- És akkor kapok majd szép ruhákat? Pörgőseket? - kuncogott.

- Amennyit csak szeretnél. Mit szólsz ha az udvarhölgyeimnek is csinálunk koszorút? - tettem a kész virág koronát a fejemre.

- Akkor még gyűjtsünk virágot - tette fel ő is a sajátját, megragadta a kezem és meg se álltunk a házuk mellett lévő virágos mezőig. 

~~~

Egész nap Aliettával játszottam. Egy nagyon okos kislányt ismertem meg, nem csak, hogy gyors eszű, de empatikus és a korához képest nagyon is diplomatikus. Kiváló hercegnő lesz belőle.

- Érdekes - néztem Teremiszre, ahogy este lefekvéshez segítettek készülni - Két napja még a házasság gondolata sem jutott eszembe, most meg egy nap alatt úgy megszerettem ezt a kislányt, hogy az már szinte új életerőt ad. 

- Azért vigyázz - nézett rám Ivola aggódóan - Ne menj bele egy házasságba csak a kislány miatt! 

- Erről szó sincs - ráztam a fejemet védekezően - Tény, hogy sajnálom, amiért elvesztette az Édesanyját és az is nyilvánvaló, hogy megkedveltem és szívesen leszek az ő... - a szavam hirtelen elakadt. Még nem mondtam eddig a pontig egyszer sem ki hangosan.

- Mostohaanyja? - segített ki Meja, mire bólintottam. Elcsendesedve figyeltem a szoba egyik pontját. 

Nem gondoltam, hogy az első gyermekem nem a sajátom lesz. Azt sem gondoltam, hogy az első gyermekem nem fogja ismerni a szüleimet. Hogyan kell gyermeket nevelni? Mindig úgy képzeltem, hogy majd Édesanyám segít ebben. Hirtelen aggodalom lett úrrá rajtam, tovább vittem a gondolatmenetet. 

- Ha ő lesz Asgard első hercegnője, akkor talán Dimitrivel nem kell közös gyermeket nemzenem - néztem a lányokra a helyeslésüket várva. 

- Micsoda? - förmedt rám Ivola szemrehányóan - Képes lennél nem a családod vérére hagyni a trónt? - emelte fel magasra a szemöldökét. Valóban meglepett volt - Feláldoztatok érte mindent, még a Lokival való szerelmed is és ezek után átengednéd másnak?

- Igazad van - legyintettem, mert ebbe eddig bele se gondoltam - Csak egyelőre nehéz elképzelnem Dimitrivel bármilyen meghitt pillanatot. Főleg az elsőt - pislogtam Mejára, ő a legidősebb közöttünk, talán a bölcsességére számítottam volna ebben a témában. De új udvarhölgyeim nem voltak elég ideje velem ahhoz, hogy túlzottan beleszóljanak a beszélgetésbe. - Meg amúgy is, ha Dimitri lesz a Király, az öröklési rend szerint Aliettára száll a trón terhe utánunk. 

- De előtte te leszel a Királynő. Nem Királyné leszel, hanem Királynő. Nem Dimitri gyermekeit veszik figyelembe, hanem a tiédet. Alietta olyan lesz, mintha törvénytelen lenne. Vagyis. Ebben a szempontból mindenféleképpen úgy kell rá tekintened - fésülte a hajamat Teremisz. 

- Nem követheted el azt a hibát, amit Atyád elkövetett Lokival. Nem hagyhatod Aliettát abban a hitben, hogy egy nap a helyedre léphet - állt meg előttem Ivola, kicsit félénken. 

- Teljesen igazad van. Bármennyire is megszeretem azt a kislányt, a saját családomat kell előtérbe helyeznem. Atyám is ezt várná, Thor is ezt javasolja majd - zártam le a témát. - Viszont van itt még valami, ami miatt nagyon kétségbe vagyok esve. A megkoronázásom után akartam Lokit hazahívatni. De most már nem hívhatom. Ha Dimitri lesz a férjem, Loki nem lehet a közelemben. Se én, se ő nem tudnánk türtőztetni magunkat és így talán soha nem látom viszont. 

- Ezt súgja a szíved? - szólt Meja.

- Az eszem igen. A szívem, nem is tudom. Állom a szavam, nem mondhatom azt a megkoronázás után, hogy nem megyek hozzá Dimitrihez, hiszen ez volt a segítség ára. De így pedig végérvényesen elvesztem Lokit - a ruhám egyik gyűrődésével kezdtem babrálni. 

- Nem akarlak megsérteni. De te mindent megtennél érte, pedig neked Asgard sorsa kell, hogy első legyen. Ha ő is mindent megtenne érted, nem ment volna el. Maradt volna és megvárta volna, hogy majd mint Királynő elintézd, hogy együtt lehessetek - szólt bátortalanul Greta.

- Szavaid nagyon fájnak, de igazad van. Ha ő önző volt, nekem is annak kell lennem - nyúltam egy pohár víz felé. - Köszönöm szépen a segítségeteket minden téren. Elköszönök, jó éjszakát. A holnapi tervet reggeli után megbeszéljük - mosolyogtam rájuk. 

A lányok kimentek. Egy ideig még hallottam a lépteiket a régi padlókon, de aztán a bejárati ajtó is becsapódott, én pedig egyedül maradtam, egy idegen szobában, egy idegen házban. Talán jobb lett volna, ha én is a vendég házban alhatok velük. Sokat gondolkoztam még Lokin és azon, hogy mennyire igaza van Gretának. Nem tehetek meg érte mindent, hogy aztán egy vállrándítással megint lerázzon. Ez két emberen kéne, hogy múljon és ha őt nem érdekli, akkor engem miért kéne? 

Másnap reggel Alietta sürgetően és izgatottan kérlelte valamiről a Nagyanyját. Greta zavartan ácsorgott mögöttük, szinte segítségkérően pillantgatott rám. 

- Nem gondolod, hogy ha ő velünk eszik, akkor a barátnői féltékenyek lesznek? - nézett a kislányra Nova.

- Nem, már beszéltem velük. Greta kakaója a legjobb. Azt mondták megértik, ők is mindent megtennének a kakóért - zihálta mérgesen Alietta.

- Mi történik? - álltam meg Greta mellett.

- A kisasszonynak ágyba vittem a kakaót és ezt a kedvességet azzal szeretné meghálálni, hogy mellette reggelizhessek - fordult felém az udvarhölgyem.

- Ugyanakkor meg kell értenie, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy ő kívánja - zárta le Nova a beszélgetést. Mire zavartan pillantottam Gretára, aki csak tanácstalanul nézett vissza rám.

- Kérlek - nézett rám Alietta, szóra nyitottam volna a számat, de Jorgen felmordult az asztalfőről. 

- Nagyanyád azt mondta, hogy nem. 

- Gyere kicsim - szólt szelíden Dimtiri, aki egészen eddig némán nézte a jelenetet az Apja mellől.  Alietta csalódottan az ölelésébe szaladt. - Mit kérsz? Tojás? Jó lesz? 

- Kakaót - felelte dühösen a piros arcú kislány.

- Most már elég legyen - csapott az asztalra Jorgen.

A szemöldökömet ráncolva néztem Dimitrire. Szelíden megsimítottam Greta karját, jelezve, hogy jobb ha megy. Szigorúan leültem reggelizni Dimitri mellé. Szó nélkül evett mindenki. Nem értettem, mi történt? Alietta nagyon is kedvesen és diplomatikusan akarta megköszönni Gretának a kedvességet, a szolgálólányaim és én sem sértődtünk volna meg ezen. Nem értettem a nagyszülők hirtelen szigorát, egyet sem értettem és nem is helyeseltem. Egyetlen észérvet sem mondtak, amiért Greta ne ehetett volna velünk. Alitetta pedig kiválóan tartotta álláspontját. Talán büszkeség töltött el felé és biztosra vettem, hogy ha velünk jön, akkor és azzal eszik, akivel szeretne. Hisz csak egy gyermek. Ösztönök és érzelmek vezérlik, amik az esetek nagy százalékában helyesek. 

Próbáltam Dimitri tekintetét elkapni, de nem nézett rám. Szégyellte magát. Ő sem helyeselte ezt a túlzott szigort. Reggeli után Alietta a vendégház felé vette az irányt, Apja pedig kiült a nagy tölgy alá. Utána mentem, amin egyáltalán nem lepődött meg.

- Nagyon... régi módiak - pillantott rám. 

- A te gyermeked, miért nem szólsz bele? - kérdeztem egyből. 

- A szüleim, nagyon makacsak, engem is elnyomtak régebben. Megtanultam nekik igazat adni. Amúgy is nagyon sokat segítenek azzal, hogy vigyáznak rá. Úgy háláljam meg, hogy összevesszek velük azon, hogy hogyan nevelik, ha nem vagyok itt? - magyarázta bizonytalan arccal. 

- Most itt vagy - háborodtam fel - Diplomatikus volt, elmondta miért gondolja azt, hogy így szeretné megköszönni Gretának a kakaót. Nagyon helyes és kedves lépés volt, olyan amit egy igazi királynő tenne - magyaráztam én is az álláspontomat. 

- Ő nem Királynő...- nézett rám csalódottan - Csak egy kislány. 

- Akit elnémítanak a szüleid, pedig iszonyatosan remek meglátásai vannak. Nem törhetik így le a szarvát - ültem le Dimitri mellé kicsit megenyhülve. A füvet tépkedte.

- Erre a kis időre mindegy. Nem sokára pedig, úgyis velünk lesz - nézett a házra Dimitri.

Felkaptam a  fejemet és az arcát vizslattam. "Velünk". Nem vele, hanem velünk. Talán az volt az első pillanat, amikor ráeszméltem, hogy mennyire egy pár lettünk Dimitrivel szinte szó nélkül. Nem úgy mint egy szerelmes pár, inkább mint partner. Nagyon tetszett a gondolat, hogy ő a partnerem, akár egy kislány nevelésében, akár egy Birodalom vezetésében. Jó csapat voltunk és ez tagadhatatlan volt bárki számára. Szerelmeseknek meg annál rosszabbak és ez még tagadhatatlanabb volt. 

Egy kis idő múlva az istálló fiú előre hozott néhány lovat és egy lovaskocsit. Jorgen jelezte, hogy ideje indulnunk a terményekért. Az udvarhölgyeimmel és Aliettával a kocsiban utaztunk, Nova pedig otthon maradt főzni. Alietta végig az ölembe hajtotta a fejét és én pedig simogattam a haját. Édesanyám is mindig így tett, amikor hosszú útra mentünk. Ha igazgatta a hajamat, attól vagy elaludtam vagy észre sem vettem az idő múlását. Dimitri lányára is hasonló hatással volt, mert még a birtokot sem hagytuk el, amikor elaludt. Az udvarhölgyeim békésen olvastak én pedig figyeltem a kis ablakon keresztül a tájat, a messzi hegyeket. 

Az őreim, Dimitri és Jorgen előttünk lovagoltak csendben. Egy hangot sem hallottam. Hogyan lehet Édesapád mellett utazni úgy, hogy egy szót sem szóltok egymáshoz? Kicsivel több, mint egy óra volt, amikor megérkeztünk a legközelebbi nagy községbe. 

- Megmutathatom majd neked a kedvenc ruhaboltom? - kérdezte Alietta.

- Persze, amíg az erős férfiak a terményt pakolják, addig mi csajoskodunk kicsit - néztem udvarhölgyeimre jelezve, hogy ebbe ők is beletartoznak. 

- Én a terménypakolásnál maradnék a jegyző könyv miatt - szólt Ivola gondterhelten - Thor nem örülne neki, ha nem készülne el pontosan. 

- Persze, erre nem is gondoltam. Köszönöm, hogy figyelsz erre - mosolyogtam rá biztatóan. Ivola lassan jobban beleszokik a Birodalom vezetésbe, mint én. Fel kéne zárkóznom. 

- Szívesen vele maradok, hogy ne legyen egyedül - szólt Meja, mire hálásan bólintottam.

Vanaheim lakossága megbámult, amint két őrrel, két udvarhölggyel sétáltam végig az utcákon, miközben Alietta lelkesen magyarázott a szokásokról a kezemet fogva. Érdekes érzés volt az apró keze az enyémben, Alietta minden tekintete, mozzanata felébresztett bennem valamit. Egy érzést, amit régen erősen éreztem, de Thor elrontott megkoronázása óta, nem mertem gondolni rá. Az érzést, hogy Anya szeretnék lenni. Most viszont minden Aliettával eltöltött perc után, egyre jobban fellángolt bennem a gondoskodás, féltés és feltétel nélküli szeretet iránti vágy. Nem is Dimitri vagy Vanaheim adta meg nekem azt az áldást, hogy valami nagyobb dolgot érezzek, mint a Loki után való vágyódás, hanem egy Kislány. Az életemnek Alietta hirtelen adott újra értelmet. 

Az emberek mosolyogtak rám, értetlenül néztek, volt aki a felismerés után meghajolt és volt, aki rám sem hederített. Vanaheim utcáin nem volt lézengő vagy dologtalan, mindenki tett-vett, jött ment céllal vagy szatyrokkal a kezében. Mindenki tudta a dolgát és általában csak egy pillanatra nézett föl ránk. 

- Nagyival mindig itt veszünk nassolni valót a bevásárló útra - állt meg egy szekérnél, de a kezemet nem engedte el. Egy idős asszony szeme felcsillant Aliettát látva. 

- Szervusz Angyalom, a szokásos? - kérdezte kedvesen rekedtes hangján. Az élet igencsak elment az asszony fölött, de úgy tűnt kibékült ezzel. Nem zavarta keze remegése vagy hangja el-elcsuklása. 

- Igen, csak most sokkal többen vagyunk - nézett rám Alietta.

- Oh, kikkel vagy drága lányom? - hunyorgott az asszony ránk erőlködve. 

- Ő Nessa, Asgard Királynője - kuncogott Alietta az asszony tudatlansága felett, mire a nő hirtelen akart volna felállni, hogy meghajoljon előttem. 

- Tessék maradni, nincs erre szükség, nem hivatalos ügyben járok jelenleg - szóltam neki, mert nem vettem volna a szívemre, ha fájós háttal neki áll hajlongani előttem. 

- Részvétem a szülei miatt - szólt rekedt hangon - fájdalmas lehetett ilyen fiatalon elveszteni a őket. De itt úgy halljuk, hogy Asgard sokat köszönhet Önnek Felség és ezáltal Vanaheim is - hajolt meg a fejével - Angyalom tedd csak el a kis aranyerszényed, ma én állom az édességeteket - mondta az asszony és egy tasakba kezdte pakolni az apró süteményeket. 

Intettem az egyik mögöttem lévő Őrnek és a fülébe súgtam, hogy menjen vissza és hozzon az asszonynak egy zsák terményt. Jó tett helyében tőlem igen is jót várjanak vissza. 

Miután édességgel a kezünkben sétáltunk tovább, végre odaértünk Alietta kedvenc boltjához. A bolt eleje szépen lefestett volt és tiszta. A kirakatban egy gyönyörű, kézzel hímzett piros ruha volt, amelynek szoknyája akkora volt, hogy talán a szűkebb Vanaheimi utcákon el sem fért volna. A boltban is ismerték Aliettát, nem annyira, mint az idős hölgy, de tudták, hogy miért szeret idejárni. A nagyanyja mindig megengedi, hogy felpróbáljon két ruhát, de csak a szülinapján vesznek neki itt valamit, mert drága üzlet.

- Vannak új ruhák - mosolyog rá az eladó, ahogy hátravezet minket a kislány ruhákhoz - Gondoltam is rád, amikor megérkeztek, gyere Tündérem.

Alietta arca valósággal ragyogott, ahogy felpróbált egy sárga és egy lila kisruhát. A sárga szoknyája csillogott, pántja pontosan Alietta vállára simult. Egyszerűen elbűvölő volt. Magának is nagyon tetszett benne, mert percekig állt a tükör előtt és pörgött, hogy lássa a szoknyát forogni. 

- Beszéltél Édesapáddal? Arról, hogy mikor szeretnél velünk jönni Asgardba? - néztem rá egy székből, amit az eladók a várakozás idejére hoztak nekünk. 

- Még nem - fordult felém boldog arccal - De én nem akarom, hogy nélkülem menjetek vissza - szomorodott el - Nagyon hiányozna Apa - biggyesztette le a száját - És már te is - fejezte be szégyellősen.

A szívem megdobban, nagyon jó érzés volt ezeket hallani tőle.

- Akkor velünk jössz? Nem baj, hogy már ma megyünk? - néztem rá izgatottan, mire megrázta a fejét. - Nagyon örülök ennek, tudod? - néztem és egy pillanatra úgy éreztem, hogy elérzékenyülök és elsírom magam, de Alietta odatáncolt hozzám és megölelt, onnantól kezdve már nem tudtam sírni csak mosolyogni. Különleges szövetség kezdett kialakulni közöttünk. Életemben először éreztem, Alietta és az udvarhölgyeim miatt is, hogy nincs fontosabb, annál minthogy a nők támogassák és szeressék egymást. Ennél különlegesebb és hatékonyabb szövetség nincs a Világon. 

Nem hagyhattuk ott azt a sárga ruhát, megvettük és megbeszéltük, hogy félretesszük egy különleges alkalomra. Az esküvő napjára, ezt a ruhát fogja viselni első hivatalos hercegnői megjelenésekor és ettől mindketten nagyon izgatottak lettünk. Visszamentünk a már rakodott kocsikhoz és lovakhoz. 

- Egy másik kocsi már elindult Apámék házához - fogadott DImitri és egy puszit adott az arcomra. Neki fel sem tűnt a gesztus, de én értetlenül néztem rá. Értetlenül, de boldogan. Jól esett egy arcra puszi, jól esett a partnersége. Az életem egyre több és több és szövetségessel lett tele és ekkor döbbentem rá, hogy azon a napon alkonyatkor gondoltam először Lokira. Lassan kiszorul a gondolataimból, amit még nem tudom, hogy pozitív vagy sem. Egyszerűen csak sodródtam az élettel és azokkal az emberekkel, akik a jelenben boldogítottak és arra a napra ennyi nekem elég volt. 

Dimitri valósággal majdnem kicsattant, amikor Alietta elmondta neki, hogy hazajön velünk. Visszatérve együtt, hárman pakoltunk össze mindent, amire Asgardban szüksége lehet Dimtri kislányának. Nova pityergett, de elmondta, hogy ez így van rendjén. Ők már amúgy is lassan túl öregek egy ilyen hiperaktív kislányhoz. Még utoljára együtt vacsoráztunk, aztán elköszöntünk és Dimitrivel mindketten Alietta kezét fogva kísértük őt el élete első Bifrostos útjára. 

~~~

Sziasztok. Talán a rész végén nagyon érződik a valóságos boldogságom. Kicsit átragasztottam Nessára is, hogy mennyire sínen van most életem remélem nem bánjátok. Hogy tetszenek a szereplők és a történet? Valamint, hogy tetszik Nessa jelenlegi látásmódja?

ÖNPROMO --> Nyáron elég sokat tervezek írni ide is, valamint a másik két fanfictionomhoz, ahová lelkes olvasókat várok. 

 Az egyik a Nick Jonasos - Hajnali Vallomás .

A másik pedig a nem rég elkezdett Zayn Malikos fanfictionom, aminek Hangok Nélkül a címe.