Ichabod kényelmesen elhelyezkedett az ágyában és nézte az égboltot idéző menyezettet. A Sharlotte nevű félvér igazán ügyes munkát csinált állapította meg, majd az oldalára fordulva próbált aludni. Hosszú évei alatt meg tanult halandóként viselkedni és az alvás, mint egyfajta szokás igazán imponált neki. Ám mikor valami megbökte a hátát, ami nem lehetett Mr. Gombolyag, mert az-az ablakpárkányom félig lelógva aludt tőle vagy két méterre megborzongva ismerte fel azt, hogy valami más elvetemült lény kerül a háta mögé. Óvatosan hátra fordult és olyan hangosan bődülve ordított fel, hogy a holtakat is felrázhatta. A háta mögött Mucus kukac volt és bár sejtette, hogy nem megenni csúszott be hozzá még is a félelem előbb kerekedet fel menne, mint a józan ész. Így egyetlen ugrással a szoba másik végébe került a szekrény tettjére egy régi váza és egy lámba mögé bújva.

Sharlotte berontott a szobába és mikor észrevette a feltehetőleg sírdogáló Mucus kukacát leeresztette a pálcáját és a szekrény tetején gubbasztó vendégére nézet.

- Te meg mit kiabálsz ilyenkor? Megijeszted szegény Mucust. Ingatta a fejét a nő.

- Még hogy én őt – háborgott a sértet – engem ijesztett csak nem halálra, mert mögém settenkedett.

- Muci? Fordult a kukac felé Sharlotte, mire az lehajtotta a fejét bűnbánóan és valami fura ijesztő hangot adott ki.

- Igazat mondtál és sajnálja, hogy megijesztett – Nézet a szekrény tetején bujkáló vámpírra.

- Te tudsz kukacul? Kérdezte hitetlenkedve a férfi.

- Persze hiszen, hogyan beszélhetnék az én kis picikémmel, ha nem tudnék. Na, gyere le onnét, mert szánalmas látványt nyújtasz. Tette a csípőre a kezét a nő, mire a férfi felmordult, de leugrott a földre roppant elegánsan legalábbis Sharlotte úgy gondolta.

- Már kezdem érteni miért is szeret téged annyira Elizabeth – húzta ki magát Ichabod.

- Komolyan? – terült szét egy széles mosoly a nő arcán.

- Fura vagy, de olyan jó értelemben, mint ő.

- Igen, szerintem is azért – bólintott Sharlotte – na mindegy. Gyere, picim hagyjuk, piheni Ichabod-ot – fordult ki a nő magára hagyva a férfit, aki hatalmas sóhajjal elterült az ágyán.

- Remélem több meglepetés nem lesz majd – motyogta maga elé mire Mr. Gombolyag ráugrott a hátára és összegömbölyödve rajta elaludt – nagyszerű – sóhajtott fel a vámpír mire végül elnyomta a kellemes álom.

Volt ötlet Icha-hoz így megírtam bár nagyon fárasztó napom és hetem volt XD Remélem tetszett nektek ez az aprócska szösz :) Következő szöszben kit látnátok szívesen?