Fuli szemszöge:
Nem tudom hogy hol és mikor, de fájó fejjel kezdek ébredezni. Valami hideget érzek a tarkómon. Hidegebbet mint a testem többi részén. Lassan kinyitom a szemeimet és körbenézek. Nem nagyon vagyok valami világos helyen. Van, de nagyon minimálisan. Próbálok mozogni, de...nem tudok...ahogy ránézek mindkettő elülső lábaimra, látom hogy kivannak kötve pár indával. Ahogy érzem, a hátsó lábaimhoz meg a nyakaimhoz is vannak kötve jó pár darab. Elkezdek morogni és próbálni kiszabadulni, habár ez jelenlegi erőtlenségem miatt nagyon nem megy. Kis idő múlva meghallok pár lépést kívülről ahogy belépnek. Nem is kell sokat várnom, egyből magam előtt találok pár király gepárdot. Fújok egyet.

Sean szemszöge:
Felmordulok. Utálom máris ezt a nőszemélyt. A fújtatása hatására a közelébe megyek, mivel kikötöttük így nem mozdul úgy se, majd egy jókorát belerugok a bordáiba. Élvezettel nézem hogy kicsit megrogy.
-Na most hogy lenyugodtál...beszélhetsz is...
Mondom komolyan, majd a bal mellső lábammal a fejére lépek és a füléhez hajolok.
-Vagy megkínozlak és megtéplek, majd a krokodilok elrendezik a lassú, elvérző halálodat.
Súgom a fülébe sötéten és nem finomkodva.
-Nem mondok én neked semmit se...az életem árán se...
Mondja suttogva és fájdalmasan. Elmosolyodok. Nem érdekel a válasza. A jobb lábára nézek majd egy jókorát beléharapok. Fájdalmasan sikkantani kezd. Azért egy kicsit még megrázom a fejem hogy jobban érezze a dolgot. Végül elengedem. Kóstolgatni kezdem a vérét, majd lenyalom számról is a vérét és lenyelem. Tetszik az íze. Nagyon is.
-Na...most már beszélsz vagy se? Nem fogok én várni a válaszodra..
Mondom morogva, majd a szemeibe nézek.
-Sean. Hivat a Király. Sürgősen.
Felsóhajtok. Hátra nézek.
-Ne most Frank...éppen játszok ezzel a nősténnyel, ha nem látod...
-Hát ez pont nem érdekli Jeremyt...
Mondja nekem komolyan. Felsóhajtok.
-Megyek...
Morgom el magam, majd kérdés nélkül kiviharzok. Odamegyek Jeremyhez és meghajolok.
-Uram! Hivatni tetszett?
Kérdeztem tőle kíváncsian és mosolyogva. Érdeklődve várom a válaszát.
-Szia Sean. Igen. Nem is akármilyen dolog miatt kerestettelek.
Mondja eléggé komolyan.
-Ó, valóban? Mi az a ok?
Nézek a szemeibe.
-Ideje elindítani a háborút. És erre téged kérlek meg. Hogy legyél te a háborút levezető gepárdom.
Néz vissza a szemeimbe, de mosolyogva. Kikerekednek a szemeim, de csak szó nélkül bólintok.
-Az első haditerv meg is van, és jó okból lett pont ez.
-Akkor esetleg beavatna, uram?
Vizslaltam őt érdeklődve. Biccent egyet.
-Az első csata a füves szavannákon lesz. Ugye a nagy füveken. Mégpedig azért, mert az ellenségnek tökéletes védelmet ad bújkálásra. Ezért legyünk mi az elsők kik bújnak és hirtelen támadnak. Onnantól a terep nem lesz tele nagy füvekkel és nyugodtan tudunk támadni, szem előtt tartva az ellenséget.
Kezdi el sorolni az ötletet.
-Wow. Tetszik. És érthető is az egész. Rendben uram. Akkor kezdem is az egészet.
Mondom lelkesedve, és elindulok Frankhez. Lemegyek a kis barlangunkba.
-Hé Frank. Gyere. Fontos megbeszélésünk van...
Mondom őszintén és felmegyek meg se várva válaszát. Ezt nem hallhatja rajta kívül senki se. Amint meglátom a fejét, egyből indulok is egy magányosabb, üresebb helyre. Egy kisebb szikla alatt megállok és várom. Addig elkezdem a földet bámulni.
-Na mivan? Miért hívtál ki?
Nézek rajta végig egyből ahogy elkezd tőlem kérdezni.
-A háborút elkezdjük. Meg is van a terv első része. Jeremy mondta. Elő kell készíteni a harcosokat.
Mondom egy kis mosollyal. Kikerekedett szemekkel bólint, és jobban hozzám bújik.
-Had halljam a szaftos részleteket haver!
Kuncogja el magát. Elmagyarázom neki a tervet, majd mondom neki hogy ideje indulnunk. El is indulunk. Jó időbe beletellett, de megvan mindenki.
-Zack!
Kiabálom az egyik parancsnok nevét, aki ki is jön.
-Igen uram!
Áll ki elém.
-Te fogod a vezetni a többieket. A Legfőbb parancsnok leszel! Rangod neve Fővezérparancsnok. Te fogod irányítani a csatákat utánnam. Te fogol a harcosainkkal együtt harcolni, illetve élni velük, értve vagyok?
Kérdeztem tőle kíváncsian és komolyan.
-Igen, Sean uram!
Mondja eléggé komolyan.
-Okés. Akkor Frankhez menj, ő adja a többi utasítást. Én megyek a királyhoz értesíteni hogy nem sokára kezdjük a háborút. Elég volt az ellenséges elnyomásokból, itt az idő a támadásnak...
Mormogom az orrom alatt utolsó mondatom, majd elindulok ahogy mondtam.

Zack szemszöge:
Komolyan elgondolkodom magamban. "Mi értelme ennek az egésznek? Felesleges vérontás az egész...Miért nem lehetne békésebben elintezni ezt?..."
Sóhajtok fel magamban. Ezért tuti kidobnának a harcosokból. Kis elgondolkodásom után végül elindulok Frankhez ahogy Sean mondta. Titokban megyek a háta mögé, és megbölöm a hátsó lábát. Mint mindig, megugrik ezen a szivatásomon.
-Te állat! Ne csináld ezt!
Neveti el magát, ahogy én is.
-Hát na...kell néha..
Mondom kötekedve, majd végül komolyabbra veszem a szót.
-Sean mondta hogy jöjjek ide mert ho....
-Tudom, tudom. Mindenről beszámolt már korábban. Inkább azt mondd hogy mennyi esély van arra hogy pont ma lesz háború...
Sóhajt fel Frank. Úgy látom neki sincs ehhez sok kedve, dehát nem kívánság műsor ez.
-Eleinte 54 király gepárdot kapsz. Északkeleti odalról támadunk, a nagy füves szavannáról. Ott eltudtok bújni, de támadni is. Gyors, precíz és alapos munkát kérek. De nem szeretnék sok halottat már most...próbáljuk védeni amit és akit lehet. Ha kell, az ellenséges oldalon is.
Néz rám őszintén. Hát igen, ő mindig is az életeket és a biztonságot nézte legelőször.
-Értettem. Engedélyt kérek az indulásra Uram!
Nézek a szemeibe komolyan.
-Megadom. Sok szerencsét, haver...
Ölel meg engem utoljára. Ki tudja mikor találkozunk újra, ha egyáltalán túlélem addig.
-Köszi...remélem nem ez lesz az utolsó amit még megfogok élni.
Sóhajtok fel, majd hirtelen hátrafordulok és elindulok a harcosaim felé.
-Gyerünk, harcosok! Vért és könnyet a Hazánkért! Kezdjük a harcot! Éljen a Királyság és a Büszkeségünk!
Mondom hangosan és komolyan. Ekkor harcosaim száját "Éljen, Éljen, Éljen!" kiáltások hagyják el. Kezdődjön a harc. Győzzön az erősebb. Miután melléjük mentem, megyek a megbeszélt támadópontra.

Hosszú, hosszú idővel később....

Zack szemszöge:
Már egy jó ideje megyünk. Útközben pihengettünk, beszélgettünk mint ahogy azt minden nap szoktuk. Semmi baj sincsen most még, egyelőre, mert nem csak én, de harcosaim is látják hogy pár gyaloglás és ott vagyunk ahol kell lennünk, mert elmondtam nekik közben hogy mi a terv.
-És most? Akkor mi legyen uram?
Kérdezte tőlem egy fiatal hím hang. Ránézek. Látom hogy Dwayne az, az egyik fiatalabb Alvezérparancsnokom.
-Szétszórodunk. Minden 5 ponton 10 királygepárd, a maradék 5 velem együtt is legyen szétszórva. Én maradok a te csapatodban. Ameddig a szavanna nagy füvei tartanak, addig megyünk egyelőre. A többi akciót később megkapjuk. ELŐRE!
Kiabálom, és hirtelen 10-en szétválunk a többiektől. Dwayne csapatában vagyok.
-Együtt a halálba menetelni, Testvérek!
Kiabálom, ahogy ők is. Csak úgy futunk előre a sok gazban meg fűben. Hirtelen nagy kiabálásokat és fájdalmas nyögéseket hallunk. Már elkezdődött. Ahogy törünk előre, meglátjuk a mi ellenségeinket is. Nem nagyon tudjuk hányan vannak, nem nagyon látjuk őket. De nem ijedünk meg. Nem vagyunk messze a végétől, konkrétan pár méter. Szóval ha legyőzzük őket, akkor sínen vagyunk. Mikor nagyon közel kerülnek, akkor egy gyors mozdulattal egymáshoz bújunk, hirtelen jobb és bal oldalra ugrunk. Mikor belezavarodnak hogy ki hol van, a nyakukra ugrunk. Van aki az egyik ellenséges oroszlán szemét, van aki a másik orrát tépi le, mindenki máshogy. Én magam a saját nőstény áldozatomnak a nyakába harapok, és fogaimat elkezdem úgy mozgatni mintha csikorgatnám azt, majd egy erős harapással kitépek egy jó nagy darabot. Súlyos sérülés, de nem halálos. Ledob magáról, eléggé csúnyán. Konkrétan belém karmol eléggé mélyen és a földre vág. Felnyögök fájdalmasan. Ahogy egy kis ideig a földön szenvedek, támadna az ellenség. De ösztönből gyorsan kigurítom magam alóla, és jobb hátsó lábamon körmömet kiengedve az egyik szemébe rúgok. Mikor ránézek visszahúzva a lábam, látom hogy eléggé a bal szeméhez kap. Felmordulok, és elkezdek felé futni. Mikor nem számít rá, rá ugrok és a földre lököm. A torkához nyomom állkapcsom és összeszorítom összetörve azt. A biztonság kedvéért még ki is tépem. Egyből kapkodni is kezd máshova, én pedig leugrok róla. Végignézem azt hogy lassan kiszáll belőle a lélek, és a semmiből nagy oroszlán bőgéseket hallok. A földön fekvő és eléggé vérző Dwaynet három oroszlán fogja körbe. Egy hím és két nőstény. Kikerekednek a szemeim és aggódva arra kezdek futni.
-DWAYNEEEE!
Kiabálom féltve. Ő egy nagyon fontos személy számomra, szinte már családtag. Tőle köszönhetem életem, nem fogom hagyni hogy meghaljon. Gyors sebességemmel odaérek. A levegőbe ugrok, és az egyik nőstényt arcon rugom jobb hátsó lábammal, persze kiengedett karmokkal. Meg is hátrál, a hímnek pedig az orrába harapok még a levegőben, majd erővel lehúzom magunkat. Úgy csinálom hogy a feje érkezzen először a földre. Így be is töröm a koponyáját, és leszakítom az orrát. Az utolsó nőstény eléggé lefagy, de közben szerencsére Dwayne már eltudott menekülni alóla. Összenézek vele, és bólintunk egymásnak. Együtt öljük meg. Kérdés nélkül neki rontunk, habár látom rajta hogy eléggé csúnyán kapott a lábaira sebet. Engem lát, így ismét felülről támadok, Dwayne meg alul. Szinte egyszerre esünk neki, így semmit se lereagálva az ellenség összeesik. Amilyen gyorsan csak tudjuk, megöljük. Dwayne a gyomrát harapja ki. Én a szájába harapok, letépem azt. A jobb és a bal mancsomból is kiengedem a körmöm, és a jobbal a szemeit kaparom ki, míg a balt a torkába mélyítem és kivágom azt. Ahogy körbenézek, ő volt az utolsó mert a maradék kettő nőstény megadta magát. Fülelek, és hallom hogy a többi csapatunk éljeneznek. Elkezdünk mi is.
-Testvéreim! Ezt a harcot Megnyertük! De a neheze még hátra van! Előre! A Királyságért és az életünkért!
Kiabálom nekik, és csak nagyobb, harciasabb éljenzések vannak. Elindulok és ők elkezdenek követni. Pár lépés után valóban kiérünk már a nagy füves szavannából, már sima, lapos terep vár minket. Meglátjuk a mieinket és mosolyogva egymáshoz megyünk.
-Mindenki megvan?
Kérdeztem Markustól.
-2 király gepárdot elvesztettünk...többekben könnyebb sérüléseket kaptunk. 1 tagot visszaküldtünk hogy jelezzük győzelmünket. 5 hadifoglyunk van.
Jelenti ki nekem.
-Rendben van, ügyes vagy!
Mondom mosolyogva, majd meglátom hogy viszik a két tagunkat eltemetni. Végignézek minden ellenséges meg saját oldalról lélektelen testet, szemeimből kijön pár csepp könny.
"Ez a háborúzás maga a pokol.."
Nézek le a földre, és 1 percig csendben ülök.

(Eljött a háború kezdete, mit senki se kívánt igazán...
Köszönöm szépen hogy elolvastad ezt a részt is, vajon mi lesz a következő részekben??....Ha akarod tudni, kövesd továbbra is, vigyük közösen ezt a háborút szemeinkkel!)