Lisa Szemszöge:

Ma van a küldetésem napja. Ahogyan mondta a főnök, reggel át is küldte a koordinátákat. Elmetem taxival egy darabig, majd gyalog tettem meg a hátralévő utat, hogy fel tudjam térképezni a területet. Egy régen használt hajókikötőnél volt. Kihalt volt minden. Körülnéztem, majd indultam volna vissza, de egy kocsi hangját hallottam. Gyorsan elbújtam egy nagy konténer mögé, hátha nem vesznek észre. Ahogy láttam, csak egy sima autó volt, de biztos ami biztos, felírtam a rendszámát. Majd később, ha gyanús lesz lenyomozom. Az autó megállt. Mozgolódást hallottam, gondolom kiszálltak a kocsiból. 2 hangot hallottam.

-Itt lesz az átadás, pontosan 23:00-kor. Ez a vevő fog a legtöbbet fizetni, az eddigiekhez képest. Ne szúrd el! Ha valami gubanc van, itt van ez a szám - odaadott az átadónak egy névjegykártyát - hívd fel, egyből jön az erősítés.

-Kérdés?

-Minden érthető, uram!
Ezután elhajtott az autó. Na akkor ezt is tudom már. Felhívtam SHIELD-et:
-Jó napot, miben segíthetek?

-Jó napot! Lisa Addams vagyok, a főnökömet keresném.

-Máris adom!
-Rendben, köszönöm!
Ezután megszólalt a fönök hangja:
-Remélem nyomós oka van rá, hogy most hívott!

-Magának is jó napot! Egyébként igen. A küldetésen lesz plusz erősítés ha észrevesznek minket, pontosan 23:00-kor lesz a szállítmány átadása, és a koordináta is meg van. És számítani fognak ránk.

-Akkor küldök magával még 20 embert, plusz az útvonalt követően lesznek még kocsik, amik követik, de a bejáratnál megállnak és fedezékbe vonulnak, hogy így senki ne lássa őket. Óvatosabbnak kell lennünk.

-Rendben.
Megszakadt a hívás.
Még el is kell mennem a boltba, mert otthon üres a hűtő...
A boltba bementem, elvettem egy kosarat, majd elkezdtem bele pakolni. Nem volt a boltban senki rajtam kívül. Mikor vettem volna lefele a Nutellát a polcról, egy hang ütötte meg a fülem. Gyosan elbújtam egy olyan helyre, ahol engem nem látnak.
-Kérem ide a kasszában lévő pénzt!
-Nem adom oda! - szólt a kasszában lévő nő
-De magabiztos itt valaki. - a rabló hangja fenyegető volt. Ekkor hallottam egy pisztoly lövését. A boltban lévő kamerát lőtte le.
-Ha most nem adja ide, maga is úgy végzi, mint az a kamera! - ez úgy hangzott, mint aki tényleg nem viccel
-Nem! - úgy látszott a nő nem hisz neki.
-Hát... Maga akarta-a nő felé tartotta a pisztolyát
-Ne tegye! - ezzel láttam, hogy összezavartam. Egyre csak közeledtem felé. Most felém tartotta a fegyverét.
-Maga azt mondta, hogy senki nincs ebben az átkozott boltban! - a nő felé fordult, lőtt volna, de én ebben megakadályoztam. Lefogtam a kezét és felrántottam, hogy a plafonba lőjön. Egy gyors mozdulattal kivettem a kezéből, és felé tartottam. - Kérem hívja a 911-et, és zárja be az összes ajtót, ablakot, ami itt van! mondtam a nőnek
A nő úgy tett, ahogy mondtam.
-Te pedig! - fenyegető hangnemre váltottam- szépen feltartod a két kis kezed, a tarkód mögé teszed, szépen itt maradsz, és elmondod minek akartad kirabolni pont ezt a boltot!- láthatta hogy a szemem vörössé kezd válni. Ez akkor van, mikor nagyon mérges vagyok. De nem tette, amit mondtam... Na ekkor jobban felment bennem a pumpa.
-Most! - ordítottam, de ekkor már elkezdett egy pici tűz keletkezni a kezemen. Le kellett nyugodnom. Sikerült is.
-Miért mondanám el pont magának? - nevetett, és csinálta amit mondok
-Azért kedves, mert ha nekem nem mond el semmit, azt a rendőröknek kell kikérdeznie, és higgye el, ez a legrosszabb megoldás. - ezzel csak fel akartam tartani, míg meg nem érkeznek a rend éber őrei. Már kezdtem kifogyni az ötletekből, mivel tarthatnám fel. Látszott, hogy átgondolja a hallottakat.
-Nem élnék ezzel a lehetőséggel. Inkább a zsaruk, mint maga. Ki tudja, kinek mondaná el a bizalmas infókat...
-Mondja el a nevét. - mondtam nyugodt hangnemben.
-Nem.
-Rendben. Hát akkor erről a szép pisztolyról kell megtudnom. Nem baj, úgy is rajta van az ujjlenyomata, igaz mostmár az enyém is, de az nem számít. Megjöttek a rendőrök. Szinte berobbantak az ajtón, lefogták a férfit bilincsbe tették, és elvitték. Kihallgatták először az eladót, majd engem. A fegyvert odaadtam,de előtte mintát vettem róla. Mindig van nálam egy cellux darab. Majd beadom a SHIELD-nek. Kíváncsi vagyok, ki volt. A boltban helyszínelők voltak, pedig mondtuk, hogy nem nyúlt semmihez. Na mindegy, itt sem veszek ma semmit. Elmentem a közeli fánkoshoz, ott legalább tudtam venni fánkot. Ez volt az ebédem. Délután 3 órakor. Nem is vettem észre, hogy eltellt az idő. Akkor még van 1 órám Heather tanításáig. Vettem neki is fánkot. Szerintem 8 óráig fogunk gyakorolni.

-És mivel kezdjük?-modta Heather bizonytalanul. Most vagyunk a Central Parkban. Hát, tényleg jól mondta Heather, ezen a részen egy lélek sem jár. És szerintem nem is fog.
-Először nyugodj meg, találd meg a belső nyugalmat. Itt vett egy mély levegőt.
-Megvan. Most mit csináljak?
-Képzeld el, hogy a testedben lévő energia jéggé változik. A tenyeredre fókuszálj!
-Rendben.
Láttam, hogy a tenyere kezd kékülni.
-Most képzeld el, hogy a tenyeredből áramlik a jég. Érintsd meg a földet, és addig ne emeld fel, míg én azt nem mondom.
Letette a tenyerét. Nem láttam a fűn, hogy jég kezdené el borítani. 2 perc múlva sem.
-Most nyisd ki a szemed, és nézz rám. - mondtam. Kék volt a szeme. Ez jó jel. Csak nem találta meg teljesen a belső nyugalmat. Ez nagy koncentrációt igényel. Később, ha belejön a dologba, változni fog.
-Oké, most már elég lesz. - szóltam neki. Lenézett a fűre, ahová koncentrált. Semmit nem látott. Csalódott volt.
-Tudom, hogy most csalódott vagy. Nekem sem sikerült elsőre. Ez bárkivel előfordulhat. Pihenj kicsit.
-Oké. Hoztam szendvicset. Kérsz? - kérdezte
-Aha. Köszi! - már én is éhes voltam. Közben megnéztem hány óra van. Fél 7. Sokat elvett az időből az, hogy először nem találtuk ezt az eldugott helyet, a másik meg az, hogy megláttam idefele úton egy tavat, benne kacsákkal, aztán azokat néztük, meg etettük.
-Oké - mondtam mert, már megint elbambult. - Mi a baj?
-Semmi, csak elbambultam. - mondta Heather. Borzalmasan hazudik, de ha akarja elmondja.
-Oké. Akkor kezdhetjük?...
Sikerült Heathernek a 3. próbálkozásra lefagyasztani a füvet.  Minden nap kell gyakorolnia, és akkor ez jó lesz. Most vagyok ugyanott a konténer mögött, ahol délelőtt voltam. A többiek is elbújtak. Pontosan 23:00 van. Itt is van a Ford Ranger. Egy másik autó is begurult. Ez lesz a vevő. Remek. A terv az, hogy a tetőn lévő mesterlövészek ,( akik 8-an, vannak) mind a kettő autó kerekét kilövik, utána jövök, én, vagyis a csapatom. Előjövünk a rejtekhelyünk mögül, elmondom a szokásos rizsát, lefoglaljuk a szállítmányt, elviszik az összes embert. Ennyi.
Megálltak az autók. A mesterlövészek kilőtték az autók kerekeit. Most jövök én. Előléptem a takarásból.
-Jó estét! - kezdtem volna, de egy baromarcú elkezdett lövöldözni. Visszavonultam egy fedezékbe. Beleszóltam az adóvevőmbe:MOST! ez egy jel volt. Megbeszéltük, hogy ha ezt mondom, a többiek előbújnak, és hátulról támadnak. Elindultam a férfi felé. Meglepett arcot vágott. De mire észbe kapott kivették a fegyverét a kezéből, lefogták és megbilincselték. Mindenkivel így tettek...
Csak hogy az a baromarcú felhívta közben az erősítést. Kiváló! Pedig haza akartam menni és lazítani egyet... Na majd holnap.
Azt hittem, hogy az erősítés kb 20 ember. Aha,persze. Mikor tanulom meg, hogy hinni a templomban kell? Voltak vagy 200-an. De mindenhol voltak. Beálltam harcolni. Egy hasbarúgás, egy fejentérdelés, egy öklös... Ezek nem fogynak? Hopp, még egy öklös, egy oldalba rúgás... Ezek nem akarnak nagyon véletlenül fogyni?... Ohh, végre kezdenek.
Ez eltartott egy darabig... Pontosan hajnali 2-ig. Sokan voltak. Egyszer kevesebb ember volt, utána nagy örömünkre több lett. De egyszer elfogytak. Van egy olyan érzésem, hogy nem maguktól fogytak el. Szerintem a harcot is parancsra végezték el.
Hajnali fél 3-kor már otthon voltam. És ma suli is van. Hát, ennél már nem lehet rosszabb.
Nem is kell mondanom, hogy a suliba kialvatlanul mentem el... Sebaj, ittam kávét, elvileg az ébren tart. Gyakorlatilag már nem biztos.
A suliban nem találtam Heathert. Furcsa. Sem egy darab üres teremben nem volt, sem a mosdóban. Felhívtam, hátha valamit megtudok a hogylétéről:
-Halló?
-Szia! Ez itt Heather hangpostája. Ha engem keresel lehet le vagyok némítva és azért nem érsz el. Vagy nem érek rá. Mindegy. Kérlek a sípszó után hagyj üzenetet!
-Szia Heath! Miért nem vagy suliban? Aggódok érted! Kérlek hívj vissza, ha megkapod az üzenetem!
Ennyi. Ha nem hív fel, suli után elmegyek hozzá...
Minden szünetben megnéztem, hogy írt-e, vagy hívott, de semmi. Na akkor suli után elmegyek hozzá...
Bementem Heatherék házába. Fura volt. Minden jeges... Nem baj, út közben felolvasztom. Nem volt könnyű dolgom. A padlót vastag jég borította. Kopogtam Heather ajtaján. Semmi.
-Heather, Lisa vagyok! Itt vagy?
-Igen-mondta szipogva.
-Bemehetek?
-Ha nem tekintesz egy szörnyetegnek, akkor nyugodtan, de ha nem mersz bejönni, menj el! Nem akarlak megijeszteni!
Bementem. Itt még több jég volt. El sem hiszem! Nagyobb ereje van, mint Lucasnak!
-Miért tekintenélek szörnynek? Nem vagy az! Még meg kell tanulnod használni az erődet! És én ebben segíteni fogok. Nem kell félned. Itt vagyok. Megoldunk mindent! -
Fokozatosan kezdtem olvasztani a jeget.
-De igen, egy szörnyeteg vagyok. Majdnem lefagyasztottam flasht is és az egész várost csak azért mert ideges voltam.
-Szerencséd van, hogy inkább lefagyasztottad a házat, és nem felgyújtottad.
Elmosolyodott Ezzel sikerült jobb kedvre derítenem.
-Miért, te talán felgyújtottad? - kérdezte
-Majdnem. Elkeztem felgyújtani, de Lukas az erejével megállította.
-Hát, akkor nincs más választásom, gyakorolnom kell...
-Ha gondolod gyakorolhatunk most is.

-Először érezd a jeget, hogy a véredben áramlik.Ha ez megvan, próbálj engem körülvenni egy jégpajzzsal. 
Most Heatherék pincéjében vagyunk. 4 óra hosszája gyakorlunk. Először a földet fagyasztotta utána egy vázát, ezután már ő csinált egyet jégből, a saját erejét használva. Szép lett. Nagyon ügyes volt. És igen, most ott tartunk, hogy egy pajzsot kell körém fagyasztania. Heather gyorsan tanul, és van elég energiája is. Úgy érzem már nem kell sokat gyakorolnia, és kezdheti az edzéseket Nat-tal.
Visszatérve a témához, már egy jégpajzs vett engem körül.
-Rendben, mára végeztünk. Nagyon ügyes voltál, nagyon sokat fejlődtél ilyen kicsi idő alatt. Jövőhéten még megnézzük, hogy mit tudsz, és ha minden jól megy, akkor mehetsz Nat-hez is.
-Köszönöm! - mosolygott rám. - Mindent.
Erre csak mosolyogtam, és egy ölelésbe vontam.
-Te nem vagy éhes? - kérdezem
-Most hogy mondod, igen, éhes vagyok!
- Rendelünk pizzát?
-Igen. De akkor én választok!
-Nem! Kő-papír-ollóval döntsük el.
-Oké! De van egy olyan megérzésem, hogy el fogod veszíteni.
-Hát, nézzük meg!
-Szóval akkor: kő - papír - olló!
Hát, mit is mondjak. Heather mindig leleményesebb volt nálam... Egészen pontosan egy kicsi jégkardot csinált. Pontosan tudta, hogy elég éles ahhoz, hogy kettévágja a követ, a papírt és az ollót...Nem rossz, Heather nem rossz. Én meg követ mutattam. Na mindegy... Ma sem eszek margaritha pizzát. Az a kedvencem. Igaz nincs rajta semmi a sajton és a pizzakrémen kívül, de én szeretem.
-Hééé! Te csaltál! - tettettem felháborodást
-Nem is! Nem mondtad, hogy ezt nem lehet! - láttam mosolyt bújkálni az arcán
-Mindegy, úgy is te döntöttél volna a szerencsés leendő pizza ízéről...
-Várj már! Az nem lenne jó, ha mi mennénk el pizzázni? - kérdezi lelkesen
-Nekem jó!
-Tudok egy jó pizzázót a közelben. Menjünk el oda! Van kuponom is! - már nagyon be van pörögve Heath
-Jó. De nem szeretnék mirelit pizzát enni!
-MIVAN? - teljesen nem értette, mit akarok ezzel mondani. Csak egy perc után esett le neki, hogy mit mondtam. Már azt hittem, hogy megbántottam, de épp ellenkezőleg.
-Figyelj, ha mirelit pizzát szeretnél, vegyünk kettőt. Az egyiket ott megesszük, a másikat meg hazahozzuk, és mirelitté varázsolom.
Nem is kell mondanom, mind ketten dőltünk a nevetéstől...

-És akkor mi történt Lucassal?
-Kipróbáltuk a tűz és a víz reakcióját egyszerre. Csak az volt ezzel a bökkenő, hogy mind ketten túl közel álltunk egymáshoz, és túl nagy erővel eresztettük ki az erőnket. Estünk vagy egy métert... - nevettem fel, de Heath csak mosolygott. Furcsálltam is. Rá is kérdeztem volna, ha nem szólal meg előttem. Tudta, hogy nem értem a reakcióját.
-Hiányzik?
-Jobban, mint hinnéd. Elalvás előtt és felkelés után mindig rá gondolok. Mi történt volna, ha akkor nem megy el azzal a repülővel... Ő is a SHIELD-nek dolgozott. Éppen egy magánakcióra ment volna, de a gép lezuhant a többi utassal együtt. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem a véletlen műve. Szerinted?
-Ha megtaláljuk ki volt, én segítek neked elkapni. Bármi áron.
-Bármi áron.
Akkor, attól a pillanattól kezdve erőtt vettem magamon, és nem a SHIELD-re, hanem a testvérem gyilkosára koncentráltam. Heather valamilyen oknál fogva reményt keltett bennem, hogy meg kell találnom, de nem egyedül. Vele. Mert ő az én legjobb barátnőm és unokatestvérem is egyben. A lelki támaszom, aki akkor térít észhez amikor kell, és ha a padlóra kerülnék ő felhúz engem. Ez fordítva is igaz. Holnap úgyis be kell mennem a SHIELD-hez a papírmunkát elvégezni.