-Lisa szemszöge-

Nem tudom, hogy mikor aludhattam el, de arra keltem, hogy Heather úgy beront a szobámba, mintha világvége lenne.
-Lisa! Felkelni! 1 óra múlva indulnunk! - keltett fel "kedvesen"

-Francért kell ordítanod! - nyöszörögtem, majd az ablak felé fordultam. Ami jó is lett volna, ha lett volna rajta legalább egy sötétítő, szóval kiégett a retinám.-Amúgy hány óra van? - kezdtem el keresni az órámat, amit valamelyik polcra raktam.-hajnali 5 óra van? - lepődtem meg - akkor meg minek van fent a nap? 

-Te észlény, még a nap is hamarabb kel, mint te! - nevetett - szóval ne aludj vissza, vár ránk egy H.Y.D.R.A. bázis! - mondta, majd ki sasszézott a szobámból. 

-Csak legyél ott Bucky, és minden bajom elmúlik - suttogtam. Amúgy egy képem van rólunk a telefonomban, azt is sunyiban készítettük. Mondjuk nem volt nehéz, mert egy szobát kaptam vele. Ott nem számított, hogy milyen nemű lény voltál, csak az, hogy kaptál szobát.A képre visszatérve, ki is nyomtattam, és be is kereteztem, de nem mertem kirakni, mert ha Steve, vagy a csapatból bárki észre veszi, rajtam fogják keresni, és én ezt nem akarom. Valahogy érzem, hogy ott lesz, azon a bázison.Sikerült fél óra alatt felöltöznöm, sminkelnem, szóval még volt 20 perc az indulásig. A konyhában palacsinták tömkelege volt, szóval megettem egyet, a sok közül. 

-Miss Addams, Mr. Stark várja önt a laborban! - szólt a semmiből egy hang. Én csak vissza sem kérdeztem, itt ilyen fura dolgok vannak. Gyorsan leszaladtam a laborba, ahol egy nem várt meglepetés fogadott. Egy ruha. Ami fekete, de a jobb és bal oldalán, a karján és a lábán vörös csíkok voltak. 

-Tony! - köszöntöttem kedvenc tudósomat

-Tüzeske! - köszöntött ő is, ezek szerint az új nevemen. -Keszítettem neked ruhát, remélem tetszik! 

-De még mennyire - örültem

 -A vörös csíkok a ruhádon megtízszerezik az eredeti erőd nagyságát! 

-Úristen, nagyon köszönöm - vigyorogtam 

-Na, - csapta össze a tenyereit - a ruha nem veszi fel magát, menj, vedd fel, aztán menj a parkolóba a Quintjetbe! 

-Nagyon hálás vagyok neked! - köszöntem el. Hipergyorsasággal szaladtam fel a szobámba, 2 perc alatt felvettem, majd pont időben értem oda a Quintjethez. Mindenkin a szokásos felszerelése volt, Heather-ön pedig az enyémhez hasonló, csak neki kék csíkok voltak. Nekem jutott a Heather és a Steve közötti ülés, szóval szépen letettem a fenekem, és vártam a tervre. 

-Mondom a tervet - kezdett bele Tony, majd kivetítette a bázis alaprajzát - itt - mutatott a tetőre - hatol be Sam, Clint , Heather és én. Itt - mutatott az alsó szintre - hatol be Lisa, a Kapi, Nat és Wanda. Mindenkinek világos? - kérdezte 

-Mint a vak ablak - morogtam, mire mindenki kérdőn nézett rám. Elnevettem magam a kérdő tekinteteken. - Igen, világos! Halljátok, ha láttátok volna az arcotokat! - fordultam majdnem le a székről a sok nevetéstől.

-5 perc múlva érkezünk! - kiáltott hátra Nat. Még utoljára megnéztem azt az egy szem képet a telefonomon rólam és Buckyról, majd letettem az ülésemre, és elindultam a bázis felé Wandáékkal. A többiek, akik fentről mentek, már rég kiszálltak - vagy mondhatnám, hogy kirepültek. Még a gépen nyújtottam, a kezem és a lábam, és késznek ítéltem magam a harcra. Mindenki kapott még a Quintjeten fülest, szóval azon tudunk kommunikálni. 

 -Tony, kb. hányan vannak bent? - kérdeztem 

-Nálatok a bejáratnál 2 fegyveres katona van, bent 40 szintén fegyveres katona. Az egyiknek fémből, nem, ha jól látom vibrániumból van a karja. 

 -Ez Bucky lesz - suttogtam A Kapitány úgy berontott, hogy a fegyveres katonáknak, még gondolkodni sem volt idejük. Steve Nat-tel ment a bal oldali folyosón. Jobbról Steve a pajzsával elintézett minden katonát, balról pedig én és Wanda intéztük el a katonákat. Én a harcoltam, néha az erőmet is használtam, Wanda is ugyanígy tett. A folyosó végén, jobbra volt egy ajtó, ahova úgy berontottam, mintha az életem múlna rajta. Egy műtőasztal féleségen feküdt, úgy ahogyan mondta Tony, egy vibrániumból készült karral. 

-Bucky! Itt vagyok, ahogy ígértem! - futottam hozzá 

-Lisa? - döbbent meg - Bocsánat, nem tudom, hogy honnan ismerlek, de érzem, hogy fontos vagy nekem! - mondta, én pedig megöleltem. Ott álltunk ketten, ölelkezve egy koszos, büdös, dohos szagú H.Y.D.R.A. bázisban. Végre megtaláltam. Az örömtől elkezdett jönni egy könnycsepp a szememből, amit sok száz követett. 

 -Öhm, srácok, ezt későbbre is tehetitek, most szét kell rúgnunk pár H.Y.D.R.A.-s seggét! - szólalt meg az éppen bejövő Wanda 

-Oké - engedtem el szipogva Buckyt 

 -Én is megyek - mondta határozott hangon  

-Nem! Le vagy gyengülve, nem szabad ilyen állapotban harcolnod! 

 -Dehogynem! Hisz erre képeztek ki! 

-Rendben, de vigyázz magadra! Tudsz olyan helyet, ahol még lehetnek katonák? 

 -Gyertek utánam! - vezetett minket egyre lentebb. Könnyű volt őket legyőzni, igaz a folyosókon töménytelen mennyiségű hamu volt, de engem ez egyáltalán nem zavart. Sikerült minden katonát likvidálnunk. 

 Egy ismeretlen erő elkezdett előre fele húzni, és a fejem is megfájdult. Elnyelt a sötétség.

-Heather szemszöge-

Örömömet leltem a sok fagyasztásban, és harcban. Mikor kezdtünk egyre lentebb menni egy ismeretlen erő kezdett húzni. A testemnek nem tudtam parancsolni, és a maradásban még az sem segített, hogy elkezdett fájni a fejem. Mielőtt még elnyelt a sötétség egy kiáltást hallottam: 

-Heather!

-E/3 szemszög-

Heather és Lisa a bázison tartózkodó örzők jelenlétét érezték. 

Noah - a levegő örzője - hívta, vagyis inkább repítette a két lányt a cellájuk felé. David és Noah már az utolsókat rúgták, ezért akarták odahívni a másik két örzőt. 

 -Hol vagyok? - ült fel Lisa, és megmasszírozta a halántékát 

-Te mit keresel itt? - ült fel Heather is, és megmasszírozta az orrnyergét 

-Én hoztalak ide titeket - jött elő a sötét részről Noah. Mind a kettő lány értetlenül nézte a fiút, aki nem lehetett több éves, mint a lányok. 

 -Én pedig csak itt vagyok - jött elő egy másik fiú, és a kezéből létrejött virágot odaadta Heathernek. 

 -Nincs sok időnk, szóval elmondom a lényeget - szólalt meg Noah - mivel mi érezzük, hogy a halál markában vagyunk, így nektek adjuk az erőnket, hogy őrizzétek. Tudjuk, hogy mi már a végét járjuk ezért adjuk oda az elemeket.

-Amúgy én Noah vagyok, a levegő örzője. 

-Én pedig David, a föld örzője - fejezte be David 

-Egy hang, pontosabban az előző őrző hangja, a fejemben azt mondja, hogy Heathernek kell adnom a föld erejét - mondta David 

-Nekem pedig azt, hogy Lisának a levegőét - vette át a szót Noah. Sajnáltam őket, jobb életet érdemeltek volna... -Most pedig átadjuk nektek az erőnket - mondta Noah egy idő után 

-Rendben! - bólintottunk Fogd meg mind a kettő kezem - mondták egyszerre. Mikor megfogtam a kezét, egyből elkezdte átadni az erejét Noah, Heathernek pedig David. Olyan volt, mintha az egész testem égne, a csontjaim, a vérem. Mintha meghaltam volna, de közben 200-as a pulzusom. Nem tartott több ideig, mint 2 perc.

-Eközben a Quintjeten Tony szemszöge-

Miután Heathert elvitte a jó ég sem tudja mi, egyből utána mentem. Olyan gyorsan ment, hogy sajnos egy idő után elvesztettem. 

 -Heather! - kiabáltam - Édes lányom, most nincs itt az ideje, hogy szórakozz velem! - kiabáltam tovább, de semmi. -Péntek, keress életjeleket!

Wanda és Bucky futott kétségbeesetten hozzánk. Meg akartam indulni, egy kicsit megfojtogatni azt a gyereket, de egy erős kar vissza rántott. A Kapitány volt az. 

 -Legalább hadd mondják el, hogy mi történt, lehet többet tudnak, mint mi. - suttogta 

-Lisa csak úgy elkezdett repülni a folyosón! - lihegte Wanda, majd folytatta - nem tudtam megállítani, annyira erős volt.

-Uram, nem találtam életjeleket - közölte Péntek 

-Jó, mindegy, akkor is bemegyek, és megkeresem - jelentettem ki 

-Megyek én is - jött mellém Barnes 

-Jó, mindegy, csak nehogy azon kapd magad, hogy a kezem szorítja a nyakad - morogtam oda. Egy robbanást hallottam a távolból. 

 -Uram, 2 életjelet észlelek. 

 -Kösz, Péntek! Gyere Barnes!

-Lisa szemszöge- 

Elkezdett omladozni a plafon, ahogy egy nagyobb erőkitörés ért minket Heatherrel. Elkezdtünk futni kifelé, mikor majdnem Heatherre zuhant a plafon. 

-Heather! - kiabáltam, majd a levegő segítségével a falnak löktem a leszakadt darabot. 

-Huh, köszi - mosolygott Heather 

-Ez a dolgom - vontam meg a vállam 

-Na, gyere, nem akarok több ideig itt lenni! - kezdett megint futni Heather. Az utolsó folyosót jártuk, mikor az épület elkezdett omladozni, amit megtartottam. 

-Heather, menj, nem fogom bírni tovább tartani! - kiáltottam 

-Nem hagylak itt! - kiáltotta kétségbeesetten - befedhetném jéggel, de nem érnénk semmit vele! Inkább kezdjünk szépen lassan menni! - jött ide hozzám 

-Fuss már, az Isten szerelmére, nem bírom! - kiáltottam, -Juss ki! - de Heather nem mozdult. Nem bírtam tovább tartani, elengedtem az egész épületet, és hagytam, hogy betemessen a törmelék. Heathert is betemette a törmelék. 

 -ÁÁÚÚ! - ordítottam, mert egy hatalmas, hegyes törmelék belefúródott a combomba. 

 -LISA! - ordította Heather fájdalmasan, ezek szerint rá is esett valami. 

 -JÓL VAGY? - kérdeztem ordítva, majd egyre kezdett sötétedni minden. A szemeim, mintha ólomból lettek volna, a lábamat nem éreztem.

-Heather szemszöge- 

-LISA? - kiabáltam - HALLOD LISA EZ NEM VICCES! - kiabáltam tovább. Semmi. Kétségbeesetten kezdtem kiáltani, hátha valaki meghall. - VALAKI! SEGÍTSÉG! JÖJJÖN MÁR VALAKI! - lépteket hallottam, majd még mielőtt elnyelt volna az álom világa azt éreztem, hogy valaki felemel.

-Tony szemszöge-

Láttuk, ahogy a bejáratnál belep mindent a törmelék. És azt is láttam, ahogy Heather lányomat nyeli el. Távolról az ő kiáltásait hallottam, ezért nem vártam meg Barnest, egyből odarepültem a bejárathoz, és kezdtem el ásni. Még azelőtt odaértem, a lányomhoz, mielőtt elájult volna. A karjaimban tért nyugovóra. Szóltam Barnesnak, hogy majd visszamegyek, addig keresse meg Lisát.

-Bucky szemszöge-

Óvatosan jártam a törmelékek tetején, mikor megláttam egy vörös hajzuhatagot. Tudtam, hogy Lisa lesz az, eddigi életem során csak neki volt ilyen gyönyörű haja. -Lisa! - szólítottam meg. Nem válaszolt. Nem haboztam, elkezdtem róla leszedni a törmelék darabjait. Mikor a lábáról akartam leszedni, egy helyen nem tudtam megmozdítani. A combjába belefúródott egy jókora darab. 

 -Hol vagy Barnes? - repült be Tony. Mondtam már, hogy nem kedvel? 

 -Itt vagyok! Kéne egy kis segítség! 

 -Íjj - nézett elszörnyedve Lisa combjára - Hát ez csúnya. Nem lehet kihúzni, mert akkor elvérzik, legfejebb levágni tudok a kiálló részből. 

 -Akkor csináld! - kezdtem ideges lenni. Nem veszíthetem el. 

 -Jó. Állj hátrébb! - utasított, majd a páncél lézerével levágott egy nagy darabot. - Na így ki tudod vinni! - mondta, majd elrepült. Gondolom szólt Brucenak, hogy van még egy sürgős eset. Én addig felkaptam menyasszonyi pózba, és minden részletre figyelve, hogy el ne ejtsem, kimentem a bázisról, majd onnantól futottam a Quintjetig. Az addig összerakott ágyra óvatosan letettem, utána vártam a fejleményeket. 

 -Ezt csak a bázison tudom összevarrni, és szintén ott fogunk megtudni többet. Addig bekötöm a sebeiket, amiket tudok.

 -Rendben. Köszönjük. - néztem rá hálásan 

-Hé, Buck! - jött ide Steve 

-Steve! - köszöntem neki 

 -Hé, nem kell aggódnod, túl fogja élni. Erős lány. 

 -Tudom - néztem továbbra is 

 -Mondta Lisa, hogy 3 hónapig ott volt. Azt is mondta, hogy emlékeztél rám. Hogyan? 

 -Biztos a tudatalattim emlékeztetett... - vontam meg a vállam. 

-Szereted? - kérdezte hirtelen 

-Mindennél jobban - válaszoltam magabiztosan 

 -Látszik a tekinteteden - veregette meg a vállam idegesítően mosolyogva 

-Nagyon? - nevettem 

-Csak én vettem észre eddig! - nevetett ő is -Menj Buck, pihenned kell neked is! - én csak megráztam a fejem, és kijelentettem, hogy maradok. Erre meg Steve felajánlotta, hogy figyel Lisára, szóval nyugodt szívvel ültem le az egyik ülésre, és szundítottam el.

-Lisa szemszöge- álom 

-Szia! - köszönt Noah? 

 -Szia? - köszöntem bizonytalanul 

-Ne csodálkozz már ennyire! Meghaltam, de mikor átadtam az erőmet, egy részem benne maradt. A fejedben fogsz hallani. Ha meg szükség van rám, segítek. 

 -Öhm... Köszi. -Mindjárt fel fogsz kelni, úgyhogy most el kell mennem. Sziam- integetett, majd egyszerűen eltűnt 

-Szia! - integettem

Úgy volt, ahogy Noah mondta, halk csipogást, és egy ember szuszogását hallottam. Kinyitottam a szemem, és észrevettem, hogy már nem a H.Y.D.R.A. bázisán vagyok, hanem egy kórház féleségben. Elnéztem balra, majd megláttam Buckyt, ahogyan alszik. Azután jobbra fordítottam a fejem, ahol Heather feküdt. Be volt gipszelve a karja, és be volt kötve a feje. Egy kis széken, mellette Peter aludt karba tett kézzel. 

 -Szia Bucky! - suttogtam Komótosan kinyitotta a szemét, majd mikor felfogta, hogy felkeltem megölelt. 

 -Szia Lisa! - puszilta meg mosolyogva a homlokom 

-Képzeld, mindenre emlékszem! - mondta örömtelien 

-Mennyit aludtam? - próbáltam keresni egy órát. 

 -Sokat. Mondjuk attól az altató mennyiségtől én is sokáig húztam volna a lóbőrt. - gondolkodott el 

-Hány óra van? - forgattam meg szemeim. Kivette a zsebéből a telefonját, megnézte a képernyőjét, majd válaszolt. 

 -9 óra. Reggel 9. 

-Oké. Köszi - mosolyogtam - amúgy mi történt velem? 

-Beleállt a lábadba a plafon. Szerencsére a csontod nem sérült meg. Bruce bevarrta a lábad, de azt mondta, hogy egy hétig pihentetned kell. 

 -Heather? 

 -Neki egy kicsi agyrázkódása van, meg eltört a bal keze. 

-Ez mind az én hibám - néztem a lábam, mintha érdekes lenne 

-Nem a te hibád! - emelte fel Bucky az ujjaival az államat, majd megcsókolt. Azt éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy minden rendben van. Miután elváltak ajkaink, visszacsókoltam. Szerencsénkre nem zavart senki, mert Peter és Heather még mindig aludt. 

-Hallod, ezek meddig tudnak aludni? - kérdeztem a két említettet nézve 

-Nem tudom. De te nem vagy éhes? - kérdezte 

-De, most hogy mondod igen. Feljössz velem a konyhába? 

-Ezt inkább nekem kellett volna megkérdeznem tőled - nevetett - de amúgy megyek, megkérdezem Brucet. Mindjárt jövök. - állt fel, és elment 

-Ne hidd azt, hogy nem láttam, és nem hallottam mindent - fordult felém Heather 

-Jézus! - kaptam a szívem helyére hirtelen 

 -Nem vagyok Jézus, a Heather is megfelel - nevetett - amúgy ha felépültünk, tervezek majd egy csajos estét, ahol szépen el fogsz mesélni minden részletet! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. 

 -Oké - vontam meg a vállam 

-És nem a te hibád. - mondta hirtelen - Én nem futottam, amikor mondtad. Úgyhogy ne ostorozd magad itt nekem, még a végén egy idegroncs leszel! - nevetett Erre én is elnevettem magam. 

-Köszönöm, hogy nem haragszol rám. - néztem rá, majd a lábamra 

 -Lisa Addams! Ha még egyszer ilyet mersz mondani, nem állok jót magamért! - mutatta fel gipszelt kezét 

-Ó, igen? - emeltem fel a fal mellé kitámasztott mankót. Elnevettük magunkat. 

 -Örülök, hogy jobban vagytok! - jött be Bruce az ajtón, akit Bucky követett. Peter felkelt a nevetésünkre, szóval eddig csak annyit tudott, hogy nagyon jó kedvünk van Heatherrel.  

-Heather, te ha úgy érzed, nyugodtan el is mehetsz. Lisa, neked nem szabad megerőltetni a lábad, szóval hoztam egy tolószéket. Csak abban közlekedhetsz! - mondta komolyan 

-Rendben, megértettem. - mondtam mosolyogva.

Bruce ezután elment, őket követte Peter és Heather. Bruce lekapcsolta a gépeket, mielőtt elment, szóval nyugodt szívvel vettem le az ujjamról a csipeszt. 

 -Fel tudnál vinni a szobámba? - kérdeztem Buckyra nézve 

-Igen - bólintott, majd megfogta a lábam a térdhajlatomnál, a másik kezével a hátam megtámasztotta, leemelt az ágyról, majd a székbe tett.Sikerült elfurikáznia a szobámig, ahol simán leült az ágyamra, és figyelt... engem.Kivettem a szekrényemből egy vörös pólót, fehérneműket, de a rövidnadrágot nem értem el. 

-Légyszi leveszed onnan a fekete rövidnadrágom? - kérdeztem Buckytól, mutatva, hogy hol vannak. Odaadta a kezembe az említett ruhadarabot, és betolt a fürdőszobába. Sikerült úgy lefürödnöm, hogy még hajat is mostam, mégsem ázott el a kötés. Buckynak még a hajam is sikerült megszárítania, amit teljes sikernek könyveltem el. Újrasminkeltem az arcom, és már készen is voltam. Felvettem egy titok zoknit, mert fázott a lábam, és teljesen késznek ítéltem magam. 

-Mehetünk? - kérdezte az ágyon elterülő Bucky 

-Igen! - emeltem fel karjaimat 

-Akkor indul az Addams taxi! Öveket becsatolni! - kezdett először lassan elindulni a folyosón, majd egyre gyorsabban menni, míg végül olyan gyorsan nem mentünk, hogy majdnem elgázoltuk Stevet. 

-Vigyázz Steve! - kiabáltam nevetveŐ csak hátrafordult, majd mikor felfogta, hogy veszély közeleg, félre ugrott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt vicces. -Hallod szerintem lassíts, mielőtt mást is elgázolunk! - kiabáltam BuckynakMire a konyhába értünk, már normál tempóban mentünk.-Ez nagyon jó volt - virultam

-Visszafelé is menjünk így? - kérdezte, mint egy kisgyermek. Válaszként mosolyogva bólintottam.

-Heather szemszöge-álom 

-Szia! - integetett David 

-Szia. - köszöntem neki döbbenten 

-Ne legyél már ennyire ledöbbenve! Meghaltam, de egy részem benne maradt az erőben. Szóval a fejedben fogok tudni beszélni! - húzta mosolyra a száját 

-Öhm... Oké? - mondtam bizonytalanul -Most mennem kell, majd ha lesz valami fontos közölnivalóm, akkor szólok! - köszönt el 

-Oké. Szia? - néztem az egyre távolodó alakját. Egy gép csipogására keltem. A bal kezem fájt, a fejem egy kicsit kótyagos volt. Kinyitottam a szemem, és egy nem várt látvány fogadott. Peter Parker, nézett engem vigyorogva. 

-Na jó, legközelebb ne nézz így rám, olyan voltál, mint egy pszichopata! - tettem a jobb kezem a szívemhez. 

-Jól van na! - vágta be a durcát 

-Na ne durcizz! - kérleltem 

-Csak azért nem fogok, mert ilyen állapotban vagy - mosolygott édesen. 

-Mi történt velem? 

-Eltört a bal kezed, meg van egy kicsi agyrázkódásod. Amúgy, mire emlékszel? 

-Rám zuhant a plafon. Ennyi elég szerintem! - nevettem el magam 

-Tudod, nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy törmelékek között találtak rád. Féltettelek. Nem akartam, hogy elveszítselek. Ez megadta nekem a kezdőlökést, hogy bevalljam az érzéseim. - ekkor megfogta mind a két kezem, majd folytatta - Heather Stark. Szeretlek! - nézett mélyen a szemembe. Döbbenten néztem rá, majd erőre kapva megszólaltam. 

-Én is szeretlek, Peter Parker! - mondtam a szemébe nézve. Egyre kisebb lett közöttünk a távolság, majd megcsókolt. Úristen, Peter Parker megcsókolt! El sem hiszem! Sajnos ennek a pillanatnak Lisa mocorgása vetett véget. Én lecsuktam a szemem, Peter pedig karba tett kézzel tettette azt, hogy alszik. Lisáéknál is minden jól alakult, ahogyan hallottam, szóval elkönyveltem magamban, hogy ha ennek vége, csajosan pletyizünk a pasikról. ( Az meg mellékes, hogy ezt meg is említettem neki). Mint a régi szép időkben. Én áradozok, Lisa pedig bólogat. Mikor Bruce utunkra engedett minket, volt bátorságom megfogni Peter kezét, majd kisétálni a szobából.

-Lisa szemszöge- 

Buckyt megkértem arra, hogy aludjon mellettem. Míg ő elment a fürdeni (a saját szobájába) , én feltettem az egyik polc hiányzó részére a közös képünket. Visszamentem az ágyhoz, leültem, feltettem rá mind a két lábam, és ráhajtottam a párnámra a fejem. Mielőtt még elaludtam volna, azt éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, és átöleli a derekam.

álom 

-Bucky! - futottam szerelmemhez, de már késő volt. Elporladt. -Heather! - kiáltottam, majd odaszaladtam az említett felé. Őt még sikerült átölelnem, de mint a többi ember, akit szerettem, úgy ő is elporladt. 

 álom vége 

-NEE! NEE! NEE! - visítottam, majd kezembe temettem a fejem. Mikor oldalra néztem egy most éppen felkelő Buckyt láttam meg. Mikor realizáltam a helyzetet a megkönnyebbüléstől a szememből egy könnycsepp gördült le, amit több száz követett. Bucky átölelt engem, majd csitítgatni kezdett. 

 -Csss...ez csak egy rossz álom volt... itt vagyok... cssssss 

-Rendben - hüppögtem - de olyan valóságos volt - töröltem idegesen könnyeim - nem akarlak titeket elveszíteni - nyugodtam meg a végére. Aztán még egyszer megijedtem, mert Steve berúgta az ajtómat, majd a pajzsával harcra készen állt. Őt a többi bosszúálló követte. 

-Köszönöm srácok, hogy jöttetek, de ez csak egy rossz álom volt. Nincs semmi baj. - törölgettem a szemem -Nem úgy hallatszott, mint egy rossz álom, de ha el akarod mondani, akkor el fogod. - jött ide hozzám Steve, majd a vállamra tette a kezét. 

-Rendben. Köszönöm. - néztem hálásan az egész csapatra. -NEEEEE! NEEEEE! - jött az ordítás Heather szobájából.

-Heather szemszöge- 

Sajnos Peternek vissza kellett mennie a nénikééhez, szóval egyedül aludtam. Elalvás előtt rá gondoltam, de közben elnyomott az álom.

álom 

Egy másik bolygón voltam, ezt onnan tudom, mert más volt a gravitáció. Körülnéztem. Thanos - aki egy titán, és véletlenül hallottam meg a nevét - Lokit fojtogatta felemelve, ezt Thor nézte, Hulk pedig kb. 5 méterre Thanos mögött ki volt terülve. Thanos valami végtelen kövekről zagyvált, miközben a Tesserachtot kérte el Lokitól. Loki - mivel nem volt más választása - odaadta a Tesserachtot. Thanos kitörte Loki nyakát, amit a félszemű Thor egy fájdalmas ordítással díjazott. Thanos kivette a Tesserachtból a tér kövét, majd egy különleges kesztyűbe rakta. -Most ha nem haragszotok, el kell mennem a földre. - mondta nagyképűen. Mikor véget ért az álom, egy fura hangot hallottam a fejemben: -Thanos közeledik... 
álom vége 

-NEEEEE! NEEEEE! - ordítottam. Valódinak tűnt. A szobámat jég és kiálló hegyes föld fedték. Előtört belőlem a sírás. Nem akarok senkit sem elveszíteni. Egy percbe sem telt bele, valaki be akart rontani az ajtómon. Nem sikerült neki, mivel azt is jég fedte.

-Lisa szemszöge- 

Be akartam rontani az ajtón, de ahogy a kilincshez értem, csak azt éreztem, hogy jéghideg.  

-Használd a tüzet! - szólalt meg a fejemben Noah hangja 

-Rendben - bólintottam, majd hátrébb álltam, és elkezdtem olvasztani az ajtót. Az idegességemnek és félelmemnek hála hamar készen voltam. Addigra meg is érkeztek a bosszúállók. 

-Heather! - repültem az éppen síró barátnőmhöz - neked is volt egy álmod? - suttogtam 

-Igen - bólogatott - de olyan valóságos volt - szipogott 

-Tudom - bólogattam, majd jobban szorítottam magamhoz. Az sem zavart engem, hogy az egész bosszúálló banda ott volt a szobában. Végül mindenki mondott egy bátorító szót Heathernek, majd elhagyták a szobát. Nem akartam egyedül hagyni, ezért szóltam Buckynak, hogy ha nem baj, én Heatherrel maradok. Készenlétben ültem Heather mellet, az álmomon gondolkodtam, majd mikor már nem bírtam tovább az ébrenlétet, elaludtam.

álom 

-Ugye tudod, hogy ez nem csak egy álom volt - jött elő hirtelen Noah 

-Igen, azt éreztem, hogy valóságos volt. De nem tudom, mit higgyek. - sóhajtottam 

-A te döntésed, hogy hiszel-e vagy sem, hogy beszélsz-e róla valakinek, vagy sem. Én a helyedben elmondanám egy mágusnak. - adott tanácsot 

-Jó, majd ha megemésztettem, akkor elmondom. Nem te kaptál majdnem sokkot! - emeltem fel a hangom 

-Jó. Nyugodj le. 

 -Heather is álmodott. Az ő álma valamiben egyezett az enyémmel? 

-Azt neked kell majd megtudnod. Most mennem kell. Vigyázz magadra! - tette vállamra kezeit, majd mélyen a szemembe nézett 

-Rendben. - mondtam, majd már csak a távolodó alakját láttam.

-Heather szemszöge- 

Nagyban segített a végleges megnyugvásomnak, hogy Lisa mellettem maradt. Ezért ő az LB-m, mert mindig ott segít, ahol tud. Nyugodtan tudtam elaludni, mert tudtam, hogy ő vigyáz rám.

álom 

-Hello Heather! - köszönt David 

-Szia. 

-Ez nem egy álom volt. Gondolom azt te is érezted. Muszáj elmondanod valakinek, de a legjobb lenne, ha egy mágusnak mondanád el. - mondta 

-Mi lesz akkor, ha nem mondom el? - kérdeztem karba tett kézzel -Azt nem tudhatom. De úgy érzem, hogy el kell mondanod valakinek, különben nagyon rossz vége lesz. Szerintem a mágus fog találni megoldást erre. -Oké. - rántottam egyet a vállamon. -Kevés időm van, szóval mondom a címet - mondta szinte hadarva - Becker street 177A - majd egyre távolodni kezdett az alakja, míg végül el nem tűnt