Szatmárcsekén voltunk 3 napig. Első éjszaka mikor már mindenki aludni akart, valaki lenyomata az ajtó kilincsét. Kinéztünk, de nem volt a folyosón senki. Visszamentünk a szobánkba, majd 5 perc múlva megismétlődött ugyanez, de már lépteket is hallottunk. Megkérdeztük az egész osztályt, de senki sem tudott semmiről. Már 3 éve gondolkozunk ezen.

Másnap reggel én öltöztem fel a leghamarabb, így hát lementem az ebédlőbe. A fiúk már ott ültek és csendben beszélgettek. Mikor leértem, mindannyian rám néztek, és ezt mondták:
-Jó reggelt!
Teljesen ledermedtem. Ki tanította meg a fiúkat az illemre?