Crystal szemszöge:
Reggel van. Kinyitom a szemem, majd mikor rá jövök hogy elfoglaltunk egy ellenséges területet, elmosolyodok. Ráadásul még egy kölyök foglyunk is van. Nos...Mindig is akartam egy kölyköt...Most kipróbálom rajta hogy milyen anyának lenni, kitudja...Lehet megszeretem és el se engedem.
-Ideje felkelni....
Mormogom magamnak, majd felkelek. Még mindig az a gond van hogy nincs étel.
-Szép jó reggelt Crystal!
Köszönt valaki, de felismerem Janja hangját.
-Jó reggelt Janjam.
Nézek rá mosolyogva, majd mikor ide jön, megnyaljuk egymás száját.
-Hogy aludtál?
Kérdi tőlem.
-Jól, csak éhes meg szomjas is vagyok...
Mormogok.
-Ja, ténleg, elfelejtettem mondani hogy Jasiriéknak volt itatójuk, ami már a miénk, nyilván. Jössz velem egyet úszni, vagy jól érezni magad?
Ettől a kérdéstől a szószoros értelemében felcsillan.
-Persze! Ki me hagynám!
Mondom izgatottan.
-Akkor gyere!
Indul el, én meg megyek utánna. Pár perc múlva egy csodás látvány terül a szemünk elé, jó kis patakos víz, hiénák, akik üdülnek. Jó látni ezt. Boldog idők.
Muszály ezen mosolyognom, és el is mosolyodok. Végül a parton megállunk. Márcsak azt nem értem hogy ha van itt víz, akkor miért nincsen itt növény? Na mind1...Legalább van, és kész.
-Na? Ki megy be először?
Kérdi Janja, én meg rá nézek.
-Senki. Mindketten egyszerre.
Mondom mosolyogva, és csak bólint. Mindketten belelépünk, és ahj...Olyan jó hőmérsékletű...Eltudnék itt aludni..
-Szerinted is jó?
Kérdem meg páromat.
-Igen, régóta nem éreztem magamon vizet...
-Én se...De olyan jó, már elfelejtettem milyen jó érzés...
Ő csak bólint.
-Amúgy...Mit akarsz azzal a kölyökkel?
Kérdem tőle.
-Két dolog van, amit lehet. Megfenyegetjük vele Jasiriéket, és feladják a terület visszaszerzését. Vagy megöljük.
Vágja rá, nekem meg kikerekednek szemeim.
-Nem lehetne az hogy megtartjuk? Légyszíves!
Könyörgöm neki
-Minek neked az ellenség kölyke?
Kérdi meg értetlenül.
-Mindig is akartam egy kölyköt, meg legalább felnevelhetjük...Légyszike, úgy szeretném!
Probálom kikönyörögni tőle. Ő csak felsóhajt.
-Rendben, nem nagyon tetszik ez az ötleted, de ha nagyon akarod...Akkor legyen.
Bólint rá félmosollyal. Én meg annyira megörülök ennek, hogy a vízben rá ugrok, és nyalni kezdem az arcát.
-Köszönöm köszönöm köszönöm!
-Nyugi már! Ne mindenki előtt!
Morog játszadozva, de nem foglalkozom vele. Majd kis idő múlva befejezem, és eltávolodok tőle.
-Bocsi...Csak boldog vagyok ez miatt...
Kuncogok.
-Semmi baj, elhiszem.
Néz rám mosolyogva.
-Végzünk, és már elkezdek vele foglalkozni.
Nézek a vízbe.
-De! Akkor hüsöljünk a vízben.
Mondom mosolyogva, majd kiterülök a vízben.

Közben....

Jasiri szemszöge:
Mivel tegnap este elkergettek minket a területünkről, így megkellet szálnunk egy teljesen idegen helyen. Ráadásul még Wemat is elvetették tőlünk, meg mancsom is eltört. Úgy döntöttünk hogy alszunk. Most pedig reggel van, és gyülekezünk. Én jelenleg pihenek azon a a puha dolgon, amit összeszedtek nekem.
-Nagyszerű...Most mi lesz?? Wema sincs itt, a mancsodat is eltörték, a területünkről is elkergettek!
-Nyugi Madoa! Kitalálunk...-
Szisszenek fel a fájdalomtól.
-Valamit...
Fejezem be.
-Mégis mit? Többen vannak ellenünk, sokkak többen.
Kérdi tőlem reménytelenül. Én csak felsóhajtok.
-Hát....Márcsak Kionék maradtak...Ők segítenek nekünk.
Nézek rá, fel is csillannak szemei.
-Ó Jasiri! Dejó hogy összebarátkoztál azzal az oroszlánnal!
Mondja izgatottan.
-Pihenj még, aztán indulunk.
Biccent nekem, én is neki, aztán egyedül hagy. Én lefekszem. Aztán azt veszem észre hogy egyszer csak kimyitom a szemem. Én most elaludtam? Nem baj, legalább sikerült kipihennem magam.
-Madoa?
Kérdem meg hangosan, és kapok is választ a hátam mögülről.
-Ne aggódj, itt vagyok tőled pár méterre.
Mondja nevetve.
-Akkor jó....
Sóhajtok fel könnyebbülten, majd ránézek.
-Én most elaludtam?
-Igen, eléggé sokáig, de nem baj, kell is neked a pihenés.
Bólint nekem mosolyogva.
-Igen, de akkor indulhatunk?
Kérdem meg tőle, és próbálok felállni, aztán segít nekem menni.
-Igen, mehetünk, mindenki kész van.
Mondja bíztatóan.
-Rendben, induljunk!
Mondom egy bíztató mosollyal, majd elindulunk. A klánom is elindul utánnam.
Kis idő múlva Zordfölde határához érünk, majd átmegyünk Büszke Birtokra. Itt sokkal nagyobb az élet, meg szárazság sincs olyan nagy mint nálunk.

Kion szemszöge:
Éppen fekszünk az őrség barlangban, és kipihenjük ezt a meleg időt, meg az előbbi járőrözést. Bunga a szokásos módján csobban a vízbe, Fuli meg mosolyogva nézi. Beshte is hűti magát a jó hűvös, de mégsem hideg vízben. Ono meg szokásosan repülget Büszke Birtokon. Én jelenleg meg csak figyelek, és fekszem. Gondolkodom az élet körforgásán. Ahogy mindig is szoktam.
-Na jól van, ezt figyeljétek!
Mondja Bunga hangosan, és mindenki ránéz. Felmászik, majd meghajol.
-Had mutassam be a világ legtrükkösebb vízbe ugrását!
Mondja egy büszke mosollyal, majd beugrik. Közben elkezd forgásokat csinálni, és a levegőben dupla szaltókat csinál. Majd mikor beér a vízbe, és kiúszik, akkor Fuli ránéz.
-Igen, ez tényleg eléggé trükkös volt.
Mondja egy mosollyal.
-Megtanítsalak?
Kérdi tőle kíváncsi mosollyal Bunga.
-Nem szükséges....
Néz félre Fuli mosolyogva, majd ezen elkuncogom magam. Majd meglátom hogy Ono sietősen berepül.
-Ono! Baj történt?
Kérdem meg tőle aggódva.
-Igen, vagyis nem, vagyis...Nem tudom! Jasiri van itt az egész klánjával! Valami baj történhetett!
Mondja nekem Ono, majd elgondolkodom egy kis időre.
-Akkor tényleg baj lehet, mert még egyedül is ritkán jön ide, nem hogy még az egész klánjával. Gyertek, induljunk!
Mondom nekik, majd kiindulok. Elkezdem szokásosan.
-Míg Büszke Birtok él..
-Az őrség nem henyél!
Folytatják utánnam, és futunk. Kis idő múlva oda is érünk hozzájuk.
-Kion!
Ordít nekem Jasiri.
-Jasiri! Minden rendben?
Kérdem tőle.
-Nem igazán....
Mondja Jasiri testvére, Madoa.
-Mi történt?
Kérdem meg tőlük.
-Majd később elmondjuk, most Jasirinek sűrgősen kell egy gyógyító, eltörték a mancsát.
Néz rá Jasiri mancsára, és eléggé fel is van dagadva.
-Látom...Gyertek, menjünk Rafikihez, szerintem tud vele valamit kezdeni.
Mondom nekik, majd lassan elindulunk. Kicsit tovább tartott visszaérni, de odaértünk.
-Anya! Apa!
Kiabálok szüleimnek.
-Mi a baj Kion?
Néz ránk.
-Hol van Rafiki? Jasirinak eltört a mancsa.
-Az nem jó...
Mondja majd odamegy Jasirihoz, megnézi a mancsát.
-Tényleg nem szép...Zazu!
Kiabál Zazunak, és ő jön is.
-Igen uram?
Száll le mellé.
-Szólj Rafikinek, egy ismerősnek eltört a mancsa, és kell aki meggyógyítja.
Mondja neki komolyan.
-Rendben uram, indulok.
Elrepül. Én vissza megyek Jasiriékhez, akik eközben lepihentek.
-Szóval...Mi történt?
-Janja meg a klánja...Nagyon sokat gyarapodtak, és este megtámadtak minket, mikor aludtunk. Elfoglalták a területünket, és Wemat is elrabolták tőlünk...
-Mi?
Kérdezi meg Fuli értetlenül.
-H-hogy érted, hogy sokat gyarapodtak?
Kérdő meg Beshte.
-Hát sokkal többen lettek, kevesek voltunk ellenük, ráadásul még erősebbek is nálunk. Elkergettek minket.
-Wow..Ezt nem néztem volna ki belőlük.
Lepődik meg Fuli.
-Igen, én se.
Mondja Bunga is.
-Márcsak az a kérdés, hogy hogy lettek annyian?
Kérdi meg Ono kíváncsian.
-Az a jó kérdés Ono...
Nézek magam elé.
-Kion, lakhatnánk itt egy kis ideig? Amíg helyre rázodunk?
Kérdi meg Jasiri reménykedve.
-Persze, addig ameddig akartok. Meg amúgy sem mehetnétek el, a mancsod miatt.
-Igen, tudom...
Sóhajt fel.
-És ki törte el a mancsod?
-Ez a Crystal nevű gepárd, vagy ki.
-Csak nekem furcsa az, hogy amióta ő itt van, Janja egyre erősebb lett?
Kérdi Fuli elgondolkodva.
-Igen, valóban erősebbek lettek.
Válaszolom.
-Na akkor, ki az akit meg kell gyógyítanom?
Kérdi meg valaki a hátunk mögött, majd mikor ránézek, elmosolyodok.
-Szia Rafiki!
-Én lennék az.
Mondja Jasiri, majd a mancsára néz. Rafiki is.
-Igen, igen...Tényleg eltört, de szerencséd van. Megfog ez gyógyulni, de csak szólok, nem lesz ugyan az.
-Igen, gondolom...
Sóhajt fel. Közben Rafiki előhozza azokat, amiket kell.
-Menjetek ki, kell a hely.
Mondja egy komoly mosollyal, és kizavar minket. Közben ő elkezdi, nem tudjuk mit csinál. De azt igen, hogy fájdalmas lehet, Jasiri kiabálásaiból megítélve.
Igazán sajnálom. Kis idő múlva ki is jön Rafiki.
-Én itt végeztem. Figyeljetek rá, had pihenjen. Párszor még megfogom nézni.
Mondja, majd bemegyek hozzá.
-Szia, jobban vagy?
Kérdem meg tőle.
-Szia Kion!
Köszönt engem mosolyogva.
-Igazából jól, de a mancsom az fáj.
-Igen, azt elhiszem...
Nézek rá a bekötött mancsára.
-Egyébként köszi hogy segítettél.
-Persze, ez természetes. A barátom vagy.
Mondom neki egy őszinte mosollyal.
-Emlékszel még arra, mikor először találkoztunk?
Kérdi tőlem.
-Persze, hogyne emlékeznék? Sisi ni sawa!
Mondom egy nagy mosollyal.
-Sose fogom elfelejteni.
-Igen, én sem. Akkor nem igazán voltál úgy oda a hiénákért, emlékszel?
-Igen, emlékszem.
Nevetem el magam.
-Jó emlékek.
-Igen, az.
Mosolygok.
-Azóta is jó barátok vagyunk.
Mondja egy nagy mosollyal.
-Igen, szerencsére.
Mondom mosolyogva.
-Na, akkor hagylak, pihenj nyugodtan.
Mondom neki, ő csak bólint, majd kimegyek.
-Kion, beszélhetnénk?
Jön elém Fuli egyből.
-Igen, persze, miért?
-Gyere.
Mondja, majd elindul. Én megyek utánna. Majd mikor kettesben leszünk, megszólal.
-Ez nekem nem tetszik...
Mondja komolyan.
-Micsoda?
-Ez az egész Janjas dolog. Hirtelen nagyon erősek lettek. Főleg amióta itt van az a Crystal is.
-Igen, tudom, nekem se igazán...Szerinted van valami köze a kettőnek egymáshoz?
-Igen, szerintem igen, nagyon is.
Mondja bólintva.
-Azt elhiszem.
Nézek a földre.
-Menjünk, beszéljünk a többiekkel is erről.
-Igen, valóban kellene.
Adok igazat neki, majd elindultunk.

Janja szemszöge:
Mi szépen elvagyunk az új területünkön, főleg a vízben. Majd meglátom hogy erre repülnek a keselyűk, élükön persze Mzingoval, vagyis a nevelő apámmal.
-Mit akarsz Mzingo?
Kérdem meg tőle.
-Lehetne az, hogy kettesben beszélünk?
Kérdi meg tőlem mosolyogva.
-Igen, miért?
-Csak gyere.
Mondja, és elrepül, utánna megyek. Nem messze meg is megállunk.
-Ne haragudj Janja....De egy kis fülest hallottam, hogy sokan letettek, meg hogy elfoglaltátok Jasiriék területét. Nem hittem el....De..Ahogy látom, mégis igaz.
Mondja egy kicsit elismerő hangnemben.
-Honnan lettetek hirtelen ennyien meg ilyen erősek? És hogy lehet az, hogy területet foglaltatok el? Ráadásul még attól, aki mancsából kirázva legyőzött titeket?
Kezd el bombázni kérdésekkel.
-Crystalnak az otthonából vannak a hiénák, később elmagyarázom, és erős hiénákat szereztünk be. Meg Crystalnak az a ötlete volt, hogy este mikor Jasiri és a klánja alszik, akkor támadjuk meg őket hirtelen. Ugye ez meg is történt, és nem készültek erre. Simán ment az egész.
Mondom egy büszke mosollyal.
-Hmmmm.....
Gondolkodik el.
-Nem mondom, de tényleg okos ez a lány.
-Igen, szerintem is.
Bólintok.
-De ha már itt tartunk, had mondjam el én is az ötletem.
Mondja nekem hirtelen.
-Hm? Miről lenne szó?
Kérdem meg tőle kíváncsian.
-Mivel többen lettetek, így lehetne szervezni egy kis "ellenállást", ha érted mire célzok.
Mondja egy kis gonosz kuncogással.
-Ezt hogy érted?
Kérdem meg tőle értetlenül.
-Hát hogy összehozhatnánk egy ilyen kisebb-nagyobb csoportot, ami az őrség ellen szólna.
-Nem hangzik rosszul..
Mondom mosolyogva.
-De kik lennének benne?
Kíváncsiskodom.
-A rosszak, akik nem szeretik az őrséget. Például Reireiék, a sakálok, ugye a krokodilok, Ushari, meg még páran és mi.
Mondja nekem.
-Micsoda?! A sakálok?! Nem! Kizárt! Idegesítő népség az egész!
Mondom kicsit felemelve a hangom.
-Miért? Akkor lehet hogy legyőznétek az őrséget. Meg lehet hogy ki is barátkoznátok.
Ezen elgondolkozom.
-Hát...Nem tudom...Nem rajongunk úgy egymásért...De egy próbát megér.
Mondom neki, hátha most az egyszer megéri.
-Remek, akkor ma össze is hívom őket.
Bólintok neki, majd elrepül. Én erre csak felsóhajtok, de el is mosolyodok.
"Ez a mi időnk."
Mondom magamban, és elindulok vissza páromhoz.

Crystal szemszöge:
Éppen úszok, majd meglátom hogy Janjam visszajött a vízbe. Oda is úszom hozzá.
-Hát ti? Miről beszéltetek?
Kérdem meg tőle mosolyogva, majd a fülemhez rakja a száját, és megsúgja. Meglepődök.
-Ez érdekes lesz...
Mondom kicsit nem bízva a tervben.
-Igen, nagyon is...
Néz a vízbe.
-Nos, ha nem bánod, akkor én megnézem a kölyköt, hogy is hívják?
Kérdem páromat.
-Valami Wema a neve, de nem biztos....
-Köszi!
Megnyalom a száját, majd elindulok.
"Remélem megfog szeretni Wema...Vagyis...A jövendőbeli lányom."
Gondolkodom el, és elmosolyodok. Nemsokára oda is érek, majd szembetalálkozok két hiénával.
-Sziasztok! Eltudnátok menni innen? A kölyökkel akarok most egy kicsit foglalkozni.
Ők csak bólintanak, majd elmennek.
-Itt az ideje annak, hogy megismerjem.
Mondom mosolyogva, majd bemegyek a kis barlangba, ahol van a kölyök.
-Szia Wema!
Köszöntöm mosolyogva, de ő csak félve hátrál tőlem.
-Ne aggódj tőlem, én Crystal vagyok, vagyis az új anyukád.
Mondom neki mosolyogva, majd elkezdek hozzá közeledni, de hátrál. Felsóhajtok.
-Nem kell tőlem félned...Azért vagyok hogy megvédjelek.
Mondom neki, majd hozzádörgölödzöm, amikor már nem tud tovább menni.
-Az életem árán is megvédelek...
Suttogom a fülébe, majd egy kicsit meg is nyugszik. Én pedig kimegyek a barlangból, majd elmosolyodok. Visszamegyek páromhoz.

Janja szemszöge:
Felsóhajtok.
"Nem tudom mit lát abban a kölyökben, ráadásul még az ellenségé is..."
Gondolkodom el magamban, majd meglátom hogy apám visszaér a sakálokkal. Kimegyek a vízből.
-Eh, sakálok...
Morgok egyet magamban, majd befejezem mikor ideérnek.
-Szia Janja.
Köszönt engem Reirei egy piszkos gonosz mosolly.
-Reirei...
Morogva mondom ki a nevét.
-Mi szél hozott ide? Hallottam eléggé feltornáztátok magatokat.
Mondja egy kérdő arccal.
-Igen, fel.
Mondom neki.
-És a csoportunkkal mi lesz?
Kérdő tőlem kérdően.
-Majd meg lesz az alkotva.
Mondom őszintén.
-Rendben, és akkor mától kezdve nem vagyunk egymás ellenségei, jó?
Kérdi meg tőlem.
-Attól még hogy egy csapatot fogunk alakítani, az nem azt jelenti hogy össze is barátkozom veletek!
Mondom morogva, majd visszamegyek a vízbe.

(Na, ennyi jutott mára :P, remélem tetszett^^ Igen, kicsivel több lett, mint szokott lenni^^ Nade, remélem élveztétek, ha igen, kövessétek továbbra is!^^ Sziasztok!)