Már a második napja voltak úton és ez alatt voltak spanyolban, francia és olasz országba, hogy végül zsubkulcsal amerikai földön autókázzanak. Regulus az anyós ülésen ült és a fejét az ablaknak döntötte és számlálta a villanypóznákat.

- Vezethetek én is? Kérdezte Liztől, bár sejtette a választ.

- Tudod hová kell menned?

- Nem.

- Akkor meg is kaptad a válaszomat – szívott bele a sokadik cigarettájába a nő és Regulus elhúzta a száját.

- Tisztában vagy azzal, hogy tönkreteszed a tüdőd?

- Igen doktor úr, de magasról leszarom – vicsorított a férfira Liz – hamarosan a városba érünk, ahol élni fogsz. A csomagjaid már ott vannak, a pénzedet át váltottam dollárra és a helyi bankban hozzá is tudsz jutni. Nem kell neked mozognod a varázslók között szóval jó neked a mugli pénz.

- Azt tudom. Az itteni varázslok hülyének is néztek.

- De kiválóan adtad a varázsvilágra rá unt angol uracskát, akinek legnagyobb vágya normális mugli életet élni, még az öreg Graves-t is átbasztad a palánkon – mondta gunyorosan Liz – szóval húzd meg magad, mert nem foglak megint kihúzni a szarból.

- Ezt is mondtad már nem egyszer – forgatta a szemét Regulus – mikor oda érünk, mindjárt ott hagysz vagy megvárod, míg el muglisodom?

- Viccesnek hiszed magad mi? Húzta el a száját Liz – amúgy nem megyek azonnal, maradok még pár napot, amíg elintézek, minden papírt aztán haza megyek. Egy ügyvéd nem lopja a napokat az ügyfelénél, még a végén félre értik.

- Na, azt kötve hiszem – húzta el a száját Regulus – messziről süt rólad, hogy nem kellenék neked. Sőt én, sem kellek majd. Néz, már rám úgy nézek ki, mint egy hegyi medve ezzel a szakállal. Megőrjít.

- Mondtam, hogy szokj hozzá. A szőke haj miatt egyenesen hisztit csaptál, nem kellet, de a szakáll maradjon úgy kevésbé vagy olyan... olyan...

- Milyen?

- Regulus – mondta Liz, majd nem hogy undorodva.

- Köszike – sóhajtott fel Reg – megpróbálok nem én maradni, ha nem más én, lenni. Úgy jó?

- Helyes hozzá állás a szarkazmus nélkül.

- Most hogy hamarosan elköszönünk, elmondhatnád miért jöttünk el olyan nagy sietve az országból?

- Elmondtam a férjemnek, hogy megbűvöltem a házasság levelünket és egyetlen egy varázslatomra semmivé vállnak a bizonyítékok, hogy valaha is volt közünk egymáshoz. Felelte a nő és figyelte ahogyan Regulus rá meredt döbbenten és még a szava is elállt, mert tátott szájal nézet rá.

- Ez komoly? Így közölted vele? Szerencsétlen testvér – ingatta a fejét Regulus és vissza dőlt az ülésre – ez azért durva volt a részedről drágaságom. Gondolj bele a szereleme, élete értelme nem vállalja fel a házasságukat, mint ha nem is lenne.

- Tudom, hogy milyennek tűnik, de volt okom rá.

- Még is mi? Mi indokolja ezt? Kérdezte dühösen Regulus.

- Az, hogy én voltam az, akit ti halálfalók vadásznak hívnak. Én kaptam el a társaidat és szegeztem a Minisztérium falára. Csak meg akartam védeni Siriust, hogy ha kiderül, ne kapcsolják hozzám a te fajtád. Senki nem tudta volna elmondani, mert gondoskodtam róla.

- Te vagy az, aki miatt meghalt Ruben és Lion? Kérdezte suttogva a férfi rémülten – Liz téged keress a Nagyúr akkor, hogy beszervezzen. Nézet rá rémülten a férfi.

- Igen, többek között ezért is hagytam fel a fajtád levadászásával – felelte a nő idegesen – de soha sem fog maga mellé állítani vagy árulásra bírni, mert inkább akkor a halál.

Vérszegény szösz lett a következőben lesz a búcsú az ex halálfalót, hogy egy jó időre búcsút mondjuk neki. Igyekszem vele. Talán holnap lesz vagy nem tudom.

Az elkövetkező napokban talán jelentkezem talán nem. Sajnos a mai nap során az egyik közeli családtagom hosszú betegség után meghalt. És ha tehetem akkor segíteni szeretnék az unokatesóimnak. Szóval nem tudom, hogy lesz-e időm írni vagy a már megírtakat ide feltenni. :(