Liz felszegett állal állt meg a falhoz szegezett férfi előtt, akit Sharlotte és Ichabod tartott sakkban. Pálcája darabokban hevert a lábba előtt és orrából és szájából vér szivárgott. Tekintette gyűlölettől volt súlyos és úgy nézet Lizre, hogy attól a legbátrabb ember is meg rettent volna.

- Hogy hívnak téged te némber? Kérdezte a férfi mire Ichabod szája verte.

- Csak okosan beszélj – rivallt rá a vámpír.

- Nem hiszem, hogy a jelen pillanatban holmi udvariassági formák fontosak lennének. De ha jót akarsz, válaszolsz néhány kérdésemre, ami foglakoztat engemet halálfaló.

- Auror vagy talán?

- Nem végzek alantas munkát – húzta el a száját Liz.

- Akkor te valamiféle aranyvérű szuka vagy – húzódott mosolyra a szája a férfinak, de Ichabod újbóli ütésére haragosan felmordult – te nyamvadt korcs, hogy mersz hozzám nyúlni?

- Jobb lenne, ha megválogatnád a szavaidat, mert nem garantálhatom a biztonságodat. A barátom kicsit hírtelen haragú – felette higgadtan Liz, majd neki dőlt a kő korlátnak.

- Chő – köpött egyet a halálfaló. Liz Sharlotte-ra nézet, aki felpöccintett egy fiolát és tartalmát a halálfaló szájába erőszakolta.

- Veritaserum – nyögte a halálfaló.

- Helyes észrevétel – bólintott Liz - Szóval én most felteszek pár kérdést neked te meg okosan válaszolsz, de megpróbálsz harcolni a főzet ellen, akkor porul jársz. Érteted?

- Igen – felelte a férfi.

- Okos. Az első kérdésem. A gazdád, miért vadászik James és Lily Pottere?

- Nem tudom, de valami olyat hallottam, hogy a Nagyúrnak meg kellene ölnie őket.

- Vadásznak még mindig Elizabeth Arrowra?

- Igen, mert egy gazdag, befolyásos és erős boszorkány. Csikorogta a férfi.

- Ismersz minden halálfalót?

- Nem – ingatta a fejét a férfi, majd a nőre nézett – mit akarsz igazából tudni?

- A főnix rendjéből van, aki nektek kémkedik? Kérdezte Liz és figyelte, ahogyan a férfi erősen kínlódik, hogy ne válaszoljon – van?

- Igen – szűrte ki a fogai között a halálfaló – egy férfi.

- Akkor nem ismered?

- Nem, mert titkolják kicsoda.

- Értem. Lökte el magát a korláttól – köszönöm a segítséget.

- Te vagy Elizabeth Arrow ugye? Kérdezte a férfi a nő után kiáltva – csak is te lehetsz. Azt mondták tetszetős darab és igen rideg. És ez igaz rád. Nem tévedek?

- Elizabeth, de nem Arrow. Felelte Liz.

- Az a véráruló Black elvett talán? Halottam pletykákat, hogy szerencsétlen Regulus után őt tartottad az ágyadba. Nevetett fel halkan a férfi – csak, hogy tudd én is szívesen elszórakoztatnálak.

- Valóban? Vonta fel a szemöldökét Liz – te kevés vagy ahhoz, sőt undorító is.

- Nem mindegy neked kinek fekszel hanyatt, ha el akarod érni a célod? A Nagy úr figyelte a munkáságodat, ahogyan a sötétben mozogsz.

- Érezem magam megtisztelve, azért mert a gazdád felfigyelt rám?

- Jó halálfaló lenne belőled. A társaimat a semmiből lefegyverezted, majd a csatlósaid harcképtelené tettek és most meg vallatsz engem. Nem éppen törvényes módokon jutottál idáig.

- Valóban.

- És élvezed is az egészet. Látom a szemeidben, hogy vágyod a hatalmat, és hogy élet halál felet dönthetsz. Ennyire vakok lennének a barátaid, hogy nem veszik észre, hogy akiben megbíznak veszedelmesebb, mint mi egyszerű halálfalók. A Nagy úr mellett nagy lehetnél és eltiporhatnál kedved szerint bárkit.

- Soha nem lennék halálfaló inkább a halál. A jót nem győzheti le a gonosz.

- Ezt utoljára egy nőtől hallottam mielőtt megöltem volna. Emlékszem sikoltott, mikor megöltük a vőlegényét.

- Ki volt?

- Ő rá történetesen emlékszem. Gyönyörű nő volt élveztem a kínzását – mosolyodott el a férfi kéjesen. Ichabod undorodva nézet le rá úgy ahogyan Sharlotte is.

- Hogy hívták?

- Mary MacDonald – mosolygott el szélesen a férfi és Liz szeme megrebbent.

- Ő a barátom volt – mondta halkan Liz és fenyegetően fordult a halálfaló felé, aki mikor belenézet a nő szemébe kiverte a víz – egy számomra fontos barát volt. Már egy ideje kerestem a bűnösöket, de a legtöbb Alastor Mordon útjába álltak és meghaltak. Nem hittem volna, hogy egyszer én is elkapok egyet azok közül, akik bántották és megölték Mary-t és a családját. Szerencsés napom van... neked kevésbé.

- Nem félek tőled.

- Nagyon helyes. Legyen tartásod a halálhoz – fordult meg a nő, majd a férfi felüvöltött, mikor egy zöld villanás repült felé, majd fennakadó üveges szemmel előre dőlt.

- Te megölted – suttogta Sharlotte.

- Nem hagyhattam életben ezt a mocskot. Tudta ki vagyok és félő volt, hogy az emléktörlés ellenére visszaszerzi az emlékeit. Meg aztán csak egy halálfaló volt ki sírna utána – húzta el a száját Liz, majd a lábával megfordította a halott férfit – még meghalni sem tudod tisztességgel. Üvölteni a halálnak szánalmas. Kis féreg. Legszívesebben addig kínoztam volna, meg míg beleörül, de akkor nem különböznék tőlük. De most már Mary békében nyugszik a gyilkosok a pokolban égnek tovább – sziszegte a nő.

- Mit tegyünk? Kérdezte Ichabod.

- Tüntessétek el a szemetet úgy, hogy ne találják meg. Nem szeretném, ha nyomoznának az aurorok, ha megtalálnák ezt a... férget.

- Rendben – vette elő a pálcáját Ichabod és a halott férfira szegezte, aki azonnal átváltozott egy darab fává.

- Helyes. Én most megyek mielőtt Sirius aggódna értem, ami pedig ezt illeti – bökött a fadarabra – gyújtsatok, tűzet vele. Köszönöm a segítséget – mosolygott a két vámpírra, majd nagy lendülettel elindult lefelé a lépcsőn –majd üzenek, ha kellettek – kiáltott vissza, majd megpördült a sarkán és eltűnt.

- Ez most nagyon ijesztő volt – mondta Sharlotte.

- Igen az és ez még csak a kezdett – felelte Ichabod, majd egy csettintésére a fadarab elhamvadt.

Ez egy sötétebb szösz volt, ami tényleg bemutatja Liz sötétebb oldalát, mert ő sem tökéletes illetve jó annyira mint gondolnák.  Remélem az árnyaltabb rész ellenére tetszett nektek. A következő szösz magyarázatot ad egy kettő dologra.