A novemberi hűvös szél megborzongatta Siriust és hiába húzta össze a köpenyét, így is majdnem megfagyott, amíg átért a kastélyba. Rossz kedvét fokozta, hogy James nélküle volt büntetőmunkán Peterrel, és Remus is bevackolta magát a könyvtárba, hogy végezzen a beadandójával, amit McGalagonynak írt. Így hát egyedül volt kénytelen elmenni Hagridhoz, aki szívesen fogadta a kemény süteményeivel és az általa készített terelőütővel. Sirius örült neki, hogy a vadőrnek eszében volt a születésnapja. Bár ez sem dobta fel a napját.

- Nagyszerű – morgott fel, mikor a kövér Dáma nem volt a keretében, így egykedvűen baktatott a kastély falain belül. Végül az egyik ablakban ütött ideiglenesen tanyát és felhúzott lábbakkal maga mellé rakva a terelőütőt; figyelte, ahogyan az eső durván elveri az ablakot.

- Te mit csinálsz itt? - Szólalt meg Liz, mikor észrevette Sirius az ablakban – hol vannak Jamie-ék? - Sétált hozzá, majd megállt az ablak előtt.

- Büntetőmunkán Peterrel. Remus a könyvtárban van Maryvel – húzta el a száját a fiú és nekidőlt az ablaknak – te miért nem vagy Reg-gel?

- Most tanul a szobájában. Gondoltam én is azt teszem, de a Dáma lelépett a képről, így csak sétálgatok. Szabad? - Mutatott az ablakpárkányra a lány. Sirius vállat vont és jobban maga alá szedte a lábát.

- Lily? - Kérdezte Sirius egy idő után.

- Lumpsluck-nál.

- Miért?

- Nem tudom, de Perselus-sal ment el nem rég. Gondolom, a dolgozatról mennek érdeklődni – vont vállat a lány – de mondd, miért vagy ilyen lehangolt a szülinapodon?

- Anyám írt – morogta a fiú és átnyújtotta a levelet. Liz gyorsan kinyitotta, amiben csak egy apró lap volt egy sorral „Próbálj meg nem szégyent hozni a következő évben". Liz dühösen összegyűrte és Siriusra tekintett.

- Ez keserített el? Hol van az a Sirius Black, aki leszarta, mit mond az anyja? Nem kell vele törődni, mi itt vagyunk neked, ez a fontos. Most pedig szépen lemegyünk a konyhára, felpakolunk egy csomó sütit és illően megünnepeljük a szülinapodat, akár akarod, akár nem. - Ugrott le a lány a párkányról és a kezét Sirius felé tartotta.

- Nincs kedvem. - Fordult vissza az ablakhoz. Liz dühösen tette csipőre a kezét.

- Pedig legyen.

- A fiúkkal már megünnepeltük és megkapatam az ajándékaimat.

- Ha a fiúkkal nem is akarsz partizni, akkor csak velem. Mit szólsz? Nem szeretem, mikor szomorú vagy, azt szeretem, amikor vidám az a nagy fejed. Meg aztán, én még nem adtam oda az ajándékodat. Nem vagy kíváncsi rá?

- Ha egy újabb nyakörv, nem leszünk jobban – húzódott mosolyra Sirius szája.

- Nem tudom, miért vagy kiakadva, jól áll az neked, Mancs.

- Tapmancs, ha lehetne – húzta ki magát a fiú.

- Én becézhetlek – fordult el a lány somolyogva.

- Miért is?

- Mert barátok vagyunk.

- Úgy gondolod, hogy ez feljogosít erre? - Kérdezte széles mosollyal az arcán Sirius és hangjában inkább vidámság volt, mint számonkérés.

- Igen – húzta ki magát büszkén a lány.

- Rendben, de csak neked engedem meg – ugrott le Sirius a párkányról.

- Nem mintha érdekelt volna, hogy engeded vagy sem – vont vállat Liz – hiszen te hívsz csak Bells-nek. Észrevettem ám.

- Jó sokáig tartott, amíg ezt szóvá tetted. Elsőéves korunk óta így szólítalak.

- Igaz – nevetett fel Liz – talán azóta, mióta leestem a lépcsőn.

- Ne is emlékeztess rá légy szíves, rossz emlék az – húzta el a száját Sirius – inkább menjünk a konyhára, ahogyan mondtad. Most már tényleg megennék egy tökpitét vagy valami jó kis süteményt – nyalta meg a szája szélét, majd Lizre nézett – és akkor oda is adhatnád az ajándékomat.

- Persze. - Nevetett fel Liz.

- És mi az?

- Miért vagy ilyen kíváncsi? Nem tudsz várni, míg odaadom?

- Ne légy már ilyen szőrös szívű Bells.

- Hát legyen, elmondom – állt meg Liz, majd közelebb hajolt Siriushoz, aki izgatottan hegyezte a füleit– meglepetés. - Suttogta Liz és felnevetett.

- Gonosz vagy – fújta fel az arcát a fiú

- Te meg türelmetlen.

- De ugye tényleg nem nyakörv? – kérdezte aggódva a fiú, miközben Liz nevetve megcsiklandozta a körtét, mire kinyílt az ajtó, és figyelte ahogyan Liz mosolyogva beugrott a konyhába.

- Boldog születésnapot Tapmancs! - Kiáltotta Liz, és rajta kívül mások is, meglepve a fiút. Sirius döbbenten nézett körbe a konyhában, ahol az elvileg büntetőmunkán lévő James és Peter vidáman fújták a kürtöt Lilyvel. Remus Maryvel pukkantotta ki a konflektiket és Reg és Liz egymás kezét fogva belekezdtek a Boldog születésnapotba, majd követették a többiek is.

- Köszönöm – mosolyodott el Sirius, és úgy gondolta ez lesz a legszebb születésnapja.

Nagyon hosszú ideje nem raktam fel új szöszt és röstellem is. De a munkám nagyon lefárasztott vagy éppen betegeskedtem, de olt olyan időszak, hogy aztán semmiféle  öltettem nem volt.

Ám ma van Sirius szülinapja és az egyik jó barátom HP-s írását olvasva megjött az ihlet. És íme.

Itt ajánlanám is az ő HP írását a Relikviavadászokat, ami nagyon jó érdemes időt fordítani rá és lelkesíteni őt ;)

Tartalma: Hirfael

A "Legendás állatok és megfigyelésük" történetének ideje alatt játszódó HP fanfiction.Rowan és Reynard Corbitt rendkívül tehetséges, különleges aranyvérű boszorkány és varázsló. Az ikrek a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztályon dolgozik, ám azt kevesen sejtik, hogy a muglik közé keveredett varázstárgyak keresése mellett más dolgok után is kutatnak. Ennek kapcsán utaznak New York-ba is, ahol nem csak az ottani történésekbe keverednek bele, de Rowan múltjának egy-egy sötétebb darabkája is felbukkan.

Jó olvasást hozzá ;)