James Potter morogva tapogatta meg az orrát, mikor Alexander befejezte a gyógyítását.

- Annyi év után sem tanultad meg, hogy ne dühíts fel Lizt? Mosolygott a férfi.

- De még soha sem ütött meg. Mindezt egy bross miatt, amit Pitontól kapott. Miért fontosabb ő, mint én? Én vagyok a kereszt öccse nem ő.

- Jamie – ülte a fiú mellé Caty és gyengéden megsimogatta durcás arcát. – Liznek nincsen sok barátja így mindegyik kincs a számára. Hadd barátkozzon.

- De ő egy Mardekáros Caty néni.

- Én is az voltam – szólalt meg Alexander.

- Jaj már, de te nem oda való voltál. A süveg tévedett ez tuti. Te jó fej, menő és jó szívű meg bátor vagy. Kulcsolta össze a kezét James.

- Ez nagyon hízelgő – mosolyodott el lágyan a férfi – nagyon meghatottál fiam. Borzolta össze James kusza fürtjeit. – de hidd el a látszat nem minden talán ez a Piton fiú is rossz helyre került. Enged, hogy Liz barátkozzon vele.

- Rendben – motyogta James. Caty szélesen elmosolyodott.

- Hozok fájdaloműző sütit neked.

- Diósat? Kapta fel a fejét James.

- Diósat – kacsintott a nő a fiúra. Mikor Caty eltűnt a férfi Jameshez fordult.

- De persze nem árt figyelni arra a fiúra. Nem kell túlzásba vinniük azt a barátkozást –suttogta Alexander.

- Oh, Alex bácsi te igazi Griffendéles csibész lennél, mint mi a fiúkkal – mosolyogta James.

- Ha te tudnád én milyen voltam fiatalon – nevetett fel a férfi – biztosan megdöbbennél, de most menj fel Lizhez egy kicsit. Kérj tőle bocsánatot.

- Muszáj?

- Igen.

- Fuuu, egy lánytól tiszta égő.

- Tünés.

Liz a szekrényében gubbasztott. Oda menekült el, mikor orrba vágta Jamest. Nem akarta erősen, nem is akarta bántani csak úgy hirtelen jött. Nem volt rá büszke, sőt látta, hogy vérzik is. Liz szája sírásra görbült, mikor nyílt a szekrényajtó. Remus és Sirius állt ott és aggódva nézték, ahogyan a kezében babusgatja az eltört brosst.

- Eltört – motyogta Liz és az ékszerre nézet.

- Úgy, mint James orra. Szép ütés volt Lizbeth. Kacagott fel Sirius mire barátja oldalba könyökölte.

- Eltörtem az orrát? Sápadt el a lány, és kétségbe esve nézet Remusra.

- Igen, de apukád rendbe hozta, most a szüleid beszélgetnek vele. Nincs semmi baja szebb az orra mind eddig valaha.

- Nagyon sajnálom... nem akartam bántani. De... ez Perselus ajándéka.

- Ennyire fontos neked? Guggolt le Remus.

- Persze egy barát ajándéka. Lilytől egy naplót kaptam. Marytől egy szép tolltartót, amiben nem törnek el a pennáim. Ezek kincsek. Ők a barátaim. Eddig csak Jamestől kaptam ajándékot, de most másoktól is. Nagyon jó érzés, hogy gondolnak rám. Simogatta a brosst a lány, majd hirtelen rájuk nézet. – tényleg a ti ajándékaitokat meg sem köszöntem. Nagyon szépek. A pennák nagyon gyönyörűek Remus. Köszönöm.

- Örülök, hogy tetszenek.

- Oh, és nagyon megleptél Sirius.

- Miért? Kérdezte a fiú ijedten.

- „A mágia történelme és rejtelmei" könyv, amit adtál ritka példány még apának sincs meg. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép ajándékot kapok... öhm... tőled. Sirius fülig vörösödött.

- Te is a barátaim közé tartozol pedig lány vagy, érezd magad megtisztelve. És ne hidd azt, hogy költöttem rád egy galleont is otthon találtam és nem kelet senkinek. Így megkaptad, mert vagy olyan dilis vagy, hogy imádod Binns óráit. Remus a szemét forgatta, Liz felkuncogott.

- Köszönöm akkor is. Szép gesztus volt... egy fiútól.

- Jamestől mit kaptál? Terelte a szót Sirius. Liz ajka penge vékony lett és dühösen húzta össze a szemöldökét.

- „Hogyan repüljünk seprűnyélen kezdőknek nagyon alap szinten!" című könyvet. Nagyon gonosz ajándék ez, mikor tudja, hogy gyatrán repülök. Sirius harsányan felkacagott és Remus is megeresztett egy mosolyt.

- Gyatrán? Rémesen repülsz múltkor is alig ültél rá át fordultál a másik irányba és a földre estél, mint egy érett alma – nevette Sirius.

- Csak gyakorlás kérdése az egész. Én sem vagyok jó seprű lovas, majd gyakorlunk, együtt mit szólsz hozzá? – Ajánlotta Remus.

- Az jó volna.

- Hát azt megnézem.

- Nem muszáj neked is ott lenned – fortyant fel Remus – csak hátráltatnád a gonosz beszólásaiddal Lizbethet.

- Ne légy ilyen ünneprontó... hidd, el ez motiválná, majd én segítek neki, hogyan kell repülni... nálam senki sem ügyesebb – húzta ki magát Sirius.

- Én igen – szólalt meg James a hátuk mögül – és én tanítom meg. Persze Remusra is rá fér a gyakorlás.

- Komolyan tanítanál? Még most is, hogy...

- Persze. Húzta ki magát a fiú, amitől igazán viccesen festett – hiszen testvérek vagyunk, és mint öcséd - sajnos, mert nem tudtál később születni a fene vigyen el, hogy januári vagy - kötelességemnek tartom, hogy kiváló seprű lovast faragjak belőled. Olyat, aki majd képes lesz helyt állni a Griffendél csapatában.

- A Griffendél csapatában? Rémüldözött Liz.

- Igen. Jövőre jelentkezünk terelőnek Siriussal, mert a mostani terelők utolsó évüket járják a suliban én utána fogónak jelentkezem, mert Emma most hatod éves és mikor mi harmad évesek leszünk, én leszek a fogó ezer százalék.

- És én, hogy jövök a képbe? Kérdezte Liz őszintén.

- Igen, hogyan is? Kulcsolta össze a kezét Sirius.

- Te leszel Sirius párja a terelők között.

- Mi van? Hüledezett Liz

- Terelő ő? Fintorgott Sirius

- Párja? Nézet döbbenten Remus.

- Igen. Ez után az ütés után nem tartom kizártnak, hogy kiváló terelő lennél. Apád büszke lenne rád ő ugyan hajtó volt, de az sem áll messze a kviddicstől ugye bár.

- És te mikor tervezted el így az egész életemet? A férjemet nem akarod kiválasztani? Húzta el a száját Liz.

- Oh, kicsi Lizbeth-em – mosolyodott el James – Megtisztelsz a kéréssel. Köszönöm.