*Lisa szemszöge *

-Becker street 177A, Becker street 177A - motyogta ezt a címet Heather álmában. Elsántikáltam a laptopjáig, majd az egyik székére leülve rákerestem erre a címre.
-Fura, egy ház - suttogtam, majd tovább kerestem, hátha valamit megtudok róla. Az internet nem írt semmit, róla, szóval lecsuktam a laptop tetejét, és visszaraktam a helyére.

-Te meg mit néztél az én laptopomon? - kérdezte Heather álmosan

-Álmodban motyogtál egy címet, és képzeld, nincs is olyan messze! - lelkendeztem

-Ja. Nekem azt mondta David, hogy menjünk el erre a címre, és akkor lehet, hogy tudja az álmunk jelentését. - mondta, mire furán néztem ra - ha így nézel rám, akkor ezek szerint nem mondta.

-Nekem csak azt mondta, hogy egy mágusnak kell elmondanunk - vontam meg a vállam

-Jó. Akkor ma elmegyünk! - mondta határozott hangon Heather

-Megyek, megkérem Sam-et, hogy vigyen el, de előtte még pár dolgot elintéznék - utaltam Buckyra, és arra hogy le kéne fürdenem

-Oké. Most van 8:22 perc. - nézett az órájára - Egy óra múlva találkozunk a nappaliban - köszönt el

Én kirepültem a szobából, majd egyenesen az én szobám felé vettem az irányt. Sikeresen megfürödtem, befontam a hajam, és kisminkeltem magam. Ezután beszálltam a székembe, majd elgurultam Buckyhoz. Kopogás nélkül gurultam be, majd mikor megláttam hogy alszik, csak néztem őt. Olyan békésen aludt, hogy azonnal magával tudott volna rántani az álom világa, szóval inkább azon agyaltam, hogy milyen formában fogom megkérni Brucet, hogy a mankót használhassam. Vagy csak simán megnézetem vele a lábam, eddig én úgy sem láttam.
Bucky elkezdett mocorogni, majd motyogni valamit álmába. Verítékes volt a homloka, szóval gyorsan berepültem a fürdőszobájába, és kerestem egy kicsi törülközőt. Bevizeztem, majd Bucky homlokára tettem. Elkezdtem lényegtelen dolgokról zagyválni, mint pl: hogyan süss egy muffint. Úgy sem érti, ha álmodik, akkor meg minek próbáljak én vele komolyan beszélgetni? És amúgy, itt már senki sem tud nyugodtan aludni? Bucky láthatóan érzékelte a jelenlétem, ezért megfogta a nyakam a bal kezével, majd az ágyra taszított. Én voltam alul, ő pedig felülről nézett gyilkos szemekkel. Mikor felfogta, hogy ez már nem álom, elengedett, és ki akart küldeni.

-Nem akartam, bocsánat - nézett mélyen a szemembe. Nekem ez már meg sem kottyant, úgymond hozzászoktam ahhoz, hogy kb. minden akciónál fojtogatni akarnak.

-Nem a te hibád. A H.Y.D.R.A. tette ezt veled - szorultak ökölbe kezeim

-Akkor sem szabadna ezt tennem veled. Veszélyes vagyok. - fordult el tőlem.

-Nem vagy veszélyes. És amúgy is, meg tudom védeni magam! - nevettem el magam, majd elémentem és megöleltem.

-Van valami terved mára? - kérdezte hirtelen Bucky.

-El fogok menni Brucehoz, mert már idegesít, hogy ennyit kell pihennem. - ráztam a fejem idegesen. - Utána meg elmegyünk Heatherrel egy címre, amit neki mondott David. - jutott hirtelen eszembe

-Oké. - mosolygott
Ezután sikerült elrepülnöm Búdéhoz.

-Na, már csak pár nap, és teljesen begyógyul. - nézte Bruce az összevarrott sebet.

-Akkor az erőmtől sokkal gyorsabban fogok gyógyulni, mint eddig? - kérdeztem szinte ujjongva

-Igen - bólintott, majd kicserélte a kötést. - Ezentúl használhatod a mankókat, de nem szabad megerőltetned. - ezzel a mondattal utamra engedett. Most már csak Samet kell megkeresnem. Megkérdeztem pénteket, mire azt válaszolta, hogy a nappaliban. Sima ügy lesz! - gondoltam magamban. Hát, nem úgy volt.

-Sam, kérlek emeld fel a feneked, és vigyél el engem és Heathert a Becker streetre, mert felgyújtom azt a kontrollert a kezedben! - mentem oda Samhez, akinek már kb. 10 perce könyörgök, hogy tegye le a videójátékot, és vigyen el minket Heatherrel - vagy a kanapét gyújtom fel veled együtt - támadt egy még jobb ötletem - vagy csak simán felemellek az erőmmel, és lehurcollak a garázsig - gondolkodtam el

-Tudok én a saját lábamon is menni - dörmögött - Hallod, most még ijesztőbb voltál, mint amikor az erődet használod - borzongott meg

-Tényleg? - néztem rá egy pszichopata mosollyal, plusz lángba borult ökleimet felmutattam

-Na, ha mindenki készen van, akár mehetnénk is! - tapsolt kettőt Heather
Nem volt gond az út alatt, jó hangulat is volt a kocsiban. Sam kitette az irányjelzőt, megállt, hogy ki tudjunk szállni, majd közölte velünk, hogy ha végeztünk, akkor hívjuk fel, mert még dolga akadt.

-Hát, itt volnánk. - sóhajtottam a fura házra nézve, majd becsengettem
Egy köpenyes férfi nyitott nekünk ajtót, de nem engedett be.

-Miben segíthetek? - kérdezte kissé mogorván. Még mielőtt behúztam volna a férfinak, Heather megszólalt.

-Egy mágust keresünk, az álmunkról szeretnénk beszélni! - mondta mosolyogva

-Rendben. Gyertek be. - engedett be minket a szentélyhez hasonlító hatalmas előszobába. Elkísért minket egy szobába, ahol volt egy hosszú kanapé, előtte pedig egy fotel.
-Kérlek üljetek le - mutatott a kanapéra. - én Doktor Stephen Strange vagyok. Titeket hogy hívnak?

-Lisa Addams vagyok. - ráztam vele kezet.

-Heather Stark - rázott vele kezet Heather is.

- Milyen álomról is lenne szó? - kérdezte felhúzva az egyik szemöldökét - Jut eszembe - kapott a fejéhez - Teát? - kérdezte.

-Köszönöm. - vettem el a poharat - Ma volt egy fura álmunk. Nekem személy szerint az, hogy Heather - mutattam a mellettem ülő lányra - és még számomra egy fontos személy elporlad. Szó szerint.

-Értem. - bólintott - és te? - nézett Heatherre

-Thanos. Közeledik. Már nála van két kő, a végtelen kövek közül. - mondta el, és még ő sem hitte el szerintem amit mondott - Lokinak kitörte a nyakát, Thornak csak az egyik szeme volt meg, Hulkot pedig elintézte - emlékezett vissza, majd belekortyolt a teájába.

-És hogy éreztétek? Egyszerű álomnak, vagy mintha a valóság lett volna? - dőlt előre Strange

-Mintha valóságos lett volna - mondtuk egyszerre Heatherrel

-Ez a két álom kapcsolódik egymáshoz. És ha valóságosnak éreztétek, akkor valószínüleg meg fog történni. Még valami?

-Amikor vége lett az álmomnak... Egy másfajta hang volt a fejemben. Mintha üzenni akart volna valaki... Az a hang mondta, hogy Thanos közeledik.

-Érdekes... - fogta meg az állát. - És ismerted a hangját? - kérdezte hirtelen Heatherre nézve
Heather gondolkozott, majd nemlegesen megrázta fejét.

-Sajnos ennyit tudtam segíteni. Ha valamit megtudok, akkor szólok. - kísért el minket az ajtóig

-Köszönjük a teát! - mondtam kedvesen, majd Heatherrel kiléptünk a szentély ajtaján

-Ha az volt az álmomban, hogy elporladtok... Akkor tényleg így lesz? - kezdtem kétségbe esni

-Csak remélni tudom, hogy nem így lesz - karolta át a vállam Heather

-Én is, én is - sóhajtottam - Felhívom Samet! - mutattam a telefonom. Heather bólintott, majd addig leült a földre

-Hey Sam! - köszöntem vidáman

-Már is megyek értetek. Itt áll a bál, a többit a kocsiban elmesélem. - mondta köszönés nélkül, és le is tette a telefont.

-Nagyon nagy baj van, ha Sam ilyeneket mond. - néztem le Heatherre, majd a kérdő tekintetét látva folytattam - azt mondta, hogy áll a bál odabent, a többit a kocsiban mondja el.

-Jó. - válaszolta
Két dudaszót hallottunk, majd az éppen megálló kocsiba beszélltunk.

-Mi a baj? - tértem a lényegre

-A miniszterelnök szerint veszélyesek vagyunk a világra, ha nem mondja senki, hogy milyen helyzetben mentsük meg a világot. - forgatta szemeit - ezért alá kellene írnunk egy egyezményt, miszerint csak akkor ugrunk, ha ők fütyülnek - szorította erősebben a kormányt - szóval áll a bál, mert a Kapi nem ért egyet, Tony viszont igen. És mindenki más pártját fogja. - fejezte be

-És te kinek az oldalán állsz? - kérdeztem kíváncsian

-Egyetértek a Kapival. De ha nem működünk együtt, akkor börtönbe zárnak. Szóval még nem állok senki oldalán. És amúgy ti ki oldalán álltok? - nézett Heatherre a visszapillantón keresztül, majd az utat figyelte, és rám nézett, majd vissza.

-Nem tudom. Erős érvek kellenek, amit meg fogok hallgatni mindenkitől.

-Én is így gondolom. Csak ne csináljon senki hülyeséget! - sóhajtottam

Áhh, nem csináltak szerencsére semmi hülyeséget, a bosszúállók csak őrjöngtek, mint egy csapat óvodás,mikor nincs kaja.

-Befejeznétek végre! - kiabáltam, és összecsaptam a kezem. Elhallgatott mindenki. Már a szemem és az öklöm lángba borult, 20 perce várok a csodára, hogy befejezzék a veszekedést. Heather a falnak támasztva ráncolta a homlokát karba tette a kezét és unottan  mondta:
-Erős érvek kellenek ahhoz, hogy döntsünk. Megéri ez az emberiségnek? Meg éri ez nekünk? Mit akarunk kezdeni az egésszel? Szembeszállunk a miniszterrel és a bandájával, vagy hagyjuk, hogy vezessenek minket? El Kell Döntenünk. - mondta

- Tony! Mondj egy okot, hogy aláírjuk a szerződést! - néztem Tony-ra és a válaszára vártam

-Több okot is tudnék mondani. De egyet mondjak? Jó, akkor mondok egyet! Ha nem írjátok alá, akkor egy vízalatti börtönbe kerültök, megcsappan a létszáma a csapatnak, és nem tudunk segíteni az embereknek! Én személy szerint fittyet hánynék arra a szerződésre, ha a világunk veszélyben lenne! - mondta hűvösen Tony.
Bólintottam.

-Steve! Te mit tudnál mondani erre? - tettem karba a kezeimet

-Nem jó az, ha meg van kötve a kezünk. És mi az, hogy elveszik a fegyvereinket, a ruhánkat, és csak akkor adják vissza, ha szükség van ránk? Az emberek bíznak bennünk. Ez szertefoszlana, ha csak akkor mennénk küldetésre, ha ők tapsolnak. A ti döntésetek, hogy melyiket választjátok. De én kiállok a döntésem mellett, és nem írom alá az egyezményt. - ezzel a mondattal hagyta el a nappalit.

-Nekem idő kell, hogy ezt átgondoljam - mondtam, majd én is elhagytam a nappalit.

Elrepültem a szobámba, majd kulcsra zártam az ajtaját. Feltettem a bluetooth-os fejhallgatómat, majd a kedvenc lejátszási listámat elindítottam. Csak feküdtem az ágyamon, nem jutottam dűlőre. Anyukámtól nem kértem tanácsot, ő sem tudna ilyen helyzetben dönteni. De most itt tények vannak és döntések.

-Ahhj, Istenem, miért bűntetsz engem? - sóhajtottam, majd becsuktam a szemem, és csak a zenére koncentráltam. Elvileg a tudatalattink dolgozik a problémán, miközben nekünk máshol jár a gondolatunk.

-Thought I found a way (azt gondoltam, találtam egy utat)
Thought I found a way, yeah - énekeltem Billie Eilish Lovely-ját.
Nem tudtam dönteni, ezért bekopogtam Buckyhoz, aki szintén tanácstalanul nyitott ajtót.

-Szerinted most mit csináljunk? - kérdeztem az ágyán elterülve, mellkasára hajtott fejjel.

-Nem tudom. Én is tanácstalan vagyok - sóhajtott - Szerintem nem a legjobb ötlet Steve pártjára állni, de ha nem ezt teszem, akkor elveszik a karom.

-Én is ezen gondolkodtam. Az erőmet nem tudják elvenni, de a titkos íjam, és ruhámat igen.

-Neked mióta van titkos ruhád meg íjad?

-A S.H.I.E.L.D. néha megengedte, hogy használjam - vontam vállat - a ruhát meg én csináltam meg. Néha lebuktattam drogdílereket, szervkereskedőket... Védtem a várost. - vontam meg megint a vállam

-Volt valami neved?

-Tűzlány - nevettem - ennél bénább nevet, el sem tudtam volna képzelni, de szerintem a médiában ez volt a legjobb, amit kitaláltak! -
Bucky is felnevetett.

-Na menjünk Stevehez, biztos az edzőteremben van. - indultam el az ajtó fel, természetesen repülve. Ahol mondtam, ott találtuk Stevet egy boxzsákot püfölve.

-Bántott téged az a zsák? - toppantam be az edző terembe. Úgy számoltam, hogy Bucky futva simán utólér, úgyhogy belekezdtem a monológomba.

-Melletted állunk! - mentem egyre közelebb hozzá

-Te és Buck? - kérdezte felhúzott szemöldökkel hitetlenkedve.

-Igen - ért ide Bucky

-Köszönöm - bólintott - pakoljátok össze a cuccotokat, hajnalban indulunk. - mondta, majd megint elkezdte püfölni a boxzsákot.
Ezután egyedül összepakoltam a legfontosabb dolgaimat egy nagy sporttáskába. Lefürödtem, majd elmentem a gyógyszertárba különböző gyógyszerek, és kötözőszerekért. Biztos, hogy kell majd, ha külön válnak útjaink. Heathernek írtam egy levelet, amit felvettem diktafonra. Így szól:
Szia Heather. Nem tudom, hogy mikor hallgatod meg ezt a hangüzenetet. Nagyon sajnálom, amit tettem, hogy cserben hagytalak. Szerintem ez a helyes megoldás. Köszönöm, hogy nagyon jó barátnőm voltál, segítettél amikor tudtál. A ruhát visszaadom, úgy érzem, hogy nem lenne helyes, hogy hordom. Tudod, nagyon jó volt ebben a toronyban lakni. A sok emlék. - sóhajtottam. - Itthagytam egy másolatot Lucas könyvéből, ha baj van, ott megtalálod a megoldást az erőddel kapcsolatosan. Puszillak, Lisa.

A végén könnycseppek gördültek le a szememből, amit idegesen letöröltem. Tudtam, hogy most kitartónak és erősnek kell lennem. Betettem az asztalfiókomba a diktafont. Nem bírtam aludni, ezért utoljára megnéztem a csillagokat az erkélyen.
Tell me somethin', girl
Are you happy in this modern world?
Or do you need more?
Is there somethin' else you're searchin' for? - kezdtem el énekelni a Csillag születik egyik dalát. Most erre az időszakra hasonlít ez a dal.

-Szép hangod van. Amúgy most indulunk, gyere! - jött hozzám Steve, majd megvárta, míg felállok, felveszem a fél vállamra a nehéz táskát, majd követem őt a garázsig. Ott volt Sam, Bucky, Wanda és Clint.
Ledobtam a táskám a többi mellé, majd leültem az egyik székre.
Mivel csak mi hiányoztunk a létszámból, egyből indította a gépet Steve, és felszálltunk. Elaludtam a gépen. 10 perc múlva azt éreztem, hogy rázkódik a gép.

-Mi a...? - álltam fel.
Az ablaknál Vasember integetett, majd a Quinjetet elkezdte lefelé húzni.
-Megyek, egy kicsit megpörkölöm a ruháját! - kezdtem felvenni egy ejtőernyőt a biztonság kedvéért, de egy kar visszarántott

-Nem érsz vele semmit, még csak rosszabb helyzetbe kerülnél - mondta Wanda, mire a többiek is egyetértően bólogattak.

-Ahhj. És most várjuk, hogy vigyenek el, és tegyenek bele egy víz alatti kalitkába? - akadtam ki.

-Jelenleg ez a legjobb opció, ami van - szólt Steve. Nem dühöngtem tovább, beletörődtem. Mielőtt földet értünk volna, megöleltem Buckyt. Ahogy sejtettem, ott voltak a S.H.I.E.L.D.-es katonák, a miniszter elnök és a másik oldalon álló Bosszúállók. Letartóztattak minket, áttapogattak, hogy ne legyen nálunk semmi fegyver, majd a sporttáskákat is elvették. Beletuszkoltak egy másik repülőbe, ami el vitt minket a víz alatti börtönbe. Ott pedig egy kicsi szobát kaptunk, amiben csak egy ágy volt. Remek, mondhatom! Mivel nem volt jobb dolgom, ezért lefeküdtem a kényelmetlen ágyra, majd elaludtam.

-És most mi lesz? Várjuk, hogy valaki megmentsen? - beszéltem Noahhoz.

-A türelem rózsát terem. - bölcselkedett Noah.

-De bölcs itt valaki... Amúgy azt te tudod, hogy voltunk a mágusnál?

-A fejedben vagyok, még jóhogy tudom!

-Akkor jó. Hogy vagy mostanság?

-Most komolyan ezzel akarod eltölteni az időt? Na mindegy... Amúgy kössz a kérdést, jól vagyok. Daviddel szoktam videójátékozni, meg a többi örzővel az Activityvel játszani. Képzeld, egyszer nyertem is! Na, de mindegy, nem untatlak tovább, biztosítok neked egy szép álmot, nyugodtan fogsz tudni aludni.

-Köszönöm! - öleltem meg.

-Nincs mit! Álmodj szépeket! - köszönt el röhögve.

-Úgy lesz! - nevettem.
Amúgy álmomban egy virágos réten, a Central Parkban voltam. Lucassal játszottam. Minden pillanatot kihasználtam, hogy vele lehessek.
-Szeretlek Lucas! - öleltem meg utoljára, mert tudtam, hogy ez egy emlék, és éreztem, hogy most fog véget érni.
-Én is Lisa! Én is! - köszönt el.

-Hány óra van? - kérdeztem hangosan, hátha valaki megmondja a választ.

-Reggel 10. - jött a válasz Clinttől

-Kaphatnék egy kis vizet? - kértem meg az egyik őrt. Mivel ketten voltak, halkan megbeszélték, hogy hozzanak-e vizet nekem, vagy sem, de végül úgy döntöttek, hogy hoznak. Az egyik katona letette a földre a poharat, gyorsan kikapcsolta a lézereket és betolta a poharat.

-Köszönöm - bólintottam, majd megittam. Letettem a poharat a földre, majd megpróbáltam beszélgetni a katonával.

-Tudja, én is a S.H.I.E.L.D.-nek dolgoztam. Nagyon szerettem. Védhettem az emberiséget, és jót tettem a világgal... Áhh, régi szép idők... Ohh, még nem is mutatkoztam be. Lisa Addams vagyok. De hülye vagyok, hisz tudja a nevem! Amúgy tegezhetlek? - hallgatott. - Jó, hallgatás beleegyezés, szóval tegezni foglak. Gondolom a neved úgy sem fogod elmondani, hisz én sem mondtam el annak idején. Mondjuk itt egy hónapot dolgoztam, de csak hétvégenként. Itt tanultam, miközben figyeltem a rabokat! - nevettem - Jé, most én is egy rab vagyok! Micsoda fordulatok vannak az életben! - nevettem még mindig - Hallod, nagyon jó társaság vagy, én is ilyen voltam. Hozzám is beszéltek az emberek, de csak azért nem szóltam vissza, mert nő vagyok. Tudod, lenézik a nőket, ki akarnak szabulni, mert gyengék vagyunk bla bla bla... nekem meg nem volt kedvem itt rendbe rakni ezt az egész kócerájt. De azért szerettem itt dolgozni. - fejeztem be egy sóhajtással szófosásomat. Ahogy hallottam, Clint, Wanda és Bucky majd kipukkadtak a nevetéstől. Ezek szerint még humoristának is jó lennék...
-Tudod, te vagy az egyetlen, aki még nem szólt bele a szófosásomba. Köszönöm! - bólintottam - Jó lennél terapeutának. Meghallgatod az embereket, és még pénzt is keresel vele... - gondolkodtam.
Ennyi volt egy héten keresztül a legérdekesebb program. Most kérdezitek tőlem, hogy egy hét? Igen, egy hét. Mert megjött a nagy Tony Stark, és segített nekünk megszökni. Na de kezdem az elejétől.
Éppen a cellám ágyában ültem, és dúdolásztam, mikor megjelent Tony. Meggyőzte az őröket, hogy menjenek ki, majd ő felel értünk.

-Jöttél kiszabadítani? - kérdeztem mogorván.

-Igen. 4 percetek van onnan kijönni, és elhúzni innen a csíkot. Nem működnek ebben a helyben a kamerák és a lézerrácsok.

-Köszönjük! - pattantam fel, majd megöleltem Tonyt. Ezután szaladtam (már kiszedtem a puszta kezemmel a cérnát a lábamból, mert már szépen begyógyult) az úgynevezett szertárhoz, ahol a cuccainkat tárolják. Mivel csak a sporttáskákat hozták be, ezért felemeltem mind a hat táskát, és odavittem a gazdájukhoz. Mindenki még Tonynál állt, szóval odadobtam hozzájuk.

-Mint tudjátok, itt dolgoztam egy hónapot, szóval tudom mi merre van. Gyertek utánam! - kaptam fel én is a táskámat, majd elkezdtem szaladni. Egy Quinjet állt a parkolóban.

-Én vezetek! - ment be Steve a vezető fülkébe.

-Rendben. - ültünk le.
Sikeresen kijutottunk a bázisból.

*Heather szemszöge *

Mivel nem bírtam elaludni, bekapcsoltam a laptopomat, és elkezdtem nézni a Need for Speed-et. Ezt a filmet még Lisa mutatta nekem, és megtetszett. Lehet is rajta sírni, van benne szerelem is, meg minden ami kell. Mondjuk Lisa nem sírt velem, ő már az előtt is sokszor látta...
Éppen a végénél jártam, mikor csörömpölést hallottam a konyhából. Azt gondoltam, hogy biztosan apu próbál főzni... Még tovább néztem a filmet, mikor kinyitódott az ajtóm, és valaki bejött a szobámba.

-Na, mit főztél, konyhatündér? - kérdeztem apától. Hát, nem ő volt az, mert nem válaszolt. Hátranéztem, és egy árnyékszörnnyel találtam szemben magam.
-Hát, te nem apu vagy... - mondtam, majd elkezdtem fagyasztani.
-Péntek, kérlek szólj apának, hogy azonnal jöjjön fel ide, megtámadtak! - kezdtem kétségbe esni.

-Rendben, Miss Stark!
Mikor hátranéztem a szörnyre, csak azt láttam, hogy kitör a jégből, amit ráfagyasztottam. Elkezdtem pici, de hegyes jégdarabokkal bombázni, de egyre csak közeledett. Megfogta a nyakam, majd csak annyit éreztem, a bőrömön át megy bele a testembe. Ettől fogva csak egy érzésem volt:gyűlölet. Megpróbáltam a szörny ellen küzdeni, vagy kilökni magamból, de nem sikerült. Átvette felettem az irányítást, ő vezetett engem.

-Hol van? - jött be a páncéljába drága apukám.

-Nincs itt semmi! - mondta gúnyosan a szörny. Komolyan, még a családomat is szét akarja szakítani... - Már elintéztem. - mondta nagyképűen a bennem lévő szörny.

-Akkor jó. - mosolyodott el, majd kiment a szobámból.

-Mondd, te hogy lehetsz ilyen? - kérdeztem a tükörben a szörnyet.

-Ez te vagy! - mosolyodott el. - A benned lévő érzéseket szabadítom fel! Csak segítek neked!

-Ez nem én vagyok. És nem vagyok sem gúnyos, sem lekezelő, sem lenéző! - ordítottam.

-Halkabban is tudnád mondani! - csitítgatott. - Mostantól ilyen leszel. - mosolyodott el elégedetten.

-Dehogy leszek, küzdeni fogok, amíg nem szólok egy másik örzőnek! - fenyegetőztem.

-Ki kell, hogy ábrándítsalak, még mindig benned vagyok, és addig leszek benned, ameddig akarok. Ez csak egy részem benned. Tudod, megfertőztelek. Egyhamar nem szabadulsz tőlem! - nevetett kárörvendően. - És szólni sem fogsz egy örzőnek sem! - vált komollyá.

-Tudod mit? Menj a pokolba! - néztem rá.

-Csak utánad! - vigyorgott.

*Három hónappal később*

Már nagyon sokszor akartam írni Lisanak egy üzenetet, de a bennem lévő szörny megakadályozta. Volt, hogy már csak egy kattintás választott el a szabadságtól, de ezt is megakadályozta. A megmaradt csapattal a legtiszteletlenebbül beszéltem, ezért sokan már nem úgy szólnak hozzám, mint azelőtt. Nat egyszer megkérdezte, hogy mi a bajom, de a szörny megakadályozott benne, hogy elmondjam. Ezalatt a három hónap alatt, pedig majdnem minden nap edzettem, szóval Nat szerint sokat fejlődtem.

-Gyere 5 perc múlva a garázsba, megyünk a reptérre! - jött be apu az ajtómon.

-Miért? - forgattam a szemeim. Vagyis inkább a szörny forgatta, de az mellékes.

-Ott vannak a Kapiék. - válaszolta, majd becsapta maga után az ajtót.
Én nem sokkal apu után mentem le, majd egy szó nélkül ültem le az egyik ülésre.
Az úton nem szóltam senkihez, csak meredtem magam elé. Ezt a látszatot keltettem. Mert belül vitatkoztam a bennem lévő szörnnyel.

-Tudod, ma lesz a halálod napja. Kiszed belőlem Lisa, majd el fog pusztítani. - jelentettem ki.

-Nem fog. - mondtam.

-Majd meglátjuk! - kezdett dühbe gurulni.

*Lisa szemszöge*

Három hónapja bújkálunk, és semmisítünk meg H.Y.D.R.A. épületeket. Heather szerintem haragszik rám, azért nem hívott. Most éppen egy repülőtéren voltunk, mert Európába szerettünk volna menni. Én kifejeztem a nemtetszésemet Stevenek, de ő azt mondta, hogy csak így tudunk elmenni. A Quinjetet valamelyik küldetésen otthagytuk, azért nem tudunk azzal utazni.

-Kérem menjenek ki ebből az épületből. - szólt a hangosbemondó, majd ezt még öt különféle nyelven mondta el.

-Ez Tony lesz. Érzem. - néztem a mellettem álló, baseball sapkában levő Buckyra.

-Rendben. - bólintott.

-Ha harc, hát legyen harc! - mondta Steve, majd levette a civil ruháját, ami alatt ott volt a szokásos jelmeze. Mint mindenkinek. Sohasem tudhatod, hogy mikor lesz rá szükséged. Ezt Steve mondta, amit beláttam, hogy igaz, szóval mindig rajtam van. Kimentünk a reptérről, és Tony csapatát láttuk. Ott volt még Peter is.

-Mi van Tony, azt hittem, hogy hamarabb megtalálsz minket! - tárta szét a karjait Steve.

-Sajnos nem volt időm titeket nézni, hogy hol lehettek, fontosabb dolgaim is voltak! Tudod, a civilek védése, és még ott van a playboykodás, emberbarát....

-Fogd be Tony! - szólt idegesen Steve.

-Te akartad! - vette fel a páncélját Tony.
Mindenki felállt az ellenségével szemben. Steve Tonyval, Sam Nattel, Wanda Rohdeyval, Bucky Vízióval, Clint T'Challaval, Én pedig Heatherrel. Peter csak egy repülőről figyelt mindenkit. Heather szemében végtelen haragot véltem felfedezni. Tudtam, hogy ez nem Heather. Akkor ki? Nem tudtam ezen gondolkodni, mivel a Kapitány elkezdett támadni. Kezdetét vette a harc, a polgárháború. Heather elkezdett támadni. Megint sokat fejlődött, biztos használta a könyvet, és Natasha is tanította. Hegyes jégdarabokat kezdett lövellni felém. Én csak magam elé tettem a kezeim, ami lángba borúlt. Kivédtem a jég darabjai, és egyre közeledtem felé.

-Hogyan ismertelek meg téged? - kérdeztem, mert kíváncsi voltam a válaszára.

-At iskolában amikor melléd ültem- helyesen válaszolt. Nehezebb lesz eldöntenem, hogy ez az igazi Heather-e. Megint egy támadást indított, egy jobbhorgost, amit könnyűszerrel kivédtem. Kirúgtam alóla a lábát, amit ő is meg akart csinálni, de egy hátraszaltóval kivédtem ezt is. Felemeltem, majd a földhöz vágtam az erőmmel. Ő pedig odafagyasztotta a lábaimat a betonhoz. A jobb kezemmel őt lebegtettem, a ballal pedig a jeget olvasztottam. Mikor sikerült leolvasztanom a jeget, letettem a földre. Megint egy jobb horgossal indított, de félúton megállította, és gyomorszájon ütött. Egy kis időre összegörnyedtem, amit ő ki is használt, megrúgta az oldalam. Nem hagytam magam, egyre hátrébb mentem, majd mikor már elég messze volt, nekifutottam, és egy hátra szaltóval rúgtam állba.

-Te nem Heather vagy! Nem harcolnál velem így! - lihegtem, majd megrúgtam az oldalát.

-Pedig én Heather vagyok. - kezdett ideges lenni.

-Akkor bizonyítsd be! - lövelltem felé egy tűzgolyót, amit egy jégpajzzsal kivédett.
- Milyen italt ittam, mikor az első bulinkban voltunk? - ez egy beugratós kérdés volt, mert nem ittam semmit.

-Honnan tudnám, én is részeg voltam! - a föld darabokat a lábamra tapasztotta, majd lefogta vele mind a kettőt, és elkezdett húzni.

-Rossz válasz! Az igazi Heather tudná, hogy nem ittam semmit, mert az is egy küldetésemen volt! És te sem voltál részeg, leültöttek! - mondtam. Egy árnyékszörny megfertőzte Heathert, muszály segítenem neki! Heathert a levegőbe emeltem, gondoltam el lesz vele egy darabig, hogy hogyan szabaduljon ki. A szememmel Petert kerestem, és azt álltam, hogy most veszi el a Kapitánytól a pajzsát.

-Peter! - szóltam neki - Gyere ide és segíts kiűzni Heatherből a fertőzést! - mikor láttam, hogy hezitál, ráordítottam - MOST!
Mivel látta Peter, hogy ideges vagyok, eldobta valamerre a pajzsot, és egy pillanat alatt mellettem termett.

-És most? - kérdezte felhúzott szemöldökkel - nem akarom bántani.

-Nem is fogod, én  ahogy elengedem, abban a pillanatban annyi pókhálóval beteríted, amennyivel csak tudod! Mikor azt mondom, hogy MOST, akkor elengedem.

-Oké.

-MOST! - kiáltottam, majd elengedtem Heather ficánkoló testét. Peter jó sok pókhálóval ragasztotta Heathert az aszfalthoz.

-Pusztulj el, menj ki onnan! - kezdtem az örzők nyelvén mondani monoton hangon, többször is ezt a szöveget. Heather elkezdett vonaglani, kapálózni, majd ordítani. Az fertőzés, ami Heather testébe bújt, egyszer csak kijött a száján keresztül. Undorító volt, de ezt vártam, hogy kijöjjön, és elpusztíthassam. Felemeltem a levegő segítségével az idő közben hatalmas teremtménnyé átalakult szörnyet, majd elpusztítottam a tűzzel. Hamuvá lett. Vége van, kiűztem.

-Köszönöm! - próbált levegőhöz jutni  Heather - de nem szednétek le rólam a hálót?

-Megyek, leszedem - vettem elő a csízmámban lapuló tőrömet, majd körbevágtam a háló körvonalát.

-Köszönöm, hogy nem hagytál bezárva azzal a szörnnyel! - ölelt meg Heather.

-Ez csak természetes! - szorítottam magamhoz. Ezután Peter is olyan gyorsan odaszaladt és megölelte, hogy azt hittem megfojtja. Oldalra néztem, és azt láttam, hogy a Hangya éppen akkorára nő, mint egy repülőgép.

-Ha valakinek van valami titkos képessége, az ne titkolja! Senki? - mondta Stark. Egy hangár felé néztem, és pont láttam, hogy Buck, Steve és Sam most fogja elcsórni a Quinjetet.

-Sajnálom, most mennem kell. Remélem, még találkozunk! - mondtam, majd vissza sem nézve rá, a leggyorsabb tempómban repültem a Quinjethez.

-Sajnálom! - kiáltotta Peter. Tudtam, mire készül, csak úgy nem engedhet el...

-Én is! - mondtam, majd az egész testem lángba borúlt. Így nem tud hálóval beteríteni. Olyan gyorsan mentem, ahogy csak tudtam, de még így is épp időben estem be a fülkébe. Még mindig ott volt minden cuccunk, a Wandáét pedig kitettük, és otthagytuk neki.
Most Sam vezette a Quinjetet. 5 perc múlva rázkódott egyet a Quinjet, majd Sam megszólalt:
-Öveket becsatolni! Ez húzós lesz! - majd csak annyit éreztünk, hogy egyet a gép jobbra-balra megy, majd 360°-ot fordul. Egy kiáltást hallotunk, majd minden helyreállt.

-Szerintem ez Rohdey volt. - jelentette ki.

-Szerintem is. - értettek vele egyet a többiek. Mivel én nem ismerem, nem tudtam semmit sem mondani.

-Mi az úticél? - kérdeztem.

-Oroszország. Jól aludjátok ki magatokat, kell az energia. Robotpilótára kapcsoltam a gépet. - mondta Steve majd magához vett egy plédet, leült egy székre és aludt. Volt egy önfelfújó gumicsónak a Quinjet oldalában, én abban aludtam. Nálam is volt egy pléd, és a táskámat használtam párnaként.

-Jó éjt Bucky! - suttogtam.

-Jó éjt! - suttogta ő is. A széken aludt el.

*álom*

-Hallod ez tök király volt! Ügyesen kiűzted Heatherből a szörnyet. Én pedig még azt hittem, higy David megharagudott rám!

-Akkor ezek szerint Heather felett átvette az irányítást... - gondolkodtam

- Így már minden értelmet nyer. Hogy miért nem írt... Hogy miért nem válaszolt az üzenetemre...