Liz eligazgatta a ruhája redőit és izgatottan mosolyogva nézet a tükörbe csak remélni tudta, hogy Siriusnak is elnyeri a tetszését. Hetekig dolgoztak a keresztanyával, hogy tökéletes legyen. Nem akartak varázslást használni így is emlékezve az anyjára, aki hosszú időt szentelt a sajátjára, ami most ő viselt ugyan átalakítva. Liz lehunyta a szemét és próbálta maga elé képzelni a szüleit és mikor kinyitotta nem látta őket sehol csak a háta mögött álló Siriust. Ijedten sikkantott fel és fordult meg.

- Mit keresel itt? Rossz ómen, ha látsz az esküvő előtt. Tette csípőre a kezét Liz – ennyire nem lehetsz izgatott – nevetett fel a nő és mikor Sirius nem nevetett vele gyanakodva ráncolta össze a szemöldökét – talán valami baj van?

- Talán – mondta halkan a férfi, majd a nő elé dobta Regulus leveleit. Liz értetlenül nézet rá, majd felvette az egyiket

- Hát ezek?

- Bevallom máskor akartam felhozni, de nem lennék képes elvenni téged, ha van benned még kétség afelől, hogy hozzám kösd az életed és csak egy ígéret miatt lennél a feleségem. Mond meg, mióta levelezel az öcsémmel? Szereted még?

- Nem levelezek vele Mancs. Ő írogat nekem, de esküszöm egyikre sem válaszoltam. Miért hiszed, hogy szerettem?

- Miért nem mondtad el, hogy leveleket küldözget neked?

- Mert sejtettem, hogy így fogsz reagálni. Attól féltem, hogy meg keresed és megtorolod.

- Félted talán?

- Nem őt, ha nem téged – csattant fel Liz - Regulus jobb párbajozó, mint te és ezzel neked is tisztában kell lenned. Nem akartam, hogy valami bajod legyen. Így is rettegésben kell élnem, mikor elmész, mert attól félek, hogy nem jössz haza élve.

- Akkor mond miért tartottad meg a leveleket? Erre válaszolj nekem.

- Mert ha egyszer azzal rukkolna ellő, hogy levelezgettek vele fel tudom eszeket mutatni, hogy nem. Minden egyes levélben arra kér, hogy válaszoljak neki és bocsássam meg a botlását – lobogtatta meg a kezében fogott levelet Liz – de nem vagyok rá képes pedig majd meg őrjít a bűntudat ez miatt. Sirius én, szeretlek és ezt őszintén mondhatom. Nem holmi ígéret miatt akarok a feleséged lenni, ha nem azért mert az akarok lenni – lépet a férfi elé, aki érzelemmentes arccal nézet le rá.

- Nem jelent semmit az öcsém neked?

- A múltamat jelenti semmi többet, de a jövőm itt áll előttem és számon kér vak féltékenységében.

- Esküszöl, hogy nincs semmi – kérdezte halkan remegő hangon Sirius és Liz lágyan elmosolyodott és megölelte a férfit.

- Esküszöm a szüleim emlékére, hogy nincs semmi, ami miatt aggódnod kellene. Szeretlek te bolond kutya.

- Én is – ölelte magához Sirius és Liz érezte, hogy remeg és rázza a vissza tartott sírás – bele pusztultam volna, ha nemet mondtál volna ma a szertartáson.

- Én is ne aggódj. Ott haltam volna szörnyet. Suttogta Sirius fülébe – meg aztán tudd meg nem engedem, hogy meghalj nélkülem.

- Azt ne mond, hogy a halálba is követnél - nézet Lizre Sirius.

- Nem szabadulhatsz meg olyan könnyen tőlem Black – csókolta meg Liz a férfit – örökre hozzám tartozol, úgy ahogyan én hozzád. Hát mond, leszel a férjem?

- A halálon túl is.

- Bevallom már komolyan attól féltem, hogy nem lesz semmi az esküvőből, mert Tapmancsnak, olyan feje volt egész nap, mint aki gyilkolni akarna. Ám csak ki nyögte az igent – veregette hátba barátját James majd nem kilökve Sirius kezéből a pezsgős poharat.

- Nem tudom, miről beszélsz haver - hazudta a férfi és Liz halkan felkuncogott.

- Te meg nővérkém szebb, vagy mint valaha.

- A smink miatt – legyintett a nő, mire James komorabb arcot öltött és megérintette Liz arcát.

- Semmi köze itt a púdernek ez a boldogság és a szeretett, ami még szebbre színezi az arcod. Nem hiszem, hogy van ennél erősebb varázslat a világon. Örülök, hogy végre őszintén nevetsz – mosolyodott el a férfi – remélem soha sem fog eltűnni az arcodról. Tudod megígértem valamit a keresztapámnak nagyon régen.

- Mit?

- Hogy vigyázok rád és Sirius felé terellek. Kacsintott James a nőre, aki döbbenten nézet vissza rá Siriussal együtt – mert ő már régebben tudta Cath nénivel, hogy az égiek is egymásnak teremtett benneteket.

- Jamie – szipogott Liz, mire Lily oldalba könyökölte a férjét.

- Most nézd mit műveltél megríkattad az esküvője napján – pityergett Lily is – mióta tudsz te ilyen szépeket mondani?

- Csak az igazat mondtam Lily – emelte fel a kisujját James – most meg szépen megesküszünk, hogy a gyerekeinket egyformán a Tekergők szelleme szerint neveljük – húzta ki magát James, mire Liz és Sirius harsányan felnevetett és Lily is megeresztette egy mosolyt.

- Még az kellene. Húzta el a száját Lily.

- Rendben – bólintott Liz és összekulcsolta James ujjával a sajátját és Sirius is úgy tett. Lily egy pillanatig őrölődött, majd a szemét forgatva ős is oda kulcsolta a kis ujját.

- Hát legyen. De az én gyerekem nem lesz olyan vásott, mint ti. Majd meglátjátok. Húzta ki magát Lily.

Lehet, hogy nem a legjobb szösz, de momentán ma úgy ahogy van tönkre tették a napomat a munkahelyemen és mivel a szeptember számomra a gyűlöletesebb hónap igazán érzékenyen érintett pár szó. De legalább jó pár szöszt megírtam, amin nem hagy nyomott a mostani lelki állapotom. :/

Liz és Sirius esküvői képje. Már régen rajzoltam amúgy XD de hogy, mikor az maradjon titok ><"""