- Még mindig haragszol ránk ugye? Kérdezte Sirius és leült a kisszékre a fürdőben és onnan figyelte a lábas kádban a habok között lévő feleségét.

- Feltett szándékodban áll a relaxációmat zavarni az egyértelmű válaszomért? Kérdezte halkan a nő.

- Vagy is még igen – sóhajtott fel a férfi – figyelj, édes hidd, el mi sem örülünk annak, amit mondtunk de minden ellene szól. Sok támadás akkor ért minket mikor nem volt velünk.

- Ez a nagy indok? Vette le a szeméről az uborkát Liz és rá nézet a férjére – ti aztán igazi Sherlock-ok vagytok. Forgatta a szemét a nő és be kapta az uborka szeleteket.

- Sherlock?

- Dolgozószoba legelső oszlop, hetedik polc, 12-dik könyv. Ajánlóm olvasására Mancs és akkor talán tényleg a nyomába értek a nyomozónak.

- Érts, meg minket is Elizabeth. Nem volt velünk, mikor ránk törtek és többször megesett nem egyszer nem kétszer.

- Azért gyanúsítjátok a bátyámat, mert idézem „nem volt velünk"? Sirius ez nem ok csak lőtök a pálcátokat a levegőbe akár egy örült.

- Kicsim...

- Ne – emelte fel a kezeit a nő – ha tovább akarod fojtatni a beszélgetést erről, akkor menj ki, mert nem vagyok kíváncsi rá, hogy sározatok be Remust.

- Jól van, akkor nem beszélek erről – Sóhajtott fel a férfi – beszállhatok melléd?

- Nem – csukta be a szemét a nő – de maradhatsz.

- Hetekig nem látsz, és nem akarod, hogy bemásszak melléd a kádba? Van valakid ugye? Kérdezte megjátszott rémülettel Sirius, mire Liz elmosolyodott.

- Bolond vagy, mindig is az voltál és van egy olyan érzésem, hogy az is maratsz.

- Akkor mond, el miért nem akarod? Kérdezte a férfi és oda ment a kádhoz és leguggolt mellé.

- Mert kicsi és én kényelmesen akarok lazulni... meg aztán te utálod a levendulát.

- Kibírom.

- Aztán hallgathatom, hogy milyen büdösnek érzed magad miatta. Kösz, de nem vagyok arra kíváncsi. Csukta be újból a szemét a nő, mire a férfi kedvesen meg simogatta a nyakát. Liz megborzongott – te tényleg nem akarsz békét hagyni mi?

- Nem – felelte somolyogva Sirius – nagyon hiányoztál kedves el sem tudod képzelni mennyire. Éjszakánként magam elé képzeltelek, hogy szebb legyenek az álmaim. Liz kinyitotta a szemét és bele nézet a férje hamu szürke szemeiben, amiből melegség áradt.

- Te aztán tudod, hogyan vegyél le a lábamról. Legyen, gyere be – sóhajtott fel Liz mire Sirius arcán szétterült egy széles mosoly – de reggel ágyba kérem ám a reggelit.

- Én készítsem? Kérdezte somolyogva Sirius és gombolni kezdte az ingét, majd a szennyes kosár tetejére dobta.

- Ha lehetne ne, mert ennék is belőle – nevetett fel Liz.

- Akkor Hopi elkészíti és én felszervírozom hozzád.

- A köntösödet megint lent hagyod? Kérdezte széles mosollyal a nő és feljebb csúszott a kádba, hogy Sirius elférjen.

- Ha úgy akarod? Ragadta meg a nőt Sirius, mikor belépet a kádba, hogy mögéje kerüljön – most jó pár napig fogok, maradni szóval el sem szakadok tőled.

- Már vártam erre egy ideje – dőlt a férfi mellkasának Liz – remélem, hogy hamarosan vége az egésznek és nyugodtan élhetünk. Képzeld, el milyen jó lenne.

- Már párszor elképzeltem. A gyerekeink nagy zsivajjal rosszalkodnak itthon, te és Lily rongyosra kiabáljátok a szátokat, mert nem fogadnak szót nektek. Mi pedig aljas módon James-el meg szépen kioktatjuk a Tekergők új generációját, hogy majd ősszel együtt kísérjük ki őket a vonathoz. Türelmetlenül várjuk a leveleket, hogy kit hová osztottak be. Én minden bizonnyal legalábbis nagyon az leszek. Szerintem Hollóhát és Griffendél között fog vacillálni a süveg a mi gyerekeink között tekintve, hogy nálad okosabb nőszemélyt nem ismerek és bátrabbat sem.

- Te is bátor vagy – hagyta rá Liz nevetve – sok bajom lesz, a gyerekeinkkel meglásd, majd kapom a leveleket, mert ugyan rosszak, mint az apjuk és küldhetem a rivallókat – nevetett fel Liz.

- Szép lesz, az élet meglásd – nevetett fel halkan Sirius.

Egy kis cukibb de néha komorabb szösz. Remélem tetszett nektek :) Akartam rajzolni ide, de annyira elfáradtam a melóban, hogy csak na. -.-"""