1981. október 31. Szombat

Sirius éppen a kabátját vette fel, mikor Liz jelent meg mellette egy kis táskával a kezében.

- Te nem jössz – mondta a férfi szigorúan.

- Tudom csak Jamie-nek küldök egy kis diós sütit a múltkor panaszkodott, hogy rejtélyesen elfogyott az összes süti – forgatta nevetve Liz a szemét - Bár amúgy nem értem miért ilyen későn mész hozzájuk. Ugye nem megint iszogatni fogtok? Kérdezte szemöldök ráncolva Liz, mire Sirius elmosolyodott szélesen.

- Olyannak ismersz?

- Igen – bólintott könyörtelenül a nő – Mancs légy tekintettel Lilyre is.

- Jó, az leszek – tette a szívére a kezét a férfi.

- Helyes, csókold meg helyettem mindenkit. Jó?

- Oh, örömmel bár nem tudom, hogy nem-e lesz féltékeny Lily, ha én ott előtte le sámárolom a férjét? Mert hát én még is csak vonzóbb vagyok igazi konkurencia – nevetett fel a férfi, mire Liz csak játékosan oldalba vágta.

- Te bolond.

- De a te bolondod – csókolta meg a nőt, majd kivette a kezéből a táskát – ezt meg oda adom a tulajdonosának, de előtte pitizni-e kell érte – nevetett fel ördögien Sirius – na, majd jövők.

- Mond Lilynek, hogy azért hívjon fel, ha ráér.

- Jól van – intette a férfi és felpattant a motorjára.

- Nem volna könnyebb oda hoppanálnod?

- Abban semmi stílus – ingatta a fejét a férfi és elindította a motorját és elindult az éjszakába.

Sirius megtorpant Peter háza előtt, mikor az ajtót nyitva találta. Elővette a pálcáját és lassan óvatosan előre ment. Gyengéden, de határozottan belökte a bejárati ajtót.

- Homenum revelio – suttogta Sirius, de nem történ semmi. Így besétált a házba – mi a fene van itt? Nézet körbe a férfi, majd szemöldök ráncolva döbbenten eszmélt rá valamire – nincs jegy a háznál és nincs is dulakodására utaló jel. Ugye nem – kapott a fejéhez Sirius szinte hisztérikusan kiejtve a kezéből Liz gondosan csomagolt süteményét – szólnom kell nekik. Rohant ki az ajtón kétségbe esetten a férfi egyenesesen a motorjához.

Mikor leszállt a ház romjai mellett a motorjával a férfi úgy érezte a szíve rengettek ütemet kihagyott. Remegő lábbakkal rohant a ház felé többször, majd nem elesve.

- James! Lily! Harry! Kiáltotta Sirius és remélte, hogy feleletet kap rá, de csak a pattogó kialvóban lévő tűz hangja és a meglazult deszkák esése törte meg a csendet. Belökte az ajtót, ami azonnal le is szakadt és nagy csatással a földre esett. Az idegtől összeszorult gyomorral lépet be a házba és mikor a nappali mellé ért megtántorodva neki esett a falnak. Legjobb barátja, keresztfia apja, sógora kiterülve feküdt üveges szemekkel a földön. Sirius a férfi felé lépet, de pár lépés után térdre esett úgy ment James mellé.

- Bocsáss meg – ragadta meg a férfi ingét, majd rá borult – bocsáss meg – zokogta Sirius. Percek teltek el így, mikor a fülét megütötte a gyereksírás – Harry. Állt fel a férfi, majd elindult az emeletre. Minden egyes lépcsőfokot olyanak érezte, mintha a pokolba vezetett volna és úgy érezte ott is volna a helye. Az emeleti folyosó romokban volt és a gyerekszoba ajtó kerete is megrogyott. Sirius könnyei eleredtek újfent, mikor meglátta a földön Lily-t. Az ajtónak dőlt egy két pillanatig, míg erőt vett magán, hogy kivegye a kiságyban síró Harry-t.

- Jaj, Harry miattam lettél árva – indult a gyerekágy felé a férfi, majd rá támasztott. Sirius a kezébe temette az arcát, mire a kisfiú felsikkantott és megérintett a férfi kiságyra tett kezét. Sirius rá nézet a mosolygó keresztfiára, majd kivette és magához szorította – meg fogom bosszulni ezt, ígérem.

- Neee – kiáltotta egy mély hang szinte zokogva és Sirius felismerte benne Hagridét.

- Hagrid – kiáltotta Sirius és ki sietett a szobából és meglátta a nappaliban síró vadőrt – itt volt, de eltűnt és Lily meg James – rohant le a lépcsőn a férfi.

- De Harry jól van? Kérdezte Hagrid.

- Ő jól van. Elviszem Bells-hez...

- Dumbledore arra kért vigyem hozzá.

- De nálunk jobb helyen lenne még is a keresztszülei vagyunk. Velünk... Ülte le a lépcsőre falfehéren a férfi és magához ölelte Harry-t – megölte őket.

- Sirius el kell vinnem innen Harry-t minél hamarabb.

- De én vagyok a keresztapja nekem kell vigyáznom rá – nézet fel a férfira Sirius.

- El kell vinnem Harry-t Dumbledore-hoz. Kérlek – nyújtotta a kezét Hagrid könnyáztatta arccal, mire a férfi bólintott.

- Vidd, a motorom nekem már nem kell – ingatta a fejét Sirius és át adta a férfinak Harryt.

- Rendben, majd visszaadom – szólt Sirius után Hagrid miközben figyelte a dülöngélő reszkető férfit, aki pár pillanattal később már ott sem volt.

- Nem mondtad Lilynek ugye, hogy hívjon fel – szólt ki a konyhából Liz – de mond Jamie örült a sütinek? Biztosan azonnal rá csapott – nevetett fel a nő – Mancs? Nem ihattál annyit, hogy meg se... lépet ki a nő a konyhából miközben egy tányért törölgetett - tudj szólalni – fejezte be a mondatát Liz, de mikor meglátta a férje halál sápadt arcát azonnal kiverte a hideg veríték.

- Elizabeth – kezdte Sirius rekedtes hangon – én... vagy is... James és Lily...

- Nem az képtelenség – ingatta a fejét a nő és mikor Sirius könnyei eleredtek. Liz kiejtette a kezéből a tányért és a férje felé lépet – még is hogyan? Az nem lehet, hogy végig hazudtatok nekem? Ugye nem? Ugye nem? Ugye nem!!! Sikoltotta a nő és neki ment a férfinak hisztérikusan, majd ütni kezdte Sirius mellkasát – mond, hogy ez egy hülye halloween-i tréfa. Mond azt!!!

- Bells...

- Nem te voltál a titokgazda?!

- Nem - ingatta a fejét a férfi – Peter volt.

- Neee – sikoltotta a nő újfent, majd belemélyesztette a körmeit a férje mellkasába – mondtam, hogy ő egy álnok gyáva ember!!

- Tudom, én vagyok a hibás...

- Miattad haltak meg –vágta arcon a férjét Liz – az öcsém a legjobb barátnőm – zokogta a nő majd térdre rogyott, majd a földre borult – Lily megígérte nekem, hogy nem őt választják.

- Én beszéltem le róla, mert Peter gyanú felet, ált...

- Jamie is bele ment, mert ő is ugyan úgy bízott abban a rohadékban, mint te – tekintett fel a férfira Liz - Megmondtam neked, hogy ne bíztatok benne. Megmondta, hogy Remus ártatlan. Jaj, Jamie, Lily... Sírt a nő, majd egyszerre meg remegett, mintha kábulatból riadt volna és ijedten kapott a férje lába szárába - hol van?

- Ki? Guggolt le Sirius a nő elé.

- Hol van Harry? Ugye őt nem – nézet rá remegő ajkakkal Liz Siriusra – ugye őt nem? Ragadta meg a férje kabátját a nő.

- Hagrid elvitte Dumbledore-hoz ezt a parancsot kapta.

- És te hagytad? Ő a keresztfiúnk! Mi vagyunk a gyámszülei. Nekünk kell nevelni, mert ha nem mi, akkor ki? Petúnia és Dursley? Nem – ingatta a fejét a nő.

- Bells, nyugalom megoldom.

- Abból már láttam már eleget – sziszegte a nő – itthon maradsz amíg én mindent elintézek.

- Megkeresem Petert és elviszem a Minisztériumba.

- Azt mondtam maradsz, mert az a kis patkány még a végén át ver téged. Ne feledd a sarokba szorított állat a legveszedelmesebb. Ragadta meg a férje vállát Liz.

- Peter nem ellenfél...

- Jamie-k még is hallottak, mert lebecsültétek azt a kis férget – villogott a nő szeme – elvesztettem az öcsém és a sógornőmet, a férjemet nem fogom és a keresztfiamat sem. Szóval itthon maradsz. Állt fel a nő, de Sirius elkapta a karját.

- Nem, az én dolgom megvédeni a családomat – indult az ajtó felé Sirius, de megugrott, mikor becsapódott mellette egy átok –meg vagy húzatva?

- Mondtam, hogy maradsz.

- Bells ne szórakozz. Fordult a nejéhez Sirius, de megdöbbent, mikor meglátta a rideg tekintett, ami rá nézett.

- Nem szokásom – Lépet Sirius felé a nő és letörölte a könnyeit – nem engedlek el, mert ahogy kilépsz azon ajtón és elmész nem tudlak megmenteni. Még van esély arra, hogy segítsek, ha mér Jamie-ken már nem tudok – biggyedt le a nő ajka – Peter nem az, akinek látszik. Gyáva és áruló minden bizonnyal halálfaló így biztosan van egy terve arra, ha utána rohannál. Számit rád.

- Honnan veszed? Tudsz úgy gondolkodni, mint egy sötét varázsló? Kétlem, Bells...

- Tudom, hogyan gondolkodik az árnyakban megbújó ellenség mivel nem egy vadászott rám. Sirius a kedvemért, a kislányunk kedvért maradj az életedben egyszer veszteg és hallgass rám. Könyörögve kérlek – sírta a nő és megremegett a pálcája és ennyi elég volt, hogy az átok, amivel fogva tartotta Siriust megtörjön.

- Sajnálom – rohant ki a férfi az ajtó és Liz hiába kiáltott utána azt már ő nem hallotta már.

- Úrnőm – rohant ki a házból a két manó és aggódva mentek a járdán térdeplő nőhöz.

- Hopi, Heli vigyétek Emilyt apám kúriájába és védjétek meg bármi áron.

- Akkor az úrfi... - biggyedt le Hopi ajka – oh, úrnőm.

- Vigyétek, nekem dolgom van.

- De...

- Heli csináljátok azt, amit mondtam.

- Igen is. Mondta a két manó és besiettek a házba. Liz az égre nézet és a szemeiben visszatükröződtek a csillagok.

Szomorú nagyon szomorú szösz volt és nehéz is volt megírni, de remélem azért tetszett nektek.

Lehet látjátok vagy nem, de megváltozott a borító kép. Hirfael   volt olyan aranyos, hogy a képeimből megalkossa az új borított. Köszike itt is.   A következő történetem már mint ennek a folytatása lesz... csak még címe nincs... mert... nincs. De lesz majd... idővel. Na hát majd még ma jövök.