https://youtu.be/Xn0mmf4_ei8

Hőseink egy óra hosszára lehettek a céljuktól, de az út felénél muszáj volt megállniuk tanácskozni egy kicsit.
- Gabe. Ha harcra kerülne sor, te maradj ki belőle. Az a vacak nem sérülhet meg a fejeden.
- Tim. Miféle partner lennék, ha hagynám, hogy agyonverjenek?
- Jó, segíthetsz, de csak ha minden kötél szakad.
Előszedte az egyik kulacsát amibe óceánvizet töltött.
- Ne sokat igyál belőle. Jól jöhet még máskor.
- Tudom,tudom.
Két kortyot ivott csak, de máris úgy érezte mintha egy hullám az összes fáradtságát elsöpörte volna.
- Fergeteges ez a cucc. Lelkesedett érte, majd Gabriel felé nyújtotta.
- Kösz, nem. Van még vizem.
- De finnyás lettél hirtelen.
- Tudod jól, hogy nem a kulaccsal van a bajom.
Tisztában volt vele, hogy az óceánvíz zavarja, de úgy vélte az idő nem megfelelő ennek a kényes dolognak a megvitatására. Felcaplattak egy dűnén aminek a túloldalán váratlan látvány fogadta őket. Egy jókora területet láttak telis-tele kaktuszokkal és embernagyságú piros virágokkal. Tudták, hogy a kaktuszoknak ez a természetes élőhelyük, de valami akkor se stimmelt.
- Nem úgy volt, hogy itt minden vizet az a gigászi Lucfenyő szipkodja el? Akkor ezek mégis, hogy nőttek ki?
- Nem tudom, de legyünk óvatosak.
A legelső Kaktusz tetejére valaki egy Emberi koponyát rakott. Eme látványtól a fiúk újra megtorpantak.
- Szerintem ezt nyugodtan vehetjük célzásnak.
- Valamit azért próbáljunk ki. - Vetette fel Gabriel. – Úgy olvastam, hogy ezek vizet raktároznak el. Meglékelnéd ezt az egyet a késeddel?
Tim belement a kísérletbe ugyanis az ő oldalát is furdalta a kíváncsiság. Táskája oldalzsebéből kikapta a kést, és nekiesett a növénynek. Pár perc kapargálás után megkapták a válaszukat, de ez a legvadabb elképzeléseiket is felülmúlta.
- Mi a k##va Isten ez?
A homokot nem víz hanem vörös vér áztatta el. Még a szaga is a vér magas vastartalmára utalt.
- Ez hogy lehetséges? A növények nem véreznek. Vagy legalábbis nem, úgy mint egy mozgásban lévő élőlény.
- Pattanj fel a hátamra. Átrepülünk a halálmező felett.

******

Balmuth továbbra is a bogyócskáit ette. Nem félt, hogy elfogynak mivel egyből egy másik termet a leszakított helyére.
- Flora! Gyere gyorsan!
Unokája nyűglődve hagyta ott kedvenc könyvét.
- Mi az nagyapa? Már megint beszartál? Mondtam, hogy ne egyél olyan sok bogyót.
- Kérlek drágám, frissítsd fel az emlékezetemet a Carnivoctusról.
- A Carnivoctus a Remelyn Bolygó őshonos ragadozó kaktusza. Hatalmas testét a homok alá temeti. Csupán a virága látszik ki és pár kisebb kaktusz kinövése. A virág vékony, de annál hegyesebb tűszerű fogakkal rendelkezik. Ezek a fogak nem alkalmasak az evésre ezért áldozatát rendszerint kivérezteti, és miután az utolsó csepp vérét is megitta a halott, kiszáradt testet lerántja a homok alá. Nappal aktív, éjszaka alszik. A vadászáshoz előszeretettel használja indáit. A vért a zsákmánya testén keresztül is kiszagolja.
Tovább is mondta, volna de az öreg csendre intette.
- Köszönöm szívem. Visszamehetsz.
Flora nem értette ezt a hirtelen kvízt, majd összeállt a kép a fejében.
- Csak azt ne mond, hogy... Jól vannak?
Válasz gyanánt csupán egy sunyi mosolyt kapott.

******

- Van olyan jó mint az Eagarus hátán? – Kérdezte hátába kapaszkodó partnerét Gabe.
- Lehetne jobb is, de egyébként megfelel. Remélem nem csalódok a Nightingale légitársaságban.
- Próbálj meg minél erősebben kapaszkodni.
Próbálkozott, de a táskája miatt kissé nehézkesen tudta átkarolni barátját. A kényelmességet figyelembe véve vízszintesen szelték át a levegőt. Alattuk csak homok, kaktusz és pár vörös virág helyezkedett el.
- Jobbra nézz.
Tim egy ketrecet vett észre amiben egy Botan férfi raboskodott.
- Meg kellene mentenünk.
- A fejembe látsz.
A Carnivoctus viszont úgy döntött, hogy nem lesz itt semmiféle mentőakció. Indáival támadást indított, ebből az első párat kikerülték aztán az utolsó sikeresen elkapta Timothyt. Mivel hősünk nem tudott stabilan kapaszkodni, játszi könnyedséggel megszerezte magának a növény.
- Mentsd meg a Botant! Én rendben leszek!
Addig amíg kellő távolságra volt, bevitt pár lövést a lángpisztolyával. A növény felsikított fájdalmában, de nem engedte el. Ösztönösen beszórta az égő részeit homokkal. Timothy célpontot váltva, ezúttal az őt fogva tartó indát lőtte. Ez bevált, sajnos csak rövid időre mert egy újabb inda kapta el. A fiúnak esélye nyílt, hogy közelebbről is megcsodálhassa a Carnivoctus szétnyílt virágpofáját és annak hosszú, pálcika vékony fogait.
- Halálos Oxigén.
Gabriel készülékének gépies hangját hallotta. Ezt követően a ragadozó elengedte és többet nem mozdult.
- Kösz, hogy nem hallgattál rám. De tényleg.
- Én kösz, hogy lyukat égettél abba a gazba. Sikeresen belőttem egy légbuborékot.
Felkapta a Nyilast pont úgy ahogy a férj szokta a feleségét. Zavarbaejtő vagy sem a leglényegesebbre fókuszáltak, a menekülésre.
- Mi legyen a rabbal?
Épphogy feltette a kérdést, már meg is kapta a választ. A ketrecet Gabriel két klónja szállította velük szemben. Öt perccel később végre stabil, homokos talajon landolhattak. Timothy könnyedén kiszabadíthatta volna, de partnere lefogta a kezét.
- Várjál. És ha azért van bezárva mert veszélyes?
A férfi eszméleténél volt, de jelenlegi állapotában még egy légynek se tudott volna ártani. Zöld bőre egészen sárgás árnyalatot vett a kiszáradás miatt.

- Köszönöm, hogy kihoztatok onnan. Én...én
Rekedtes hangja fulladozó köhögésbe csapott át. Tim szemrebbenés nélkül átadta neki az óceánvizes itókáját. Ennek köszönhetően annyira felfrissült, hogy még a színe is visszatért a megszokotthoz.
- Köszönöm neked, én zsenge hősöm. Már három napja kuporgok ebben a kicsi ketrecben.
- Milyen bűnt követtél el?
- Beszélgettem Kaiserbaummal.
- Ennyi? Ezért záratott be téged?
- Válaszokért nyaggattam, és betelt a pohár nála.
Ez a hír semmi jóval nem kecsegtetett számukra.
- Tudjátok ő egy jó király, de az utóbbi két évben teljesen megváltozott. Egészen pontosan akkortól mikor az a két Idegen meglátogatta őt és a Gyümölcsbestiáját.
- Kik voltak azok?
- A nevüket nem tudom, de emlékszek az arcukra. Messziről figyeltem őket, de ha jól emlékszek az egyik egy idős ember volt, a másik pedig egy fiatalabb szőke. Annak a szemeit amíg élek nem fogom elfelejteni. Üres, hideg tekintetében nem volt helye érzéseknek egyet kivéve. Az az egy a kendőzetlen pusztítási vágy.
A srácokat még a nyári meleg ellenére is kirázta a hideg.
- Egyéb információ ezzel kapcsolatban?
- Sajnálom, de ez minden amit tudok.
Nem maradt más hátra minthogy kiszabadítsa a Botant.

A srácok ezzel tökéletesen bizonyították ártatlanságukat. Balmuth levehette volna a szemüveget, de most már az információéhség hajtotta előre. A két Csillagvérű negyedórányira lehettek céljuktól. Egy olyan képződményt vettek észre amit biztos, hogy nem a természet alkotott. Kaiserbaumot egy több mázsás kövekből létrehozott kör kerítette be. Mindegyik szikla között húsz centi távolság lett kihagyva.
- Ez nekem úgy nézz ki mint valami kerítés.
- Így az egész olyan mintha betörnénk hozzá.
Épphogy átpréselték magukat a sziklák közt, Kaiserbaum irányából homokvihar támadt fel. Fél perc múlva már tudták, hogy ez hülyeség. Egy két lábon közlekedő Tigris szaladt feléjük olyan sebességgel akár egy vonat. Timothynak nem maradt ideje csinálni akármit is, a Gyümölcsbestia nekipréselte a sziklának. Még a fogai is összekoccantak, de nem ájult el.
- Takarodjatok, Űrlények!
Mind a kettejüket a kerítésen kívülre dobta. Tim próbálta kitörölni a szemébe ment homokot, ám partnere jól látta a fenevadat aki összefont karokkal támasztotta a sziklát. Két méter magas, rendkívül vastag izomzattal megáldott lény. Ahogy a nagy könyvben megvan írva, bundája narancssárga fekete csíkokkal, az orra halvány rózsaszín, fülei kicsik. Bajszai nincsenek viszont fehér szőrzet fedte be pofáját ám ez jóval rövidebb volt mintha csak direkt borotválná. Zafírkék szemei jól passzoltak a kék mellényhez ami majd szétfeszült rajta az izomtól. Alul sárga rövidnadrágot hordott, ami nagyon nem illet össze mellénye színével.
- Tán vakok vagytok, vagy csak szimplán ostobák, hogy nem vettétek észre ezt a barikádot?
- Merészek vagyunk. Felelte Tim immár tiszta szemekkel.
- Ezt a 302 követ én hordtam ide. Egy egész napom ráment. Ennél közelebb senkit se engedek apámhoz engedély nélkül.
A komoly, feszült hangulat ellenére Tim elröhögte magát.
- Apád? Már, hogy lehetne egy fa az apád? Van egyáltalán a fáknak nemi szerve? Aú.
Gabriel a lábára lépett figyelmeztetésként. Nem tudta figyelmen kívül hagyni a Tigris ökölbe zárt kezeit.
- Ne haragudj, csak babakorában megfejelte szegény a mászókát. Mi csak beszélgetni szeretnénk Őfelségével.
- Ti a Földről jöttetek, igazam van? Titeket nem óhajt látni a király. Azt tanácsolom forduljatok vissza, mert ennél messzebbre nem mehettek.
- Akkor erővel fogunk tovább jutni.
A Nyilas az ujja hegyéből lánglövedéket lőtt amit a Tigris két tenyere segítségével eloltott. Egy lépéssel elé termett.
- Lássuk repülés közben is tudsz-e röhögni?
Egy jobb oldali felütéssel, szó szerint az égbe repítette a fiút. Gabreil közbe akart lépni, de emlékeztette magát a megbeszéltekre.
- Ez ma a repülések napja? Ezt kapd ki! Lángoló hazafutás! Sagittarius Meteorite!
A nevéhez hűen a kicsi tűzlabda egyre több levegőt gyűjtött magába, így mérete a négyszeresére nőtt. A bestia elrugaszkodott keresztülszállva rajta.
- Szóval távolsági harcos vagy.
Éget de ez nem zavarta őt. Megragadta Tim felsőjét és a talaj irányába vezető röppályára küldte. Hősünk becsapódását tompította a homok, de érezte, hogy ez már komolyabb károkat okozott benne. Amint nagy nehezen négykézláb helyezkedett, a Tigris térde az arcába csapódott.
- Elég ha végig közel maradok hozzád.

Timothy kiköpte az egyik fogát, orra pedig eldeformálódott.
- Mi csak...beszélni akarunk...a királlyal.
- Azok után, hogy megtámadta a Bolygótokat? Ez egyértelműen egy bosszúhadjárat.Ráadásul neked tűzképességed van, tehát potenciális veszélyt jelentesz ránézve.
A nyakánál fogva emelte fel, hogy a szemébe nézhessen.
- Figyelj rám. Én nem vagyok se gonosz, se egy gyilkos. Én csupán azt védem akit szeretek. Viszont ha nem hagyod abba ezt a makacsságot, komolyabban is megsérülhetsz. Ne kényszeríts rá, hogy megöljelek.
- Mond csak Huba, tudod, hogy mi lesz ha homokot hevítünk?
Megmutatta neki a jobb kezében szorongatott üveget és ezzel sikeresen a szemébe reflektálta a nap fényét. A Gyümölcsbestia reflexszerűen a szeméhez kapott, és ez volt Tim nagy esélye. Őrült sebességgel a sziklához szaladt.
- Gabe! Van egy tervem. Ha jön, lökjél el.
Az ellenség nem váratott magára. A fiú felé szállt, de az utolsó pillanatban egy szél elrepítette és csak a masszív szikla állt a helyén. A Tigris annak érdekében, hogy elkerülje a becsapódást öklével darabokra törte a követ. Tim az ellenkező irányba szaladt egész ameddig le nem terítette. Pontosan ez volt a terve.
- GABRIEL! REPÜLJ A KIRÁLYHOZ!
- A nagy lófaszt!
Gabe minden erejét a repülésbe fektette, de a Tigris már szállt is felé egy ugrással.
- Bocs, hogy csali lettél. Íme az én drága távolságom.
Két tenyerét összeillesztette, miközben ujjait behajlította.
- Draconius láng!
A tűz egy sárkány alakját felvéve csapódott a fenevad hátába.
- Ez az!
Csupán fél percig örülhetett a kis győzelmének. A Tigris üvöltve rohanta meg,és a feje pont a hasába csapódott.
- Ha még nem esett volna le barátocskám. A ruhám tűzálló, a bundám pedig tompítja az égést.
Ököllel sorozta meg a földön fekvő Timothyt. Egy másodpercre se hagyta abba a csépelést csak mikor már kiadta magából a mérgét.
- Pihenj fiú és többet meg ne lássalak itt.
Hősünk félholtan fetrengett. Fel akarta adni de eszébe jutott fivére. Eszébe jutott mikor részegen elsírta neki bánatát a pubban. Remegő lábbakkal újra talpra állt.
- Meg...megígértem...Matthewnak...hogy viszek neki...Zemmát.
- Elismerésem fiú. Több erő van benned mint gondoltam. De ideje, hogy aludni térj.
Gabriel mikor meglátta partnerét feltörtek könnyei. Nem érdekelte többé az a szaros kamera a fején. Megemelte az egyik több mázsás követ és katapultként a Tigrishez hajította. Timothyval a kezében odébb ugrott.
- Végre, hogy te is beszállsz a harcba.
- Nem. Pont ellenkezőleg. Tartsunk szünetet és inkább beszélgessünk.
A Tigris felnevetett ezen a váratlan kijelentésen.
- Legyen. Úgy is elkapnálak, ő pedig már kárt se tudd tenni bennem. Mire vagy kíváncsi?
- Rád. Hogy hívnak? Milyen fajta űrlény vagy?
- Rég harcoltam már ilyen jót. Viszonzásként őszinte leszek veletek. A nevem Fruttora. A Bestiák fajához tartozom, azon belül is egy olyan alfajhoz amit úgy hívnak, Gyümölcsbestia.
- A Bestiák hozzád hasonlóan állatok?
- Igen „állatok" ahogy az Emberek nevezik, de félig olyanok mint ti. Van köztünk sokféle, Kaméleon, Kenguru, Főnix és még sorolhatnám. Az Elynor bolygó az otthonunk, de a fajtánk a Földön is otthonra lelt.
- A Földön?
- Egy másik dimenzió Földjén. A Gyümölcsbestia annyiban tér el egy normál Bestiától, hogy a testünkben A-tól Z-ig az összes vitamin fellelhető. Fizikálisan mindig toppon vagyunk. Illetve bármikor tudunk gyümölcsöket reprodukálni.
És, hogy bemutassa létre is hozott egy mangót a markában.
- És azt hogy értetted, hogy Kaiserbaum az apád?
Fruttora felült a sziklára, majd fogta a mangót és egészbe bekapta. Egy percébe se került, hogy elfogyassza.
- Bébikoromban a szüleim itt hagytak engem. Szerencsémre Kaiserbaum elvállalta,hogy felnevel és tanít az élet dolgaira. Mivel Gyümölcsbestia vagyok nem volt szükségem anyatejre csak némi gyümölcslére. Hátralévő életemet arra tettem fel,hogy ezt a csodálatos fát védelmezzem. Mindig akad egy-két rabló akik jó pénzért eladnák a terméseit.
- Ezt a harminc évet ebben a sivatagban töltötted?
- Pontosan. Azokat amiket mondtam nektek magamról, azt mind apámtól és más utazóktól tudom.
Timothy időközben kiszedte kulacsát és megitta azt a pár korty óceánvizet amit a Botan férfi hagyott. Valamelyest jobban lett, de nem annyira, hogy egy újabb harcot bevállaljon.
- Fruttora. Te nem vagy rab. Nem kell itt leélned az életedet. Miért nem mész,és keresed meg a szüleidet?
- Olyan alakok nem érdekelnek akik a semmi közepén magára hagynak egy kisbabát!Örökké apával maradok!
- Pedig ezt már én is mondtam neked, fiam.
Megdöbbenésükre az ismeretlen hang egy fabábúból jött. Ez a bábú egészen a fától sétált el hozzájuk. Fruttora rémülten ugrott hozzá.
- Apa! Normális vagy? Hogy védjelek meg így, ha csak úgy felfeded magad?
- Kíváncsi voltam mi tart ennyi ideig neked. Rég küzdöttél már ekkorát, nemde?
Tim és Gabe arcára leplezetlen csodálkozás ült ki.
- Maga Kaiserbaum? Az a hatalmas fa ott?
- Igen, én vagyok az. Hogyha sétálni támad kedvem, csak áthelyezem a lelkemet ebbe a bábúba. Sajnos csak addig mehetek el, míg a gyökereim elérnek. Ezzel a testtel a népem kívánt engem jókedvre deríteni.
- Apa. Te csak menj vissza. Én majd elküldöm őket.
- Kedves tőled, de én AKAROK beszélgetni velük. Nem lakozik gonoszság ezeknek a zsenge kis palántáknak a szívében. Ha rosszat akart volna a tüzes fiú, simán célba vehetett volna engem innen, de helyette veled küzdött.
- Ön tényleg ezer éves? Tette fel a kérdést Gabe.
- Igen fiacskám, annyi vagyok. Még száz éves koromban meseszép zöld erdő vett körül, de ahogy nőttem a többi növény az életüket adták értem. Pár Botan bosszúból ki akart vágni, de nem tudták megtenni mivel uralkodóként kezdtek tekinteni rám.
Timothy úgy gondolta ideje rátérni a tárgyra.
- Tudna mesélni arról a két Idegenről akik meglátogatták magát két éve?
- Nocsak. Valaki kutakodott egy kicsit? Azon a napon a fiatalabbik férfi kihasználta a gyengeségemet és szút ültetett a kérgembe. Azt mondta, hogy ha nem tudok utazni, utaztassam meg a népemet. Akkor a bánatom, haragba csapott át. Több és több területre vágytam ezért elkezdtem bolygókat megtámadni.Titokban abban is reménykedtem, hogy megtalálhatom azt aki engem, lélekkel megáldott fát elültetett. Aztán pár napja újra megjelent az a kettő. Zöld utat biztosítottak a katonáimnak a Földre.
- Na látja, nem is volt nehéz ezeket elmondani. Kár volt ezért bezáratnia azt a Botant.
- Repülő fiú. Azért zárattam be Nagit mert felidegesített a folytonos akadékoskodásával.Egy egyszerű dolgot kértem tőle. Azt akartam, hogy öljön meg.
- Apa! Ne kezd megint ezt a baromságot! A Botanoknak még nagyon-nagyon sokáig szükségük van rád.
Timothy fejében már összeállt a kép. Közelebb sétált a királyhoz és rázúdította minden idegességét.
- Maga szerencsétlen bolond! Azért rohanta le a Bolygókat mert képtelen utazni? Törődjön bele, hogy maga egy fa, vagy pedig az lesz amit mondott. Ezer évet,egy ugyanazon a helyen senkinek se lenne szabad leélnie.
- Igen, ez volt a kiváltó ok, de már kezdem rosszul érezni magam emiatt.Tudjátok mindig arra vágytam, hogy milyen jó lenne azokat a helyeket látni ahol a gyümölcseim teremnek.
Fruttora kétségbeesetten állt Tim elé.
- Kérlek, hagyd életben az apámat. Még ha ő meg is akar halni, nem teheted meg!Szükségem van rá, és a népnek is. Mit érne az életem nélküle?
- Fruttora! Van élet ezen a Bolygón kívül is! Ha itt maradsz, el fogod dobni az életedet az öregért ahogy az itteni növények is tették. Egy olyan alakért akinek a levelei az irigységtől sárgulnak el. Megmondom én mi a bajotok. Mind a ketten gyökeret vertetek ezen a helyen. Esküszöm, hogy én elégetem azokat az átkozott gyökereket.
És ekkor Tim, életében először létrehozta a legerősebb fegyverét, a tűzíjat.
- NEM ENGEDEM!
Fruttorát Gabriel a levegőbe emelte mielőtt megtámadhatta volna Timet.
- Tényleg megteszed ezt értem? Végre elhagyhatom ezt a helyet?
- Mindezt a szabadság nevében.
A király még utoljára fölnézett fiára.
- Tora. Hazudtam neked. A szüleid nem azért hagytak itt mert nem szerettek.Menekültek és kockázatos lett volna ha velük maradsz. Bocsáss meg nekem. Csak át akartam érezni milyen ha van egy utódom. Féltem, hogy ha elmondom az igazat itt hagynál engem, így hát magamhoz láncoltalak.
- Én akkor se hagytalak volna el téged, te vén bolond!
Tim egészen a füléig húzta fel az íjat, és így megjelent rajta a tűznyíl.
- Én is sok helyre el akarok jutni, Kaiserbaum. Utazzunk együtt.
- Fiú...Te most...
- Égő liberalizáció!
A fabábú a lángok martalékává vált, majd Tim egy kis időre térdre rogyott. A Tigris sírva kiabált apja után. Egyszer csak eget rengető reccsenést hallottak. Kaiserbaum nagyobb teste középen megrepedt és szerencsétlenségükre pont feléjük zuhant.
- Futás!
A Gyümölcsbestia vállára kapta a srácokat. Az ő sebességével ki tudtak térni a fa elől.
- Te meg tetted amire senki se volt képes. Köszönöm, az ő nevében is.
- Ne gyászolj még fiam.
Ezt Tim mondta, de a hangja másként csengett, illetve az arcvonásai is megváltoztak.
- Mi van veled?
- Tora. Ez a kedves fiú az utolsó pillanatban felajánlotta, hogy halálom után megszállhatom a testét. Ez a jószívű fiatal megadta nekem azt amire....amire évszázadok óta vágytam.
Ezt az utolsó részt már a sírástól fuldokolva mondta ki. Fruttora sírva ölelte át apját, és Gabriel is levette a szemüveget nehogy a könnyektől elromoljon.

https://youtu.be/zgEaJw1wEB0