Regulus figyelte az elmosódó tájat a vonatablakon keresztül, oda sem figyelve bátyja és annak barátai beszélgetésére. Gondolatai messze jártak, melyek mázsás súlyként nehezedtek a vállára; melyik házba kerül? Szülei a Mardekárban akarták látni, nem, mint bátyját, aki a Griffendélbe került. Hatalmas szégyenként élték meg. Emlékezett anyja napokig őrjöngött, apja meg nem mert kimenni, nehogy megszólják. Ám, ő a szobája biztonságában nagyon örült, hogy bátyja más, mint a többi rokona. Büszke volt rá. De ő nem a testvére volt. Regulus az ajkába harapott, annyira szeretett volna megfelelni a szüleinek, de mégis több időt akart tölteni Siriussal is. Nem tudta mit tegyen.

-... és akkor apa még idejében elugrott, mert ha nem, biztosan elérte volna nagyapa átka... – mesélte lelkesen Peter a nyári élményt, ahol a család összeveszett és a nagyapja, majdnem megölte az apját. Regulus nem értette, hogyan képes elmesélni vigyorogva az egész történetet. Ő aggódott volna. Bár, nem is igazán értette testvére barátainak egész beszélgetését. Pedig egy ideje hallgatta őket, hogy elterelje gondolatait az iskoláról. A fiúk rendesek voltak vele, talán azért, mert Sirius öccse volt, de azért jól esett neki a törődés. James, aki bátyja legjobb barátja volt, elsőként üdvözölte és kezet rázott vele. Sőt, megígérte, hogy majd jó sok csínybe is beveszik. Remus csak sápadtan intett neki, ő is roppant kedvesnek bizonyult, még csokibékával is megkínálta, ami után Sirius volt olyan kedves és közölte a többiekkel, hogy él-hal az édességért. A harmadik barátjuk egy egér arcú bili fizurás fiú volt, aki Regulus számára kissé különcnek tűnt, sőt, mi több, igazán nem illett bele a kis társaságukba. Petert bár nem ismerte még eléggé, úgy gondolta, nem sok hasznát veszik, sőt butácskának és roppant gyávának tűnt.

- Te tiszta lökött vagy! – nevetett fel James, mikor Peter elmesélte, hogyan gáncsolta ki a nagyapját, hogy apját megvédje. Regulus valahogy nem igazán hitte el a fiú meséjét, és úgy látta a barátai is így voltak vele. Ám jó barátként úgy viselkedtek, mintha elhinnék.

- Sziasztok!

- Lizbeth, mi járatban itt?– mosolygott James és Regulus figyelmét nem kerülte el, hogy a kupéban Peter kivételével mindenkinek felragyog az arca. A lány nem volt magas, talán még nála is alacsonyabb volt. Hosszú, barna haját fonatba hordta és kék szemei a világos bőrből úgy rikítottak ki, akár egy drága kő. Regulus akaratlanul is elpirult, nem is tudta miért.

- Gondoltam, megnézlek titeket nem-e sántikáltok valami rosszban.

- És ehhez miért kellett ide hoznod a ládádat? - Kérdezte Peter teli szájjal. James fejbe vágta.

- Lizbeth-emmel ne légy bunkó Peter, vagy leátkozom a fejedet – fújtatott a fiú – de amúgy miért hoztad a ládádat?

- Na, jó hozzátok menekültem. Marynek most lesznek elsősek a testvérei. Ikrek. Méghozzá hármas. Nagyon idegesítőek és rémesek. Lily és Perselus már előttem elmenekültek, én eddig bírtam. Alice még ott van, ő egy hős. - Húzta be a ládáját, mire James és Sirius felálltak és felrakták az ő ládájuk mellé.

- Te ki vagy? - Vette észre Liz az ablakban ülő, őt bámuló fiút.

- Ő az öcsém, Regulus – húzta ki magát büszkén Sirius.

- Szia Elizabeth Arrow vagyok, de hívj csak Liznek – nyújtotta a kezét a fiú felé, aki kezet rázott vele – örülök, hogy megismerhetlek. Remélem, te nem vagy olyan rossz, mint Sirius.

- Hé! – förmedt fel játékosan az említett. Regulus elmosolyodott. Bátyjától már hallotta ki ő, és szülei is mondták kicsoda. De Regulus úgy gondolta, szülei igazán tévedtek, mikor azt mondták, minden félvér és sárvérű szörnyeteg... ő nem hitt ebben. Liz jó embernek tűnt.

- Remélem, ő is Griffendéles lesz, mint én. Milyen menő lenne, anyáék kifutnának a világból! – révedezett Sirius.

- Azt mondták, a Mardekár való nekem – motyogta Regulus.

- Ha oda kerülsz, nem vagy az öcsém. - Regulus összerezzent.

- Sirius! Ne mondj ilyet szegénynek. Ne is figyelj rá, hülye. De ha mégis oda is kerül, akkor is az öcséd. - Rúgta bokán Siriust Liz. – De ha aggódsz emiatt, a süveg meghallgat téged is.

- Komolyan?

- Persze. Az én családomban mindenki Mardekáros volt, de én nem akartam. És nézd, Griffendéles vagyok - Mosolygott bátorítóan Liz Regulusra.

- Na, most hogy ezt tisztáztuk – csapta össze a kezét James boldogan – mi lenne, ha odaadnád nekünk Binns, az öreg Lump és a többi dolgozatot Lizbeth drága?

- Hogy lehettek ilyen lusták?! – fújta fel az arcát a lány – komolyan amilyen tehetségesek vagytok, olyan nemtörődöm is. Milyen példát mutattok Regulusnak?

- Reg jó fiú – legyintett Sirius – nem csodálkoznék, ha majd prefektus lenne. Na, akkor odaadod?

- Pennát, papírt elő... diktálok. Még hogy lemásoljátok az enyémet, egy csudákat. Ebből nem fogtok tanulni. - A fiúk felnyögtek és egyszerre felálltak, hogy kivegyék a kért dolgokat.

- Te is Remus? - Rémüldözött a lány – csalódtam benned.

- Csak a bájital dolgozatban kell segítened... te is tudod, milyen vérszegény vagyok belőle. - Vont vállat. Liz összekulcsolta a kezét és duzzogva hátradőlt az ülésben. Regulus megeresztett egy félmosolyt. Úgy gondolta bármilyen arcot is mutat, a lány nagyon élvezi, ha segíthet nekik. Ez a gesztus nagyon is tetszett neki.

Íme az új szösz ;) Kicsivel hosszabb lett mint az előzők remélem tetszik nektek :3