https://youtu.be/Xn0mmf4_ei8

New Yorkról visszatérve, Tim és Gabe megbeszélték, hogy rögvest elmennek az Igazgatóhoz. Selenáék is mentek volna, de nem akarták lerohanni az Űrlényt. Matthew, hogy hasznossá tegye magát, felajánlotta a segítségét az aláírások gyűjtésében. Nagyon izgatottá vált csupán a gondolatától is, hogy egy idegen bolygóra teheti a lábát. Csak remélni tudta, hogy Galexis rábólint a kis magán küldetésükre.

Többszöri kopogtatás és kiabálás árán nagy nehezen kitárult az ajtó, de egy másik férfi fogadta őket. Kinézetre idősebb mint Galexis. Fehér kecskeszakálla hegyesen nézett lefelé, ősz haja ami úgy fogta körbe kopasz fejbőrét mint tenger a szigetet, ördögszarv módjára felfelé állt. Magassága olyan százhatvan centi körül mozgott.
- Sajnálom fiúk, de Galexis most nem ér rá.
- Csak öt percre hadd beszélhessek vele. Kérem. – Vette a bátorságot Tim.
- Tudod te egyáltalán kivel állsz szemben? Az én nevem William Bermuda, és én vagyok ennek az intézménynek az Igazgatóhelyettese. Menjetek vissza és szop....
- Enged be őket Will! - Hallatszott bentről.
Az öreg szitkozódások közepette engedte útjára a fiúkat. Az iroda, ahogy az lenni szokott roskadásig állt a hivatalos papírokban. Négy kényelmes lebegő fotel és egy dohányzóasztal szolgálta a helység kényelmi zugát. A falon négy festmény ábrázolta az elemeket, és ahogy a sarokba letett vászonból lehetett következtetni, az Igazgatóban egy művész lelke is bujkál. Még egy talpas Földgömb is hozzátett az iroda összetettségéhez. Gabriel nem tudta megállni, hogy ne pörgesse meg. Az asztalnál senki se fogadta őket, amit igencsak furcsának véltek, viszont volt mögötte egy résnyire nyitott ajtó.
- Oda is bemehetünk?
- Menjetek csak, mit bánnom én.
Timék tovább haladtak, miközben gondolatban Mr. Bermudát térdkalácson rúgta.

Ennek a szobának már sokkal inkább keleties hangulata volt. A talajon egy kisebb párna tenger terült el, és a csónak az elfüggönyözött ágy. A levegőben kétségtelenül női parfüm terjengett.
- Üljetek le amelyik párnára csak szeretnétek.
Így is tettek, majd félrehúzódott az ágy függönye. Galexis egy sötétzöld fürdőköntösre emlékeztető ruhát hordott. Hófehér lábain a szőrszálak, és az arcán a borostája is sötétkék volt. Mellette egy indigókék bőrű, rózsaszín hajú nő reszelte a lábkörmeit.
- Ne haragudjon, ha megzavartuk valami... intim dologban.
- Egyáltalán nem zavartok Timothy.
- Emlékszik rám? – Bukott ki a kérdés a száján.
- Mindenki nevére emlékszek akikkel valaha is találkoztam. De van még itt egy számotokra ismeretlen. Rajta, mutatkozz be drágám.
A nő kifinomult kecsességgel térdelt eléjük.
- Szerbusztok. Engem úgy hívnak, hogy Stella. Én vagyok Galex lelki társa.
Furán beszélt, mintha akcentusa lenne.
- Mrs. Stella. Örvendek a találkozásnak. Én Timothy vagyok, ő pedig a partnerem...
- Gabriel. Tudom, nem most lát először ez a legény.
Gabe egy kissé elpirosodva, de mosollyal az arcán bólogatott.
- Maga is űrlény?
Az Igazgató mellé ült, s átkarolta.
- Stella egy Sydonian. Ő az Akadémiánk anyukája. Tőle származik a legtöbb Csillagporunk.
Erre a nő a srácoknak hátat fordítva levette felsőjét, így napvilágot láthatott meszelt kőre emlékeztető háta.
- Jézusom. Ez fájdalmasnak tűnik.
- Az is, de jól tűri az én kis drágakövem. Havonta egyszer kaparok róla, mert kell az idő a regenerálódásra.
- Én így harcolok a Földért.

A fiatal Nyilas belegondolt, hogy milyen sok rossz emberhez kerülhet a por, és máris elfintorodott. A legfőbb ideje volt, hogy témát váltva elmesélje bátyja helyzetét.
- Tudtam, hogy valamelyikőtök meg fog keresni. Szóval Z vitaminja sincs. Az a helyzet Tim, hogy most Manhattanben komoly űrlény invázió van. Mindenkire szükségem van.
Ez a hír mellkason vágta. Rá eszmélt, hogy az erőtér nem egy végleges védelmi mechanizmus.
- Botanok szaporodtak el a városban. Ezek növényi Űrlények melyek elszívják más élőlényekből a vizet, de nem az őszeset. Végezetül egy magot helyeznek el az áldozat testében, így amikor az legközelebb iszik, a mag kicsírázik és új életet ad. Ahogy hallottam három ilyet is elintéztél még mielőtt idekerültél volna.
- Igen, uram. Nem tudtam tétlen maradni.
- Most sem leszel az. Ti ketten, mint egy küldetés résztvevői, elmehettek a Botanok bolygójára, Botanicora. Derítsétek ki nekem, hogy miért kezdeményezett támadást Kaiserbaum. No meg persze hozzatok sok Zemmát. Fogtok kapni egy tapasztalt segítséget magatok mellé. Két óra múlva legyetek az Éva szobornál.
Meghajoltak, de a távozás előtt valami
kétségbeejtő jutott Timothy eszébe.
- Uram! Múltkor Selenát is megtámadta egy Botan! Igaz, nem sokáig szívta, de...
- Köszönöm, hogy szóltál. Azonnal érte küldök egy orvost.

A srácok úgy érezhették magukat mint a gyerekek akik épp egy osztálykirándulásra készülnek. Volt bőven idejük összepakolni, de Gabriel még így is épphogy elkészült mert pakolás helyett is inkább „beszélt". Bőbeszédű, lelkes fazon, de vannak pillanatai amikor meg olyan érzelemmentes. képes egyik napról a másikra ellentmondani magának. Na és persze a legfontosabb, hogy a nyaka mindig takarva legyen. Azt az átkozott bandanát sose venné le, de Tim megfogadta, hogy egyik éjszaka majd csendben odaoson hozzá, hogy láthassa a nyakát.

Még indulás előtt gyorsan megittak egy energiaitalt, hiszen már este kilenc is elmúlt, és biztosak voltak benne, hogy ez a kaland sokat ki fog venni belőlük. Negyed órával a megbeszélt idő előtt érkeztek meg. A folyton nyüzsgő aulában velük együtt tíz embert lehetett látni.
- Szerinted Selena rendben van?
- Nagyon remélem. Fontos nekem. Nem akarom elveszíteni.
- Tetszik neked?
Pillanatok alatt elvörösödtek Timothy fülei.
- Nekem már évek óta tetszik...azthiszem... De nem hiszem, hogy egy olyan bohócra lenne szüksége mint én.
Diskurálásukat egy félénk „halihó" zavarta meg.
- Flora? Te még kint vagy ilyen későn?
- Nos, én leszek az idegenvezetőtök.
Meglepődtek mivel mindketten arra számítottak, hogy valaki idősebbet kapnak maguk mellé.
- Akkor kezdődhet is az expedíció!
- Csssh. Éjszaka van már.
Váratlanul megint a liftbe mentek. A lány egy számkombinációt írt be amitől a lift elindult lefelé, az Akadémia alá. Odalent az út két felé ágazott. Balra egy korházi részleg fogadta a küldetések során súlyosan megsebesült Csillagvérűeket. Ahogy Tim látta majdnem minden ágyban feküdtek. Ők a jobb oldali ösvényt választották. Egy olyan helyre kerültek ahol rengeteg computer és más egyéb mechanikai dolgok kerültek reflektorfénybe. A terem centrumában egy olyan fülke állt mint amilyen az óriáskerekeken is szokott lenni.
- Jó estét az uraknak.
- Flora? Remélem valami fontos dolog miatt jelentél meg. Egy kicsit már késő van. - Bosszankodott az egyik gépész.
- Most nem csak virágokat megyek szedni. Küldetést kaptunk Galexistől.
- Akkor jó. Látom van egy új fiú is veled. Biztos már alig várod az utazást, nemde kölyök?
- Így van, de hogy fogunk ezzel utazni? Nem úgy nézz ki mint egy űrhajó.
Nem viccnek szánta a kérdést, mégis az összes szakember nevetett rajta.
- Ez itt a Végtelen Atlasz. Egy Interdimenziónális Portál amely szinte bármely bolygóra el tudd vinni. Viszont csak tizenkét órát lehet eltölteni egy-egy planétán. Ha letelik a fél nap visszakerülsz a kezdőpontra.
Tim teljesen fel lett tüzelve. Összecsapta majd össze is dörzsölte tenyerét.
- Végre egy IGAZI kalandban vehetek részt. Induljunk máris!
- Lassan a testel Szandokán. – Csillapította a hevességét egy másik szerelő. – Először is be kell üzemelni. Egy nap csak ötször lehet működésre késztetni a kicsikét. Ez lesz ma az ötödik utazás, tehát ha elszúrnátok, várhattok egy teljes napot.

********

Manhattanben hatalmas zűrzavar keletkezett. A Botanok egyik percről a másikra növelték számukat, emberéleteket feláldozva. Vastag indáikat nem a víz leszívására, hanem a magok elhelyezésére használták. Az áldozatok testében azonnal kicsírázott a mag, ezzel új Botanként csatlakoztak az egyre bővülő sereghez. A legtöbben menekültek, de voltak olyanok is akik felvették a kesztyűt, s megtámadták az Idegeneket, mindezt eredménytelenül. „ Segítsetek, Csillagvérűek!" kiáltották az emberek mintha a hangjuk elérhetne egészen a Holdig. A Botanok már nem foglalkoztak azzal, hogy emberi álcát öltsenek magukra. Igaz, a valódi formájuk is emberi, de a bőrük zöld és fű és levelek tarkítják testüket. Három órával a krízis bekövetkezte után, két embernek sikerült eljutniuk a város Planetáriumához. Vadul dörömböltek az ajtón hátha kinyílik, ám ilyen nem történt. Fél órával később már egy 40 fős tömeg kiáltozott lentről.
„ Tegyétek a dolgotokat!" „ Ne csak az eget bámuljátok hanem lentre is lessetek, barmok!" „ Miért vagytok, ha nem számíthatunk rátok?"
Csak ezután vették észre a toronyban kijelölt Csillagvérűek a vészhelyzetet. Tüstént ki is küldték a legerősebb tűz harcosaikat a csatatérre. Ezek közt szerepelt Eleonora Lemongold is aki a többiekkel hasonlóan partner nélkül jött. Igaz ami igaz, Matthewnak amúgy se vette volna sok hasznát.
- Még ennyi rohadt Muskátlit!
Három irányból is támadtak az indák, de ő mindet elvágta a lángkarmaival.
- Az oroszlánok húsevők, de most be kell érnem a salátával.
Utánozva a csúcsragadozót, rávetette magát az Űrlényekre. Mindegyik jócskán kapott tüzes karmolásokat és harapásokat. Ennek ellenére az egyik körbetekerte, hogy ne tudjon menekülni.
- Ne ellenkezz, Emberi nő.
- Pofád lapos, gaz!
A Botan még azelőtt porrá égett, hogy Nora bármit is tehetett volna. Megmentője az egyik újságos bódé tetejéről intett felé.
- Szép napot, Mrs Lemongold!
- Mégis mi ebben a szép, kölyök?
Timothy osztálytársa, Harry Barrows követte el a bravúros életmentést. Megfordult, és másik hármat is elégetett lángnyilaival.
- Mit keresel itt Harry? Te még csak Bébicsillag vagy!
- Jeremynek segítek!
Amint ezt kimondta, hőhullám csapta meg Eleonora arcát. Jeremy Barrows, Harry bátyja lángolva szaladt előre, és mindent felperzselt ami az útjába került. A nőt meglátva viszont fékezett.
- Nézzenek oda. Csak nem a Kosok ötödik legjobbjához van szerencsém?
- Eleonora. Nem fogod elhinni amit hallottam. Ezek a Botanok a föld alól jöttek be Manhattanbe! Ezen a ponton szart sem ér, hogy az eget bámuljuk! Simán át mentek az erőtér alatt!
- Rohadékok. Kihasználták, hogy a külső területeket nem figyeljük száz százalékosan.
Tovább folytatták a tisztogatást egészen addig, míg egy másik Kossal nem találkoztak. Danmien ahogy kívül, úgy belül is égett. Haragjában nem csak hogy felgyújtotta, de ketté is tépte az Idegeneket.
- Micsoda harciszellem, Dan.
- Ezek a rohadékok megfizetnek! Tudom, hogy nem kellene már foglalkoznom vele, de mégis csak a partnerem volt.
Hűvös éjszakai szellő hűtötte le harctól felhevült szívüket. Mind a hárman érezték, hogy komoly dologról van szó.
- Pont a Földre érkezés előtt szereztem róla tudomást. Sajnos a két szememmel nem láthattam, de azt beszélték, hogy az egyik Botannak hála Selena rémes fájdalmakkal fekszik a Sürgősségin.

**********

A Gyengélkedő nyomasztó légkörre egy kicsit se segített Selenán, hogy jobban érezze magát. A hasában a fájdalom rögtön azután következett be, hogy a szobájába ért. Eleinte még nem kerített nagy feneket a dolognak, de az érzés egyre rosszabb lett. Pont a legjobbkor érkezett az ápoló, hogy elvihesse. Elmondta Selenának, hogy tudomást szereztek a múltkori Botan támadásról ami meg is magyarázta, miért nőtt ki két levél a köldökéből. Jelenleg az ágyon fekve várja, hogy csináljanak végre valamit. Kapott egy nagy adag érzéstelenítőt, ettől függetlenül a növény egyre jobban behálózza a szerveit. A szülei nem mehettek be hozzá, pedig jól esett volna neki a lelki támogatás.
- Hallottak a támadásról? De hát... Timothy.
Tim távoli gondviselése melegséggel töltötte el a lány szívét. Fél órával később már kezdett kimenni az érzéstelenítő és újra érezte a fájdalmat, habár csak halványan. A jobb könyökhajlatából egy öt centi hosszú, vékony szár tört ki levelekkel. A sebből kifolyó vér pirosra festette alatta a lepedő egy részét.
- Picsába! Siessenek kérem, mert a végén veteményes lesz belőlem!
Selena erős lány. Még ilyen helyzetben is megtartotta a lélekjelenlétét és elviccelte a dolgot, de ugyanakkor meg is rémült, hogy befellegzik neki. Ismerős hangra lett figyelmes.
- Drága kis Begóniám. Nem hagyhatjuk, hogy ez a futónövény elvegye az életedet.
- Mrs. Evergreen? Hát maga?
Pixie lepakolta táskáját, majd az ágy szélére ült. Anyai szeretettel simította el Selena tincseit a homlokáról.
- Azért jöttem, hogy meggyógyítsalak. Tűzzel nem kockáztathatjuk a belső szerveid épségét, ezért döntöttek mellettem. Így legalább megköszönhetem, hogy barátja lettél Florának. Tudod, ő sose volt jó az ismerkedésben.
- Igyekszek jó partnere lenni. Hol van most épp?
- Nem rég küldtem el egy küldetésre azzal a Timothyval. Remélem épségben visszatér hozzám az én drága kis Liliomom.
Nem fecsérelték tovább az idejüket beszélgetéssel. Selena meggyógyítása kezdetét vette.

**********

- Kibaszottul rá akarok gyújtani! Hall engem valaki?
Már fél napja annak, hogy Greg fogságban ült és még mindig nem tört meg. A szobába új Gravitáció Kiegyenlítőket szereltek be miután a tanárnő visszaállította a fejének a normál súlyát. Ettől függetlenül a nyaka még mindig pokolian fájt és egy jó darabig ez így is lesz. Kezdett éhes lenni ami felbosszantotta, épp ezért akart mindennél jobban szívni egyet. Ismét felidézte Marylin szavait az újrakezdéssel kapcsolatban, ami újfent mérgessé tette. Ki nem állhatott az Akadémián lenni. Gondolkodott egy szökési tervben, miszerint megnyitja maga alatt a talajt, hogy aztán kijuthasson a Hold kopár síkságára, de ez sok Kozmikus Erejét felemésztené, meg aztán ugyanúgy egy székhez lenne szíjazva. Arra azért rájött, hogy az Akadémia alatti börtönben lett elszállásolva, ahová az olyan Űrlények kerülnek akiket senki se látna szívesen újra szabadlábon.

Gregnek vendége érkezett. Ez a férfi egy az egyben egy tipikus rocker. Hosszú haj, piercingek a fején és fekete ruhákat hord. Amit viszont elsőre kiszúrt az a szájában lógó cigaretta.
- Szevasz, Gregory.
- Ulric Deepcold, ugye? Magának nem a kis Skorpióit kellene tanítania? Ebben az intézményben ennyire ráérnek a tanárok?
Az arcába hajolt, hogy aztán belefújhassa a füstöt.
- Ne mond meg mit és mikor csináljak, faszikám. Egy kis kínzásra mindig van időm. Egyébként meg jól helyben hagyott Marilyn pedig ez rá nem jellemző. Hidd el, jobban szenvedett mint te.
Emlékezett rá, hogy Ulric egy igazi szadista. Egyszer, az egyik rossz diákját egy egész éjszakára koporsóba zárta. A fiú ezután az osztály legszorgalmasabb diákja lett.
- Gondolom hallottad kintről, de megismétlem megint. Kibaszottul rá akarok gyújtani!
- Hát persze, hogy hallottam. De tőlem ne várd, hogy az égő cigaretta a szádba repüljön. Mondjuk ez nem egy rossz ötlet...
Utálta bevallani, ám érezte, hogy Ulric megfogja törni. Visszavett a feszültségéből, és máshogy közelítette meg a dolgot.
- Kérlek szépen adjál cigarettát.
- Tessék, itt van.
Az égő csikk célt tévesztve a homlokát találta el, ráadásul a rossz felével. A Bika nem győzött hangot adni fájdalmának, amin Ulric kellemeset nevetett.
- Jézusom, ne bömbölj már úgy mint egy csecsemő. Tessék, itt egy másik.
Ez már jó helyre került szerencsére. Érezte, hogy ismét szétárad benne a nyugodtság. Minden egyes szívásnál kivette, hogy kifújhassa a füstöt.
- Emlékszel még arra a húsz éves srácra akit mindenki bántott? Mi is volt a neve?
- Gregory Deelkins. – Felelte kis szünet után.
- Áh, tényleg. Az a kölyök megjárhatta a poklot ABBAN az évben.
Normál esetben rákiáltott volna, hogy fejezze be, de a cigi teljesen eltompította.
- Számtalanszor fellökték az ebédjével a menzán. A dolgozataira mindig F-et kapott, hiába igyekezett. Persze próbálta megvédeni magát, de ahogy a mondás tartja: Sok lúd disznót győzz. Még egy-két „barátja" is ellene fordult egyik napról a másikra. Az Igazgató nem tudta fogadni betegség miatt, az apja pedig félvállról kezelte a helyzetét. Szó szerint az egész Akadémia ellene fordult.

Greg fejében még tisztán ott volt az a jelenet mikor a 12. emeleten sírva dörömbölt a Diri ajtaján. Galexis faja ritkán betegszik meg, de akkor viszont nehezen lábalnak ki belőle.
- Aztán egy napon koholt váddal bűnösnek ítélték. Egy videofelvétel került elő amin tisztán látszott, hogy megerőszakolt egy lányt, aztán meg is verte. A fiú többet nem jöhetett elő a szobájából. Bezárkózott és súlyosan lefogyott az étvágytalanságtól. Végül aztán rátörték az ajtót és mint a szemetes zsákot, kidobták a Holdra a portálkártyájával együtt.

A cigaretta a földre esett jó pár könnycsepp kíséretében. Gregory Deelkins kontrollálatlanul sírt. Ulric szavai minden sebet feltéptek a szívén.
- Galexisnak az lett közölve, hogy magadtól leléptél, de mindenki más tudja az igazságot. Greg, ha mondasz egy nevet, én is mondok egyet.
A férfi könnyes szemekkel Ulricra meredt.
- Itt és most megtudhatod ki az az egy személy aki tíz évvel ezelőtt a pokolba taszított.
EZ volt az a pillanat mikor megtört.
- Adam Centurion.
- William Bermuda, az Akadémia Igazgatóhelyettese.

https://youtu.be/GhWc_IYjIrY