176 szösz
Sirius kérdőn dermedt meg az előszobában, kezében egy csokor virággal és figyelte a rá meredő lány manót, aki ugyan olyan döbbenten nézet rá, ahogyan ő rá.
- Kicsi szívem mond nekem miért lett egy új manónk? A régivel mi lett? Kiabálta a férfi mikor megtalálta a hangját. Liz az ujját nyalogatva fakanállal jelent meg széles mosollyal az arcán.
- Ő Heli, Hopi lánya. Heli, ő itt Sirius Black a férjem. Nem emlékeztek egymásra? Kérdezte Liz kedvesen.
- Nem – felelte Heli és Sirus egyszerre.
- Apám nem mondta, hogy ő a férje. Mutatott Siriusra a manó lány lefitymálóan.
- Nem mondtad, hogy lesz egy újabb manónk. Mutatott le Helire a férfi.
- Elfelejtettem – legyintett a nő – az-az enyém? Mutatott a virágra Liz, mire Sirius a nőnek nyújtotta, aki egy gyors csók után boldogan elvette és elindult vázát keresni neki.
- Azt hittem Lupin úrfival fog egyszer meg esküdni nem magával – mérte végig szemtelenül Heli a férfit, aki felvonta a szemöldökét.
- Meddig is maradsz? Kérdezte élesen a férfi. Heli összefonta a karjait a mellkasa előtt és elhúzta a száját.
- Amíg az úrnőm el nem küld – felelte a manó.
- Szemtelen egy manó vagy ugye tudod? Te és az apád igen csak kilógtok a házi manók közül.
- Köszönöm.
- Nem bóknak szántam – húzta el a száját a férfi, mire Heli felhúzta az orrát – hozz nekem egy pohár whiskey-t a nappaliba – indult el Sirius és a manó lányra dobta a kabátját.
- Hol marad, a kérem? Csettintett Heli, mire a kabát a fogasra repült, de olyan nagy ívben tette meg, hogy tarkón vágta Siriust, aki megdermedt és gyilkos tekintettel meredt a manóra – mindjárt viszem az italát. Mondta bűbájos hangon Heli és elindult a bár szekrény felé. Sirius morogva indult a konyha felé ahol a felesége éppen sürgölődött. Szép volt, ahogyan a konyhában tett-vett gömbölyű pocakjában, amin kötény volt és közben torkoskodott.
- Mi lesz a vacsi? Kérdezte a férfi le sem véve a pillantását a nőről.
- Zöldség leves, rántott hal krumplival és a desszert meg egy kis almás pite.
- Jól vagy – bökött a hasára a férfi, mire Liz megsimogatta – nem árt neked ez a sok mozgás?
- Persze, hogy jól vagyok Mancs. Ne aggódj, de a kicsi folyton mocorog... ki sajtkukac – mondta szeretettel a nő és elindult a sütő felé – biztosan várja már a pitét.
- Bells – indult a nő után Sirius és gyengéden átölelte, mikor a nő ki tette az asztalra süteményt.
- Mi a baj? Kérdezte a nő és szemöldök ráncolva nézet a férjére.
- Csúnyán váltunk el tegnap előtt és ez rossz... nem csinálhatom veled, hogy folyton elrohanok a Rend dolgai miatt és közben kígyót békát kiabálunk egymásra.
- Ugye nem akarsz kilépni? Kérdezte suttogva a nő – Mancs lehet, hogy néha... na, jó gyakran ez miatt mérgelődőm, de azt nem szeretném, ha ez miatt eldobnád a hivatásodat, ami régi álmod volt.
- Soha nem volt az Bells. Az álmon mindig is te voltál és ezt nem szeretném eldobni. Többet jelentesz te és most a pici, mint bármi a világon. Itt akarok lenni veled, mikor a világra jön és az úgy nem megy, ha folyton el kell mennem a Rend miatt. Mi van, ha akkor indul el a szülés, mikor távol vagyok? Nem, Bells – ingatta a fejét a férfi – túl sok mindent toltam el későbbre a Rend miatt, ezt az egyet nem fogom. A nászút a mézesheteket bepótolhatjuk, de az első gyerekünk születésének pillanatát nem tudjuk újra átélni.
- Sirius...
- Nem, Bells a döntésem végleges. A családomat választom, téged és a kicsit – érintette meg a nő hasát - ezt már Dumledore-nak is elmondtam.
- Az egyik legjobb auror vagy...
- A legjobb férj és apa címére pályázok szóval ez marad – mosolyodott el a férfi és Liz homlokának döntötte a sajátját – van valami kifogásod ellene asszony?
- Nincs – felelte a nő pirulva és a szíve repdesett, mikor Sirius homlokon csókolta, majd szájon – a díjaidat mikor kéred?
- A férj már meg van, abból iszom a whiskey-t, de az apa díjra még várnom kell, míg a pici megtanul firkálni... remélem a falon lesz, méltó helye a nappali lenne, ott mindenki megcsodálhatná – nevetett fel a férfi, mikor a felesége elhúzta a száját.
Sikerült úgy haza érnem, hogy a frisst feltegyem. Félnapos szabin vagyok, mert a tesómat kell kísérnem dokihoz és mivel ő férfiból van nekem aztán vissza mondani nem tud semmit szóval én is megyek vele. Jó egy órás út áll előttünk a tejszerű ködben -.-"" De holnap nekem és sok-sok kollégának munka szüneti nap - szociális munkanapja **--** végre ránk is gondoltak - szóval itthon leszek.
Remélem tetszett nektek a szösz és igyekszem a következővel ;)
Amúgy melyik megyében éltek? Én Somogyban :) Persze, nem muszáj válaszolni, ha nem akartok csak kíváncsi vagyok ennyi XD
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top