- Miért avatkoztál az életembe? Lépet Liz elé egy fekete hajú, fekete szeme fiú, és dühösen méregette a lányt, aki ijedtében elejtette a könyveit.

- Perselus mi ütött beléd? Hüledezet a lány és lehajolt, hogy összeszedje a földre hullott köteteket – Ne ugrálj így ki a beugrókból nagyon megijedtem.

- Nem érdekel – rángatta fel Lizt és a könyvek megint a földre potyogtak.

- Mit művelsz? Ez fáj – Próbálta lefejteni a karjáról a fiú kezét.

- Miért mondták nekem Potterék, hogy neked köszönhetem, hogy békén hagynak? Meg azt, hogy örüljek neki, hogy egy lány megvéd, ha már én nem vagyok képes rá. Mesélj csak szépen – sziszegte a fiú.

- Perselus eresz el fáj a karom...

- Addig, nem amíg meg nem magyarázod.

- Segítettem nekik egy dolgozat megírásában, de azt kértem tőlük cserébe, hogy hagyjanak egy ideig békén. De elhiheted nekem nem azért, hogy megszégyenítselek, ha nem barátságból.

- Nem kérek a te barátságodból Arrow. Nem kérek a szánalmadból sem. Lökte el a lány, aki megcsúszót az egyik könyvön és hanyatt esett. Liz a könnyeit nyelve nézet fel a fiúra.

- Lily folyton aggódik érted, gondoltam...

- Ne gondolkodj, mert nem tesz jót neked. Te is ugyanolyan, vagy mint Potter, ha nem körülötted zajlik minden, akkor teszel róla.

- Mi történt? Futott oda Mary és Lily. Perselus arcán rémület futott át és Lizre pillantott.

- Elesetem a taláromba és Perselus segíteni akart. Ugye?

- Igen – motyogta a fiú és a kezét nyújtotta a lánynak. Liz remegve elfogadta, de érzete, hogy a kelleténél jobban szorítja Perselus a kezét. Közben Lily és Mary a könyveket szedte össze. – Ne feled mit mondtam. Suttogott Perselus a lány fülébe.

- Nem fogom – súgta vissza.

- Nagyon kedves tőled Per – mosolygott Lily a fiúra – Te nem vagy olyan, mint a többi Mardekáros. Hiába mondjuk mi Lizel Potteréknek.

- Lily nincs kedved sétálni? Kérdezte Perselus és hátat fordított a másik két lánynak.

- Menjetek csak Lily nekem még tanulnom kell. Vette át Marytől a könyveit Liz.

- Nekem még meg kell írnom Flitwicknek a dolgozatomat – húzta el a száját Mary.

- Hát, jó, akkor mehetünk Per – karolt a fiúba Lily és Liz látta, hogy Perselus halványan elpirul – Majd a klubhelyiségben találkozunk – Intett búcsút Lily. Mary Lizhez fordult, mikor Lilyék eltűntek a folyóról.

- Na, most meséld el nekem valójában, mi történt. Kulcsolta össze a kezét Mary - Mert mikor megláttalak titeket nem úgy tűnt, mint ha segíteni akart volna, sőt inkább olyan volt, mintha ellökött volna.

- Rémeket látsz Mary. Nem történt semmi olyan, amire gondolsz, de most ha nem baj megyek a könyvtárba, mert Jamie-k fent szórakoznak a klubhelyiségben és nem tudok tőlük tanulni. Na, szia – indult el a könyvtár felé Liz ott hagyva a döbbent Maryt, aki egy ideig még ott állt, majd dühös léptekkel elinduld megkeresni azokat, akiket legszívesebben elkerült volna... James Pottert és bandáját.