Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rövid részeket csinálok de nem nagyon van időm rá amint láthatjátok és a sok tanulni való miatt is kevés de most hosszúra tervezem úgyhogy remélem tetszeni fog nektek!

Mikor éppen azon tűnődtem, hogy mit is vegyek fel holnapra egyszer csak elájultam. Igen elájultam. Nem tudom miért de arra eszméltem fel, hogy nagyon fáj a fejem és egyszer csak elkezd homályosodni minden és én a földön fekszek. Amikor végre kinyitottam a szememet megpillantottam egy számomra ismeretlen személyt felém szaladni amint azt kiabálja, hogy úristen Heather. De aztán újra elsötétült minden. Na az igen én és a szerencse, két dimenzió. Mikor felébrettem már az ágyámban feküdtem és ugyanaz az ismeretlen személy lépett be a szobámba mint aki észrevette, hogy összecsuklottam. Mikor kinyitottam a szemem világos volt minden és nagyon fájt a fejem. De az ismeretlen akiről meg mindig nem tudom, hogy kicsoda leült mellém egy székre.
- Jobban vagy? - kérdezte az ismeretlen idegen(XD)
- Igen már jobban köszi de te ki is vagy? - jérdeztem kicsit se hülyén
- ő... bocsás meg én Peter Parker vagyok Pókember tudod.
- Ja tényleg mondta apa, hogy te fogsz körbe vezetni az iskolában. - mondtam neki és amikor rá néztem arra a két csillogó szemére azt hittem... Heather ébredj fel. Nem tetszhet neked, csak pár perce ismered.
- De mit keresel itt? - kérdeztem megint azzal a hülye fejemmel
- Apukád megkért, hogy nézzek rád és, hogy hozzam el az órarended meg az ilyen dolgokat - mondta miközben én elvesztem a szemeiben. - Amúgy meg gyakran van ez? - kérdezte de én most jöttem vissza az álomvilágból
- Tessék? - kérdeztem egy kicsit zavartan.
- mármint gyakran megesik, hogy elájulsz és utánna elég hamar és úgy felkelsz, hogy nem fáj semmid?
- Ez nálam sokszor elő szokott fordulni. Nem mindig de azért sokszor. Nem mentem el orvoshoz eddig mert anya sose ért rá egyedül meg nem volt kedvem elmenni.
- És apukád tudja? - kérdezte újra azzal a szemekkel amiknek nem tudok ellenállni szerintem el is pirosodtam. De én nem vagyok normális. Még csak nem is ismerem. Ajj hagyjuk inkább koncentráljunk a kérdésre.
- Nem ő még nem. - mondtam neki miközben a hajammal próbáltam eltakarni az arcom, hogy ne lássa, hogy vörös.
- Akkor mond el neki. Bocsi nekem most mennem kell akkor majd holnap találkozunk az iskolában. - mondta és olyan aranyos mosollyal lépett ki a szobából, hogy majd elolvadtam. Na igen rám nem lehet mondani, hogy első látásra szerelmes lesz de ez most valami más volt. Éreztem a pillangókat a gyomromban amit még eddig soha. Nem is vagyok az a lány akinek nem volt még barátja és nem is akar mert nekem volt, de náluk nem éreztem ezt pedig a volt barátommal másfél évig együtt voltunk. Na igen. Azóta is zaklat nem hogy békén. Most hogy ide költöztem jó messze tőle azt hittem végre békén fog hagyni de nem azt írja nekem idézem, hogy  " akkor is megtallállak és együtt leszünk" meg "akkor se adom fel" meg ehez hasonlók. Legutóbb azt írta, hogy "utánnad fogok menni és oda költözöm én is és nem foglak békén hagyni mert szeretlek még mindig" na igen hogy lehet ilyennel együtt lenni én se tudom pedig én jártam vele. Szerintem nem érti mi az, hogy szakítani akarok. Amúgy meg pont ezért szakítottam vele mert most ilyen dilis lett pedig előtte annyira édes meg cuki volt most meg ez. Na menjen a francba. Addig gondolkoztam mikor rájöttem, hogy holnap suli és nekem még nincsenek füzeteim. Ekkor gyors fogtam egy taxit és elmentem vettem magamnak mindent amire szükségem volt.
Amikor haza értem bementem a házba és elkezdtem filmet nézni. Kihasználtam ezt a szabad időt mikor elkezdett rezegni a telefonom, megnéztem és anya irt egy üzenetet.

Anya: Szia kicsim! Remélem jól érzed magad. Sajnálom, hogy nem tudtuk úgy megoldani, hogy továbbra is velem maradj de ennek ellenére remélem jól teltek az elmúlt napjaid. Írj vissza ha ráérsz

Én: Szia anya. Igen jól érzem magam köszönöm, hogy írtál

Anya: Bocsáss meg de most mennem kell majd még beszélünk

Na igen tipikus anya. Amikor elkezd velem beszélgetni akkor mindig akad valami fontosabb dolga ami miatt nem tud velem foglalkozni. De már hozzászoktam. Még elalvás előtt olvastam egy kicsit a kedvenc könyvemből és utána elég hamar el is nyomott az álom.

Elég ratyi részek ezek de majd jön a szaftosabbnál szaftosabb sztorik is ha érdekel ne maradj le és olvasd!