Liz penge vékony szájjal a kanapéról fekve figyelte, ahogyan a férje szorgoskodik és közben egy vidám gyerek dalt énekelgetett.

- Úgye tisztában vagy azzal, hogy terhes vagyok és nem halálos beteg szóval tünés a konyhámból – tette le a lábát a szőnyegre, mire Sirius oda fordult és szikrázó szemel rá mutatott a fakanállal.

- Maradsz a fenekeden asszony, ma a kényeztetés napja van.

- Ezt értékelem is Mancs, de komolyan, de az edényeim már nem igazán. Varázsló vagy te isten átka nem mugli.

- Te beszélsz? Te is varázslás nélkül főzöl.

- Mert anya úgy tanított meg... és szeretem is csinálni. Tette le a másik lábát is a szőnyegre, mire megvillant Sirius szeme.

- Marad – intette le a férfi – most én fogok mugli módszerrel főzni neked valami jót. Ezzel akarom adózni a sok-sok hibámat.

- Egy hétfogásos vacsora sem tudná enyhíteni a dolgot szívem csak, hogy tudd... de például kezdetnek én nagyon hálás lennék, ha békén hagynád a konyhai cuccaim meggyalázását. Jó?

- Nem – vigyorgott a férfi és bele lesett a szakácskönyvbe – Bells a szíved alatt a Black-ek egy újabb vásott generációját hordod, szóval megérdemelsz minden jót.

- De a te konyhaművészeti tudományod nem a legjobb. Nem szeretnék ételmérgezést kapni.

- Megkóstolom előtte Bells ne aggódj már. Kacsintott a férfi Lizre.

- Özvegy sem szeretnék lenni. Sirius felhorkantott és nézegetni kezdte az asztalra tett hozzávalókat. Liz feladóan eldőlt a kanapén, de szinte azonnal felkapta a fejét, mikor kinyílt a bejárati ajtó és reménykedve nézet a belépő Remusra.

- Téged az isten küldött testvér. A férjem nem enged fel kelni és főz nekem.

- Sirius? Főz? Hitetlenkedett a férfi és kíváncsian lesett be a konyhába, miközben Liz ölébe tette a gyümölcsöket és a három tábla csokit, amire a nő azonnal lecsapott – beteg talán? Kérdezte suttogva a férfi.

- Hallak ám Holdsáp haver. Mit hoztál Bellsnek? Kérdezte a férfi és ki sietett a konyhából kikapva Liz kezéből a csokit.

- Na, ne már. Ez csoki – fortyant fel Liz és az édesség után nyúlt – add vissza a csokimat.

- Nem jó, ha ilyen vackokkal tömöd magad Bells. Egyél almát – nyomta a nő kezébe a gyümölcsöt.

- De én csokit akarok – duzzogta a nő és Sirius fejéhez vágta az almát és felnyalábolta a másik két csokit és felszaladt az emeletre.

- Remélem, tudod Tapmancs haver, hogy egy kívánós asszonnyal harcolni olyan, mint pálca nélkül csatába menni.

- Kímélj meg az élete bölcsességeitől Remus és segíts a főzésbe, ha már ide jöttél csokikat hozva a várandós nejemnek elhappolva előlem a dicsőséget. Kifogtam egy mocskosul nehéz kaját szóval isteninek kell lennie, hogy felülmúljam a csokiidat.

- Még is mit akarsz készíteni?

- Palacsintát.

- Ugye azt tudod, hogy nem főzik, ha nem sütik?

- Vágjál ám fel előttem – morogta a férfi - segítesz vagy nem? Kérdezte Sirius dühösen és beleharapott a tábla csokiba, amit a kezében volt és elindult a konyha felé.

- Persze, mert ha nem teszem, felgyújtod a házat – tűrte fel az ingét Remus és követte barátját a konyhába– ugye tisztában vagy vele, hogy a kutyáknak nem tesz jót az édesség különösen a csoki.

- Akkor te miért is tömöd orrba, szájba magadba? Kérdezte vigyorogva Sirius.

- Én farkas vagyok és nem kutya. Mi vagányabbak, erősebbek és menőbbek vagyunk – villantott egy széles farkas vigyort Remus és neki állt a palacsintának.

Remélem tetszett nektek ez a kis szösz ;) Ígértem, hogy ha sikerül rajzolok egy Remust. Ugyan nem csokiban fürdik, de egy ilyen hideg napon mint pl a mai egy jó forró fürdőben lazul egy forró csokival a kezében :) Remélem tetszik nektek :3