- Reggel találkozunk - mosolyogtam rá, mire Loki visszamosolygott. Pillanatokig álltunk ott, mire megszólalt.

- Ha menni akarsz, neked kell menned, mert én nem tudlak itt hagyni - csillant meg a szeme pimaszul. Felnevettem és kibontakoztam az öleléséből, kinyitottam az ajtóm, majd becsuktam magam mögött. Azonnal elfogott Loki hiánya. Pedig még csak egy ajtó választott el tőle. 

~~~

Másnap nagyon sokáig aludtam és amikor felkeltem hosszú idő után először kipihentnek éreztem magamat és nyugodtnak.  Azonnal Thor és Loki keresésére indultam. Nem tudom, hogy bírtam ki nélkülük a Midgardon töltött időt. Jobban mondva, hogyan bírtam ki egyedül. Kétségbeesetten vágytam a társaságukra. Főleg Lokiéra. Nem éreztem magam teljesnek, amikor nem volt velem. Amikor végig jártam a Palotát, de nem találtam őket, az egyik őrhöz sétáltam, hátha ő tudja merre vannak.

- A Hercegek kimentek lovagolni. Azt mondták a Vacsorára visszatérnek. - hajolt meg előttem a páncéljában, mire csalódottan köszöntem meg neki az információt. 

- Most mit kezdjek egyedül egész nap? - suttogtam és leültem egy kerti padra. 

Annak viszont örültem, hogy önszántukból töltenek egy kis időt egymással.

Hiába miénk az egész palota sőt, egész Asgard. A családom nélkül elveszettebb vagyok, mint New Yorkba. Kezdett hiányozni a midgardi város nyüzsgése. Hiába éltem egyedül és hiába nem szerettem ott ismerkedni, mégsem voltam ennyire magányos, mint jelenleg itthon. Órákig néztem, ahogy a szolgálók nyüzsögnek és bosszankodnak, hogy mennyire kezeletlenné vált a kert, amíg ők a Vörös Bolygón voltak. Miután meguntam, a lábam magától kezdett vinni. Először a könyvtárba, ahol felkaptam néhány érdekesnek tűnő könyvet, majd a börtön cellákhoz. Szinte tudatlanul álltam meg Ivola cellája előtt. 

- Hercegnő - szólt még inkább meglepetten, mint előző Nap. 

- Miért akartál megölni? - kérdeztem hezitálás nélkül, mire azonnal elpityeredett. 

- Kétségbeestem és ... nem akartam. Nagyon megbántam - sírta, mire megráztam a fejemet. 

- Nem tudom mit fog veled Thor kezdeni a megkoronázása után. De legyél hálás, ha legalább tárgyalást kapsz és nem rögtön halálra ítél felségárulás vádjával. - mondtam, majd intettem az egyik őrnek.

- Hercegnő? - állt meg előttem a kérésemre várva. 

- Szeretnék bemenni hozzá! - mondtam határozottan, mire az Őr percekig állt előttem némán, mint aki rosszul hallotta, majd amikor nem helyesbítettem, kinyitotta a cella ajtaját én pedig besétáltam a sarokban kuporgó Ivolához. 

Letettem elé a könyveket, egyet kivéve én pedig egy másik sarokhoz sétáltam, levettem a cipőmet és leülve elkezdtem olvasni. Éreztem, ahogy Ivola meredten bámul engem. Borzasztó sokáig csak ült ott. Aztán sóhajtva felemelt egy könyvet és ő is belemerült. Órákig olvastunk némán, távol egymástól. De már nem éreztem magamat egy cseppet sem egyedül.  Az Őr végig az ajtónál állt és le sem vette a szemét Ivoláról. 

Szinte tejesen megfeledkeztem a helyzetről, magamról, a valóságról. Csak a könyvbe merülve olvastam, két boszorkány történetét. 

- Ezt meg mire, véljem? - rontott be a folyosóra Loki. Ivola úgy megijedt, hogy eldobta a könyvet és felpattanva a falhoz simult. Loki mérgesen intett az Őrnek, hogy engedje be. Ingerülten viharzott be a cellába és egyenesen felém sétált. - Megőrültél? - nyújtotta a kezét, hogy fel segítsen, de nem fogadtam el. Magamtól álltam fel és kérdőn néztem rá. 

- Ez a nő megpróbált megölni! Rémlik? Felségárulást követett el!- dühöngött, mire összecsuktam a könyvem. 

- Előtte pedig hosszú évekig hűségesen szolgálta Anyánkat. Rémlik? - néztem rá, majd a fejemhez kaptam, mint aki tényleg felfelejtett valamit - Ja, várjunk csak. Hiszen nem voltál itt, hogy lásd, hiszen pontosan egy ilyen cellából szöktél meg! - néztem rá cinikusan. Loki pont ugyanezzel a váddal ült börtönben, jó néhány évvel ezelőtt. 

- Az nem ugyanaz! - csattant fel sértetten. 

- Miért is? Csak neked járna második esély? - vontam fel a szemöldököm, mire Loki látszólag lenyugodott és Ivolára nézett. Ivola ijedten állt a falnál. 

- Bocsásson meg Hercegnő, hogy féltem az életét! - villantott rám dühös tekintetet Loki, mire egyből bűntudatom lett. Loki kiviharzott, de az ajtónál várt rám. Letettem a könyvet a többihez, majd szó nélkül Loki után sétáltam. Megsimítottam a karját, majd az arcát magam felé fordítottam, hogy rám nézzen.

- Szeretem, hogy féltesz, mert ez jelzi, hogy sokat jelentek neked. De ne beszélj velem még egyszer ilyen hangsúllyal, mert borzasztóan lekezelő. Már nem az a törékeny kislány vagyok, mint régen, meg tudom magamat védeni! - magyaráztam, mire Loki arca megenyhült. 

Átkarolta  a derekamat és bocsánatkérően az arcomra puszilt, de elnézést nem kért. Loki túl büszke, ahhoz, hogy belássa nem vagy csak részben volt igaza. Még miattam sem.

- Lassan kezdődik a vacsora - suttogta és a derekamat átkarolva indultunk a lépcsők felé.  

Jóval előbb érkeztünk. Még Thornál is előbb ültünk az asztalhoz. Csendben ültünk egymással szemben és néha-néha egymásra nevettünk. Nem sokkal később Thor is betoppant majd sorban a Nemesek. 

Amikor mindenki megérkezett az egyik Nemes pohárköszöntőt mondott, amiben egész Asgard nevében megköszönte nekünk, amit értük tettünk, valamint bocsánatot kért, hogy kételkedtek bennünk. A Nemes, aki többször is a tudtunkra adta, hogy nem tart minket méltónak királyi sarjnak, csak csendben bámulta üres tányérját. Nagyon nem volt szimpatikus. 

- Továbbá szeretném a Hercegnő és Hercegek tudtára adni, hogy teljesen mértékben támogatjuk Thor megkoronázást. Méltóbb Örököst nem is kaphatna Asgard. Szeretnénk minél hamarabb kitűzni az időpontot, így arra gondoltunk, hogy jövőhét végén a Virágzási bál keretében hivatalosan is kihirdetnénk. 

A számat rágva néztem Thorra, aki rezzenéstelen arccal figyelte a Nemest. Teljesen elfelejtettük a Virágzási bált, pedig mindig ugyanakkor van meghirdetve és ilyenkor már rég meg szokott kezdődni a szervezése. 

Thor mosolyogva a poharát emelve jelezte, hogy támogatja az ötletet, de aztán aggódva nézett ránk. Miután a szóvivő Nemes leült, a morcos Nemes állt fel, aki egészen eddig a tányérját bámulta. Mint kiderült, Robert a neve. 

- Igazából, még szeretném hozzátenni, ha a Felségek megengedik. - Thor a fejét biccentette felé biztatóan - Igazán aggasztó szóbeszédek járják az utcákat. Nem csak arról suttognak, hogy pontosan, hogyan is végeztek mostoha nővérükkel, de olyan pletykák is szárnyra kaptak miszerint a fiatalabbik Herceg Loki és Nessa a Hercegnőnk nem egészen testvéri kapcsolatot ápolnak. Valahogyan tisztázni kéne, mert a Nép egyik ámulatból a másikba esik és nem biztos, hogy....

- Nem pletykák Jó Uram - szóltam bele a mondandója közepébe, Loki ijedten pillantott rám, amolyan "vigyázz a szádra, veszélyes terep" figyelmeztetéssel.

Mindenki elakadt lélegzettel nézett ránk.  Sőt mi több:Undorodva. 

- Loki nem a vérszerinti testvérem - húztam ki magamat. 

- Hiszen a Királyi pár nevelte mindkettőjüket - dörmögte a bajusza alatt. 

- Úgy emlékszem legutóbb még látni sem akarta Lokit, nem hogy még elismerte volna, hogy ő is mint én vagy Thor, a Királyi család tagja. Továbbá Helát is a Királyi pár nevelte, mégsem az elvártnak megfelelően viselkedett. - néztem mélyen Robert szemébe. 

A tekintete mindent elárult, nagyon is remélte, hogy ezek a hírek igazak, hiszen így még valamit felhozhatott annak a bizonyítására, hogy alkalmatlanok vagyunk Asgard és a Kilenc Birodalom élére állni. Kezdtem gyanakodni, hogy a Nemes Királyi babérokra tervez törni, csak hogy ez lehetetlennek bizonyult. Asgard trónja az idők kezdete óta a családom birtokában van. 

- Romantikus kapcsolatot ápolnak? - szólt közbe a legidősebb Nemes, mire nem tudtam erre mit felelni. Soha sem mondtuk így még ki és most annyira megijedtem ettől. Ráadásul a többi Nemest mind tiszteltem és becsültem, velük nem mertem olyan hangot megütni, mint Roberttel.

- Úgy vélem testvéreim magánélete, nem igazán tartozik másra csak rájuk. - emelte fel Thor a hangját, de ő sem az idős Nemesre nézett, hanem az elégedettséggel telt Robertre.

- Mint jövendőbeli Király szemethuny egy ilyen paráznaság felett? Törvényt is szegnek. A családon belüli...- kapta fel a vizet Robert 

- Nem hiszem, hogy nálam bárki jobban tisztában lenne a Törvényekkel, Nagy Uram - állt fel Thor és az asztalra támaszkodott- A testvéreim Odin gyermekei, halálom esetén akármelyikük a trónörököse lehet, így kérek mindenkit jól vigyázzon a szájával, mert talán jövendőbeli Uralkodójukat rágalmazhatják. Loki és Nessa is a védelmem alatt állnak. Ha szeretni kívánják egymást hát tegyék, addig amíg mindketten az én és Asgard oldalán állnak, miért érdekli bárkit is, hogy kit szeretnek. Nélkülük, most Hela ülne magukkal szemben és talán a fele önök közül már nem is lenne életben. Tényleg olyan nagy probléma, hogy a Testvéreim talán gyöngéd érzelmeket táplálnak egymás iránt? A testvéri szeretetük már évekkel ezelőtt, az elválásukkor megszűnt. Fogadja el mindenki, hogy már mást éreznek egymásra nézve. Ez önöket semmiben nem fogja befolyásolni ezt biztosíthatom. - fejezte be Thor, amikor meghozták az első fogást.

Nagyon jól estek a szavai. Először éreztem igazán, hogy Thor mellettem, illetve mellettünk áll. Viszont nagyon aggasztott, hogy Robert nem ült megszégyenülve a helyére, hanem  beleállt a vitába és az asztalra támaszkodva folytatta beszédét. 

- Nekünk, mint a Nemesi Testület minden tagjának az a feladatunk, hogy ha nem is teljes mértékben, de ellenőrizzük a Királyi Család törvényességét és igazságosságát. Törvénybe ütközik, ami a testvérei között történik. Követelem, egyikük menesztését és a javaslatom, hogy Loki legyen az, hiszen nem is Odin fia! - ütött meg hihetetlenül szemtelen hangot az Úr.

 Loki menesztése egyenlő lenne az Asgardból való száműzéssel. Ijedten néztem Lokira, Loki pedig nyugtalan pillantást vetett rám. majd Thorra nézett és aprót bólintott. Thor felállt és kihúzta magát. Valamiben megint mesterkednek. 

- Én pedig azt javaslom, hogy vigyük a Döntéshozó Testület elé, hogy Ön bizony Jó Uram, Királya ellen cselekszik ezzel a javaslatával, hiszen a délelőtt folyamán felkértem Lokit, mint a Király segítőjének, amit ő örömmel elfogadott, és amiről Ön is és az Egész Nemesi Testület értesült volna, ha nem szólna ilyen konokul a Herceg ellen. Így ennek értelmében, Ön a Királyi Testület egy tagját rágalmazza, aminek biztosan meg lesz a következménye, hiszen a húgom ártatlansága a vita a tárgya, ami és erről biztosíthatom, teljesen érintetlen.

Kíváncsian meredtem Lokira, aki végig engem nézett. Nyugodt arckifejezése engem is megnyugtatott. Hiszen ha a Testület elé is viszik az ügyet, Loki ellen nem szólhat semmi, csak néhány ártatlan csók. Az ártatlanságommal valóban nincsen semmi baj, és csak akkor kerülhetne napirendre Loki menesztése, ha nem volnék szűz, már pedig én nagyon is az vagyok.

De ha most mellettünk is áll a Döntéshozó Testület, amiben biztos vagyok, hiszen semmit nem tudnak felhozni az mellett, hogy mi tényleg Törvényt szegtünk. A Nemesek szeme örökké rajtam és Lokin lenne. Bármi is kezdődött el most közöttünk, abban a pillanatban vége lenne. 

~~~

Tádáá,kész még egy rész. Kellemes Húsvétot nektek, valamint előre jelzem, hogy mostantól 2 hetente lesznek részek,mivel lassan kezdődik a vizsgaidőszakom és sokat kell tanulnom :(