- Éljen soká a Királynő - harsogták a terem hatalmas terébe.

Hálásan néztem Ivolát, aki kipirult arccal tapsolt. Thor zökkentett ki. A zöld rózsát a mellem feletti ruha hajtásra erősítette. Pontosan a szívem fölé. A rózsa Lokié lett volna. Helyette most én viselem. Muszáj volt megtalálnom a hangomat, mert nem ez volt minden, amit ma be akartunk jelenteni. 

~~~

- E gyönyörű felkonferálás után nem szeretném elrontani a hangulatot. Hálás vagyok a szavakért mellyel fogadtatok, hálás vagyok, amiért itt vagytok. Hálás vagyok Thornak - néztem felé - Hálás vagyok, mert egy éjszakára elűzitek a bánatot a lelkemről. Bánatos vagyok, mert néhány nagy becsben tartott, hűséges ember olyan döntést hozott, amellyel elvették tőlem a Bátyámat, a Szerelmemet - mondtam ki bizonytalanul, az emberek felháborodva csóváltak a fejüket, de tudtam nem nekem szól, hanem a Nemeseknek - De a kötelesség nem várhat és pláne nem kerülhet el. Megtiszteltetés lesz Apám helyére ülnöm. De mielőtt ez megtörténik el kell varrnom néhány szálat, amibe belekezdtem. Befejezem a tanulmányaimat Midgardon, addig Thor végzi el, amit utána nekem kell. Thor ül a trónon és ő ad tanácsot, hoz döntést és védi meg Asgardot és a Kilenc Birodalmat. A nevemben beszél majd, Atyánk nevében beszél majd. Miután befejeztem, amit elkezdtem nyugodt lélekkel jövök ide vissza és ülök a trónra. A megkoronázásom pont egy év múlva, a következő Virágzási Bálon kap helyet. Ez után pedig új időszámítás kezdődik. Kik megbánják bűneiket és jóvá teszik azt, megkapják a kegyelmem. - Ivolára néztem, aki könnyes szemmel meredt rám, arca színtiszta szeretetet sugárzott - Kik pedig ellenem vagy akaratom, netalántán döntésem ellenszegülnek, kiesnek a Királyi kegyből -próbáltam megkeresni a szememmel annyi Nemest, amennyit csak tudtam. Tanácstalanul és ijedten néztek rám. Aggódtak. Aggódhatnak is. - Többet fogok az apróbb dolgokkal foglalkozni és többet tekintek majd a többi birodalom felé is. Minden erőmmel Asgard javát nézem majd. Szeretném befejezni, amit Apám oly sok évvel ezelőtt elkezdett és remélem támogatást kapok ehhez tőletek. Most pedig, együnk, igyunk és táncoljunk a megújulás fényében. Kellemes Virágzási Bált mindenkinek. 

Mihelyst befejeztem a mondandóm Thor felém lépett, gyengéden megfogta a kezemet, megcsókolta majd a táncparkettre vezetett. A zenészek kézbe vették a hangszert, mi pedig táncolni kezdtünk csak úgy, mint körülöttünk az emberek. 

- Láttad az arcukat? - suttogtam önelégülten. 

- Zab szem sem vért a csúnyábbik felükbe. - mosolyodott el Thor, mire halkan felkuncogtam. 

- Régen láttam tőled őszinte mosolyt. 

- Régen volt rá okom - szomorodtam el, ahogy eszembe jutott, hogy a beszédünk sikere sem hozza vissza Lokit. Egyelőre. 

Teljes mértékben a fejembe vettem, hogy ha megkoronáznak és elküldöm a Nemesek felét, elérem, hogy Loki visszajöjjön hozzám. Persze lelkem egyik fele tudta, hogy Loki saját döntéséből ment el és túl makacs ahhoz, hogy visszajöjjön. Ennek ellenére muszáj volt hinnem, hogy visszajön. Máshogy teljesen belerokkantam volna a hiányába. 

Miután Thorral kikeringőztünk a táncparkettről, a svédasztal felé vettük az irányt. 

- Oké, versenyezzünk - nézett rám gyermeki csillogással a szemében. 

- Ne. Ehhez már felnőttünk. - mosolyodtam el.

Régen a bálokon, rendezvényeken Loki, Thor és én mindig versenyeztünk ki bír megenni több sütit. Természetesen szinte kivétel nélkül Thor nyert és én vesztettem. 

- Csak azért nem szereted ezt a játékot, mert mindig vesztettél - vonta meg a vállát és egy barackos sütit dobott a szájába. 

- Lány vagyok. Hogyan is nyerhetnék ellened! - tettettem felháborodást. 

- Oh. Szóval azt mondod, egy lány nem tud legyőzni egy fiút? Érdekes! Ez a tény nem megy az elveid ellen? - humorizált. 

- Pimaszkodsz a jövendőbeli Királynőddel? - húztam ki magam játékosan. 

- Szó sincs róla - nevette el magát Thor, majd arca elkomorodott, amikor Ivola és Teremisz kedves meghajlással mellénk álltak. A kínos csönd egészen egyszerűen vette át a játékos hangulatot. 

- Ivola - szólt Thor határozott hangon, mire már kezdtem volna Szolgálólányom védelmébe kelni, de Thor folytatta - Csak szeretném megköszönni, hogy saját magad felügyelted a smaragd zöld rózsa keresését és kiválasztását. Hűséged és szereteted Nessa felé egy halvány foltja mutatkozott meg nekem ezzel. 

- Köszönöm Felség. Megtisztelt a feladat - habogott Ivola össze-vissza.

- Ettől függetlenül, szeretném ha tudnád, hogy a melléd kirendelt Őr állandóan veled lesz és minden lépésedet figyeli majd, különösen ha Nessával vagy. 

- Elég, ez nem a legalkalmasabb időpont erre - szóltam kedvesen, nehogy Thor belelendüljön a megrovásba. - Gyertek lányok, koccintsatok velem egyet.

A lányok borral a kezükben, én pedig pezsgővel álltunk félre egy közeli oszlophoz beszélgetni. Néhány pohárral később egészen kipirult arccal nevetgéltünk. Ivola még mindig nagyon csendes volt. Kezdtem attól félni, hogy a cellás napjai kicsit megtörték. De Teremisz egészen kivirult az édes bortól. 

- Szóval a fiatalabbik Herceg - kezdett bele megint Teremisz, a lány nagyon kíváncsi volt már, de nem akartam még alkoholtól fűtött fejjel sem Ivola előtt beszélni erről. Ivola láthatta hezitálásomat. A karomat megérintve kedvesen rám mosolygott.

- A dolgok változtak. Én is, a Hercegnő és Loki is. Nem fáj már hallanom. - szemei őszinteséget sugároztak. 

- Ahogy Ivola mondta, a dolgok változtak. Egészen egyszerűen ennyi történt. A testvéri szeretet, megváltozott. Sokkal könnyebb beleszeretni valakinek a lelkébe, mint utálni a tetteit. És Loki mindig, de mindig feltárta a lelkét előttem. Akkor is ha nem akarta. Én voltam az egyetlen, aki mindig is igazán látta őt. Nem a trónon, Jotunheimben vagy valahol máshol a helye. Mellettem. Itt kéne lennie, mellettem. Akkor igazán önmaga és én is csak akkor vagyok teljes. Egészen pici korunk óta így van rendjén. Nem értem miért hagyott hát itt. - néztem végül Teremiszre könnyes szemekkel.

- A dolgok, mint ahogy azt már megállapítottuk, változnak. Talán a Hercegnek nem egyszerű ezt a rengeteg változást kezelni. Először még Odin fia, itt van neki a Húga. Aztán rájön, hogy Jégóriás és ezzel együtt elveszti a húgát, a szülei meghalnak, visszakapja a húgát, kiderül van egy Nővére, aki a Népe ellen szegül. A Húga iránt többet kezd érezni, aztán kiderül, hogy a Húga kapja a trónt. - sorolta Teremisz míg én elgondolkozva hallgattam - Ezt még felsorolni és meghallgatni is sok, nem még keresztül menni rajta és feldolgozni. Talán csak egy kis csendre van szüksége. 

- Lokinak fontos vagyok. Ha nem is mint szerető, hát mint a Húga. Nem hagyna csak így itt, mert csendre vágyik. Ha feldolgozni akarná, azt mellettem tenné. - bámultam a szoknyámat. 

- Az alapján, hogy néha nekem öntötte ki a lelkét - szólalt meg bátortalanul Ivola, mire mindketten ránéztünk - Loki megsértődött. Féltékeny. Hiszen abba már beletörődött, hogy fivérét illeti a trónt. De az már sok a Hercegnek, hogy Húga is előbb ülhet rá, mint ő. 

- Loki szeret engem Ivola, támogatott, biztatott - szakítottam félbe.

- Ez tény. Láttam rajta. A vak is látta rajta. De abban a pillanatban, hogy a Hercegnő nem lehetett az övé, semmije nem maradt. Nem érdekelte a trónt, mert a Hercegnő ott volt neki. De ahogy megtiltották. Mindent elvesztett. Ott állt egyedül, üres kézzel, amíg a testvéreinek megint mindene megvolt vagy meglehetett volna. Pont úgy érezte magát, mint évekkel ezelőtt. Becsapva, elárulva, egyedül. 

Ivola szavai után csak csendben vizslattam az arcát. Meglepően jól esett valaki olyannal társalogni, aki habár nem olyan jól, mint én de ismerte Loki észjárását. Nem voltam féltékeny, Ivola sem volt. Mégis olyan igazságokat mondott ki, amit én sosem mertem volna.

- Nem szeretném, hogy mától Hercegnőnek, Kisasszonynak vagy bármi ilyen ostobaságnak szólítsatok. Többet segítettek nekem egy nap alatt, mint magamnak tudtam egy hét alatt. Hagyjuk kérlek a hivatalos stílust. Most pedig... - mielőtt táncra invitálhattam volna az új bizalmasaimat, egy erős, reszelős férfi hang szakított minket félbe és máris túl közel állt a karomhoz, így kénytelen voltam hátrálni egy lépést. 

- A Hölgyeknek miért olyan nagyon üres a pohara? - mosolyodott el, mire a gödröcskéi megmutatkoztak egy pillanatra. 

- Igazán kedves, hogy aggódik a szomjúságunk miatt, de éppen táncolni indultunk volna a Hölgyeimmel. Szóval ha megbocsájt Kedves... - mosolyogtam, igyekezve megtudni a nevét. 

- Dimitri Jevola vagyok, egy vanaheimi nemesi családból származom. - hajolt meg előttem. 

- Kedves Dimitri, igazán messzire jött Hölgyek szomjúsága miatt aggódni. - bólintottam felé. 

- Úgy vélem, ha már tehetem, miért ne aggódnék a Kilenc Birodalom összes hölgyének a szomjúsága miatt. Egyébként is. Igazán izgatott lettem, hogy talán kaphatok egy táncot a Jövendőbeli Királynővel. 

- Igazán nem szeretném visszautasítani - kezdtem - De a Hölgyeimet sem szeretném, nekik pedig már készülődésünk során ígértem egy táncot.

- Értem. Ebbe a Világért sem avatkoznék hát bele - villantott ragyogó fehér mosolyt a szőke hajú férfi és biccentett Ivoláék felé, majd a kezemért nyúlt és finoman csókot lehelt rá. - Remélem egyszer azért még kapok egy táncot. 

Kedvesen mosolyogtam rá miközben Teremisszel és Ivolával az oldalamon némán elsétáltunk. Egy pillanatra azért kíváncsian hátra fordultam.  A férfi éppen egy kupát öntött magának tele borral. 

Miután a Hölgyeimmel táncoltam, magukra hagytam őket és próbáltam megkeresni Thort, hogy elköszönjek tőle. Igazán fáradtnak éreztem magamat, ami nem is csoda, hiszen napok óta nem aludtam egy jót. Thor az egyik Nemessel társalgott. A férfi meghajolt előttem. 

- Igazán szemrevaló bálra sikeredett és nagyon tartalmas is lett. Valamint elgondolkodtató. - bólintott.

- Elgondolkodtató? - néztem a szemébe, mire bólintott.

- Érezhető volt a beszédén, a szenvedés, amely Loki távozása után itt maradt. -jelentette ki- Mondhatnám, hogy a bosszúszomj is érezhető volt. 

- Ha a Tanács Királynőjének akar, hát meg is kap. - feleltem diplomatikusan - De nem fogok a saját otthonomban meghunyászkodni, pláne nem elbújni. - váltottam szigorúbb hangnemre. - Meguntam, elmegyek lefeküdni. Elkísérsz? - néztem Thorra, mire bujkáló mosollyal bólintott. 

- Meg vannak veszve. Ő az ötödik Nemes, aki odajött hozzám bájologni - nevetett, amikor kiértünk a bálteremből - Félnek. Megijedtek.

- Féljenek is. Nem fogom talpnyalókkal,hozzá nem értőkkel és kegyetlenekkel irányítani a Kilenc Birodalmat - nyúltam a hátamhoz, hogy meglazítsam a fűzőmet. - Olyan embereket akarok, akikben bízhatok és akikre számíthatok a nehéz időkben és nem olyanokat, akik előidézik a nehéz időket. Ezek az emberek Atyánk bennfentesei, nem a mieink. Nem fogom tudni előre lendíteni Asgard helyzetét, ha úgy lépkedek a Nemesek között, mintha bármelyik percben tojáshéjra lépnék. 

Az Nap este talán a kimerültségtől vagy a hatalom jól eső érzésétől,de egészen jól aludtam. Csak egyszer ébredtem fel. Ittam egy pohár vizet és könnyedén visszaaludtam. 

~~~

Bocsi, ha kicsit rövidebb lett, egy teljesen új, más témájú (Nick Jonas) könyvön kezdtem dolgozni és annyira belemerültem, hogy elfelejtettem még pár sort írni ehhez a részhez, a következőhöz pedig már hozzákezdtem, szóval nem egészen tudtam, hogy mit írjak a kettő közé, így inkább csak így hagytam. SEMMI NEM TÖKÉLETES. Így ez a rész sem lett az. Puszi nektek, kedd körül publikálom a Nick Jonas könyvet, ha valakit érdekel. Következő szombaton pedig Loki Börtönéhez, hozok egy új részt (ha addig sikerül megírnom).