Apja halála óta és mióta Jamesékhez költözött nem igazán mozdult ki a szobájából. Leszámítva azt az időt, mikor az animágiáját tanulgatta és látta, milyen alakot vettek fel Jamie-k. Még is ahogyan ott álltak előtte fülig érő büszke mosollyal úgy érezte, hogy semmi sem rossz nem történt vele az elmúlt hónapok során. Sőt először nem akart hinni a fülének. Pedig jól látta, ahogyan James és Sirius szája mozog.

- Hogy mi?

- Jól halottad, ezen túl szólíts engem Ágasnak, Siriust pedig Tapmancsnak. Remus Holdsápnak és Peter... öt majd akkor nevezzük el, ha kiderül mivé alakul.

- Ez most hogyan jött?

- Én szavas vagyok, mint láttad. Remus ugye farkas. Sirius kutya, ami vicces kissé, mert kapott tőled egy nyakörvet.

- Sejtettem – mondta Liz unottan.

- Lényeget mondd neki, ne rajtam röhögj. - Fújta fel az arcát Sirius.

- Neked is találhatunk nevet, ha elmondod, milyen az alakod. Remus az áruló, nem volt hajlandó elmondani.

- Azt mondtam, hogy, majd Lizbeth elmondja – fortyant fel Remus.

- És ha már itt tartunk ő miért látta és mi miért nem? Ráncolta a szemöldökét James.

- Mert büntetésben voltatok.

- Oh, tényleg – Vont vállat James – akkor mi is vagy?

- Sas.

- Huuu, mi lenne, ha tollpárna lennél?- Nevetett fel Sirius.

Liz felvonta a szemöldökét, majd letört egy ágat és elhajította.

- Hozd vissza, Mancs! Hozd ide! – Mondta gúnyosan Liz és füttyentett egyet. Sirius akaratlanul elindult, majd megtorpant.

- Arrow, te aljas! – morogta.

Sokat késtem és fogok is, amiért előre és így utólag is elnézés kérek, minden olvasómtól. Sajnos a munkám és itthon is változások voltak hol jó hol pedig rossz irányban. Így  nem sok energiám van az íráshoz, rajzoláshoz sőt néha levegőt venni is.

Igyekszem a folytatással.