Emily boldogan sikkantott fel és majd nem kiugrott a bőréből, mikor az apja behajolt a kiságyba és rá mosolygott. Sirius kiemelte a lányát, majd megcsókolta a feje búbját és magához ölelte.

- Hiányoztál picim.

- Pár órája láttad csak utoljára – szólalt meg Liz az ajtófélfának dőlve.

- Az is egy öröké valóság volt – mosolygott lágyan a nejére – már most félek mi lesz velem, ha majd a Roxfortba megy.

- Ezen még rá érsz gondolkodni szerintem – lökte el magát a nő az ajtótól – Emily még picike így megy sehová. Maximum csak akkor, mikor már meg tanul mászni és járni.

- Nem szeretném, ha gyorsan felnőne – motyogta Sirius.

- De fel fog, mert így van rendjén – érintette meg a férfi szeme alatt lévő monoklit – nem akartam ezt ugye tudod?

- Tudom. Sajnálom, hogy az anyámhoz hasonlítottalak. Te soha sem fogsz rá hasonlítani, mert jó vagy és nem teszel kivétel a szeretteid között. Talán ez miatt is szerettem beléd később, meg persze a hirtelenséged is közre játszott. Emlékszem, mikor dacból nem akartál beszélgetni velem, mert azt mondtam nyálas a szüleid találkozásának a története. Pedig mennyiszer próbáltam aznap este még beszélgetni veled - nevetett fel halkan a férfi - Később nagyon, de nagyon irigykedtem arra a szeretetre, amit a szüleidtől kaptál, meg amit James. Apám nem vett semmibe és közölte velem, hogy ne vagyok a fia. Anyám pedig azt mondta nem lesz belőlem semmi, haszontalan semmire kellő vagyok, de te mindig ott voltál és támogattál –ölelte gyengéden magához Emilyt, aki az ujját szopogatva lassan elaludt a karjaiban - Akkor sem árultál el, mikor miattam majd nem a nyakadat szegtett. Ott volt az a pillanat, mikor beléd szeretem, azt hiszem, csak még nem tudtam. Dorcas szerint mindig is vak voltam ezért is dobot, mert mindig tégedet lestem merre mész és hol vagy – nevetett fel halkan Sirius – és igaza volt. Tudod, akkor jöttem rá mennyire is fontos vagy nekem, mikor az öcsémmel összejöttetek, de én nem akartam a boldogságod illetve a boldogságotok útjába állni. De a szívem mélyén nagyon reménykedtem, hogy valamit elbasz az öcsém és lesz lehetőségem. Nem gondoltam volna, hogy halálfaló lesz, és így leszel az enyém. Nagyon hitványnak érzem magam Bells – nézet kétségbe esve a nőre Sirius – mikor most összevesztünk nem olyan volt, mint a többi itt igazán láttam a szemedbe a csalódást, a fájdalmat, mert eddig dúlva, fúlva elmentem. Nekem akarlak elveszteni. Annyi gondod okoztam neked, hogy a padlás is beszakadna, de...

- Mancs azért mert összevesztünk nem fogok elválni tőled. Azért nem küldelek el, mert az anyádhoz hasonlítottál. Nem tagadom fájt, de mindketten dühösek voltunk egy butaság miatt.

- De...

- Mancs én, szeretlek. Mond azon kívül, hogy rád csaptam egy ajtót mi emészt igazából? Kérdezte Liz mire Sirius a lányára nézet, majd betette a mélyen alvó Emilyt a kiságyába – Sirius?

- Bells én aggdóm.

- Mindenki fél édesem – fogta két keze közé a férfi arcát – de nem lesz baj, mert itt vagyunk egymásnak és Jamie-ék nagyobb biztonságban nem lehetnek, hiszen te vagy a titokgazdájuk – fogta meg mosolyogva Liz a férfi kezét, majd hozzá bújt. Sirius dermedten állt, majd szorosan magához ölelte a nőt.

- Igen itt vagyunk egymásnak – csókolta meg a nő feje búbját – mond, játszanál valamit a zongorán nekem?

- Persze – mosolyodott el a nő és felnézet a férje gondterhelt arcára, majd lábujjhegyre állva megcsókolta - azt amit ketten játszottunk.

Íme a szösz. Ez után már tényleg negatívabb hangvételű szöszök jönnek.  Ha minden igaz délután felteszem a következő szöszt. Remélem várjátok majd :)