1981. november 1. Vasárnap, Potter ház

Liz meg állt a ház előtt, ami alig pár órányira még épp és sértetlen lakói meg élők. De most csak egy félig romos halál szagú épület volt tulajdonosai pedig hallottak. Remegve lépett előrébb, de minden lépés olyan nehéz volt, mintha a lábaihoz ólomsúlyokat tettek volna. Bele kellett kapaszkodnia egy pillanatra a melléje érkező Alastor Mordonba, aki aggodalmas tekintettel nézet rá.

- Elizabeth nem kell be menned – szólt halkan az öreg auror, de Liz leintette és erőt vett magán. Lassú léptekkel bement a nyitott kert kapun, majd a bejárati ajtón belépve megállt az előtérben. A szíve összeszorult, ahogyan körbe nézet a pusztításon a könyvek, a képek a díszek a földön hevertek. Lassabban perget az idő ahogyan befordult a nappaliba és úgy ahogyan pár órával az előtt a férje úgy ő is neki tántorodott a falnak, mikor meglátta a földön egymás mellé helyezet letakart testeket, akik élettelenül feküdtek. A szája elé kapta a kezét és próbálta elfojtani a feltörő hisztérikus sírást, de a könnyeit, már nem tudta megállítani.

- Miss. Arrow – lépet be a házba egy fiatal auror - Kingsley Shacklebolt vagyok.

- Tudom – bólintott Liz rá sem tekintve a férfira – alattam járt egy évfolyammal. Hol találták meg őket?

- Jamest a nappaliban, míg Lilyt a gyerek szobában. A kicsit Dumbledore elvitte Lily nővéréhez Mrs. Dursley-hez. Miss. Arrow, ha gondolja, magára hagyhatom egy időre. Érintette meg kedvesen az auror a nő vállát.

- Megköszönném Mr. Shacklebolt – Felelte hideg suttogással Liz. A torkát szinte marta a visszafojtott sírás, ahogyan közelebb lépet a földön fekvőkhöz. Olyan nyugodtnak és békésnek látszottak, mikor felhajtotta a lepedőt róluk, hogy azt várta, hogy bármelyik pillanatban felébredhetnének, de tudta ez soha nem fog megtörni.

- Jamie – érintette meg gyengéden a férfi arcát Liz, majd rá borult – hazudtál nekem öcsém... azt mondtad vigyázol rám. Azt mondtad nem lesz semmi baj. Itt hagytál egyedül... Jamie gyere vissza, kérlek – suttogta Liz – megígérted, hogy soha nem hagysz magamra. Gyere haza. Ölelte jobban magához, majd felzokogott.

Mordon észrevette a nem messze hoppanálló Remus Lupint, akinél zaklatottabb embert nagyon régen látott. Szinte imbolyogva ment feléje. Ruhája sebtében felvett volt köpenyét kifordítva kapta magára és mikor megállt előtte kétségbe esve ragadta meg a vállait.

- Mondja, hogy nem igaz! Mondja, hogy nem igaz! Mondja, hogy James és Lily nem halottak! Remegett a hangja Remusnak – kérem, mondja nekem, hogy az egész csak egy rossz vicc.

- Sajnos a hírek igazak Lupin, de úgy hiszem, van bent valaki, akinek segítséget kellene nyújtania, mert tőlünk nem fogja elfogadni – nézet a ház felé az auror.

- Itt van Beth? Suttogta Remus, majd választ sem várva be rohant a házba. Ott találta Jamesre borulva a zokogó nőt és a szíve majd meg hasadt a látványra. A földön feküdt két jó barátja holtan, míg ő felettük a gyásztól sújtottan egy másik.

- Beth – suttogta Remus, mire Liz felemelte a fejét és rá nézet.

- Nem válaszolnak, hiába hívom őket Remus. Elmentek itt hagytak –sírta Liz – nem felelnek. Remus mond ugye ez csak egy rossz álom – zokogta a nő. Remus lassan haladt felé, majd mikor letérdelt, magához húzta a nőt – egyedül hagytak. Reszketett a nő.

- Én itt vagyok Beth – suttogta – én itt vagyok.

Már a nap is feljött, mikor az aurorok kivitték a Potter házaspárt a házból. Liz Lily kerti székében ült és a kezét tördelve hallgatta az aurorokat, akik leplezetlen örömmel mosolyogtak azon, hogy Voldemort végre eltűnt a kis Harrynek köszönhetően. Ha nem lett volna olyan gyászos az egész, még ő is velük nevetett volna, bár a butaságukon. A gonosz, minden létező aljasság elindítója nem tűnhetett el csak úgy, mint egy káprázat. Úgy gondolta, hogy csak olyan halhatta meg kinek lelke van és Voldemortnak mindene volt csak lelke nem.

- A Minisztérium majd intézkedik róluk – ütötte meg Liz füllét az egyik auror hangja.

- Majd én gondoskodok a temetésről és minden felmerülő költségekről. Állt fel Liz és az aurorok felé lépet.

- Maga pontosan kicsoda is? Kérdezte az előbb megszólalt auror.

- Ő itt Miss. Elizabeth Arrow a néhai James Potter fogadott nővére. Felelte Mordon, majd tarkón vágta a fiatal fiút – legközelebb óvatosan beszélj Hundsen.

- Alastor bácsi arra szeretnélek kérni, hogy a házat zárjátok le mindenki elől. Nem szeretnék senki a kapu belül látni, holmi turista látványosság céljából, de hagyják, így ahogyan vagy, hogy tudják kinek a haláluk árán lettek szabadok– villant meg Liz szeme.

- Miss. Arrow mennyen haza piheni nagyon fáradt lehet – lépet Kingsley Liz mellé.

- Nem megyek innen, sehová míg meg nem érkezik a Miniszter asszony és Dumbledore. Ugyan is magyarázattal szolgálnak nekem arról, hogy miért nincs velem Harry.

- Kisasszony...

- Mr. Shacklebolt minden tiszteletem az öné, de innen addig nem megyek egy lépést sem, míg nem beszéltem velük. Hosszú éjszakám volt és gyötrelmes szóval kérem, de nagyon szépen az aggódását tartsa máskorra – sziszegte a nő ellentmondás nem tűrően és Kingsley kiegyenesedett.

- Igen is – bólintott a férfi és nagy léptekkel elment, mert úgy érezte nem ajánlatos ujjat húzni a nővel.

- Elizabeth nyugalom hamarosan itt lesznek, de komolyan végig kellene gondolnod, hogy jobb lenne, ha haza menne. Nagyon nem fest...

- Itt akarok maradni és nem nyitok vitát Alastor bácsi – csattant fel Liz.

- Kislányom Emily biztosan...

- Ha azt mondtam, hogy maradok, akkor maradok – sziszegte villámló szemekkel Liz.

- Beth...

- Ne kezd te is Remus.

- Csak annyit akartam, hogy felvehetnéd a köpenyemet, mert hideg van. Emilynek szüksége van rád és nem volna jó, ha most lebetegednél – nyújtotta felé a vihar vert köpenyét Remus.

- Köszönöm – suttogta Liz és elvette sután a feléje nyújtott köpenyt.

- Amúgy Sirius hol van? Kérdezte Remus, mikor félre vonta távol a többi aurortól Lizt – ő miért nincs veled?

- Nem tudom – ingatta a fejét Liz – elment és az óta nem láttam vagy hallottam róla.

- Beth ő volt a titokgazda? Az igazat mond.

- Nekem azt mondta, hogy ő, de tudom, hogy sumákoltak és Peter választották. Sirius nem árulta volna el a legjobb barátját Remus. Mondtam neki, hogy maradjon otthon, de ő elment levadászni Petert.

- Akkor be tudja bizonyítani az ártatlanságát, mert mindenki úgy tudja, hogy ő a titokgazda és te is így tudtad.

- Nem lesz esélye bizonyítani ezt, mert Peter biztosan csapdába csalja. Mindketten tudjuk, hogy Mancs forrófejű és nem gondolkozik, mikor elvakítja a harag. Most meg pedig a gyásztól részegen ment el. Valakinek lakolnia kell ezért a szörnyűségért és a Minisztérium nem fog belemélyedni egy ilyen ügy mélyére. Minél előbb le akarják majd zárni az egészet.

- És akkor te mit fogsz csinálni, ha Sirius elítélik?

- Semmit. Semmit nem tudok tenni. Az én vallomásom nem ért semmit, mert a neje vagyok, és mint mondtam kell valaki, aki elviszi a balhét. De ha ez bekövetkezik, kell a segítséged.

- Hogyan tudnék neked segíteni?

- Senki nem tudhatja meg, hogy Emily Sirius lánya. Bár nem sokan tudják ezt, de azokban megbízok. Még Peter tudja, kivagyok Mancsnak és hogy ki Emily, de én tettem arról, hogy senkinek ne tudja elmondani addig, míg én személyesen nem, adok rá engedélyt.

- De mond ebben én, hogyan tudok segíteni?

- Ha kérdezik tőled Emily a te lányod.

- Mi? Kerekedett ki Remus szeme, majd úgy nézet a nőre mintha két fejet növesztett volna – Elizabeth te tudod, mit kérsz? Ha elfelejtetted volna, én vérfarkas vagyok. Melyik nő dicsekedne azzal, hogy hanyatt vágta magát egy magam fajtának, sőt melyik gyerek dicsekedne egy vérfarkas apával?

- Remus éppen ezért a lányom Arrow lenne és ezzel elkerülve a kényes kérdéseket ami igy érthető is lenne másoknak miért nem kívántam, hogy a nevedet viselje.

- Te e rágódtál egész éjszaka? Kérdezte hitetlenkedve Remus.

- Csak most dolgoztam ki nem a legjobb bevallom, de nem várj tőled csodát pár óra alatt. Förmedt a férfira Liz.

- Ezt nem fogják elhinni.

- Miért? Jóképű okos férfi vagy... könnyen elcsábíthattál – pislogott ártatlanul Remusra a nő. A férfi legszívesebben felnevetett volna, de groteszk lett volna pont a barátaik halála színhelyén felröhögni.

- Beth...

- Elizabeth megjöttek. Kiáltott oda nekik Alastor.

- Ne feledd, ha baj lesz Emily a tied. Bökte meg a férfi mellkasát.

- Persze egy vérfarkas még is csak jobb, mint egy egészséges férfi – fújtatott a férfi.

- Hanyagold a szarkazmust. Sietett el a nő dühösen egyenesen a feléje néző Dumbeldore-hoz – magyarázza el, miért vitette a keresztfiamat Petúniához? Kiabált nő, mire az idős varázsló szomorúan felsóhajtott.

- Az ő érdekében történt...

- Uram jöjjön most kaptuk a hírt, hogy Black megölt egy csomó muglit és egy varázslót – kiabálta az egyik auror Mordonnak.

- Elizabeth jobb lenne, ha most haza menne. A délután folyamán felkeresem. Emily biztos hiányolja.

- Ki az-az Emily? Kérdezte Millicent Bagnold miniszter asszony.

- A lányunk – felelte az oda érkező Remus és derékon ragadta Liz – gyere Albus eljön és megmagyarázza a félre értést, de most mennyünk haza. Miniszter asszony, Albus – biccentett feléjük Remus, majd eltessékelte a ledöbbent nőt.

- Mi történhetett? Kérdezte rémülten Liz suttogva.

- Majd megtudjuk.

Folytatás hamarosan...

Ez is egy nehéz szösz volt. Sőt maga a megírása személyes érzelmeket kellett újra elő ásni, ami nem volt egyszerű. Minden bizonnyal Liz érzelmi hangulat változásai pár óra alatti ingadozásai fura lehet, de megmondom őszintén tényleg ilyen is van. Főleg tekintve főhősnőnk múltját.  Bármilyen kérdést feltehetek itt illetve privátban is, ha akartok én igyekszem válaszolni... persze ha lesz aki kérdez.

Na és hát ennek a történetnek mindössze kb 3 év alatt a végére értünk legalább is a wattpad terjedelemének megfelelően. A folytatásban követhetitek Liz, Remus és Emily életét meg az eddig megismert mellékszereplőkét is, akik közül némelyik nagyobb szerepet kap mind eddig. Persze Sirius is kap szerepet egy két szöszben majd, az Azkabanból és az eredeti történet szerinti cselekmény rendjében újra viszont is látjuk majd.

Bevallom nektek töredelmesen én már nagyon vártam azt, hogy Emilyvel írhassak. Ő volt az egyike azon kevés szereplőknek, aki már a legeslegelején megalkottam. Remélem tetszeni fog a másik történet is, ami lényegében ennek a történetnek a folytatása, de ott Emily életét követhetjük, majd jobban és ezzel lényegében egy másik szemszögből figyelhetitek meg Harry kalandjait is. 

Hosszú volt ez a pár év, mióta itt vagyok fent és nagyon félve tettem fel ezeket a szöszöket a legelején, mert úgy tartottam, hogy annyira nem lehet érdekes. Ám úgy hiszem mondhatom azt kellemesen csalódtam. Mindenkinek köszönöm a biztató vagy nevelés célzatú kommentjeit illetve csillagokat. Hamarosan találkozunk a másik történetnél és remélem, hogy azt is követni fogjátok majd.

Kellemes és békés húsvéti ünnepeket kívánok nektek és nagyon vigyázzatok magatokra.

Búcsúzóul meg mutattam a következő történet borító képet, amit Hirfael   volt olyan édes és megcsinált. Neki is nagyon szépen köszönök mindent.