A szüleimre gondoltam. Annyira hiányoznak. Legszívesebben csak hozzábújnék Anyámhoz és zokognék a történtek felett. Apánk pedig elmagyarázná, hogy ez hogyan is lehetséges. Aztán. Megszidnának a Loki iránt érzett érzelmeim miatt. Mikor lett ennyire nehéz minden? 

~~~

Thor lépett mögém és terített rám egy pokrócot. A Nap kezdett lemenni én pedig észre sem vettem, mennyire hűvös szelek fújtak. Mellém állt és együtt csodáltuk a birodalmunkat a korlátnak dőlve. 

- Elképesztő voltál ma - suttogta, mire oldalra néztem rá - Erre talán senki nem képes ebben az Univerzumban. Nem tudom, hogy ez, hogy nem ölt meg téged. Ehhez rengeteg erő kellett. Soha nem gondoltam, hogy.... - hezitált 

- Hogy ennyire erős vagyok? - mosolyodtam el, mire ő is elmosolyodott. 

- Talán - vonta meg a vállát játékosan - Vagy, hogy Loki iránt ennyire erős vagy. - kíváncsian néztem rá. Mindketten tudtuk, hogy nem lettem volna képes akárkit visszahozni. Arról fogalmunk sem volt, hogy hogyan csináltam, de azt biztosan tudtuk, hogy kiért csináltam. - Újra felteszem a kérdést: máshogy szereted őt? 

Thor egyszer már rákérdezett, akkor sem és most sem szerettem volna rá válaszolni. Akkor azért, mert még én sem tudtam, most meg azért, mert féltem kimondani. 

- Még mindig helytelen volna. - suttogtam

- Megmentetted az életét. Csak miattad él, Nessa. - nézett a szemembe, de nem válaszoltam rá - Úgy érzem visszakaptuk, és nem csak a mai nap miatt. Loki újra a családunk része és ez neked köszönhető. Te tartod őt itt. - mondta

- Hagyd már ezt abba - ráztam a fejem és nem csak azért, mert nem akartam az érzelmeimről beszélni - Azt hiszed csak én számítok neki? Te vagy a bátyja. Minden, amit valaha akart, hogy egyenrangú lehessen veled. És most megkapta. Vállvetve harcoltatok és nem neked harcolt mint régen, hanem veled, neki ez a Világot jelenti. Egy család vagyunk. És nem csak te és én vagyunk vagy nem csak én és Loki...Legyünk bármilyen viszonyba - tettem hozzá gyorsan, mire pimasz mosoly szaladt át az arcán - Apánknak igaza volt. Család vagyunk. Bármit elvehetnek tőlünk, a trónt, a Népet, Asgardot vagy az erőnket. Egymásnak akkor is mindig ott leszünk. És ezért ijedtem meg annyira, amikor Loki nem kelt fel. - néztem Asgard felé - Amikor azt hittétek, hogy Swartalfheimben odaveszett, én éreztem, hogy él. Senkinek nem mertem kimondani, de tudtam, hogy ott van valahol a Kilenc Birodalomban. Nem éreztem magam egyedül. De amikor ma nem reagált rám....- hallgattam el pillanatokig - Megijesztett, amit akkor éreztem - suttogtam, mire Thor aggodalmaskodóan fürkészte az arcomat. 

- Az erőd ijesztett meg? - kérdezte, mire megráztam a fejemet. 

- Hogy nélküle... - elcsuklott a hangom - Az hogy nélküle kell tovább léteznem. 

- Ez természetes gyász reakció, Húgom - próbált nyugtatni, de én egyre csak a fejemet ráztam.

- Nem, ez más volt. Nagyobb, erősebb, rémisztőbb. - hezitáltam - Meg akartam halni, Thor - jelentettem ki és felnéztem rá. Thor meglepetten nézett rám majd, amikor megszólalt teljesen másra terelte a témát.

- Amikor még apró kislány voltál, karon ülő, mi pedig még játék kardokat forgattunk. Loki egyszer leesett a szőlőlugasról  és szétcsapta a fejét a betonban.  Az őrök rohantak vele az Ispotályba, annyira vérzett a sebe. Nem sírt, én igen. Remegtem a tehetetlenségtől és csak néztem, ahogy a földön fekszik és vérzik. Az Ispotályba nem engedtek be, amíg lekezelték a fejét. Percekig vártam egyedül, remegve az ajtó előtt. Aztán megérkeztetek, Atyánk Anyánk és a kezében ülő pici Nessa. Annyira pici és ártatlan voltál. Akárhányszor megláttál bűvös kacajra húztad a szádat. Kellemes és vidám jelenség voltál, de akkor nem tudtál megnyugtatni. Atyánk csitítgatott, amíg te is elkezdtél sírni. Azóta tűnődöm láttalak-e előtte sírni, mert akkor annyira meglepődtem, hogy szinte levegőt is elfelejtettem venni. Keservesen sírtál és képtelenek voltunk bármivel is  mosolyt csalni az édes kis pofidra. Akkor a gyógyítók beengedtek. Azonnal Loki ágyához siettem és részletesen megvizsgáltam a kötést a fején. Te pedig csak sírtál és sírtál egészen addig, amíg Anyánk le nem tett Loki mellé az ágyba, ott azonnal a ruhája ujjával kezdtél játszani és egy jó darabig senki nem hallott újra sírni. Pedig szinte még kisded voltál, nem tudtál máshogy kommunikálni. Megérezted, hogy baj volt, hogy megsérült, már akkor is éreztétek egymást és még csak fogalmatok sem volt róla. Azon a napon fogadtam meg, hogy nem hagyom, hogy bajotok essen. Talán az évek alatt túlzásba estem és ezért érezhette Loki, hogy nem egyenlő velem. De képtelen lettem volna újra végignézni valamelyikőtök szenvedését. Főleg, hogy talán nem tudatosan, de rájöttem, hogyha az egyikőtök szenved akkor, a másik is. 

Thor ezután nem szólt csak nézett és nézett. Egyszerre mozdultunk egy ölelésre.

- Többet kéne őszintének lennünk egymással. - suttogtam az ölelésbe. 

- Nem lesz már baj. Mind meg vagyunk. Holnap a Népet is hazahozzuk. Minden rendben lesz - simogatta a hajam. 

- Rendben bizony - ütötte meg hirtelen Loki hangja a fülemet - Odin ments, hogy meghalj értem - Loki az erkély ajtómnál állt és kifejezéstelen arccal nézett. 

Thor biztató puszit nyomott a homlokomra, kibontakozott az ölelésemből és elsétált mellőlem. Loki mellett megállt. Hosszú pillanatokig nézték egymást. Tekintettel kommunikáltak, mint régen. És én épp úgy, mint régen ebből semmit nem tudtam kiolvasni. Zavartan néztem vissza a város felé. Majd hallottam, ahogy Thor elsétál és becsukja maga mögött az ajtót. 

- Gyönyörű vagy. - szólt Loki még mindig a távolból - Ahogy az utolsó napsugarak megcsillannak sötét hajadon. 

Elmosolyodtam és lehajtottam a fejem, majd újra Asgardot figyeltem. 

- Hogy csináltad? - kérdezte, egyértelmű volt, mire utalt. 

- Tudhatsz, mindent amit én, hiszen hallgatóztál, amikor Thorral beszéltem. Megjegyzem, Anyánk nem tanított meg rá, hogy nem szabad olyat hallgatnod, amit nem neked szánnak? - pillantottam hátra rá, majd vissza. 

Loki léptei alapján lassan indult el felém. A hátam mögött megállt. Nem ért hozzám, de szinte éreztem, ahogy levegőt vesz. Az nap estére semmi másra nem volt szükségem, csak arra, hogy érezzem Lokit levegőt venni. Kínzóan sokáig állt mögöttem. A nap már szinte nem is látszódott, mire megszólalt. 

- Amikor a vízben voltunk és az a dög meglökött téged, egyenesen annak az istenverte sziklának-dörmögte, miközben a jobb vállamról a hajamat átsimította a balra - a szívem ki akart esni a helyéről, mert láttam, ahogy a vér kibuggyan a fejedből. Abból a csinos fejedből - Loki közelebb lépett, fél kézzel átkarolta a derekamat és a nyakamba beszélt, éreztem ahogy kifújja a levegőt - Utánad indult, de te egy pillanatra nem mozdultál.

Loki ekkor remegő ajkakkal belepuszilt a nyakamba én pedig teljesen hozzásimultam, szinte a karjaiba omlottam, mint tavasszal a frissen szedett tulipánok a szolgálók kezébe. 

- Azonnal lemészároltam a dögöt, de ő sem volt hozzám kegyes. Láttam, ahogy felmész  levegőért. Abban a pillanatban a szívem nyugodtságra lelt és nem érdekelt többé semmi, az oxigénért égő tüdőm sem. Csak az számított, hogy élsz - a végét már szinte a bőrömnek magyarázta. 

A mondandója után sem távolodott el. Loki a nyakamba hajolva a szájával élvezte bőröm melegségét én pedig teljesen elvarázsolódtam a kezébe. Behunytam a szemem és nem akartam semmire gondolni, pláne nem arra, hogy majdnem elvesztettem. Nem akarok vele veszekedni és nem akarok a negatív jelekre koncentrálni. Loki itt van és másra se vágyunk csak egymásra. Mint kiderült, csak azért hozhattam vissza a halálból, mert előtte ő megmentette az én életemet Hela kutyájától. 

- Nos. Úgy tűnik nem is vagy az adósom. Egál. Te megmentettél engem, én pedig téged. - suttogtam és még közelebb húzódtam a hátammal hozzá. 

- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezzel elég komolyan egymáshoz láncoltuk magunkat, Hercegnő kérem. Mondhatni egyek lettünk. - élcelődött pimaszan. Minden szava után kis szünetet hagyott és folyamatosan a nyakamat súrolták az ajkai. 

- Csak ugyan? És vajon a lánc törhetetlen, Herceg kérem? - mentem bele a játékba, majd felé fordítottam egy kicsit a fejemet. Éj fekete tincsei így az arcomat csiklandozták kedvesen. 

- A Hercegnő születése óta sérthetetlen! - mondta majd egy hatalmas sóhajjal kísérve csókolgatni kezdte a nyakamat én pedig teljesen hozzányomtam magamat. 

Loki egyik kezével erősen ölelte a derekamat, másikkal pedig a nyakamat tartotta, szája pedig csak csókolt és csókolt. Letolta a vállamról a ruhát és ott is apró csókokkal  ajándékozott meg. Majd visszatért a nyakamra én pedig aprót nyögtem, de Lokinak ez is elég volt, hogy annyira hozzám nyomja magát, hogy elölről a korlátnak dőljek. Erősen meg kellett kapaszkodnom egyik kezemmel az arany korlátnak, a másikkal Loki karjába. Loki már teljesen a fülem alatt csókolt én pedig kezdtem elveszteni az önuralmam. Egyre nagyobb és szaggatottabb levegőért sóhajtoztam. 

- Mit meg nem adnék...azért, hogy az a lánc ilyen közelre húzna mindig téged.- szinte nyöszörögtem. Loki pedig belemosolygott a nyakamba. Mindkét keze erősen megragadta a csípőmet és maga felé fordított. 

Végre a szemébe nézve csak még jobban elöntött a vágy, hiszen a szeme szinte kiabálta mennyire kíván engem. Arca teljesen kisimult és nyugodt volt. Nem törte semmin a fejét, csak elveszett a pillanatban, pont mint én. Loki a derekam köré fonta a kezét és teljesen egymáshoz simultunk. Hálát adtam érte, hogy nem valami nagy, sok rétegű ruhát vettem fel, hanem csak egy egyszerű selyem ruha takarta a testemet. Semmi abroncs vagy fűző, csak a már félig lelógó pokróc, amit Thor terített rám. Hirtelen nagyon szükségtelenné vált, így inkább azt is eleresztettem, had hulljon a földre. Így már csak a selyem és Loki ruhája állt közénk. Sokáig szemeztünk, mire végre lágyan megcsókolt. Két kézzel a tarkójánál a hajába túrtam. Visszacsókoltam szelíden és érzékien.

- Köszönöm, hogy nem haltál meg - suttogtam a csókba 

- Köszönöm, hogy nem engedted. Más különben, most nem csinálhatnánk ilyen bűnös dolgokat - dünnyögte pimaszul, mire felkuncogtam és tovább csókolóztunk.

- Legalább ezért megérte - néztem a szemébe, mire komolyan végig mérte az arcomat.

- Csak ezért érte meg - mondta miután egy gyors puszit nyomott a számra. A szavai megindítottak bennem valamit. A testem mintha, forró parázzsal szórták volna meg lángolni kezdett és Loki már megint nem volt elég közel hozzám. Ezúttal én kezdtem a csókot, már nem lágy ám sokkal szenvedélyesebb csókot. A testünk a másik tudtára akarta adni, hogy mit is érzünk, hiszen a szavak olyan koraiak lettek volna. Meg, Loki amúgy sem a szavak embere. Újra a nyakamat kezdte csókolni. Hátra vetettem a fejemet és úgy élveztem. Szinte már szorítottam a ruhája ujját. Loki egyik kezével tovább tartotta a derekamat a másikkal a combomhoz nyúlt. Finoman tette kezét a combomra én pedig a vállára billentettem a fejem. Loki szívogatni kezdte a nyakamat, amitől két kézzel markoltam a hátába. Combomon lévő keze sietősen kezdte felgyűrni a selymet, mire rácsaptam a kezére. Loki meglepetten távolodott kicsit el és kérdőn nézett rám. 

- Ez selyem, ne gyűrd! - szóltam rá

- Ez most komoly? - döbbent le, mire a tarkójához nyúltam.

- Dehogy - sóhajtottam és újra megcsókoltam. 

Loki nevetett a csókba, de aztán egyre durvábban kezdett csókolni. Keze bátrabban gyűrte a combomon lévő selymet, míg nem végre teljesen felgyűrte és a bőrömet kezdte cirógatni. Teljesen elvesztettem a testem felett a kontrollt. Hideg érintése olyan reakciókat váltott ki belőlem, amik ismeretlenek voltak. A lábamat szinte automatikusan emeltem fel és támasztottam a csípőjéhez. Loki férfiasságát teljesen nekem nyomta, nekem pedig muszáj volt abba hagyni a csókot. A nyakába bújtattam az arcomat és úgy próbáltam lecsillapítani a légzésemet, de veszett ügynek tűnt. Loki végigsimogatta a lábamat, lement a bokámhoz, végig a vádlimon, a combomon elidőzött, aztán felnyúlt a fenekemhez. Egyszerre sóhajtottunk fel. Másik keze erősen tartotta a derekamat, amire szükség is volt, mert kezdtem félni attól, hogy összeesek. Újra beletúrtam a hajába és úgy irányítottam a fejét az arcomhoz. Loki mielőtt megcsókolt volt végigpuszilta az arcomat. Férfiasságát egyre erősebben nyomta nekem, én pedig nem tudtam mit kezdeni magammal. Elkezdem kicsatolni méregzöld ruhája felső részét. Eleresztette a lábamat és gyorsan a segítségemre sietett. Amikor végre a földre került a felső végigsimítottam a hasát,a hátát. Loki is teljesen kezdett elveszni, nekem pedig olyan nagyon jól esett látni, ahogy kezd szétcsúszni és csak is kizárólag miattam. Loki erősen megragadta a derekam és korlátra ültetett, ami elég széles volt ahhoz, hogy ne essek át rajta, de azért biztonság érzetet adott Loki ölelő keze. A vállamnál még lentebb húzta a ruhám és már majdnem a mellemet csókolta én pedig felnyögtem, amikor a másikat megérintette. Annyira új volt a terep és egy csepp félelem sem volt bennem. Lokival nem féltem az új dolgoktól sem. Lábaimat határozott mozdulattal tárta szét, hogy közéjük állhasson. Még így, hogy nadrágban volt is fantasztikus érzés volt ilyen módon érezni a férfiasságát. A szemem egyszerűen csak lecsukódott és nem voltam biztos benne, hogy valaha újra ki tudom majd nyitni. Túlságosan is jól eső volt az érzés. Lábammal átkulcsoltam Loki derekát és úgy húztam közelebb. Alig hallhatóan a nyakamba mordult, majd csípője lassan de határozottan mozgolódni kezdett. Próbáltam a nyakába, az arcába bújni mert annyira jól esett és annyira felpezsdített, hogy úgy éreztem mindjárt szétcsúszok, ha nem tart egyben. A hasam ennek ellenére megfeszült és a testem lángolt. 

- Mintha...- nyöszörögtem, de muszáj volt megnyalnom a számat, annyira kiszáradt - Fel akarnék robbanni. - suttogtam mosolyogva a fülébe. Úgy éreztem, muszáj vele megosztanom. 

- Már is? - lehelte az arcomba, éreztem, ahogy büszkén mosolyog, de csípője tovább mozgott hozzám - Hát robbanj kedvesem, - nyögte  - nincs annál jobb érzés, hidd el nekem. - megcsókolt, majd mindent abba hagyott és pár centire eltávolodott, meglepetten néztem rá - Bízol bennem? - kérdezte mélyen a szemembe nézve. 

~~~

Annyira kíváncsi vagyok, mit szóltok ehhez a részhez? Én imádtam, alig tudtam abbahagyni az írását! Rengeteg ötletem van a jövőjükkel kapcsolatban, nem tudom még melyiket valósítom meg, de nagyon lelkes vagyok! Szeretnélek kérni, hogy esetleg ha nektek is van ötletetek akkor írjátok le nekem, ha megtetszik beleszövöm a sztoriba. És/vagy Asgardba illő neveket is írhatnátok!(legyen titok, hogy miért  hihi) Puszi nektek!