- Keresd meg nekem a Teremisz nevű szolgálót, üzenem neki, hogy menjen Ivoláért fürdesse le, majd jöjjenek hozzám. Ma nem akarok idegen embereket a szobámban. Éppen elég idegen lesz a helyzet, amit elfogadok. - mondtam neki teljesen őszintén. Tényleg a régi szolgálólányaimmal szerettem volna tölteni a napot, akik már ismernek. 

~~~

Nagyon sokat vártam, mire kinyílt a szobám ajtaja. Teremisz és Ivola megszeppenten léptek be és félre álltak szorosan az egyik fal mellé. Első pillanatban nem értettem, de aztán Thor is beviharzott a szobába.  Feldúltnak látszott. 

-Megkéred a merénylődet, hogy süsse be a hajadat? Eszednél vagy? - ripakodott rám és mérgesen járkálni kezdett a szobában. Teremisz gyengéden, támogatóan megfogta Ivola karját. Jól esett látni, hogy ő is kiáll mellette csak úgy, mint én. Megbocsájthatatlan, amit tett, de nem tudom elengedni őt. Az ember egy bizonyos kor után elkezd ragaszkodni a megszokott emberekhez. A testem automatikusan tiltakozott az új emberek társasága ellen. 

- El se kezd! Nem vagyok rá kíváncsi. - néztem Thorra nyugodtan - Azt hiszed érdekel a hajam? Én egyszerűen csak szeretnék azokkal lenni, akiket szeretek. Ha már Loki nem lehet itt, akkor ehhez had legyen jogom. - suttogtam fásultan. Thor állkapcsa meg-megfeszült, amikor lenyelte, amit a fejemhez akart vágni, de végül nem tette. Nem akarta tovább fokozni a keserű hangulatomat, és egyértelműen azt sem akarta, hogy Ivola a közelemben legyen, ami teljesen érthető. Nekem sem szabadott volna a társaságára vágyni. Pillanatokig mindenki csak állt és Thort figyelte, aki pedig a borostás arcát dörzsölgette és engem vizslatott. 

- Hagyjam itt? Hátha újra az életedre tör? - kérdezte elgyengülve. - Féltelek. 

- Nem leszek vele kettesben, teljesen bolond nem vagyok. - sütöttem le a szememet, mert érdekes volt bevallani, hogy egyedül maradni vele, én is féltem kicsit.

Thot kilépett a szobámból és egy Őrnek intett. Az Őr fejet hajtva lépett be a szobámba. Thor azonnal magyarázni kezdett neki.

- Vigyázol erre a nőre! - bökött Ivola felé személytelenül - Ha csak egy rossz mozdulata van, azonnal visszaviszed a cellájába és értesítesz. - adta ki az utasítást. Az Őr bólintott.

 Ivola összezavarodottan nézelődött. Nem mert rám nézni, nem mert Thorra nézni, sem az Őrre. Csak kapaszkodott kétségbeesetten Teremiszbe. Halványan elmosolyodtam. Thornak lassan ideje megszokni, hogy nem ő az első, akinek az Őrök megfogadják a parancsát. Thor Ivola felé fordult.

- Saját kezemmel öllek meg, ha csak egy haja szála is meggörbül. - fenyegette a lányt, mire hitetlenül felnevettem.

- Azért van itt, hogy az összes hajam szála görbe legyen.Magam büntetném meg ha nem tenne eleget a kérésemnek. - Thor szinte villámokat szórt a szemével, amikor rám nézett.

- Csak azért nem mondok erre semmit, mert ez a te napod. Nem rontanám el! De ez a végső szavad? - suttogta, mire hitetlenül felhorkantam.

- Az én napom! Tényleg, szinte elfelejtettem. A férfi nélkül, akit szeretek. A mai is csodás lesz, csak úgy mint egy hete az összes - Thor lesütötte a szemét. 

Utoljára fenyegetően Ivolára nézett, majd kisétált. Az Őr az ajtóm mellett megállt és a nap hátra levő részében le sem vette a szemét Ivoláról. Próbáltam nem is figyelni rá. A lányokra néztem és kedvesen egy kézmozdulattal közelebb intettem őket.

Teremiszt nagyon régen láttam.

- Mesélj hol jártál, mióta nem láttalak? - szóltam kedvesen neki. A lány ellépett a még mindig feszengő Ivola mellől és a fésülködő asztalomhoz kísérve egyből fésülni kezdte a hajamat. 

- Mióta visszajöttünk a Vörös Bolygóról, a konyhára voltam beosztva. Nagyon vártam, hogy a Hercegnő újra magához hívjon. A hagyma szeletelés nem túl hálás feladat. - csevegte.

- Nem is szeretném, hogy visszamenj oda!- a tükörből a még mindig tanácstalanul ácsorgó Ivolára néztem - Egyikőtök sem megy oda vissza, ahonnan ma eljött. Velem lesztek! Ha Királynő leszek szükségem lesz rátok. Nem tudnék elveszteni még több számomra fontos embert. 

- Hercegnő - kezdte Ivola, de beleszóltam. Hátrafordultam hozzá.

- Engedjük el ami történt és egyszerűen csak kezdjük elölről. Felfoghatod a kegyelem jelének, hogy szolgálhatsz, vagy büntetésnek. Nem is érdekel. Csak legyetek velem. - néztem felváltva rájuk. 

A lányok meghatódva bólintottak. Ivola szemébe talán könnyek is gyűltek. Teljes mértékben megbíztam benne, hiába a múlt, valami  miatt tudtam, hogy nem fordul többé elő. Teremisz nagyok sóhajtott, mire meg mert szólalni.

-Mi történt a fiatalabb Herceggel? - kérdezte -Hallottam történeteket, hogy ő és a Hercegnő...szóval, hogy...- elmosolyodtam

-Igazak. De erről most nem szeretnék beszélni, talán majd este egy jó nagy kupa bor felett. - sóhajtottam, mire a borról is Loki jutott eszembe, hiszen ő kóstoltatta meg velem. A keserűség soha nem múlik már el?  

Ivola nagy nehezen újra visszarázódott. Kellemeseket beszélgettem velük, Teremisz nagyon sokat beszélt a Vörös Bolygóról. Elmesélte, hogy csak piros ételeket szolgáltak fel nekik. A fele fogás nevére nem emlékszik, mert lehetetlen volt kimondani is őket, nem még megjegyezni. Ivola a nap végére, néha már mosolygott és bele-bele szólt a beszélgetésbe. Az én figyelmemet is elterelték, arról a tényről, hogy nem Loki fog a tánc terembe kísérni. Pláne nem fog Loki koccintani velem, miután bejelentjük, azt, amit Thorral kitaláltunk. A gondolataimat egy idő után még a lányok sem tudták elterelni. Fájdalmasan keserves volt arra gondolni, hogy amíg én a Palotában szép ruhába bújok és a legdrágább bort ihatom, addig talán Loki Jotunheimben fagyoskodik. Ami a legrosszabb volt, hogy rájöttem ő sokkal inkább egyedül van, mint én. 

Miután a lányok segítettek elkészülni az erkélyre sétáltam. A korlátnak dőltem, ahová nem olyan rég még Loki, a szenvedély hevében ültetett. Az apró zöld kis dobozt szorongattam. Igyekeztem visszatartani a könnyeimet, hiszen nem lett volna kellemes sem nekem, sem a lányoknak újra csinálni a sminkemet.

Loki bárhol van és bármit csinál, biztosan ő is nagyon magányos. Nem voltam már rá dühös és szomorú sem voltam. Egyszerűen csak vissza akartam őt kapni. Azt akartam, hogy újra a korlátra ültessen és újra elgyengülve nyögje a nevem. A kezemet az övébe akartam kulcsolni, ahogy besétálunk a bál terembe. Érezni akartam magunkon az irigy tekinteteket. De hát nem volt itt. Így egyik sem valósulhatott meg. Két szipogás között felnyitottam a dobozt és a vörös kövekkel kitett korona, szinte rám mosolygott. Nem érdekelt. Csak az a pici smaragd ott lent. Végigsimítottam, ahogyan nem rég még Loki arcát simítottam. Nagy levegőt vettem és ki akartam emelni a dobozból, de ekkor egy kéz a vállamhoz ért. Thor kedvesen mosolygott rám.

- Szabad? - nézett a csinos kis ékszerre. Bólintottam és átadtam neki a dobozt. Thor büszkén a hajamba tűzte. - Mindig is tudta mire vágysz - suttogta a szemembe nézve. 

- Ha igazán tudná, most itt lenne - szóltam szigorúan.  Thor nagyot sóhajtott. 

- Mindent meg fogok tenni, hogy visszajöjjön. 

- Tudom - néztem a szemébe - Mindent megteszel értünk. Azt hiszem, ez lesz a veszted. - a hangom szinte remegett. Talán a szomorúságtól, talán a szeretettől vagy mert izgultam a bejelentés miatt.

- Ez a nagy tesók dolga! - mosolyodott el szomorúan. 

Belé karoltam. Akkor vettem csak észre, milyen elegáns. Finom parfümtől illatozott és a haja is sokkal ápoltabb volt, mint reggel, amikor mérgesen beviharzott Ivoláékkal. Négy őr kíséretében lépdeltünk a bál teremhez. Ivola és Teremisz a földszinten csatlakozott hozzánk. Őket sem láttam még ilyen csinosnak. Hajukat kontyba feltűzték és vörös selyembe bújtak a tiszteletemre. Tudták, hogy ez az én színem. Gyönyörű mind két lány. Feltűnően szépek. Összemosolyogtunk, majd Thor és utánam léptek. Így négyen egyszerre vonultunk be a bál terembe. Minden szem ránk szegődött. Kellemetlenül éreztem magamat. A Nemesek arcát egytől egyig kezdtem felfedezni a tömegben. Mindenhol rózsák, liliomok és tulipánokkal díszített füzérek lógtak. A termet betöltötte a tömény, de még kellemes virág illat. A nők virágos ruhákat öltöttek, a férfiak egy-egy virág fejet tűztek ünneplőjük felső zsebébe. Mindenki boldog volt és ragyogott. Én pedig úgy éreztem, mintha halálos ítélet felé lépkednék. 

A terem elejébe mentünk. A Virágzási Bál megnyitójának számított, amikor a Királyi család feltűzi egymásra a kert legszebb rózsa fejeit. Ivola nyújtotta először Thornak a gyönyörű és hatalmas fehér rózsa fejet. Thor elmosolyodott, mire nekem is muszáj volt. Talán, mert mindenki figyelt vagy mert valóban jól éreztem magam Thor miatt. Az utóbbi pár napban közelebb kerültünk, mint valaha.

Thor a koronámra nézett és az egyik oldalához tűzte a rózsámat, ügyelve rá, hogy le ne essen. Ezután Teremisz lépett hozzám egy másik fehér rózsa fejjel. Egyből Thor palástjának a kapcsolójához erősítettem. Ezután Thorral összenéztünk. Thor arca komoly volt. Összeráncolt szemöldökkel néztem, ahogy Ivola megint Thorhoz lép egy zöld rózsafejjel. Nem olyan zöld volt, mint a szárai vagy a levelei. Gyönyörű mély, méreg zöld. Egyből tudtam miért. Könnybe lábadt szemmel néztem Thort, ahogy a virágért nyúl, igazán szívből jövő hálával biccent Ivolának, amitől még inkább elérzékenyültem. Thor a tömeg felé fordul

- Az elmúlt két hét, igazán nem a könnyű döntésekről szólt a családomnak, a testvéreimnek. Amit, most bejelentünk, rengeteg áldozattal és fájdalommal járt. Az utóbbi időben, nem igazán volt kegyes hozzánk a Sors. Rengeteget mérlegeltem, hogy hogyan tudnék jó Király lenni? Hogyan tudnék olyan Király lenni, aki nem vezeti bele a rosszba,szegénységbe, fájdalomba a Népét. Hogyan bízzon bennem a Nép, ha még én sem bízok abban, hogy jó Király leszek? Erre vágytam egész életemben, gyerekként besurrantam a testvéremmel Lokival a trónhoz és szinte összeverekedtünk, hogy ki üljön rá először. Aztán Atyánk mindig megtalált minket. Voltak dolgok, amik így utólag őt sem tették jó Királlyá. Tudom, hogy ki kell mondanom ezt. Hiszen Loki származásáról hazudott. A testvérem jégóriás. Ezt is ki kell mondanom. Hela létezését is eltitkolta, nem készített fel rá minket. Annyi mindent nem mondott el nekünk. Vállalta a döntését. A húgom is vállalta a döntését, ahogy fivérem is, hogy bizony egymásba szerettek. - Thor hatás szünetet tartott, hiszen volt akinek új információk lehettek az elhangzottak - Nem köti őket a vér, hát miért ne szeressék egymást? A kishúgom felnőtt az érzelmekhez, az öcsém pedig a jó útra tért vissza. Újra egy család voltunk itt, Asgardban. Milyen ironikus, hogy a Nővérünk legyőzése hozott újra össze minket. Aztán a trón választott szét megint. 

Thor rám nézett. Lassan megfogtam a kezét és bólintottam bátorítóan. 

- Lemondtam a trónról - az emberek sutyorogni kezdtek, a megdöbbenés szinte koppant az aranypadlón - A húgom Nessa javára. Én láttam, miket meg nem tett, hogy a Népe biztonságban legyen. Szinte minden jó ötlet neki jutott eszébe. Terveket szőtt és a saját életét kockáztatva szállt szembe Helával, még végül legyőzte őt. Én láttam és éreztem milyen erős. Akkor rájöttem, hogy Asgradnak egy ilyen uralkodóra van szüksége. Fiatal, erős, igazságos, önfeláldozó, ravasz. Napestig sorolhatnám. Az ő keze alatt, hiszem, hogy Asgard virágozni fog...ha már így a Virágzási Bálon vagyunk - Thor rám nevetett, mire az emberek is felkuncogtak - Onnan tudom, hogy jó döntést hoztam, hogy én ezzel a lépésemmel is felkavartam az álló port, ő pedig azzal, hogy elfogadta bebizonyította, hogy neki Asgard az első. Hiszen a döntésem miatt, Loki elhagyta Asgardot - megint csendbe maradt. Az emberek értetlenül néztek. 

- A Nemesi Tanács - Thor felemelte a hangját - Ultimátumot adott. Ha Nessa lesz a Királynő, megszakít Lokival minden kapcsolatot, ami nem testvéri. A Fivérem ezt nem bírta elviselni, így hát elment. Nessa nem ment utána. Itt maradt és egy ilyen áldozat fejében is Asgardot választotta. Kérdem én: Milyen a jó Uralkodó, ha nem ilyen? Döntésem mégis csak jónak tűnik. De az árát életem végig törleszthetem a húgomnak. - rám nézett és könnyek csillogtak a szemébe. Az enyémbe is. 

Az emberek csendben voltak. Kínosan néztem körbe. Nem akarnak engem? 

- Éljen soká a Királynő! - Ivola felkiáltott, mire a terem szinte egyszerre kezdte visszhangozni szavait.

- Éljen soká a Királynő - harsogták a terem hatalmas terébe.

Hálásan néztem Ivolát, aki kipirult arccal tapsolt. Thor zökkentett ki. A zöld rózsát a mellem feletti ruha hajtásra erősítette. Pontosan a szívem fölé. A rózsa Lokié lett volna. Helyette most én viselem. Muszáj volt megtalálnom a hangomat, mert nem ez volt minden, amit ma be akartunk jelenteni. 

~~~

Kárpótlásul, amiért az elmúlt hetekben nem voltam túl aktív, most hamarabb hoztam a következő részt. Viszont tényleg próbálom tartani a rendszerességet, szóval a következő részt Július 13-ra tervezem (plusz, mínusz 1-2 nap, ha  az nap programom lenne). Valamint a nem rég elkezdett 'Loki Börtöne' című könyvemnek szeretném Július 6-án feltenni a második részét. Remélem el tudjátok fogadni ezeket a terveimet. 

Valamint, szeretném ha nektek is lenne bele szólásotok, hiszen nektek írom. Az ötleteiteket/tanácsaitokat/kritikátokat szívesen fogadom mindkét történethez, akár kommentben, akár privátban. Sőt.

Szeretném, ha tényleg egy igazi kis családot alakítanánk ki. Nagyon szívesen benne lennék egy olyanban, hogy bejelöltök facebookon és csinálunk egy közös kis csoportot. Ott tudnátok segíteni a történet alakításban, ha van nektek is Lokis (vagy amúgy bármilyen) írásotok ti is megoszthatnátok. Valamint eláraszthatnánk a csoportot Lokis képekkel. Aki benne lenne, az jelöljön be és írjon rám(hogy tudjam miért jelöltetek be). Facebookon Tóth Lili Csinszka néven vagyok fent és ugyanaz a profilképem, mint itt. Remélem megtaláltok, ha nem, akkor szóljatok. -->  https://www.facebook.com/lili.toth.3158