Pár évvel ezelőtt...

(Kicsi) Crystal szemszöge:
Anyáék éppen alszanak. Nem olyan rég keltem, pedig konkrétan a hold az ég közepén éktelenkedik még.
"Nem baj...kimegyek levegőzni egy kicsit."
Gondolom magamban, majd azzal a halk lendülettel, kissé nehézkesen felállok fekvő állapotomból.
"Remélem nem ébresztek fel senkit még véletlenül se.."
Nézek körbe, majd elindulok halk léptekkel. Mancsaim már ügyesen tapadnak a földhöz nesztelenül. Kilépve a barlang bejáratától meglátom a két oldalon álló, alvó őröket. Csendesen elkuncogom magam és elindulok a puszta felé. Szabadság! Ez kell nekem! Ahogy megyek a pusztásba, elgondolkodom. "Ezért még fogok kapni a fejemre otthon az biztos!"
Gondolom magamban, majd hirtelen a fejembe üt az emlék. Ma a barátokkal fogok találkozni a pataknál, éjszakai játékra. Kíváncsi vagyok ki fog eljönni...ahogy erre gondolok, méggyorsabban tartok a pusztához, hiszen pont amögött van a patak. Lépegetéseim nesztelenek és jól kitapintják lábaim az úton lévő köveket és fű szálakat. Lassan végül csak beérek a puszta jellegzetes illatába és színébe, imádtam itt lenni mindig is. Olyan sok jó emlék kötődik a családom által ehhez a helyhez..nem csodálom hogy apám ilyen jól magába tudta hódítani anyámat ezen a helyen. Ahogy megyek a patak felé, hirtelen a sajátos csendemet megtöri egy másik zaj. Arra nézek egyből.
-Crystal! Csak nem felejtetted el hogy mi lesz ma!
Bújik elő (a fiatal) Zack.
-Zack!
Nézek szemeibe egyből boldogan.
-Csak majdnem...de eszembe jutott! Szóval megyek! Te hogy szöktél el otthonról? Tudnak róla?
-Dehogy tudnak! Ezért leszek úgy elverve mint az állat! De hát most egy ilyet nem lehet kihagyni!
Neveti el magát. Már elég messze vagyunk ahhoz hogy nevetgéljünk.
-És te? Te szüleid tudnak róla vagy később te is megbánod még ezt a szórakozást?
Kérdezi tőlem.
-Hát...mondhatjuk úgy is hogy fogom kapni az áldást otthon majd elég rendesen...!
Harapok a számba és elgondolkodom.
-Kik is lesznek ott?
-Én, te, Sean, Clay, Klaus, Markus és Dwayne. De jó ha ebből maradunk 3-an vagy 4-en...
Néz rám őszintén.
-Hát igen..csoda lesz az ha ennyien leszünk teljesen!
-De a jó oldala az hogy lesz egy jó éjszakánk, nem igaz?
-Végül is de, de ha lehet érjünk még haza mielőtt felébrednének a szülők! Ha lehetséges csak elkerülném a halált!
Mondom bazalyogva. Annyira elbeszéltük az időt hogy észre sem vettük hogy már rég nem vagyunk a pusztán. Nem kell sok és a pataknál vagyunk.
-Te Crystal...
Néz rám és én is ránézek.
-Igen?
-Te hogy gondolod el a jövődet? Mennyire leszel jó királynő?
Érdeklődi tőlem. Felsóhajtok.
-Nem szeretnék királynő lenni..de hercegnő se, pedig már az vagyok. De igazából nem tudom...majd.. meglátjuk...
Rántom meg vállaimat.
-És te? Te hogy képzeled el magad a jövőben?
Kérdem tőle vissza.
-Hát..lehet hogy furcsa lesz...de vannak álmaim. Szeretnék családot alapítani, nagy rangot szeretnék elérni a harcosaink között. Bár igaz lenne! Nem biztos hogy elérem...de megpróbálni megpróbálom, nem lesz tőle bajom!
Mondja nekem mosolyogva és boldogan.

Eközben a jelenben:

Zack
-Ó hogy nekem minek kellett ez a hülye álom! Hgerlata kruwna!
Káromolok mindent és mindenkit az anyanyelvemen miközben megyünk az újabb csatatér felé.

Vissza a gyerekkorhoz:

(Kicsi) Crystal szemszöge:
-Hát mindenképpen próbáld meg! Én nagyon is szurkolok neked efelől!
Mondom boldogan és körbenézek. Ide is értünk!
-Sziasztok!
Megyek oda a többiekhez. Sean, Clay, Klaus és Markus van itt rajtam meg Zacken kívül.
-Hát úgy látom egyedül Dwayne maradt aki nem jön el. Vagy várjunk még egy kicsit?
Néz körbe Sean miközben mindenki köszön egymásnak.
-Várjunk. Ha nem jön rövid időn belül, kezdődik a móka!
Adja szavakba gondolatait Clay. Őszintén szólva már mindenki nagyon izgatott és feszült volt. Ahogy telt az idő, csak nem jött meg Dwayne.
-Hát akkor ideje menni!
Néz ránk Klaus nevetve. Hiszen már csak a boldogság tartja benne a lelket a fáradtság ellen.
-Szerintem is.
Értek vele egyet. Már fixen elaludt vagy lebukott. Lassan összekaptuk magunkat, és elindultunk a tiltott rész felé: az oroszlánok területére. Most lecsapunk az oroszlán kölykökre ha addig élünk is!
-Ti skacok! Ez most jó menet lesz! Csak aztán spuri amilyen gyorsan csak tudtok és lehet!
Mint az később kiderült, nem mondott hülyeséget...egyre közelebb volt az oroszlionok területe, és egyre jobban feszült a húr az idegeinkben. Pont az ellenséges területen ilyen komoly viccet csinálni azért veszélyes volt. Mi hülyék mégis belevágtunk! Ahogy lassan értünk a határhoz, lelapultunk szorosan a földre. Egymásra néztünk.
-Jól van fiúk! Itt vagyunk!
Suttogtam halkan.
-Clay, Markus, ti nézzetek körbe. Crystal, Sean, ti menjetek problémát csinálni! Klaus, te és én itt maradunk, ha valami probléma lenne...
Mondja komolyan Zack.
-Igen, érthető.. és rendben! Indulás skacok! Gredandle!
Suttogjuk mindannyian az utolsó szót.

(Kicsi) Clay szemszöge:
"Itt az idő, most vagy soha!"
Gondolom magamban. Halkan és elfojtott lélegzetvétellel indultunk el.
-Markus, te menj jobbra, én balra!
Adom ki a parancsot továbbra is suttogva, és elindulok balra. Szép terület volt egyébként az oroszlánok területe. Szépen zöldellő füvek, egészséges, gesztenye barna fák. Szavannára egyáltalán nem emlékeztető terület volt ez ám, nem is akárhogy! Inkább hasonlított tavaszi időjárásra az egész. Éjjel-nappal. Közben éles szemekkel pásztáztam a területet, most valahogy kevesebb oroszlán volt őrségben mint azt gondoltuk. Tényleg a legjobb időpontnak néztük ki a mai éjszakát! Nem tartott olyan sokáig az én szemlém, hiszen nem akarunk az egész területen bajt okozni. Majd azt később. Most erre koncentrálunk. Elindulok visszafelé szintén probléma mentesen. Nem tartott sokáig visszatérni.
-Az én oldalamon minden rendben volt. Ma nagyon kevés az őrség. Legalábbis az én oldalamon..a tiéden Markus?
-Az enyémen is. 6 oroszlán helyett 2-en voltak.
-Nálam 8-ból 3-an voltak. Ráadásul messze attól a helytől melyet kinéztünk.
Sorolják fel a lehetséges pontokat.
-Akkor irány! Markus, én és te csatlakozunk Crystalhoz és Seanhez. Klaus, Zack, akkor ti fedeztek.
Adom ki a feladatokat. Nem várva meg a választ egyből indulok. Jönnek utánnam a többiek. Mivel nincsenek a célpontnál őrök egyelőre, így könnyű lesz odajutni.
-Várom már azokat a finom húsokat! Már korog a gyomrom!
-Csendben maradj! Még a végén lebukunk!
Szidalmazta le Crystal Markust. Ezen csak nevetni tudtam magamban. Nem olyan nagy az oroszlánok klánja, de épp elég nagy ahhoz hogy széttépjenek minket kölyköket. Hamarosan a barlang hátuljához érkezünk. Itt megállunk és elgondolkodunk. Szemeinkkel egymást követjük, mintha a másiktól várnánk a kezdést. Felsóhajtok majd bólintok egyet, jelezve hogy akkor kezdem én. Nagyon a falhoz lapulok hogy véletlenül se bukjak le. Hamarosan a bejárathoz érek. Ahogy benézek oroszlán szülők és kölykök hordája fogad. Na ez lesz a kemény menet..gyorsan ledarálok magamban egy imát, majd elindulok. Nagynehezen, de találok helyeket ahová léphetek.
"Kinek volt az ötlete hogy a húsokkal együtt aludjanak ezek a girhesek??"
Gondolkodok el magamban komolyan, de nem sokáig tart, hiszen figyelnem kéne mit csinálok. Hirtelen megáll a szívem mikor egy nagyobb testű hím megmozdul. Szerencsére csak pózt vált, és alszik tovább. Én most levegőt se veszek. Nem hogy még kifújjam. Indulok tovább. Szerencsére sikeresen elérem  a hús készletet, és direkt a legfinomabbat lopom ki belőle. Boldogan elmosolyodok, és hirtelen egy mély lélegzetvételt hallok meg a hátam mögött. És már érzem is...azt hiszem ez nem sok jót súg nekem... ahogy kezdek hátrafordulni, már a behemót bajszát meglátva egyből megfogom és rongyolok kifelé a fenébe, időt se hagyva hogy mit lereagáljon. Minden egyes oroszlánt taposok össze-vissza, hiszen az életem a tét! Nem érdekel ha egy-kettőnek kiverem a látását szeméből vagy megzavarom az álmát. Lehet hogy kicsi vagyok, de nem hülye! Habár ez ironikus azok után hogy éppen futok el az oroszlánoktól az oroszlánok területén. Mivel most nem cicózok azzal hogy hova lépjek, hamar ki is érek. Oroszlánok üvöltése hallatszik mögüllem. Ha a többiek ebből nem fogták fel hogy mivan, akkor én megyek neki a fának holnap reggel. Megkerülve a barlangot a többiek már futásnak eredve álltak. Ahogy megláttak, egyből futottak is ahová csak láttak.
"Fussatok, bolondok!"
Gondolom magamban utánnuk. Sikeres volt-e a lopás? Nem teljesen, de majdnem. Voltak olyan kedvesek hogy a megfigyelő területen megvártak engem a többiek és mentünk tovább együtt. Persze azért ez se volt még veszélytelen, mögöttünk egy egész oroszlán csorda kergetnek minket.
-Ha ennek vége és túléljük, megcsókollak Crystal!
Jelenti ki Zack Crystalnak ezt nemes egyszerűséggel.
-Szép álmok! Most pedig fuss te marha!
Akad ki rajta. Habár nem csodálom. Ez nem a legjobb ideje a poénkodásnak. Ha ez az volt egyáltalán. Futunk mint az eszeveszett, kellett nekünk az életünk. Lassan végül a parthoz érünk, ami már biztató, hiszen átkelünk a patakon és már a mi területünkön leszünk. A húst el nem engedem. Mivel nem arra figyelünk hogy trécseljünk, hamar vissza is érünk a patak mögé egy kidöntött fa segítségével. Tudjuk hogy nem vagyunk veszélyben már annyira. Mégis menekülünk tovább. Nem vesszük észre, és a puszta közepén végül kidőlünk mint a szél által kitépett fa.
-Hát mi aztán olyan bolondok vagyunk!
Jelenti ki Klaus kuncogva és levegőért kapkodva.
-Azok vagyunk.
Ért vele egyet Crystal. Ennyi volt. Eddig bírtuk a beszélést. Majdnem letelt az éjszaka, és újra útnak indultunk. Nem nagyon szóltunk már egymáshoz, túl fáradtak voltunk...lassan végül csak elértük otthonaink határát.
-Na ezt majd még megismételjük srácok?
Kérdezte izgatottan Markus.
-Ennyi izgalom nem volt még elég?!
Nézett rá komolyan Zack.
-Majd meg! De most alvás!
Rival rá mindenkire Crystal. Mindenki bólint rá egyből. Lassan elköszönünk egymástól, és mindenki megy haza. Én még elrakom a húst, hogy a holnapi nap folyamán még elosszuk egymás közt. Végül haza megyek. Majd csak nem felébredtek a szüleim, de szerencsére nem. Nem kellett kétszer mondani, alig hogy lefeküdtem, már aludtam.

Vissza a jelenbe, Zack csapata:

Clay szemszöge:
Hosszú út áll még előttünk a győzelemhez. Nem érdekel minket, csak legyen végre vége..ennyi is bőven elég volt már ebből, nem kell még ráadás... dehát ez nem akarás kérdése... irány a csatatér.

(Sziasztok! Itt az újabb rész, amely eléggé rendhagyó lett! Ha minden igaz, lesznek még ilyen múltbéli utazások, más szempontokból, minden egyes karakternél! Remélem tetszett, ha ez így van, kövesd nagy figyelemmel a folytatást! :))