A hetekkel teltek el úgy, hogy Lizről nem tudod semmit. El volt foglalva vagy éppen le volt kötve, mert akár hányszor hívta mindig más vette fel a telefont. Hol Lily, hol Remus vagy James vette fel, de gyakrabban fordul elő, hogy a bátyja. Vagy is nem voltak küldetésen. Az utolsó kísérlet három nappal ezelőtt volt és akkor már Sirius fenyegetőzőt és így jobbnak látta, ha elfelejti egy időre a telefonhívásokat, még mielőtt nyomozásba kezdenek Liz erkölcs csőszei.

Reg éppen kifordult az irodából, mikor egy nála egy fejel alacsonyabb nő lépet be a műhelybe. Nem volt éppen egy éteri jelenség. Gömbölyded manó arcú nő volt szép szőke hajjal, ami kontyba volt csavarva, de volt pár tincs, ami kiszabadulva táncolt a gyenge szellőben. Szemei zöldek voltak, ami éppen pánikolva meredtek rá és ez megtorpanásra ösztönözte Reget.

- Segítsen, a kocsim haldoklik. Mutatott maga mögé a nő.

- Kocsi? Meredt a nő mögé ahol egy szál kocsi sem volt. A nő ijedten perdül meg és kiszalad. Reg ráérősen sétált utána és még látta, ahogyan a nő beugrik a lassan guruló kocsijába és behúzza a kézi féket, majd rádőlt a kormányra.

- Úgy látszik, nem csak nekem van rossz napom. Indult el a nő felé, aki már rákezdett valami igazán szokatlanul fura káromkodásra és közben a műszerfalat sorjázta apró öklével.

- Nem hiszem, hogy ez segít.

- Dühös vagyok.

- Látom és hallom.

- Az iskolába kell érnem.

- Tanul még?

- Tanítok – mordult fel a nő. Reg felemelte a kezét.

- Csak vicceltem. Oldani akartam a feszültségét, ami tapintható és érezhető. Szegény kocsi – ingatta a fejér Regulus és gyengéden megpaskolta a kocsi tetejét.

- Nem vagyok, most kapó a humorra pedig szeretem. Villant meg a nő szeme.

- Hagyja, itt a kocsit megnézzem miért piffeg meg puffog és miért akar folyton szökni. Húzza meg még egyszer a kézi féket, mert még udvarias látogatást tesz a temetőbe. Mutatott a domb alján elterülő sírkertre - Ne tessék aggódni én meg elviszem magát egy pillanat alatt a tanodáig. Kár volna, ha gyerekek nem kapnák meg a tanító nénijüket.

- Igazán vicces embernek hiszi magát?

- Csak csütörtökökként és akkor, ha nem alszom eleget. Amúgy meg olyan vagyok, mint bár melyik férfi a városban.

- Nős, szoknyapecér vagy mind kettő egyszerre?

- Nem kergetem, a szoknyát sajnos ők zaklatnak engem.

- Homokos talán, hogy nem tetszik?

- Nem, a lábam ujjától a hajam száláig heteró vagyok. Csak éppen nem szeretem, mikor rám akarják tukmálni magukat a hölgyek. Nős meg még nem vagyok. Talán orvosolni kívánja ezt a hiányosságomat? Vegyem ajánlatnak? Regulus kicsit hátrébb széles mosollyal az arcán, majd a szívéhez kapott és komorabban nézet a nőre - Kérem, szépen én régi módi gyerek vagyok, előbb randizunk, utána jöhet a többi. Kezdhetnék például úgy, hogy bemutatkozzunk. Kérem, szépen engem az anyám Reginaldnak nevezed el. Sajnos akkor még nem tudtam tiltakozni a névválasztása ellen, de mára már megszoktam hívjon csak Regnek.

- Milyen Reginald? Talán elvesztette család nevét a nagy vicc mesélése közben?

- Nem, kérem szépen. Hamilton a becsületes vezetéknevem. Apám után, mert őt is így hívták. Na, de ha már így bemutatkoztam örülnék, ha a kezét nyújtaná.

- Minek kell magának az én kezem?

- Nem nőül kértem, ha azt tenném, szebben kérném. Csak hát kedves hölgyem a bemutatkozáshoz két embere van szükség nagy általánosságban. Én nyújtom az enyémet maga a sajátját és kezet rázzunk, de ha ez nem tetszik, magának kezet is csókolhatok.

- Nem kívánom – nyújtotta oda a kezét a nő – Zoe Richards vagyok.

- Örülök a megismerkedésnek Miss vagy Mrs Richards.

- Gyűrűtlen vagyok. Nincs férjem.

- Mint mondtam én is gyűrűtlen. Üdvözlöm a klubban. Nevetett fel Reg. Nem értette, miért viselkedik ostobán. Figyelte a nőt, aki az ajkát furán csücsörítve gondolkodott, és lélekbe vájó szemel méregette avval az ijesztően szép zöld szemeivel.

- Rendben van Mr. Hamilton. Megbütyköli az én Buch-omat és elvisz a suliig.

- Buch?

- Buch az autóm neve. Valami hasonló akartam, mint a márkája. Ha nem tudná. Buick a márkája az autómnak és szegény nem élhet név nélkül, főleg ha szidnom kell.

- Értem. Teljesen logikus. Mondta faarccal a férfi és elindult Luke és Royért.

Zoe lekászálódott a motorról és eligazgatta a ruháját, majd a haját. Reg a kormánynak dőlt és fél mosollyal figyelte, ahogyan a nő szépítkezik. Az iskola még csendes volt és egy két tanáron kívül senki sem ért még oda.

- Köszönöm, Mr. Hamilton.

- Kérem – intett kegyesen a férfi – de örülnék, ha Regnek szólítana. Ez a magázás, olyan mintha újra az iskolába lennék.

- Nem hiszem, hogy illő volna.

- Nem ide valósi mi? Vonta fel a szemöldökét Reg.

- Az akcentusából ítélve maga sem. Angol?

- Félig meddig. Maga meg valami nagyvárosból jött ide... Brooklyn?

- Manhattan.

- Miért jött ide? Talán rossz hely volt?

- Maga?

- Fogalmazunk úgy, hogy nem volt jó helyem. Már nem volt senkim, aki miatt az öreg kontinensen maradjak. Maga?

- Nyugalmasabb helyre volt szükségem. Távol a nagyváros zajától.

- Oh, ennél a városkánál jobbat sem talált volna. De miért pont ide?

- Maga másod állásban ranger?

- Nem, csak kíváncsi vagyok.

- A nénikém élt itt, de pár hónapja meghalt és csak most tudtam ide költözni.

- Ki volt a nénikéje?

- Ellie Walter.

- Ellie? Kerekedet el a szeme Regnek – maga lenne a kicsi Sue?

- Honnét ismeri?

- A szomszédom volt.

- Érdekes, hogy nem mesélt magáról a leveleiben – húzta el a száját gúnyosan a nő.

- Korán megyek későn érkezem haza. Nem igazán figyelgetem a szomszédjaimat és Ellie-vel is csak pár szót váltottam. Bár például azt hallottam, hogy van egy rokona. Hát akkor üdvözlöm a városunkban Miss. Richards – Bólintott Reg, majd elindította a motorját és elrobogott. Zoe az ajkába harapva figyelte a távolodó férfit.

- Piszok jóképű a mocsok – sóhajtott fel a nő.

- Zoey – ragadta meg a nő kezét egy nála jóval vékonyabb magasabb és szebb nő – mond miért jöttél te macsó Regel? Huuu, talán, nem?

- Tévesen vonsz le dolgokat Vanda. Buch pont a műhelye előtt adta be a kulcsot és felajánlotta, hogy elhoz.

- Ugye tudod ki ő? Meredt Vanda a barátnőjére.

- Igen, Reginald Hamilton egy szerelő.

- Te most hülyéskedsz ugye? Zoey Ő a város olyan pasija, aki mindenki vágyakozik...

- Én nem.

- Mert vak vagy és prűd. Szüzen fogsz meghalni.

- Akkor így jártam. De ne haragudj, Vanda dolgom van a dolgozatok nem fogják magukat kiosztani.

- Huuu, annyira munka mániás vagy. Fúj.

- Szeretem a munkámat Vanda... te is öhm... szeresd. Nem hiszem, hogy az igazgató úr örülni fog ha késsel.

- Ha még csak én késnék, de ő - ingatta a fejét Vanda. Zoe nem akarta hallani a folytatást így tovább sietett. Ismerte a városban szóló pletykákat és annak hitelt lehetett adni.

Hosszabb lett, de remélem tetszett nektek :) És hát ígéret az ígéret így feltettem egy második szöszt ;)