https://youtu.be/Xn0mmf4_ei8

A furulya varázslatos muzsikája életmentőként szolgált hőseinknek. Segítettek Timnek fölállni, mivel fél lába még mindig használhatatlanul lógott akárcsak Gabe fél karja. Meglepetésükre a megmentőjük egy emberi nő volt. Zöld hajába virágokat tűzött, a rózsaszín ruhája pedig egy kimonora emlékeztetett. Mikor odaértek hozzá elindult abba az irányba ahonnan jöhetett. Jobb híján követték, hisz per pillanat ő biztosította számukra a legnagyobb biztonságot. Egy folyóhoz érve eltette hangszerét ruhaujjába és köszöntötte a csapatot.
- Édes kis Mimózáim. Hatalmas szerencsétek, hogy rátok találtam.
Timothy rögvest felfedezte a hasonlóságot mind a kinézetében, mind a beszédstílusában.
- Mrs. Evergreen?
- Majdnem. Pixie az én ikerhúgom. Az én nevem Harmony. De te ezt nagyon jól tudod, igaz Flora? Igazán szólhattál volna, hogy jössz.
- Sajnálom nagynéném, de mi most fontos küldetésben veszünk részt. Nem vesztegethetjük a drága időnket.
Florának megint sikerült egy tövist szúrni valaki másba. Harmony próbálta továbbra is megtartani mosolyát.
- Nos, úgy gondolom az életetek még drágább. Ha nem jövök, a küldetésetek ebben az erdőben ért volna véget.
- Hálásan köszönjük, Mrs. Evergreen.
- Drága kicsi sáfrányom, látszik, hogy te jó nevelést kaptál. Megérdemled te és a pajtásod, hogy remek ellátásban részesüljetek. Kérlek, kövessetek.
Harmony, az erdőből a szántóföldekre vezette a Csillagvérűeket. A széles búzamezőn egyetlen élőlény rabolta el a tekintetüket. Legalább öt méter magas lehetett az a hófehér sasmadár ami őket várta. Hátára jókora vödröt helyeztek a szállítás véget.
- Micsoda teremtmény!
- Ő itt a falunk fő közlekedési szárnyasa, Felhőtáncos. Úgy nézhet ki mint egy sas, de valójában ez egy Eagarus.
A madár éles vinnyogással köszöntötte a vendégeket. Parancsszóra berogyasztotta masszív, éles karmokban végződő lábait, hogy könnyebben elérjék a fatákolmányt. A fele már tele volt zöldségekkel és gyógynövényekkel. Miután mindenki beszállt egy újabb parancsra Felhőtáncos megcélozta az eget. Emelkedés közben Timothynak majd kiugrott a szíve a helyéről. Életében akkor először került olyan közel a Naphoz. Gabriel számára ebben semmi újdonság nem volt, ráadásul igencsak élvezte ahogy a szél a hajába kap. Tim félve ugyan, de kíváncsisággal hajtva hajolt ki a vödörből.
- Basszus! Minden olyan kicsi mint a filmekben.
- Most jársz először a fellegek felett, kis Fréziám?
- Igen. Lélegzetelállító a látvány. Egyébként ezt az Eagarust is a furulyáddal szelídítetted meg?
- Az csak egy hétköznapi furulya aminek a hangjáért élnek halnak a Paralybrik.
Öt perc múlva meg is érkeztek a faluhoz. Yapaya egy mezőre épült, közepesen nagy közösség faházakkal, kutakkal, gyümölcsfákkal, kertekkel és három bazinagy űrhajóval. A Botanok egy része itt élte mindennapjait. Kezdve a gyerekektől egészen az idősekig mindegyiken a zöld szín dominált. A férfiak testén még fű is nőtt.
- Remélem ezek nem szívnak szárazra minket. – Aggodalmaskodott Tim.
- Ne butáskodj. Ők nagyon Ember szeretőek.
Gabe kételkedő pillantást vetett a nőre, Timothy viszont ki is mondta amire partnere gondolt.
- Hát azt erősen kétlem. Pont azért (is) vagyunk itt mert ezek a drága zöldségemberek megtámadták a bolygónkat.
- Tudom, de ezt ne itt vitassuk meg.
Sietősebbre vették a tempót, ám az egyik narancsfa lombjai közül egy férfi ugrott eléjük.
- Ezt meg mire véljük Harmony? Pont a támadás után hozol ide Embereket? És hogy ha ellenséges szándékkal jöttek?
- Biztosíthatlak Garluke, hogy ők jó Emberek. Vállalom értük a felelősséget. Mind a két fiatalember Paralybri csípést szenvedett el. Ha nem kezeljük gyorsan, a bénulás az egész testükre átterjedhet.
Ezt az apró részletet még csak most hallották először. Mind a ketten nyeltek egy nagyot.
- Nem bánom, vidd el őket az öreg Rosemarinehez, de utána őrizetbe lesznek véve.
- Én is? Kérdezte sértődött meglepettséggel Flora.
- Téged ismerünk, leány.
Tim a kezén lévő csíkra pillantott. Idegesen vette tudomásul, hogy rövidebb lett.
- Siessünk kérem. Fogytán az időnk.

A gyógyítóhoz vezető úton jó pár csodálkozó, vagy rémült tekintettel találkoztak. Egyesek szeméből furcsamód bűntudatot véltek kiolvasni. A sátorba két betegnél több nem léphetett be. Ez részben azért lett kitalálva, hogy könnyítsék Rosemarine dolgát, részben pedig, hogy lassítsák a betegségek terjedését. Odabent csupán két ágy állt egymással merőlegesen. A polcok roskadásig tele lettek pakolva fiolákkal. Ahogy ki tudták venni ezek mind-mind ABC sorrendbe lettek elhelyezve.
- Jó napot. Azért jöttünk, hogy segítsen rajtunk. Átutazóban vagyunk.
- Máris megyek.
Hallani hallották, de sehol se látták az öregasszonyt. A gyógyító főzeteket kikeverő asztal mögül az egyik virág egyszer csak megmozdult.
- Kérlek, üljetek az ágyra.
Szerencsére szót fogadtak, mert a látványtól biztos, hogy dobtak volna egy hátast. Törpeméretű öregasszony bicegett feléjük. Egy tőle háromszor nagyobb botot használt segítségül aminek a vége kérdőjel formára lett görbítve. A fejéből nem haj, hanem egy jókora Lótusz virág nőtt ki.
- Ki hi hi. Egy egyszerű parancs is megmutatja az élőlények jellemét. Két ágy van itt egymástól három méterre, de mégis egyet választottatok. Ez bizonyítja, hogy ti ketten mennyire jóban vagytok.
Timothy egy oda nem illő kérdéssel törte meg a légkört.
- Mondja csak. Amikor ön iszik, a fejét is meg szokta locsolni? Vagy amikor "hajat" moss, olyankor iszik is egyszerre?
A következő pár másodpercben szörnyen kínos csend jött létre a sátorban.
- Fiacskám. Az irigység a sárga egy olyan árnyalata amely megmérgezz.
Mikor végre odaért eléjük, lehunyta szemeit. „Biztos elaludt" mutogatta Gabriel, mire Tim megpróbált egy zombit utánozni.
- Itt! Kiáltott fel Rosemarine, és botjával Timothy bénult lábára mutatott. – És ott is! Mutatott Gabe karjára.

- Pontosan. De ezt mégis, hogy találta ki?
- Mindennap Vészjosló Gyömbért eszek. A csendes cimborád karján Paralybri csípés nyomát vélem felfedezni. Gondolom akkor egy cipőben járhatsz vele.
- Így van. Szerencsénk, hogy Harmony kihúzott minket a csávából.
A néni lázas keresgélésbe fogott a gyógynövényes főzetek közt. Mikor megtalálta amit keresett, görbe botjával óvatosan lehúzta a polcról. Nem félt, hogy összetörik, mert alá állt, hogy beleessen a Lótuszvirágába. A fiúkat lenyűgözte ez a kis rutinos mutatvány.
- Ez itt a Darapea kivonat. A hatását egy pislogásnyi idő alatt fogjátok érezni mert, mint minden főzetembe, ebbe is tettem egy csepp óceánvizet.
- Botaniconak van óceánja?
- Csak egy, de az hatalmas. Úgy hívják, hogy Anya Óceán. Oly mértékben gyógyító hatású, hogy egy csepp is bőségesen elég belőle. Ez és az esőzések látják el a Bolygó növényeit és élőlényeit vízzel.
- „ A vízszint egyenletes?"
- Az Anya Óceán sose apad el. Azt beszélik van a legmélyebbik pontján egy mágikus kő ami fenntartja. De minél mélyebbre merülsz, annál nagyobb taszító erőt lehet észlelni.

Rosemarine mindkét Csillagvérű végtagjára pontosan hármat cseppentet. Az eredmény csakugyan nem váratott magára. Egy óra hosszára bénultak le, de olyan örömöt éreztek mintha hosszú évek átka alól lennének felszabadítva. Már mentek volna, ám az öreg a botját Gabriel nyakához szegezte.
- Erre is van orvosság, hogy ha szeretnéd.
- Vissza tudja adni a hangját? De hát ő már születésétől néma.
- Az ott nem Éva keze munkája.
A néni szavai sokkoló hatást gyakoroltak a Nyilasra.
- Miért hazudott? Talán azért rejtegeti, mert nem akarja, hogy erről faggassák őt?
Gabe egy fejrázással jelezte, hogy köszöni, nem kér segítséget. Feszült, gyors tempóban lépett ki a sátorból, maga mögött hagyva partnerét is.

Nem volt idejük ezt a dolgot megvitatni, ugyanis négy Botan katona várta őket odakint. Mind a négyen erős testfelépítésű férfiak, akik már hosszú évek óta edzhettek. Sziklalándzsáikat egyenesen a két fiú mellkasához emelték.
- És most szépen velünk jöttök Yapaya vezéréhez. Mondta Garluke határozott komolysággal.
- Tényleg szükséges ez? Mi senkinek se akarunk ártani.
- Azt majd Balmuth eldönti.
A vezér lakhelye semmivel se volt több mint egy átlag Botanné. Meglepetésükre Harmony és Flora már ott várta őket.
- Ne aggódjatok Árvácskáim, apa felismeri a jólelkű embereket.
- Apa??
Megkapták a jelet, hogy bemehetnek. Odabent minden nagyon minimalistán lett elhelyezve. Láttak egy asztalt, egy könyvespolcot, pár széket és egy nem mindennapi öregembert. Bőre zöld, szakálla pedig egy bokor amin piros bogyók teremtek. Épp ezeket a bogyókat eszegette, mikor köszönt nekik.
- Szép napot, Űrlények. Én, Balmuth Evergreen vagyok Yapaya falu vezetője. Ebben az évben töltöttem be a hetvenet és a bogyóim finomabbak mint valaha.
Tim zavartan Harmonyra nézett, majd Balmuthra, aztán vissza a nőre.
- Megértem, hogy összezavarodtál. Én és Pixie félvérek vagyunk. Ezért születtünk zöld hajjal.
- Hallom ismeritek a lányaimat és az unokámat. Én viszont semmit se tudok rólatok. Kérlek meséljetek magatokról. Van időnk bőven.
A fiú akaratlanul is az egyre csak fogyó csíkra nézett a karján.
- A partnerem néma, ezért tekintse a beszédemet két ember mondanivalójaként. Egyből a lényegre térnék. Két céllal jöttünk ide Botanicora. Az elsődleges célunk, hogy kiderítsük miért kezdeményezett Kaiserbaum támadást. A második egy kicsit személyesebb cél. A fivéremnek szeretnék Zemmát vinni.
- Ami az elsőt illeti arra jómagam is kíváncsi lennék. Mi kérdezés nélkül végrehajtottuk a parancsot. Semmi okunk haragudni az Emberekre, és megnyugvással tölt el, hogy ti se azért jöttetek, hogy bosszút álljatok. De azért nézzétek el nekem, hogy leledzik még bennem némi kétely titeket illetően. Utatokra bocsátalak benneteket, de csak egyféleképpen. Flora, kérlek hozd ide az AVSZ-t.

A lány egészen a szoba sarkától húzta középre a nagy faládát. Ügyes, gyors mozdulatokkal nyitotta ki egyik zárat a másik után. A láda egy fekete, zöld lencséjű védőszemüveget tartalmazott.
- Ez egy AVSZ. Ezzel képesek vagytok képet és hangot rögzíteni és....
- És ennyit elég is tudniuk. Vágott unokája szavába. – Egyikőtök felveszi ezt és rögzítitek vele a kalandotokat amit utána be kell nekem mutatnotok. Mint látjátok nem olyan a szára mint egy átlag szemüvegnek. A vége teljesen be kell, hogy fedje a füleket.
- Szóval úgy menjünk a fához, hogy az egyikünkből egy két lábon járó kamera válik?
Gabriel minden szívbaj nélkül fölpróbálta. Semmi változást nem észlelt azon kívül, hogy kicsit nehezebb lett a feje.
- Remekül fest rajtad, fiatalember. Kérlek fogadj el tőlem egy ajándékot. Flora, add neki oda a Kommunikátor YW-t.
Ezt egy sima Tabletként kell elképzelni amit a karra lehet illeszteni. A kijelzőjén az összes betű megtalálható. Próbaképen benyomta az A betűt és a Kommunikátor megszólalt. Amint rájött miféle kütyü birtokába került, döbbenetében a szája elé tette kezét.
- Szentséges Éva. Én így is tudok beszélni.
- Pontosan. Ne aggódj amíg kellő napfényt kap, nem fog lemerülni. Ja és ezt nem kell visszaadnod hisz ajándék.
Timothy csillogó szemekkel partnere vállára helyezte kezeit.
- Gabe. Végre megint tudunk beszélgetni.
- Éljen a tudomány.

A két fiú és Harmony visszamentek Felhőtáncoshoz. Flora az ablakból nézte a társai távozását. Nem akart velük menni, mert úgy gondolta ketten megbirkóznak a feladattal, meg aztán már szeretett volna egyedül is lenni egy kicsit. Balmuth egy másik AVSZ-t helyezett fel a fejére. Ravasz mosolygások közepette kezdte falni a bogyóit.
- AVSZ, azaz Alternatív Valóság Szemüveg. Az egyik fél ugyanazt látja és hallja mint a másik fél. A két szemüveget a felek agyhullámai kötik össze. Ezt kihagytad, nagyapa.
- Szándékosan, Flora. Gondolj bele. Ha tudják, hogy megfigyelés alatt állnak akkor bármilyen szerepet felvehetnek. De én az igazi természetükre vagyok kíváncsi. Így aztán felesleges lesz visszajönniük hozzám, de ha bármi rosszat tettek a királyunkkal akkor felfegyverkezve várhatom őket.
- Annak a fának sziklaszilárd védelme van. Nehéz lenne kárt tenni benne.

Hőseink ismét a felhőkkel egymagasságban utaztak miközben épp egy-egy dinnyenagyságú barackot ettek. Tim felsője elkerülhetetlenül átázott az óriás gyümölcs levétől.
- Ha később megszomjaznál, majd én a szádba facsarom, Gabe.
- Rég hallottam már ennél félreérthetőbbet.... Egyébként meg én is teljesen ragacsos lettem. Flora biztos fintorogna ha ezt látná.
- Sajnálom, hogy nem akart tovább jönni velünk, de ez egyébként is a MI küldetésünk. Ő csak idegenvezetőként szerepelt.
Harmony egy kicsit távolabb ült tőlük és éppen egy füzetben rajzolt.
- Édes barackvirágaim, ne feledjétek, hogy ő elég zárkózott lány. Tőle az is nagy szó, hogy idáig veletek volt. Lassacskán, a maga tempójában kifogja nyitni szirmait a világ felé.
- Egész biztos így lesz. Egyébként mit rajzolsz?
- Majd megtudod. Még egy óra amíg odaérünk ahhoz a parthoz. Azt tanácsolom, hogy addig aludjatok egy kicsit.
Kénytelenek voltak megfogadni a tanácsát. Nem akartak tudomást venni róla, de egy ideje már kezdtek szédülni a fáradtságtól. Mindkettejük számára ez lehetett életük leghosszabb napja. Tim délelőtt átesett az első tanítási napján, majd a csapattal elmentek New Yorkba szórakozni, aztán este pedig egy olyan bolygóra utazott ahol megint nappal van. Egészen eddig a pontig az életéért küzdött Botanicon és még messze van a kalandjuk vége. Balmuth arra az egy óra hosszára elővette a kedvenc verseskötetét, de negyedórával később ő is húzta a lóbőrt. Mivel az AVSZ-t a homlokára tolta fel, a fülén még mindig rajta maradt. Ennek köszönhetően ahogy a srácok, úgy ő is sirály rikácsolásra ébredt.
- Fiúk, nézzetek csak le.
Az Eagarus alatt ott hullámzott az Anya Óceán azúrkék vize. Gabriel egy másik látnivalót is felfedezett. Jelzett álmélkodó partnerének, hogy amarra is nézzen.
- Bazdmeg... Az lenne ott a Kaiserbaum? Még oda se értünk, de már most úgy érzem magam hozzá képest mintha csak egy hangya lennék.
- Azt beszélik, hogy a teteje a világűrbe lóg ki. Egy órába telik mire körbeéred azt a fát. A világegyetem ÖSSZES gyümölcse megterem rajta. Már ezer éve, hogy kinőtt és uralkodik Botanico felett.
Hősünk fejében egy olyan összefüggés jött létre amire előbb is gondolhatott volna.
- Várjunk egy kicsit! Az a fa indított támadást a Föld ellen? Mi egy fával fogunk beszélgetni?
- Annak a fának lelke van. Illetve van egy fenevad ami őt védi immár harminc éve. Imádkozok, hogy ne öljön meg titeket.
Felhőtáncos a landolás közben alaposan felkavarta az óceánparti homokot. Egyedül csak Harmony maradt az Eagarus hátán.
- Ennél közelebb nem vihetlek titeket a Gyümölcsbestia miatt.
- Semmi baj. Most látom, hogy ez itt egy sivatag. De a hőmérséklet még mindig harminc fok körüli lehet.
- Ez itt a Zsarnok Sivatag. Itt régen egy pompás dzsungel zöldellt, de ahogy egyre csak nőtt Kaiserbaum, úgy egyre inkább elszívta a környező növények elől a vizet. Mind-mind az életüket adták érte. lgazán szeretetreméltó uralkodó ő, de az elmúlt két évben támadásokat adott ki más bolygók ellen. Az okot még nem sikerült idáig kiderítenünk.

*******

Egy kis időre most térjünk vissza a Földre.

Pixie további időhúzás nélkül elkezdte Selena kezelését. Táskájából kaspót és virágföldet szedett elő, aztán a földbe elhelyezett egy általa létrehozott magot. Pillanatok alatt egy káprázatos ciklámen színű tulipán nőtt ki.
- Ennek nagyon jó illata van.
- Ez drágám, egy Angyal Tulipán. Erős, intenzív illatával képes a legszörnyűbb fájdalmakat is enyhíteni. De ez nem fog végleges megoldást nyújtani neked.
Egy újabb magot helyezett a földbe. Ezúttal egy olyan növény látott napvilágot melynek a feje egy kis gubó.
- Hát ez meg?
- Ez egy Aproxius Iridae. Sajnos kell neki egy óra hossza mire elég nagyra nő a gubója. Csak ezután szabadul ki belőle az Aproxius bogár amely híresen nagy növényevő. Remélem nem vagy finnyás.
Selena fejben összerakta a kirakóst és egyáltalán nem tetszett neki a végeredmény.
- Le kell nyeljem azt a bogarat? Hát ez ritka undorító.
- Tudom, de ez a te érdekedet fogja szolgálni.
Sel sóhajtva beleegyezett a dologba. Mosolyogva emlékezett vissza, hogy az osztályában ő volt az egyedüli lány aki megmerte fogni a békát. Igaz ami igaz,ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem voltak nagyon lány barátai. Hogy teljék az idő, Pixie mesélni kezdett.
- Azon a bolygón, ahová most küldetésre ment Flora és Timothy, azon születtem én és az ikernővérem Harmony.
- Na várjunk. Ha maga nem Földi születésű, hogy képes a Szűz kozmikus erejét használni?
- Apukánk Botan, de az anyukánk, Gardena Ember volt. A Szűz jegyében született így örökölhettem ÉN az erejét. Harmonyból nem lehetne Csillagvérű. Sajnos anya egy betegségben hunyt el mikor tíz évesek lettünk. Huszonhárom évesen ellátogattunk életünkben először a Földre. Itt ismertem meg a Csillagvérűeknek nevezett harcosokat és életem szerelmét, Charliet. Megígértem, hogy bemutatom neki Botanicot ezért négyen visszamentünk.
- Négyen?
- Akkor már Flora a hasamban pihent. Sajnos sose ismerhette meg az apukáját azén kis Hajnalkám. Az erdőben egy Grenthera tépte szét a szemeink előtt. Bosszút álltam Charlieért, aztán megfogadtam, hogy soha többet nem fogok visszatérni oda. Így hát én belevetettem magam a tanulmányokba és tanárrá váltam. Harmonynak is van egy célja, habár egy kissé nevetséges, gyermeteg. Mivel apánk Yapaya falú vezére, ezért ő a fejébe vette, hogy Botanico királynőjévé akar válni. Sajnálatos, de az álmához vezető utat egy Kaiserbaum nevű fa állta el. 

https://youtu.be/i2s9_4CJHhw