Az első meccsük, az első meccse, mint terelő a Mardekárral szemben- gondolta végig Liz és idegesen hajába túrt. Amikor megkérdezték tőle, hogy izgul-e, ő James-esen és Sirius-osan megvonta a vállát és bátor mosolyt villantott minden érdeklődőre. Pedig valójában rettegett, nem is kicsit.

A pálya felé csendesen haladt, nem szólt a csapat társaihoz, ahogy ők sem hozzá. Hagyták, hogy a gondolataiba merüljön, ismerve az érzést, amit anno ők is átéltek első meccsük napján.

- Elizabeth – szólalt meg valaki, mielőtt beértek az öltözőkbe. Mindenki megdermedt, a büszkén álló, mosolygó férfira néztek. Liz szeme kikerekedett döbbenetében, majd felnevetett, és apja nyakába borult.

- Apukám – ölelte szorosan – nem hittem volna, hogy el tudsz jönni a meccsemre.

- Nagy nehezen sikerült. Ígyis velem jöttek a közös barátaink... – fordult a hátra Alexander, ahol három mogorva auror állt – roppant beszédesek, mint látod. Nem rajongtak az ötletért, hogy idejövök, de nem hagyhattam ki egyetlen lányom első meccsét.

- Köszönöm, apa.

- Csak ügyesen. Ne félj, a griffendélesek mindig jobbak a mardekárosoknál.

- Ez csak természetes! – húzta ki magát Ernie.

- Szurkolok nektek a tanári kar mellől – emelt fel egy griffendéles zászlót a férfi – kölcsön kértem az apádtól, James – nevetett fel öblösen –mivel nekem csak mardekáros van.

- Maga Mardekáros volt?- Lepődött meg Marie.

- Hát igen, de nem minden mardekáros gonosz ám... bár sok van rovásunkon – nevetett zavartan.

- Alex bácsi a griffendélbe került volna, ha a süveg nem bénázza el – kulcsolta a kezét James.

- Meglehet. De azt hiszem, most mennetek kéne. Bocsássatok meg, hogy feltartottalak titeket, de köszönni szeretem volna nektek. -Csókolta arcon a lányát, megborzolta Sirius és James haját, majd kezet rázott a többiekkel. – Csak ügyesen!- Mosolygott a férfi és a három auror társaságában elvonult a tanári lelátó felé.

- Jó fej az apád, Arrow – mondta Faust.

- Kár, hogy nem ismerted az anyukámat, ő rendkívüli nő volt.

- Az biztos. És most is figyel téged – fogta meg James Liz kezét – hiszem, hogy vigyáz rád és rettentő büszke, hogy most itt vagy.

- Tudom, Jamie, tudom.

A meccs állása nem volt éppen a legkedvezőbb a Griffendél számára, hiszen 120:80–ra vezetett a mardekár. Liz idegesen nézett Siriusra, akinek a szeme szikrákat szórt, még soha sem látta így. A gyűlölete tárgya az ellenfél fogója volt, Perselus.

- El kellene érnünk, hogy ránk figyeljenek, amíg James meg tudja fogni végre azt a mocsok cikeszt. A terelőik semmit sem érnek, de a hajtóik jók. -Sziszegte Sirius.

- Sajnos, igaz – bólintott Liz – de van egy ötletem! Mi lenne, ha egymás felé ütnénk a gurkókat, addig, amíg nem érünk el valamelyik hajtóig...?

- Hogy aztán rá küldjük. Okos vagy! – mondta a fiú. Sirius felemelte a terelőütőjét, így tett Liz is és összeütötték őket, majd hangosan egymásra nevettek összeesküvően, fenyegetően.

Attól a naptól kezdve minden csapat rettegett tőlük.

- Ez parádés volt kis lányom! – futott Alexander a lánya felé, akit a csapattársai közre fogtak Siriussal és Jamessel.

- Tényleg jó páros vagytok! – nevetett James, a kezében ficánkoló cikeszt szorítva megölelte Lizt és arcon csókolta.

- Büszke vagyok rád, kincsem – kapta fel a lányát Alexander és szorosan megölelte – olyan kár, hogy édesanyád nem láthatta. Rettentően büszke lett volna rád!

Liz szája megremegett és apja vállára borult.

- Ugye látott engem? -Kérdezte zokogva a lány. Csapattársai arcáról lehervadt a mosoly, szomorúan néztek a lányra.

- Igen. Hiszem, hogy vigyázott rád, kincsem! Mindig veled lesz, úgy, ahogyan én is.

Mind ígértem, most hosszabb szöszel jöttem. remélem tetszett nektek.

Egy kis közvélemény kutatás itt is...

Ki a kedvenc karakteretek és kit ne szerettek? Mit gondoltok a történetről és mit vártok a legjobban benne?