sem fogsz, meg változni úgy érzem.

- Minek tenném, ha így vagyok tökéletes és te is így szeretsz - kacsintott Emily, majd felpattant - de igyekezünk, mert még a végén lemaradunk a vonatról.

- És nekünk nincs kocsik, amivel benyargalhatnák a Roxfortba.

- De anyának van motorja - csillant fel Emily szeme.

- Verd ki a fejedből, de most rögtön! Hallod a csiráját is - mordult fel Matt, mire Emily csak nevetett.

- Amúgy Charlie írt nekem- fordult meg a lány pirulva - érdeklődőt felőled és megkérdezte, hogyan vagyok. Rendes tőle nem?

- De - felelte kurtán Matt és nem értette, miért érzet késztetést, hogy le vadásza a férfit és felkoncolja.

- Szerintem is. Azt mondta most gyakrabban ír, hogy biztosra menjen, hogy jól vagyok.

- Minden bizonnyal - forgatta a szemét Matt, de ezt a lány nem láthatta, mert annyira el volt foglalva, hogy vöröslő arcát takarja - mi lenne ha sietnék? Ugye te mindent bepakoltál?

- Hát persze, csak rád várok. Akkor indulunk?

- Igen.

Matt merev arccal állt meg Emily mellett és felvonta a szemöldökét, mikor Ginny és Hermione felnéztek rá, majd elpirultak és elkapták a tekintetüket róla. Matt legszívesebben a vonat alá ugrott volna zavarában, mert nem tudta kizárni a lányok róla tett véleményünket, ahogyan a közelben álokét sem.

- Azt a rohadt - szólalt meg Fred és kikerekedő szemel nézet Matt-re - te mennyit nőttél. Amúgy túltetted magad a kalács malőrön?

- Foglyuk rá - mondta halkan Matt.

- Milyen már, hogy nyugiban sem tudsz bezabálni egy kurva kalácsot az nélkül, hogy meg ne dögölj egy kicsit - nevetett fel George és átkarolta a fiút a vállánál - amúgy tisztában vagy vele, hogy a javadra várt a gyilkos kalács? Ezzel az ábrázattal könnyen fogsz csajozni.

- Nem hiszem, hogy ráérek ilyennel foglalkozni. Sok lesz a tanulni valóm és Emily-re is vigyázni kell - nézet le a lányra, aki felhorkantott nem tetszése jeléül.

- Látom a karolt nyelt szabálykövető stílusodon nem esett csorba a halál közeli élmény.

- Őszintén sajnálom, hogy nem a Tekergők eszményét követem - ingatta a fejét Matt - gyere Milly keresünk egy kupét. Jössz te is Ginny?

- Persze. Igazán elmesélhetnétek mi történt azután miután eljöttünk... kezdett bele Ginny és a hangját elnyomta a peronon állok ricsaja. Hermione dermedten bámult utánuk, majd lassan az ikrek felé.

- Tud a térképről? Kérdezte halkan Fred-től a lány.

- Persze. Szerintem van, amit Emi nem mond el neki? Tárta szét a karjait a fiú és elindult a testvére után, aki Matt-ékhet csapod ott, hogy hallja a történet minden részletét.

- Ne kezd - szólalt meg Ron a lány mögött, aki ijedten ugrott egyet.

- Még is mit? Kérdezte ártatlanul Hermione.

- Az összeesküvés elméleteidet.

- Pedig igazán hihetnétek nekem. Mi lenne Harry, ha rá kérdeznél Siriusnál a dologról? Kérdezte a lány, mire a fiú felhorkantott.

- Nem is tudom, hogyan álljak neki. Szia Sirius mond nincs egy eltitkolt lányod? Tudod Emilynek hívják. Ne nevettettesd ki magad. Csak elmondta volna nekem, hogy van egy kislánya.

- Harry mi van, ha ez is titok? Mi van, ha megvolt rá az oka? te is tudod, hogy Mrs. Arrownak nincs jó híre, és ha valóban köze volt Siriushoz, akkor lehet ő a keresztanyád.

- Ha valóban az lenne, akkor nem kellett volna Dursley-nél felnőnöm. De mivel ott kellett semmi közöm Emi anyukájához. Szóval Hermione hagyd az egészet. Indult el Harry.

- Most komolyan csak én látom Emilybe a keresztapádat?

- Egyáltalán nem hasonlítanak - ingatta a fejét Ron.

- Hát a fiatalkori képet kellene megnéznetek. Morogta Hermione.

- Jól van na - adta be a derekát Harry - akkor majd meg lesük sőt ha lesz időm rá meg is kérdem tőle a levélbe. Úgy jó lesz?

- Igen - húzta ki magát a lány - figyeljétek meg nekem lesz igazam.

- Majd meg lássuk - sóhajtott fel Ron.

Liz végig mérte a férfit, aki előtte ült a széken, és aki úgy kerülte a pillantását, mint ördög a szentelt vizet. Hopi undorodva mérte végig és nem is, mert arra gondolni, hogy mennyi munkával jár elkapni a haszontalan varázslót.

- Dung - ült le Liz a férfival szembeni székre és öntött magának egy konyakot és lassan bele kortyolt - hallgatlak.

- Nem tudok én semmit - motyogta Mundungus.

- Ne kéresd magad Dung. Régóta ismerjük mi egymást és ha jól emlékszem elégszer mentettem meg a bőrödet, hogy hasznomra legyél, mikor én úgy találom. Szóval mesélj nekem szépen.

- Mondom én, hogy nem tudok semmit.

- Roy kérlek győzd meg, hogy beszéljen mert én nem érek rá nap estig vele foglalkozni, mert még dolgom van a minisztériumban és a szaga is kezdi már irritálni az orrom. Nézet a háta mögött álló Roymundra.

- Örömmel. Vigyorgott el a férfi, mire Dung felkapta a fejét ijedten rezzent össze.

- Beszélek, beszélek - eret meg a tolvaj nyelve - de miről is?

- Arról te alamuszi kis féreg, hogy tudsz-e valamit, hogy kiszervezkedik Liz mögött és próbálja el tenni őt és a családját láb alól?

- Ms Lizit? Ilyet senki' nem tenne. Tudjuk melyen befolyásos.

- Hagyd már a nyalizást és válaszolj. Forgatta a szemét Liz.

- Hosszú lista.

- Akkor mondj olyat akinek medimágus gyakorlata van és szeret kísérletezni.

- Hát' így hirtelen nem tom'. Kérdezősködhetek, ha úgy gondolja - vont vállat a férfi.

- Igen úgy gondolom - hajolt közelebb Liz a férfihoz - de remélem, nem leszel hűtlen, mert őket nem állom. Emlékszel Alfred-re?

- Milyen Alfred-re?

- Éppen ez az - itta ki az italát a nő és Dung-ot kiverte a hideg veríték - most mehetsz, de figyelünk.

- Igen is. Hű leszek - állt fel a férfi és kibotorkált a szobából, de úgy hogy kétszer is neki ment az ajtónak, mert folyton a háta mögé lesett.

- Okos ötlet volt rá bízni egy ilyen feladatot.

- Hidd el kellő motivációt kapott most, hogy okosan cselekedjen.

- Amúgy ki az Alfred? Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen embered. Ráncolta a szemöldökét a férfi.

- Oh, Al csak egy tengeri malac volt, amit anyustól kaptam. Szegényt a végelgyengülés vitte el vagy az unalom. Lusta egy jószág volt és kövér is Jamie-nek köszönhetően - legyintett a nő mosolyogva.

- Tényleg csak egy hörcsög volt?

- Tengeri malacka - csattant Liz - az első állatkám volt. Még temetést is rendeztem neki, mikor meghalt. Miért nem hiszed el?

- Jó elhiszem, hogy Alfred egy tengeri hörcsög volt. Emelte fel a kezeit Roy.

- Malac! Tengeri malac volt és nem hörcsög!

Volt ihlet és  a végére egy régi agymenés is elővettem és beszúrtam a végére. Lehet nem lett a legjobb ez a szösz de már ideje volt visszatérni a suliba így nagyobbat ugrottunk időben. Hogy mikor jön a következő szösz azt nem tudom ><" de remélem azért tetszett nektek ez és igyekszem a következővel. :)

Azon gondolkodtam, hogy valamit rajzolnom kellene. Ötlet?