https://youtu.be/Xn0mmf4_ei8

A Futurex irodaépület tízedik emeleti ablaka a szokásosnál is több időre be lett sötétítve. No de ez természetesen fel se tűnt a civil polgárok számára akik hangyák módjára járták mindennapi útjukat A-ból B-be. A tízedik egyébként is már a legfelsőbb forgalmi légsáv felett helyezkedett el. Ezek a hangyák mit sem sejtettek arról, hogy mily vérszomjas hangyász élesíti karmait az árnyak közt.

Az irodában csupán az asztali lámpák adtak fényt. Ian furcsának találta, hogy este hat óra révén már be lettek húzva a sötétítők pedig volt még másfél óra napnyugtáig. Azt sem lehetett mindennapinak nevezni, hogy a műszakvezetője, Mr. Centurion még nem ment haza. Ian már az utolsó dossziét pakolta be mágneszáras táskájába mikor a titkárnő szólt, hogy Mr. Centurion látni szeretné.
- Itt vagyok ahogy kérte.
Ian egy huszonnyolc éves alkalmazott. Teste se nem karcsú, se nem kövér. Modernszóval kifejezve aputesttel rendelkezett. Haja vörös, szakálla az arcélét szántja végig akár a lángok.
- Ian. Köszönöm, hogy időt szakítottál rám így a nap végén.
Fölkelt íróasztalától, majd kopogós lépésekkel felé indult. Mr. Centurion ránézésre nem lehetett több harmincnál. Megjelenését mindig az elegancia fűtötte túl. A tökéletesre vasalt ing, öltöny, nadrág, meg a kifényesített cipő mellé egy tökéletes mosoly is állandó kiegészítőjeként szolgált. Arca szőrtelenre borotvált, haja kalászszőke. Egyedül a fekete szempár nem illet be a képbe, amelyek sötéten meredtek a dolgozókra mint egy kút.
- Nem kerülték el a figyelmemet mostanában a hőstettei. Segített összeszedni Jessica iratait, kávét vitt Thomasnak, sőt a saját idejét feláldozva ment el patront venni a nyomtatóba.
- Nos, tudja szeretek segíteni ott ahol tudok.
- Remek. Maga egy igazi hős, és én szeretem a hősöket. Jutalmat érdemel. Tippeljen mi lehet az?
- Béremelés?
- Nem,nem. A jutalma, hogy engem szórakoztathat.
Intett a titkárnőnek aki egy dobozt tett le az asztalra.
- Uram, mi ez az egész? Én nem...
- Kap tőlem egy gyorstalpalót. A Csillagvérűek csillagpor bevitelével születnek meg. A Meteorgyökér viszont bárkinek adható és ugyanaz a végeredménye. De milyen érdekes, ha porrá őröljük megkapjuk az erőt de súlyos mellékhatásai vannak. Ezek viszont itt érintetlenek.
Egy késsel felnyitotta a dobozt. Kézbevett egy tengericsillagra hajazó, idegen eredetű élőlényt. A teste kicsike, viszont van öt hosszú, pengékkel ellátott csápja.
- Tessék. Kapja be.
- Mi van? Nincs az az Isten, hogy én azt a számba vegyem! Maga nem normális!
- Kilencvenkilenc!
Erre a jelre egy jó fizikumú öregember jött elő valami zöld fénycsóvából. Erősen lefogta Iant, hogy mozdulni se tudjon. Nem nyitotta ki a száját, így egy rúgással rá kellett segítenie.
- Itt röpül a csészealj.
Ian felsikított félelmében. A Meteorgyökér éles csápjaival megkezdte útját felfelé az agyába. Mikor odaért letelepedett a tetejére, és jöttek a képek. Olyan emlékképeket látott amik nem az övéi és hihetetlen mennyiségű utálat kezdte ostromolni a szívét.
- Mi ez? Mi ez?! Mi a fészkes fene ez?!
Ahogy várható volt a pohár betelt, sőt túlcsordult. Ian szervezete rohammal reagált az idegen testre. Kocsonya módjára remegett, a szája habzott a szemei pedig felakadtak.
- Tudod kedves, az én agyamon is van egy gyökér. Most csupán annyi történik, hogy megkapod az emléktöredékeimet és a legőszintébb érzésemet.
Köhögve tért magához.
- Hogy vagy? Miket tapasztaltál?
- Volt pár emlékkép de olyan gyorsan cikáztak, hogy képtelenség volt egyre koncentrálni. Viszont egyre jobban kezdek undort érezni az emberek iránt.
- Helyes. Ha jól tudom Rák vagy. Hozd ellő az ollóidat. Hagyd, hogy a düh uraljon. Felesleges ellenállnod neki.
Ian még is megpróbált harcolni az érzés ellen. Három órán keresztül szenvedett. Üvöltve tépte a haját, fejét többször a padlóba verte miközben Centurion olyan jót nevetett mint egy hiéna.
- Szeretek nevetni. Annyi féle vicces módon lehet mást meggyötörni. De végre megtörtél ahogy látom.
Hatalmas rákollók éktelenkedtek a kezei helyén. Tekintete vérszomjassá vált.
- Ölni... Embert akarok ölni!!
Habozás nélkül rátámadt a titkárnőre. Kilencvenkilenc a mészárlás közepén tért vissza.
- Remek hírem van. A magok el vannak vetve.
- Valóban? Pompás. Ki kívánhatna ennél nagyobb játszóteret mint Manhattan?

**********

- Szia Greg. Miben segíthetek?
- Szükségem van rád most. Megkapod tőlem az első feladatodat.
- Ez jól hangzik, de nem hiszem, hogy egyhamar oda tudnék menni.
Greg hangja feszülté vált.
- Maty, te valamit nagyon félreértesz. Ha azt mondom jössz, akkor jössz visszabeszélés nélkül. Ha nem teszed meg, anyukád nem fog reggel felébredni. Ugye értesz engem?
Jéghideg pókhálóként tapadt Matthewra a félelem. Nem akarta elhinni, hogy Greg, a férfi aki mindent megtesz az édesanyjukért ilyenre lenne képes.
- A lakóház előtt várlak fél óra múlva.
A vonal megszakadt. Mat tudta, hogy ezt nem csak egy üres fenyegetésnek szánta a pasi. Visszavette ruháit, és már majdnem el is hagyta a szobát, mikor eszébe jutott egy dolog.
- Ha minden igaz, akkor mi most a Holdon vagyunk. Hogy a picsába jussak haza?

Elkeseredetten vetette le magát a kanapéra. Üres tekintette egy vázányi arany rózsa csokorra fókuszált, de gondolatai Susan körül forogtak. Letaglózta a tény, hogy egy olyan kétszínű alakkal élt már évek óta együtt. Szólhatna Timnek, de egyrészt nem tudta, hol a szálláshelye, másrészt meg ő se menne sokra. Általában a bébicsillagok az első héten még nem kaphatnak kártyát és ez neki is eszébe jutott.
- Ez az! Kell nekem egy kártya!
A legnagyobb óvatossággal nyitott be Eleonora szobájába. Meglepetésére a nő már aludt. Ezt kihasználva beljebb lopózott egészen az egyik ruhásszekrényéig. Telefonja elemlámpájával kezdett keresni a sötétben. Az asztalon és a szekrényeken csak parfümök, smink eszközök és ékszerek hevertek. Még beljebb hatolt míg meg nem találta az éjjeliszekrényen. A fiú nyelt egy nagyot. Próbált minél lassabban, hangtalanul mozogni de ugyanakkor az idő is sürgette. Eleonora békésen szuszogott mit sem sejtve róla, hogy Matt éppen mellőle orozta el a portálkártyáját. A lopást nem várt fordulat rázta meg. Pár lépés kellett volna, hogy kiérjen, ám ekkor a semmiből egy macska ugrott fel az asztalra. Az ugrással párhuzamosan sikeresen levert egy porcelán oroszlánt. Matthew egy kis széllel megfogta, de félúton cserbenhagyta az ereje így végül földet ért a dísztárgy. Ideje volt felhúzni a nyúlcipőt.
- Starvoyage, Manhattan.

Sikerrel járt ugyanis hirtelen egy esküvői ruha kirakattal nézett farkasszemet. Szerencséjére tudta az irányt így még épp időben odaért a találka helyére. Greg a házuk előtti lépcsőre ülve várt rá. Barna haját szürke kapucni alá rejtette és nem hiányozhatott a cigaretta se a szájából.
- Pontosan tízre. Ezt már szeretem Maty.
- Nem vagyok a bábud, te faszkalap. Tényleg képes lennél végezni anyuval?
- Hagy áruljak el egy titkot.
Fújt még egy utolsó füstfelhőt majd elnyomta a csikket.
- Ahhoz, hogy valakivel együtt legyél nem kell mindenáron szeretned. Az a lakás ott fent az én kis titkos raktárom. És milyen mázlim van, hogy a „biztonsági őr" vak.
Matthew nem bírta tovább visszafogni magát. Erőteljesen elkapta a ruhája nyakát.
- Meg ne lássalak többet anya közelében. Sziszegte.
- Én a helyedben elengedném a pulóveremet. Nem tudod mire vagyok képes.
- Ahogy te sem.
Egy erősebb légáramlattal fölemelte négy emelet magasságig.
- Hűha. Le vagyok nyűgözve. Ki gondolta volna, hogy egy Mérleg ilyet is tudd.
- Ez az utolsó esélyed! Ígérd meg, hogy elkotródsz vagy különben leejtelek.
- Gaia előétele.
A föld megremegett majd szét is nyílt Matt lába alatt. Egészen derékig szorult bele a talajba. Greg a zuhanást orvosolta egy sebtében létrehozott dombbal.
- Ez a szintkülönbség kettőnk közt, te köcsög! Kiabált le a dombtetőről.
Fáradtság nélkül kiegyenlítette az utca domborzatát, de az ott elhelyezkedő futószalagok nem élték túl a mutatványt. Matthew belátta, hogy tapasztalat híján nem fogja tudni legyőzni őt. Elfogadta a megbízást bármennyire is haragudott ezért magára. Kapott egy féltáskányi csillagpor adagot és egy címet ahová ki kell vinnie.
- Remélem jó kis postagalamb leszel. Ha bármi szarral próbálkozol azon nyomban elvágom annak a ribancnak a nyakát.
- Nem érdemled meg, hogy Csillagvérű legyél ha bántasz egy embert.
- Igen? Hát kurvára nem érdekel a kis morális leckéd, te ütődött.
- Egy nap én magam foglak elkapni és a szart is kiverem belőled.
Ezzel az ígérettel távozott. A múltkorihoz hasonlóan most is széllé vált a gyorsabb közlekedés érdekében.

*********

Eleonorát egy éktelen üvegcsattanás keltette fel legédesebb álmából. Ezt követően Matthew hangját is halotta a nappaliból. Fel nem tudta fogni, hogy mi dolga lehet neki éjszaka a nagyvárosban. Kíváncsiságból papucsba bújt és a kezében létrehozott tűzzel világította meg az utat magának. Nagy szívfájdalommal tudatosult benne, hogy az egyik porcelán oroszlánját győzte le a gravitáció. A tettes a tett helyszínén dorombolt önfeledten.
- Ezért holnap beledoblak a lecsóba, kisasszony.
Alaposan fellapátolta a szilánkokat miközben a gondolatai a fiú körül forogtak.
- Kíváncsi vagyok ő meddig lesz a partnerem. Még rengeteg tapasztalnivalója van hátra. Na várjunk, csak!...

Az éjjeliszekrényhez rohant és beigazolódott a gyanúja. A portálkártyája eltűnt.
- Az a kis porbafingó!
Tudta mit kell tennie. Felkapott némi ruhát és már sietett is az Igazgatóhoz. Nem zavarta, hogy fel fogja ébreszteni, hisz Galexis saját maga szokta mondani, hogy a nap bármelyik percében a rendelkezésükre áll. A harmadik kopogtatás után már nyílt is az ajtó.
- Jó estét, Mrs. Lemongold. Mit óhajt tőlem?
Az Űrlény rózsaszín, testre simuló felsőt és egy kék, unikornisos alsónadrágot viselt esti öltözékeként.
- Az új fiú akit mellém tett.
- Matthew Small.
- Igen ő. Fogta és ellopta a portálkártyámat.
Várhatott volna reggelig, de annyira elkapta a méreg, hogy gondolkodás nélkül cselekedett. Mégis minek kéne, hogy tapintatos legyen egy zöldfülűvel? Galexis csupán higgadtan mosolygott.
- Köszönöm, hogy szólt Eleonora kisasszony. Kérem menjen vissza pihenni. A többit majd én kitalálom.

********

Matt éppen, hogy megérkezett a raktárépület elé, a múltkori rosszullét lett úrrá rajta. A házak forogtak körülötte, a veríték csermelyként csordogált le róla. Ahogy próbált pár lépést előre lépni a beton egyre gyorsabban közelített felé. Négykézláb, tehetetlenül zihált. Megpróbálta használni az öngyógyítást de az ereje kudarcot vallott.
- Gyerünk, kelj fel! Csak be kell sétálnom és odaadnom a táskát.
A húsz lépésnyi távolságot sikeresen teljesítette öt perc alatt. Amikor beért röhögéseket és egy nő nyögéseit hallotta. Csak meg kellett kerülnie a dobozokból épített tornyot, hogy szeme elé kerüljön az a látvány. Öt férfi állt a nő körül akit egy hatodik erőszakolt meg. Volt egy hetedik férfi is, de ő láncon lógatva, dagadtra vert fejjel nézte mindezt végig.
- Angela! Ezért a pokolban fogtok égni, ti utolsó trágyakupacok!
- Hah...hah... Joshua...
- Nicsak ki beszél. Egyértelműen merevedésed lett, hogy így látod a cafkádat, Mr. trágyakupac.
Matt maga se tudta, hogy a látványtól vagy csak úgy, de elhányta magát. Megváltozott a terve. Kizárt dolog, hogy ilyen embereket több erőhöz jutasson. A benne feltörő düh új energiát biztosított számára. Egy erős hátszél szárnyán repült feléjük.
- Abbahagyni!
Hirtelen egy kéz nyúlt fel a köztük lévő víztócsából és megragadta a lábát.
- Uhuhuhu. Szóval te vagy a mai futárunk?
- Nem kapjátok meg a porokat, rohadékok!
- Nem értem mi a baj. Eluntuk a várakozást és kerestünk addig valamit amivel elüthetjük az időt.
Látta az áldozatok szemében a reményt, de sajnos alig tudta tartani magát. Nem gondolta volna, hogy van köztük egy Csillagvérű elrejtőzve.
- Szeletelő szél!
A pocsolyát támadta így szabaddá tudta tenni a lábát.
- Lépjetek el a nőtől, és küzdjünk meg.
- Fiacskám, ez nem lesz küzdelem. Ezt úgy hívják, kivégzés.
Fentről víz cseppent a fejére. Felnézve azt látta, hogy az ellenség éppen rázuhan. Világoskék zselével megkötözte a végtagjait.
- Vége a játéknak. Egy Skorpió zseléjéből nincs menekvés. Ismered ezt a fegyvert?
Kést rántott elő az övéből. Legalább 10 centi hosszú, a penge titánium ötvözet, a markolat pedig elefántcsont.
- Azt szépen dugd fel magadnak.
- Ez egy Konomi penge. Elég egy kis vágás, és minden Kozmikus erőt kiszív. Azaz normál emberré tesz.
Nem volt ideje feldolgoznia az információt. A penge kegyetlenül a két bordája közé mélyedt.
- Hé, ne öld meg Cedric. A főnökünk pont az olyan hősöket szereti mint ő. Vigyük el hozzá.
A kirántás után egy perc is eltelt mire megindult a vére. A meleg folyadék fékezhetetlen tempóban hagyta el testét mely egyre hidegebbé vált.
- Francba. Hát ez a vége. Értéketlen rongyként halok meg. Tim, rád bízom apa megmentését.

Szemei lecsukódtak, ám nem végleg! Maga se tudta mennyi idő telhetett el. Az első amit érzett a forróság a testén.
- Mr. Small. Térjen magához. Most már van pulzusa.
Az ismerős hang hallatára gyöngéd lassúsággal kinyitotta szemeit. Hófehér bőr, tintakék szemek, és a hosszú fül. Kétség sem férhetett hozzá ki a megmentője.
- Galexis...Igazgató?
- Évának hála, sikerült időben jönnöm.
- Hogy talált ide?
- A portálkártyám képes más kártyákhoz is elvinni. A testén tátongó nyílás összeforrt, valószínűleg némi tűz segítségével. Az igazgató támogatásával újra képes volt talpra állni. A bűnözők ájultan, lánccal megkötözve ültek egy rakásban. Egy viszont hiányzott.
- Merre van az a Csillagvérű?
- Eliszkolt. A többi készen áll a rendőri elszállításra.
Josh és Angela egymást ölelve örültek a megmenekülésükért.
- Köszönjük Mr. Űrlény, hogy megmentett mindnyájunkat!
Ebben a pillanatban fogta csak fel igazán Matthew, hogy egy Földönkívülinek köszönheti az életét. Egész idáig ki nem állhatta őket, de kezdett rájönni, hogy ők sem mind gonoszak.
- Köszönöm Igazgató úr.
- Minden diákomért tűzbe tenném a kezem, de valamit tisztáznunk kell Matthew. Miért loptad el Eleonora kártyáját? A lopás mint olyan komoly büntetést vonhat maga után.
Mindent elmondott neki az utolsó részletig. A beszámolója végére pont jött is egy hívás.
- Merre vagy kölyök? Még hosszú az éjszaka, és több helyre is el kellene menned.
- Kész vagyok. Most indulok visszafelé.

Greg egy padon ülve várta. Galexis azonnal bemutatkozott egy tűzlabda felhasználásával.
- Gregory Deelkins. Már tíz éve, hogy „szüneten" vagy. Sok tananyagról lemaradtál.
- Igazgató bá'. Milyen nosztalgikus. Vigyorgott égett pofával.
- Kérem tartalékolja a levegőjét.
Megvonta az oxigént Gregtöl éppen annyira, hogy eszméletét veszítse. Ámulatba ejtette a fiút, hogy két elemet is ural a diri.
- Igazgató úr. Talán túlzás ezek után ezt kérnem, de nem lehetne, hogy anyát is magunkkal hozzuk?
Galexis összeborzolta a haját akár egy apuka a fiának.
- Jó gyermek vagy Matthew. Habozás nélkül képes voltál bemocskolni a kezedet anyukádért, de azért ne csinálj ilyet sűrűn. Legközelebb ha egymagad kevésnek bizonyulsz, ne félj segítséget kérni. Igen, velünk jöhet.
Így aztán a csapat egy tússzal, egy vak nővel és négytáskányi csillagporral visszatért az Akadémiára.

https://youtu.be/GhWc_IYjIrY