Négy hónap. Négy hónapja volt a polgárháború, azóta nem láttam Lisát. Nagyon nehezen telt el ez a négy hónap, de apa és Peter itt voltak mellettem, és segítettek a nehezebb időszakokban. Peterre rátérve nagyon nagyon nagyon szeretem. Az iskolában sokan rájöttek, hogy együtt vagyunk ezért bámultak minket és beszóltak Peternek, de nyílván én befogtam a szájukat, kicsit eljárt a szám, és csúnya dolgokat mondtam, amitől megijedtek. Úgy döntöttünk Peterrel, hogy együtt üldözzük a bűnt, mivel ugye feloszlottak a bosszúállók... amiről nem is akarok beszélni. Így teltek a napjaink, míg nem elkezdtem álmodni. Méghozzá nem szépeket álmodtam... igazából nem is álmodtam, hanem látomásaim voltak. Látomásaim háborúról... és Thanosról. Ma Peter nálam alszik, amit apa nem nagyon akart elfogadni az elején... de amióta leültem vele és megbeszéltem a dolgokat nagy nehezen, de meg értette és engedte, hogy Peter nálunk aludjon. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle, ami nyálas de igaz. 

–Milyen filmet szeretnél megnézni? – kérdeztem tőle. Mindig én választok ezért ma úgy gondoltam, hogy válasszon ő. 

–Ez jó lesz? – mutatott felém egy filmet, amire bólintottam és elkezdtük nézni. Bár engem nem érdekelt a film, jobban inkább a mellettem ülő személy ezért, hogy ne menjek bele a részletekbe röviden annyi, hogy jól el voltunk és egyikünk sem törődött a filmmel. 

Hajnal körül kimentem a konyhába, mert nem tudtam aludni és ittam egy pohár vizet. Nagyon fájt a fejem, amin nem is lepődök meg, mikor nem fáj? Tettem fel magamnak a költői kérdést. Olyan volt mintha látomásokat látnék magam előtt, de most ez nem látomás volt. Képeket láttam. Láttam, hogy valami űrhajó van a városban és, hogy apa küzd vele. De ez csak pár másodpercig tartott, mert azonnal felvillant előttem egy másik kép és egy másik és folyamatosan jöttek fel a képek előttem, míg az utolsó képnél már nem villant fel új kép. Az utolsó képen az volt, hogy a fél univerzum elporlad. Úgy ahogy Lisa álmában történt. Nem bírtam elviselni a fájdalmat. lelkileg és fizikailag sem. Láttam, ahogy mindenki elporlad a szemem előtt és aztán Peter is és utána én is, elporladok. Nem bírtam tovább összeestem a fájdalomtól.Arra keltem fel, hogy valaki rángatja a vállam. Méghozzá Peter. 

–Heath... Heather, jól vagy? – kérdezte aggódó hangon. Mire kinyitottam a szemem a padlón találtam magam. Peter a fejemet a keze közé fogta, és amikor meglátta, hogy ébredezek szorosan magához ölelt. Visszaöleltem. Nem engedtük el egymást egy darabig. Lehetett az egy óra is, lehetett csak egy perc is de nem érdekelt csak, hogy ott van velem.

–Gyere, menjünk aludni. – mondta. Látta, hogy valami baj van velem, de azt is látta, hogy nem akarom elmondani ezért nem is kérdezett. Ezért is szeretem ennyire Petert. Megérti, hogy most min megyek keresztül, és nem akar faggatni.Visszamentünk a szobába és lefeküdtünk az ágyra. 

–Nem fog történni semmi. Ne félj. – mondta, aztán megcsókolt, átölelt és elaludtunk. 

  Másnap 

Peter elment osztálykirándulásra az osztállyal. Én sose szerettem az osztálykirándulásokat, ezért nem is mentem suliba, hanem apával és Pepperrel töltöttem a napom. Éppen egy nagyon értelmes beszélgetésben voltak, amit inkább nem is akartam megzavarni. 

–Lassíts, mindjárt elmagyarázom.
–Összevissza beszélsz. – beszéltek teljesen egyszerre. 

–Néha van, hogy álmodban úgy érzed pisilni, kell. – kezdett bele apa. – körbenézel sehol egy wc, nem tudod, mit tegyél. Valaki, bámul és félsz, hogy bepisilsz. 

–Tudom. Aztán felébredsz, és rájössz, hogy tényleg pisilni kell. Mindenkivel előfordul ilyesmi. 

–Velem nem. – szóltam közbe, de jobbnak láttam, ha kussolok, ezért inkább elővettem a telóm. Apa mintha közbe se szóltam volna, folytatta a monológját. 

–Erre akartam kilyukadni. Jut eszembe, tegnap este álmomban... volt egy gyerekünk. – Az igen. Tehát erre akart kilyukadni. Gyereket szeretne Peppertől. – Igazinak tűnt. A bogaras nagybátyádról neveztük el, Hogy is hívják... Morgan. 

–Szóval felébredtél és azt hitted, hogy hamarosan... 

–babánk lesz. – fejezte be Tony a mondatot. 

–Aha. Nem. – mondta Pepper. Hűűű. Pedig azt hittem, hogy szeretne gyereket.

–Pedig álmomban már meg is volt. 

–Ha akarnál gyereket, ez nem lenne. – mutatott a mellkasára, amin az a fémszerű hogyishívják volt, aminek most nem jut eszembe a neve. Erre én is felnéztem a telefonomból. 

–Örülök, hogy szóba hoztad, mert ez semmit se jelent csak a nanorészecskéknek kell. - Na remek megint kezdenek veszekedni. Vagyis nem veszekednek, csak vitatkoznak.
Valaki hívott ezért félrevonultam. Láttam, hogy csak Peter az, megnyugodtam és felvettem a telefont. Nem beszélgettünk semmi fontosról csak, hogy hiányol meg ilyenek. Mondjuk, reggel találkoztunk de ez csak részletkérdés. Mikor visszaértem apáékhoz, pont csókolóztak, úgyhogy csak álltam és vártam, hogy befejezzék. Hirtelen valami fény volt előttünk pontosabban egy portál, amiből Dr. Strange jött ki. Én és Lisa már ismerjük, de apa még nem találkozott vele. 

–Tony Stark? Én doktor Strange vagyok. Kérem, jöjjenek velem. – nézett rám és apára. – Amúgy gratulálok az eljegyzéshez. 

–Bocs maga jegyet árul valamire? – kérdezte apa, mire én majdnem felnevettem. 

–Szükségünk van önökre. Nem túlzás azt állítani, hogy az univerzum sorsa forog kockán. – mondta mire én komolyra vettem a beszélgetést. 

–Kivel dolgozik? – kérdezte apa mire nagy meglepetésünkre Bruce lépett ki még mindig nyitva álló portálból. 

–Hello Tony. 

–Bruce? 

–Pepper, Heather – bicentett Bruce, ezután köszöntünk mi is Pepperrel. 

–Jól vagy? – be se fejezte apa a mondatot mire Bruce szorosan átölelte.

Elmentünk Dr. Strange–el és Bruce–al egy helyre ahol Wong elmesélte a köveknek a történetét. Aztán el kezdte sorolni őket.–Tér, valóság, hatalom, lélek, elme... 

–És idő. – fejezte be a felsorolást Strange és egy varázslattal, megmutatta a követ a nyakláncában. 

–Hogy is hívják az ürgét? – kérdezte apa. Bruce már válaszolt is volna a kérdésére, de megelőztem. 

–Thanos. Lerohanja a bolygókat és kiírtja a fél lakosságot. – közöltem, nyugodt arckifejezéssel nekidőlve egy oszlopnak. – Ő küldte Lokit is. A New York elleni támadás is ő volt. – fejeztem be, mire apa értetlen fejet vágott 

–Te meg honnan tudsz ennyit erről a fazonról? 

–Látomásaim vannak a történtekről... Láttam dolgokat, amik be fognak következni és nem tehetünk ellene semmit. A látomásaim eddig mindig igazak voltak. 

–Lemaradtam valamiről? – kérdezte Bruce 

–Őrző vagyok. Vannak látomásaim. – mondtam mire Brucenak leesett a dolog. 

–Kezdődik. – mondtam aggódással a hangomban, de próbáltam nem kimutatni. 

–Hogy állunk idővel? – kérdezte apa. 

–Jó kérdés... nálla van a hatalom és a tér köve az univerzumban már így sincs nálla erősebb lény ha ráteszi a kezét mind a hat végtelen kőre akkor olyan pusztítást végezhet, ami ez idáig abszurdumnak tetszhet. – fejezte be Strange 

–Tényleg azt mondta, hogy abszurdumnak tetszhet? – tette fel apa a kérdést miközben... miközben nyújtott egy vázára támaszkodva. 

–Maga meg tényleg a kozmoszt üstjén kezd el nyújtani? – kérdezte Strange és ellökte apa lábát az (ezek szerint) üsttől. 

–Ezt most még elnézem – felelte mutató ujját strange felé tartva apa – Ha Thanosnak mind a 6 kő kell akkor miért nem vágjuk be ezt a kukába? – kérdezte az idő kőre mutatva 

–Az ki van csukva. – mondta Strange
–Köt az eskünk, hogy az életünk árán is megvédjük a követ –fejezte be Strange mondandóját Wong 

–Én meg megesküdtem, hogy nem eszek fagyit de elneveztek rólam egy új ízt –Igen a Stark parádét.–Nem rossz–picit tömény–Nekünk a Hulkalaviszta bébi a kedvencünk. – mondta Wong–Van ilyen? – kérdezte Bruce. Hát ezt nem hiszem el. Jön a világ vége ezek meg fagyikról beszélnek. 

–Fiúk... tudjátok Thanos... itt tartottunk. – mondtam vissza terelve a témára a többieket. 

–Szóval az a lényeg, hogy minden változik. – mondta apa 

–Az időkő védelmére tett eskünk nem változhat. A kővel lehet a legtöbb esélyünk legyőzni Thanost. 

–Tehát azzal lehet a legtöbb esélye neki is legyőzni minket. 

–Ha nem végezzük a munkánkat... 

–Pontosan mitcsinál, amikor nem lufikat hajtogat? 

–Védem a világát, baromarcú. 

–Jól vanna, elnapolhatnánk ezt a beszélgetést a lényeg az, hogy ez a kő nálunk van, tudjuk, hogy hol de Vizió bárhol lehet az elme kővel, úgyhogy meg kell találnunk MOST. – mondtam. Őszinténszólva kezdtem elveszíteni a türelmem. 

–Éppen ez a bibi... – mondta apa. Ebből tudtam, hogy fogalma sincs arról, hogy hol van Vízió. – Vízió két hete kikapcsolta a jeladóját. Nem látjuk. 

–Mi? Megint elvesztettél egy szuper robotot? – Kérdezte Bruce. 

–Elvesztettem... és nem robot, fejlődik. 

–Ki tudja megtalálni? – kérdezte Strange. Ajaj. Ez nem lesz jó. Steve tudja csak megtalálni de, nincs azaz isten, hogy apa felhívja. Vagyis azért remélem, megpróbálja. Ekkor apa elmondta a többieknek, hogy gubanc volt kettejük között és feloszlott a csapat. Ezt Bruce nem tudta, ezért csodálkozva hallgatta apát. Mikor már ép rá vette volna, hogy hívja fel kint mindenki el kezdett menekülni és kimentünk megnézni. Egy nagy nagy nagy nagy űrhajó volt az egyik utcán.