- Nem várhatod örökké Lokit - fogta meg bátorítóan a kezemet.

Tudtam, hogy igaza van, de megrémített. Nem is az, hogy Loki nem jön vissza, hanem hogy Dimitrit el tudtam képzelni az életemben.

~~~

- Mi a mai program? - kérdeztem Thort reggeli közben.

- Ma panaszokat hallgatsz meg és válaszolsz rájuk - felelte két falat között. 

- Panaszok? Mire panaszkodnak? - ráncoltam a szemöldökömet 

- Esőért, eső miatt, meleg miatt vagy a túl hosszú tél miatt. Mindig van valami. - forgatta meg viccesen a szemét, mire felnevettem. - Gondolkoztál Dimitrin? 

- Nem lesz senki az Uram! - mordultam rá, mire bólintott egyet belenyugodva.

Pár órával később a trón teremben ültem és legalább a harmadik gazda panaszát hallgattam végig ugyanarról a dologról. Thor és a Nemesek a két oldalamon ültek és csendben hallgatták a Nép panaszait.  

- Mióta visszatértünk a Vörös Bolygóról próbáljuk feléleszteni földjeinket, learattuk a nem elszáradt vagy kirohadt terményeinket, de el is fogytak. Három gyermekem van Felség, nincs mivel vagy miből etetnem őket. Muszáj lenne bevetnem a földjeimet, de nincs mivel. 

- Igen - bólintott még egy gazda mögötte - Ez az általános problémánk Felség.

- Lépj előre! -kértem kedvesen 

- Az állataimból éltem Felség, birkák, csirkék leginkább. Lovakat is tenyésztettem az őrségnek. Mind elpusztult távollétem alatt, hiszen senki sem etette vagy gondozta őket.

- Ezek súlyos problémák. Ha egész Asgardban ez a helyzet, akkor nincs honnan pótolnunk vagy szétosztanunk a terményt hiszen sehol nincsen semmi. - szólt Thor félig nekem, félig a Nemeseknek. 

- Felség - szólt az egyik gazda asszonya - Talán a Vörös Bolygóról szerezhetnénk. Ott besegítettünk a gazdálkodásba. Igaz más féle terményeik vannak, nem azok amikhez hozzá szoktunk, de megtanultuk őket gondozni.

- A Vörös Bolygó népe rengeteget segített nekünk - bólintottam - Nem kérhetem meg őket még egy ilyen nagy dologra. Nem adhatok nekik aranyat, mert számukra ismeretlen. Máshogy törleszteni pedig nem tudok nekik. Értékelem az ötletedet, más körülmények között hallgatnék is rád. De nem akarom, hogy az első tettemmel adózásba sodorjam Asgardot. Máshogy szeretném megoldani, egy tisztább, egyszerűbb és rövidebb módszerrel.

- Talán Midgardról szerezhetnénk kezdő tőkét. - vetette fel Thor

- Mihelyst megjelensz azon a bolygón a főbiztonsági emberei máris a nyakadon lihegnek, hogy miért mentél. A bajjal azonosítják Asgardot. - ráztam a fejemet - Főleg Loki miatt - suttogtam leginkább magamnak. 

- Azok az emberek már a barátaim - mormolta Thor az orra alatt kelletlenül, mire rosszallóan néztem rá. 

- B tervnek marad Midgard. Tud valaki valami megoldásmódot erre az égető problémára? Volt már hasonló korábban? - néztem a Nemesekre, de csak ijedten bámultak vissza rám. Nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, egy darab ötletük sem volt. Még annak a szegény asszonynak is előbb az eszébe jutott valami, mint azoknak az embereknek, akiknek ez lenne a dolga. Talán asszonyokkal kéne körülvennem magamat. 

- Vanaheimben az élet ment tovább. Biztosan van pár gazda, aki gabonát és egyéb más alapanyagot adna Uralkodója kérésére. - szólalt fel Dimitri az oldalsó padok egyikéről, ahonnan néhány vendég vagy jobb módú asgardi figyelte a panaszfelvételt. 

- Természetesen nem ingyen, igaz Lord Jevola? - ráncoltam a szemöldökömet. 

- Biztosan vannak, akik néhány aranyért cserébe odaadják terményüket. -húzta ki magát. - Mindenki érdeke Asgard jólléte. 

- A vanaheimi nemesek elismerést, tiszteletet és hatalmat akarnak, nem némi aranyat a parasztjainak, olyat ők is tudnak nekik adni! - emeltem fel a hangom, hogy mindenki hallja a terembe. 

- Nem beszélhetek a nevükben. - suttogta Dimitri. -Egy próbát megérhet Felség! 

- Felség. -kezdte az egyik saját Nemesem, de csendre intettem.

- Hosszas szónoklásod és kioktatásod nélkül is tudom a dolgomat. 

- Dimitri Jevola - álltam fel hivatalosan, mire Dimitri közelebb lépett és térde borult előttem - Ha személyesen gondoskodik Népem ellátásáról, a legjobb minőségű terményt ajánlja nekik és Asgard Népe újra biztonságban és jóllétben élhet, abban az esetben kérésére a válaszom igen, feleségül megyek önhöz.  - Dimitri szavaim hallatán felállt és ragyogó szemekkel nézett rám.

- Boldogabb nem is lehetnék Felség. Még ma elindulok szülőhazámba. Adjon nekem, annyi Őrt amennyit nélkülözni tud, és mind zsákokkal megpakolva térnek haza még a héten. Kérek engedélyt Apámmal és Édes lányommal visszatérni önhöz, hogy családom hűséget fogadhasson Uralkodónőjüknek személyesen is. 

- Felesleges. Én magam megyek el hozzájuk Önnel. - bólintottam, majd a teremben lévő összes ember felállt és meghajolt, mielőtt távoztam volna. A gazdák megkönnyebbült susmogásba kezdtek feleségeik pedig összeölelkezve  nem győzték megköszönni lépésemet. Teremisz és Ivola bizonytalanul léptek két oldalamra. 

- Egyikőtök keressen másik két megbízható szolgálóleányt egy idősebbet, bölcsebbet és egy fiatalabbat, másikótok pakoljon össze, holnap indulunk. Most pedig megköszönöm jelenléteteket, segítségeteket. Szeretnék a bátyámmal kettesben maradni. 

- Igen, Felség- szóltak egyszerre, meghajoltak és dolgukra indultak. 

- Te vagy az egyetlen, akinek a véleménye érdekel - álltam meg és hátrafordultam Thorhoz. 

- A Nép éhezik. A Vörös Bolygó kilőve, de nem értem, ha annyira nem akarsz férjhez menni, hát miért nem próbáljuk meg Midgardot? 

- Gondolkoztam azon, amit mondtál Thor. Nem várhatok örökké Lokira és egyedül sem maradhatok. Szeretnék családot és gyerekeket. De mint uralkodó ez kötelességem is. Nem a férj, hanem az utód kérdése. Az egyik pedig törvényileg nincs a másik nélkül. Ha hazaértem összeülünk a Nemesekkel. Az esküvő után is én leszek Asgard elsődleges Uralkodója. Dimitri csak a másodlagos. Vanaheimből hazatérve hivatalos közleményben szeretnék új korlátozásokat kiadni a Nemesi Testület dolgairól. 

- Büszke vagyok rád Húgom - bólintott

- Amíg Vanaheimbe megyek, itt maradsz felügyelni a Nemeseket? Nem bízom bennük. 

- Azért is büszke vagyok, amiért magad felügyeled a terményosztást. Vanaheimmel ez is és a házasság is megerősítheti a szövetséget. - mondta nagy reményekkel telve. 

- Megtennéd, hogy az összes iratot addig átszállíttatod egy hozzám közelebb eső szobában? - engedtem el a fülem mellett, amiket mondott. - Talán Ivola helyett más ember kéne ezzel megbízni. 

- Szerintem Ivola  a legalkalmasabb rá, már beletanult és a velem való munkába is beleszokott. Te leszel a Királynő, de én leszek a jobb kezed, az enyém pedig Ivola - kapta fel egy kicsit a vizet, mire megforgattam a szemem. 

- Akkor kedves jobb kezem, bizonytalan időre egyedül maradsz a papírmunkával, mert Ivola velem jön Vanaheimbe. 

- Megbirkózom a feladattal - bólintott egyet szigorúan, mire mosolyogva faképnél hagytam. 

Órákkal később Dimitri a pakolástól és izgatottságtól kipirult arccal kopogtatott az ajtómon. 

- Csak szerettem volna személyesen is megköszönni. - hadarta. 

- Hogy hazamehetsz vagy, hogy Igent mondtam? - nevettem fel. 

- Nem is tudom, mind a kettőt. Nagy dolog ez az életemben.  

- Mit gondolsz, megfelelő, hogyha holnap reggel indulunk? Estére visszaérhetünk? - kértem ki a tanácsát, amit meglepetten fogadott. 

- Nem hiszem, hogy egy nap alatt elegendő terményt össze tudnánk gyűjteni. Az emberek csak kapkodnának. Szívesen felajánlom Édesapám házát egy éjszakára neked és Udvarhölgyeimnek. Valamint ha őszinte szeretnék lenni, a kislányommal is szívesen töltenék pár óránál többet. Régen láttam. Oda és vissza lesz a boldogságtól, hogy a Királynő alszik vele egy házban. - csevegte vidáman, mire elnevettem magam. 

- Nagyon várom már, hogy megismerjem, de nem gondolod, hogy előbb vagy utóbb a lányodnak itt lesz a helye veled? - kérdeztem.

- Azt mondod hozzam magammal már most? - vonta fel a szemöldökét, mire bólintottam - Lehetséges, hogy túl korai lenne ez még, talán felkészületlenül érné egy ilyen hirtelen változás. Legutóbbi hazaküldött levelemben még azt írtam Atyámnak, hogy hallani sem szeretnél a házasságról. Szeretném ezt megbeszélni Aliettával és szeretnék időt adni neki, ha szüksége van rá. Majd ő eldönti mit szeretne. 

- Nagyon figyelmes vagy - mosolyodtam el halványan.

Dimtirivel még jó darabig beszélgettünk az ajtómban. Este azonban átnéztem, amit Ivola és Teremisz összepakoltak nekem. Két napra pakoltak, mégis több heti csomagnak tűnt. Kicsit szétválogattam, nem hiszem, hogy négynél is több ruhára lenne szükségem. Lefekvéshez készülődve bemutatták a másik két szolgálóleányt, akit megkerestek nekem.

- Ő itt Meja - mutattak be egy idősebb hölgyet - Meja hosszú évek óta a könyvtárban dolgozik. 

- Felség - hajolt meg az asszony, aki a korát illetően az Édesanyám is lehetett volna. Hosszú barna haja kontyban volt hátra fogva, orrán pedig szemüveg pihent. Arca igazán fiatalnak tűnt, tekintetében viszont látszódtak a hosszú évek tapasztalatai és bölcsessége. - Pontosan abban az évben kerültem a könyvtárba, amikor ön megszületett. Azóta hűségesen szolgálom Édesapja házát.

- Ő pedig itt Greta, nem rég került az udvarba, amikor a szülei sajnos meghaltak lázban. Úgy gondoltuk jól jöhet egy olyan segítő kész, akinek még frissek az emlékei a Palotán kívül töltött életről. - mondta Teremisz, mire biztatóan rájuk mosolyogtam. 

- Jól gondoltátok. Meja, Greta nem szeretek az udvarhölgyeimmel hivatalos stílusban beszélni. Szükségem lesz rátok, nem csak Vanaheimben hanem az után is. Ti négyen lesztek a fülem, a szemem, a karom meghosszabbítása. Tisztítjátok a ruháimat, segítetek készülődni, pletykálunk és segítetek a döntéshozásban. Őszinték lesztek velem! Nem akarok kertelést és mellébeszélést. Ti lesztek a húgaim és nővéreim, akiket mindig is szerettem volna. Persze, csak ha ez így nektek is rendben van! 

- Köszönjük Felség, vagyis....Nessa - szólt Meja és meghajolt, mire elmosolyodtam. Nehezebb elhagyni a hivatalos stílust, mint gondoltam.

- Néhai Édesanyám szerint én csinálom a Világ legfinomabb kávéját, ha megengedi...megengeded Felség ...Nessa... szeretném magam hozni minden reggel a kávédat. -hebegte-habogta Greta.

- Azt megköszönném. Hálás vagyok érte. Most pedig menjetek, csomagoljatok össze ti is, holnap reggel indulunk és másnap estére tervezzük a hazatérést. Családotok van? 

- Sajnos csak a szüleim voltak, így már nincs - sóhajtott Greta. -A kisasszony lesz az új családom. 

- A lányom már férjhez ment Asgard szélén élnek egy kis házban. - felelte Meja - Férjem csak úgy, mint én a Palotában szolgál a lovaknál. 

- Akkor gondoskodok róla, hogy egy zsák termény, egy csirke és egy kakas eljusson a lányodékhoz hazaérkezésünk után. Ha szeretnéd visszatértünk után magad is elviheted nekik két segítő kíséretében. Utána viszont szükségem lesz rád így nem ígérem, hogy túl sűrűn tudod majd látogatni. Ők viszont jöhetnek, ahányszor csak szeretnének. Szívesen látom őket. 

- Köszönöm Szépen, sokat segítesz! - lábadt könnybe az asszony szeme.

- Menjetek! Aludjátok ki magatokat, hosszú két nap elé nézünk. Reggel pedig várom a világ legfinomabb kávéját - érintettem meg Greta karját, mire elmosolyodott és boldogan libbent ki a szobámból.

- Menjetek pihenni ti is -néztem Teremiszre és Ivolára - Ma egyedül szeretnék elkészülni a lefekvéshez. Jó éjszakát nektek. 

- Jó éjszakát!- felelték egyszerre és meghajlás után  becsukták maguk mögött nehéz ajtómat. 

Miután lefürödtem és hálóruhába bújtam kinyitottam az erkély ajtóm, elhúztam a függönyt, hogy ne takarja semmi a csillagos eget. Lokira gondoltam és arra, hogy nem sokára egy másik férfi ér hozzám úgy, mint ő. Dimitri helyes férfi volt és gyengéd is, de beleborzongtam, ha arra gondoltam, hogy más lélegzetét érezzem a nyakamon. Ahhoz csak Lokinak volt joga, másnak nem. Ugyanakkor. Loki távozása óta először kerített hatalmába az a furcsa izgatottság. Kíváncsi voltam milyen Dimitri közelebbről, kíváncsi voltam a lányára, a hazájára. Vártam a holnapot és egyelőre ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy valaki más Kedvese legyek.

~~~

Sziasztok! Borzasztó rég volt már, hogy Nessa és Loki történetéhez új részt hoztam. Csupán egy Világ méretű járvány és a  #maradjotthon kihívás kellett hozzá. Maradjatok hát ti is otthon és olvassatok! Puszi nektek, vigyázzatok magatokra és szóljatok a Nagyszülőknek, hogy  ők is #maradjanakotthon.