Liz nem tudta mire vélni a díszkíséretet, amit James és barátai tettek nem is beszélve Lilyről és Maryről. Furcsa volt látni, őket így egy helyen úgy, hogy közben James és Lily nem marták egymást minden másodpercben, ha nem egymás mellet sétáltak összehangolt léptekkel. Nem mintha nem élvezte volna, hogy barátai mindenhová követik és beszélgetnek vele, de mégis túlzásnak tartotta, hogy a négy fiú közül kettő név szerint James és Sirius majd hogy nem a lány vécébe is be akarta kísérni. Liznél ekkor borult ki a pohár és szembe fordult az őt követő árnyékaival.

- Ebből elég. Komolyan megható, hogy aggódtok az életmért, de ez a Roxfort és nem hiszem, hogy valamelyik sarokból elő ugrik a nagybátyám vagy a nagynéném. Nem kell kísérgetni. Nem kell, olyan képel nézni rám, mint aki rögtön elájul. Tudok magamra vigyázni.

- Mi van, ha egy Mardekáros...

- Ne gyere ezzel Jamie. Szerinted van olyan ostoba Mardekáros, aki ez után a cikk után bármit is tesz? Apám egyetlen egy füttyére aurorok őrzik a házunkat, és engem is, ha kiteszem a birtokról a lábam, mikor megyek haza karácsonyra. Szerinted valamelyik most bevállalna egy rontást, hogy aztán bajba kerüljön? Nem! És ha most nem baj be kell mennem ide EGYEDÜL – villogott a lány szeme és becsapta a lány vécé ajtaját.

- Még nem láttam ilyennek – suttogta James.

- Én sem – Fordult a fiú fel Lily.

- Nem kellene azért utána mennünk? Kérdezte Sirius és már nyúlt a kilincsért, mikor Remus rá csapot a kezére.

- Nem. Azt mondta egyedül akar lenni. Tartsuk tiszteletben a kérdését és mellesleg ez egy lány wc, ide nekünk nem szabad be menni.

- Néha nagyon unalmas vagy Remus. Sóhajtott fel Sirius.