Liz sietett vissza a Griffendél toronyba, mert már így is túl sok időt vesztegetett a könyvtárba és tudta, hogy a stréberséget Lilyék nem fogják jó mentségnek találni. De hát nem tehet arról, hogy ilyen. Már éppen befordult volna, mikor az egyik terem ajtaja kicsapódott és erős karok rántották be és ugyan azzal a lendülettel a pálcájától is megfosztotta a támadó és a terem másik végébe dobta.

- Komolyan leszokhatnál erről Sirius... - fordult meg Liz, de a szava elakadt mikor Regulus állt előtte szikrázó szemel – te mit akarsz tőlem? Kérdezte élesen és szemével keresni kezdte a pálcáját.

- Nem fogsz odáig jutni – mondta sötéten Regulus – Úgy látom a bátyámra számítottál.

- Igen. Siriusnak rossz szokásává vált a meglepetés szerű felbukkanás.

- Vagy csak szimplán kettesben akart lenni veled. Hallottam, hogy párszor randiztatok.

- Kétszer volt az a párszor és nem is tartozik, rád ezt azt hiszem már megbeszéltük. Indult el Liz a pálcája után, de Regulus elkapta a karját és vissza rántotta, majd a falhoz lökte.

- Hát jól sejtettem. Ti együtt vagytok. Látom a tekintettedben - Mordult fel Regulus –ez nem lehet igaz a saját bátyám nyúlta le a nőmet.

- Nem nyúlt le és nem is vagyok a nőd.

- Az voltál Liz.

- Igen, a hangsúly a múlt időn van. Hagyjál már békén és fogad el, hogy már vége.

- Mond meg nekem őszintén szerettél valaha? Kérdezte kétségbe esve. Liz egy ideg hallgatott akaratlanul is tovább fokozva Regulus idegességét.

- Igen, Reg szeretelek. De soha nem annyira, mint Siriust. Erre akkor jöttem rá mikor szétmentünk. Kívánom neked azt, hogy egyszer egy nap boldog legyél, de ezt addig nem tudod elérni, amíg a karodon ott a jel és azt a kígyót szolgálod és a múltban élsz– sziszegte haragtól izzó szemekkel – egy nap rá jössz, hogy rossz oldalra álltál és lehet, hogy akkor már késő lesz.

- Ez a nap talán eljön vagy nem. Egy valami biztos, hogy szembe fogok kerülni Siriussal. Vagy ő öl meg vagy én őt.

- Ha az a nap még is eljön, lehet hogy te fogsz győztesen ki jönni, mert a bátyád még most is szeret akármit is mond. De ha te megölöd én levadászlak és könyörögni fogsz a gyors halálért vagy az uradért, akit szolgálsz, mert én nem leszek akkor veled kegyes... halálfaló.

- Jobb helyen lettél volna a Mardekárba.

- Nem lettem volna más ott sem, mint itt. A házak színei nem a jellem oldala. Lehet valaki griffendéles de gyáva és áruló, de lehet valaki mardekáros bátor és önfeláldozó. Nem az iskola házak döntik el milyen az ember, ha nem tetteik. Most, hogy ezt tisztáztunk engedj, el vagy nagyon megjárod – sziszegte Liz.

- Pálca nélkül? Nem hiszem, hogy bármire is képes lennél.

- Én biztosan nem tudlak most megtámadni ez igaz, de más igen – intett a fejével, mire Regulus állához egy pálca nyomódott.

- Lupin? Kérdezte Regulus, mikor észrevette a szeme sarkából a pálca tulajdonosát.

- Kotródj, amíg szépen vagyunk – suttogta Remus sötéten.

- Hogy tudtál a hátam mögé settenkedni? Kérdezte kíváncsian Regulus.

- Mit érdekel az téged? Tűnj el vagy olyat teszek, amit magam is meg bánok – intett a fejével Remus, mire Regulus ellépet, de nem vette le a szemét a rá szegeződő pálcáról.

- Remélem jól meg gondoltad a választásodat, mert nagyobb sebet fog ejteni rajtad, mint én valaha is.

- Tűnj már el – Sziszegte Liz, mire Regulus a fejét ingatva elindult az ajtóhoz, de még mielőtt távozott volna még vissza nézet.

- Talán most találkoztunk utoljára. Így arra kérlek vigyázz nagyon magadra és az ostoba bátyámra. Mondta halkan Regulus és szem lesütve becsukta maga mögött az ajtót. Liz Remusra nézet értetlenül.

- Ez egy búcsú? Kérdezte Liz.

- Igen – mosolygott el Remus – félre ismertem.

- Miért mondod ezt? Ráncolta a szemöldökét Liz.

- Semmi érdekes – Legyintett Remus – menjünk mert még a végén kiakadnak, hogy ilyen sokáig el vagyunk.

- Mond mennyit hallottál – karolt Remusba Liz.

- Nem kellett ahhoz hallanom a beszélgetéseket, hogy tudjam azt, amit próbáltok Siriusal eltitkolni. Meg jegyzem félelmetesen ögyesen mozgatott a szállakat és Siriust – somolygott Remus, mire Liz elhúzta a száját – de ne félj tőlem nem tudnak meg semmit.

- Köszi – nevetett fel Liz.

- Te csak vonzod a bajt Lizbeth ugye ezzel tisztábban vagy?

- Igen – húzta el a száját Liz – de örülök, hogy erre jártál. Amúgy mit kerestél erre? Nézet fel Remusra.

- Én is a könyvtárba voltam csak nem vettél észre. Mire oda mentem volna hozzád, már el is mentél utánad siettem és azt láttam, hogy ez kis sunyadék beránt.

- Köszönöm, hogy megmentettél – karolt Remusba.

- Szívesen kedvesem – bólintott sokat mondóan.

- Elmondod nekik, hogy Regulust? Kérdezte suttogva Liz - Ha meg tudják mit tett ez a hülye biztos meg akarják torolni és nem szeretnék balhét – nézet fel Remusra könyörögően.

- Legyen hallgatok, de ha még egyszer a közeledbe jön balhé lesz – bólintott határozottan Remus.

- Bátyámmá fogadlak – pislogott sűrűn Liz, mire Remus felnevetett.

- Két hónappal fiatalabb vagyok.

- Fen akadsz a részleteken... bátyó.

- Rossz hatással van rád az új pasasod... hugi – nevetett fel Remus.

Nem lett túl jó a szösz, amiért elnézést kérek, de be állt egyfajta agyhalál. Ez a hirtelen jött meleg és a munka kifárasztott és nem igazán tudok még gondolkodni is. Ha minden jól megy akkor a következő szösz hétvégén lesz, majd olvasható.